Megosztások

Braun Betty

Olyan kapcsolódásokat keresek, akikkel megoszthatom a mindennapi gondolataimat a pozitív, Istenbe vetett hit által megélt életemről. Ahol elfogadják, hogy nem a panaszkodás és a rossz keresése, hanem a bizalom és megengedés mentén lehetünk igazán boldogok. Több mélyponton mentem át a fejlődésem során, míg a mai állapothoz elértem. Szívesek megosztom azokat a gondolatokat, amik engem segítettek az utamon.

Renáta Revóczky

Van magány kategória? Ha nincs,akkor.... Büszkén jelentem, hogy 8 hónapos kapcsolatom van. Félig távkapcsolat, és a másik fele pedig különleges körülmények között ám, fizikailag közel telt. A 3,5 hónapnyi időben épült és erősödött kötődés, míg a második szakaszban a távol töltött napok ugyanolyan ütemben visszabontották a kapcsolatot és így a hajlandóságom, hogy vallást váltsak. A férfi muszlim. A kapcsolódás alapja szituációból adódó könnyed barátság volt. Egy-két hétnyi lazulás. Az együtt töltött idő viszont könnyedén következett egymásból és az üzenetekből. A harmadik hónapra váltottunk szintetn, és egyikünk sem tudott érdeklődni már más iránt. Olyan banális körülmény hozott minket közelebb, hogy az életmódunk és munkahelyünk szorosan összekötött minket és jóval könnyebb volt találkozni reggel, délben és este. Pár száz méteren belül életük a mindennapjainkat. És ez, könnyűvé tette az összekovácsolódást.

Krisztina Sipos

Megfejtèsre vàr ,hogy erős szemèlyisèggel rendelkezem,àm a 3 legfontosabb ember az èletemnen,a Mesterem,a volt fèrjem,s a baràtnöm mindhârmuk erősen nàrcisztikus emberekkè vàltak idősebb korukra.Màr nincs velük kapcsolatom,àm mind3 30 èvig tartott,egyenkènt....

Katica Toth

Szeretem a lassú, ráérős reggeleket. Azokat, amikor nincs rohanás. Csak a csend, a meleg, szelíd fény, és az, hogy van idő tejszínhabot fújni a kávéra. Amikor együtt vagyunk a konyhában, nem kerülgetjük egymást, hanem egymás keze alá dolgozunk, mintha egy lassú táncot járnánk. Egy mozdulat, egy pillantás, egy halk nevetés. Aztán amikor kész a kávé, a tejszínhabra szórsz még egy csipetnyi fahéjat, és belekortyolsz. Közben ránézel. Valóban nézed. Az álla ívét, a szeme színét, végigsimítod a haja vonalát, és gyengéden megérinted az arcát. Végigfuttatod az ujjbegyeid az álla ívén. És akár kimondod, akár nem - ott van az a félmosoly a szád sarkában. Ott van az érzés, de jó, hogy itt vagy. De jó veled És ahogy ott állsz, egy pillanatra rájössz, milyen jó most minden. Ahogy a fény megcsillan a csészén, a levegőben ott a fahéj illata, és a tested végre nem siet sehova. Csak ez a reggel van, a kávé, a csend, és valaki, aki mellett könnyű levegőt venni.

Tas Balogh

Kapcsolatot építeni a tapasztalataim alapján csakis úgy lehet, ha kezdeményezzük a kockázatát annak, hogy kihasználható állapotba kerülünk. Egyszerű, odaadással kell adni és nem érdekből, majd ha ez elindul a másik oldalról is akkor ezt tovább kell táplálni. Nem muszáj anyagi dolgokra gondolni feltétlen elég egy őszinte szívből jövő gesztus v mosoly egy segítőkész, empatikus hallgatás is. Jók az ajándékok és az közös étkezések vagy finomságok ajándékozása, érdeklődni, hogy mit szeret a másik fél és azzal kedveskedni neki. Ez szerintem mind az üzleti kapcsolatokban is helyt tudnak állni a szituációhoz mérten illetve baráti vagy párkapcsolatban illetve családi kapcsolatokat is lehet javítani. Sőt ha pl a másik erőfeszítéseit vagy teljesítményét illetve meglátását dicsérjük és értékét kifejezzük az is nagyon pozitívan emeli a kapcsolatot.

Meg nem voltam ilyen fórumon, reményekkel telve vagyok. 3 éve egyedül. Megtasztaltam az igazi, boldog, harmónikus párkapcsolatot es azt is hogy el kellett engednem, betegség, eltávozás. Azt is tapasztaltam már, hogy milyen az együtt megélt szabadság, az együttműködés, együtt alkotás a szetetet- szerelem, a sok vidámság, a közös, békés otthon. Csak nem volt még együtt mindez, de hiszem, hogy megjön, a lélektársammal.

Ivánkovits Noémi

Neveltetésemből adódóan fiatalabb koromban nekem sem jött ki a matek. Nem értettem, hogy ha hiszek Istenben, az angyalokban, akkor hogyan hihetek egyúttal a földönkívüliekben is. Vagy a másik, hogy hogyan lehetek jó hívő, jó katolikus, ha egyúttal hiszek a lélekvándorlásban. Hisz e kettő látszólag ellentmond egymásnak. Én falun nőttem fel, kisiskolás koromban a falu templomának egyik kis helyiségébe jártunk hittanra egy héten egyszer, délutánonként. Volt, hogy suli után kellett mennünk, de előfordult, hogy késő délután mentünk csak vissza. A templomunk egy kisebb domb tetején állt, mellette balra és jobbra egy-egy kápolnával. Szerettem ezt e helyet. Szerettem a tömjén illatát. A hittanra szerettünk korábban érkezni, fogócskáztunk, meg rohangáltunk le a dombról, fel a dombra, figyelve, hogy mikor indul a pap a szemben lévő parókiáról. Ha megláttuk, rohantunk be a templomkertbe, tolongva a templom oldalsó bejáratánál. A papunk egy idősebb, szigorú plébános volt, gyakran a szemüvege fölött méregetett bennünket. Ha beszélgettünk a hittanóra alatt, gyakran megállt az olvasásban, az éppen rosszalkodó gyerkőcre vetve éles tekintetét. Rögtön tudta mindenki, hogy hányadán áll. Nagyon régen történt, mégis tisztán emlékszem egy esetre, ami az egyik hittanórán történt. Már egy ideje nyomasztott egy dolog, és egy belső hang azt mondta, hogy beszéljem meg a pappal. Kicsi voltam még, de emlékszem mennyire dobogott a szívem, mikor összeszedtem minden bátorságomat, és a hittanóra után a paphoz léptem. Az a baj, hogy a plébános reakciója olyan mély elnyomást eredményezett nálam, hogy nem emlékszem már pontosan, hogy mit mondtam, de valami olyasmit, hogy egy hang szól hozzám, mire ő is mondott valamit, de nem emlékszem, hogy mit, de tudom, hogy megdorgált és nem hitt nekem. Ne feledjétek, gyerek voltam még, és amúgy sem értettem semmit az egészből, és ekkor egy ember, akihez bizalommal fordultam, elutasított, úgy, hogy 40 évvel később még most is belehasad a szívem. Durva, mert nem is erről akaratam írni, hanem Kata és István posztjához kapcsolódóan Jézusról, ahogy én kapcsolódóm hozzá, mégis ez jött. Na mindegy 😊. Jézusról igazából csak annyit, hogy én nagyon sokat köszönhetek neki. Azt hiszem tanít engem, a tanításait pedig itt a fizikaiban kell alkalmaznom. Van, hogy álmodom is Vele. Ezek mindig klassz álmok. Hát azt hiszem mára ennyi. Köszönöm, ha elolvasod. Ja és még annyi, hogy én úgy gondolom, minden út jó út, ha az EGY-hez vezet. És minden út jó, ha nem megoszt, hanem EGYSÉGbe rendez.

Joós István

"Erőszakos, agresszív és birtokló" ... igen. A feleségemet, ha bárki megkérdezné, bizonyosan vannak olykor ilyen pillanatok még máig – és a kapcsolatunk elején pedig sok ilyen volt. Nagy durva módon mondom, szándékkal így, hogy erős legyen: be kellett Őt törjem. Szebben: meg kellet tudjam, hogy hajlandó-e / képes-e hozzám igazodni, akar-e valóban velem jönni, erre született-e, Ő-e a Társam. Tapasztalatom, hogy akkor voltam vele erőszakos és agresszív, amikor az ő akarata szembejött az enyémmel, és/vagy a különállását próbálta fenntartani. Nem volt könnyű időszak. Sokan írtam erről anno – de csakis így tudott az egységünk megszületni.