
Karrierváltóként "új" világba csöppeni... 26 éve dolgozom pedagógusként ugyanabban az iskolában, ahol végigjárva a ranglétrát, 2011 óta igazgatóként is tevékenykedem. Számomra a kommunikáció nem csak eszköz, hanem a kapcsolatok építésének alapja. Az asszertív kommunikáció a szívügyem, hiszem és vallom, hogy a tudatos kommunikációval minden helyzetben lehet előre lépni. Idén januárban kommunikációs trénerként vizsgáztam, és ez a mérföldkő adta meg a lendületet, hogy egyéni vállalkozásba kezdjek. Hamar rádöbbentem, hogy vállalkozónak lenni nem csak a szakmai tudás átadásáról szól. Az egyéni vállalkozói nyelv egy új idegen nyelv. Meg kellett tanulnom a marketing, az ügyfélkapcsolatok, a tárgyalások finom árnyalatait, a digitális kommunikáció szabályait. És közben újra megerősítést nyert számomra: a "life learning", vagyis az életen át tartó tanulás minden területen igaz, még a kommunikációban is. Mindig van mit tanulni, mindig van hová fejlődni – és ez teszi izgalmassá és értékessé az utat.

Olyan kapcsolódásokat keresek, akikkel megoszthatom a mindennapi gondolataimat a pozitív, Istenbe vetett hit által megélt életemről. Ahol elfogadják, hogy nem a panaszkodás és a rossz keresése, hanem a bizalom és megengedés mentén lehetünk igazán boldogok. Több mélyponton mentem át a fejlődésem során, míg a mai állapothoz elértem. Szívesek megosztom azokat a gondolatokat, amik engem segítettek az utamon.

Van magány kategória? Ha nincs,akkor.... Büszkén jelentem, hogy 8 hónapos kapcsolatom van. Félig távkapcsolat, és a másik fele pedig különleges körülmények között ám, fizikailag közel telt. A 3,5 hónapnyi időben épült és erősödött kötődés, míg a második szakaszban a távol töltött napok ugyanolyan ütemben visszabontották a kapcsolatot és így a hajlandóságom, hogy vallást váltsak. A férfi muszlim. A kapcsolódás alapja szituációból adódó könnyed barátság volt. Egy-két hétnyi lazulás. Az együtt töltött idő viszont könnyedén következett egymásból és az üzenetekből. A harmadik hónapra váltottunk szintetn, és egyikünk sem tudott érdeklődni már más iránt. Olyan banális körülmény hozott minket közelebb, hogy az életmódunk és munkahelyünk szorosan összekötött minket és jóval könnyebb volt találkozni reggel, délben és este. Pár száz méteren belül életük a mindennapjainkat. És ez, könnyűvé tette az összekovácsolódást.

Megfejtèsre vàr ,hogy erős szemèlyisèggel rendelkezem,àm a 3 legfontosabb ember az èletemnen,a Mesterem,a volt fèrjem,s a baràtnöm mindhârmuk erősen nàrcisztikus emberekkè vàltak idősebb korukra.Màr nincs velük kapcsolatom,àm mind3 30 èvig tartott,egyenkènt....

Szeretem a lassú, ráérős reggeleket. Azokat, amikor nincs rohanás. Csak a csend, a meleg, szelíd fény, és az, hogy van idő tejszínhabot fújni a kávéra. Amikor együtt vagyunk a konyhában, nem kerülgetjük egymást, hanem egymás keze alá dolgozunk, mintha egy lassú táncot járnánk. Egy mozdulat, egy pillantás, egy halk nevetés. Aztán amikor kész a kávé, a tejszínhabra szórsz még egy csipetnyi fahéjat, és belekortyolsz. Közben ránézel. Valóban nézed. Az álla ívét, a szeme színét, végigsimítod a haja vonalát, és gyengéden megérinted az arcát. Végigfuttatod az ujjbegyeid az álla ívén. És akár kimondod, akár nem - ott van az a félmosoly a szád sarkában. Ott van az érzés, de jó, hogy itt vagy. De jó veled És ahogy ott állsz, egy pillanatra rájössz, milyen jó most minden. Ahogy a fény megcsillan a csészén, a levegőben ott a fahéj illata, és a tested végre nem siet sehova. Csak ez a reggel van, a kávé, a csend, és valaki, aki mellett könnyű levegőt venni.