Tapasztalatok

Joós István

Harminc év totális gátlásossága után bombaként robbant a szexualitásom. Sok szeretőm volt, és, igen, "bújtam a szekrénybe" (távoztam tempósan a hátsó kijáraton ruháim kapkodva) az idejekorán hazatérő férj elől... Érdekes és izgalmas volt, míg aztán egy idő után többé már nem. Szívesen segítek, ha megérteni, megengedni, vagy meghaladni szeretnéd a szeretői viszonyt...

Kőhegyi Móni

Igazi önismereti hullámvasút! Szerelem, szenvedély, ösztönszerű, szabad megélések, a legragyogóbb hegycsúcsok; ugyanakkor a türelmetlen várakozás, az akarás, a nélkülözés, a felvállalatlanság, olykor a pokol legmélyebb bugyrainak megismerése egyben. Mégis az egyik legjelentősebb időszak, a nagybetűs NŐ-vé válás időszaka az életemben, tűéles tükrökkel. Több mint 3 éven át voltam szerető, saját élményem van az érzelmi hullámvasutazásról, és nem, nem lett belőle végül kapcsolat. Joggal merülhet fel benned tehát: három évet pazaroltam el az életemből siker nélkül. Az egyik nézőpontból tekintve igazad is van. Ugyanakkor ez a 3 év, a legintenzívebb átalakulás, a legmélyebb önismeret, a “gondolni sem mertem arra, hogy ez mind bennem van” élmények megélésének időszaka. ÖNMAGAM nyertem meg benne és az értést: a kapcsolat minőségében pontosan az tükröződött vissza, ahogyan éreztem magam. A jelenből visszatekintve hálás vagyok mindazért, amit ez az időszak és benne ez a kapcsolat hozzáadott ahhoz, aki ma vagyok.

Dóka Viktor

Kapni akartam. Először konkrét dolgokat. Aztán egy idő után már csak bármit. Valójában nem értettem magamat, mert szerelmes voltam a feleségembe. Hittem, hogy megbeszéljük, és hittem, hogy közös megoldást és együtt fejlődést lehet találni. Erre vártam, hittem és tettem is érte, és eközben a saját alapvető szükségleteim kielégítetlensége felőrölte mindenemet. Ez az őrlődés annyira felkorbácsolta az éhségemet és vágyaimat, hogy belereccsentem. Aztán megtörtem, többször is. Tehát kapni akartam. És igen, először csak beszélgetés, figyelem és megértés volt. Aztán kiderült az is, hogy van nő, akinek türelme van hozzám, érdekesnek és értékesnek talál engem és én értékesnek találom magamat, amikor vele vagyok. És igen töltekezni tudok. Segít, támogat, kísér, fejleszt. Ja és ez kölcsönös, mert én is őt. Aztán megjelent a szexualitás is. Megmutatkozott, hogy ebben is megtalálhatom mindezeket. Megélhettem azt, hogy értékes voltam mindazzal, amim már volt. És mindig van fejlődési lehetőségem. Ami a legjobb mindebben, hogy az eközben felfedezett értékeimet és értékességemet tovább vihetem más kapcsolatba is. Akár a házasságomba. Óriási tapasztalat. És a döbbenet része a dolognak. Csodás, hogy tisztába kerülhettem a saját értékeimmel, felemelő, hogy tudom mit adhatok másnak. És sokkolóan fájdalmas, hogy nem én döntök arról, hogy amit adhatok, ki fogadja, és ki nem.

Feri Herendi

A válás után és az új Életem megélésének része volt az is ,hogy megélek mindent amiről azt gondoltam, hogy csodás lehet és vonzott belülmindig. Mert a könyvekben olvastam, filmekben láttam... Így voltam szerető és volt nekem szeretőm, volt több, hogy több is....egy ideig azt hittem ez a Csoda aztán hamar kiderült nem ez az utam. Nem tehetem ezt magammal és nem tehetem ezt Nőkkel...tökéletesen elvitt a kiégésbe a nihillbe. Szóval nekem nem jött be annak ellenére, hogy nagyon sokat segített akkor a lelki fejlődésemben. Utólag azt mondom, hogy ami bennünk van és feszít minket és toljuk de nem tudjuk elengedni abba menjünk bele és éljük meg, hogy el tudjuk engedni végre-végül.....hogy tovább tudjunk lépni....

Ilona Kovács

A hűség számomra mindig fontos erény volt, talán elvi kérdés is, vagy csak egyszerűen akit szerettem, tiszteltem is, így mikor lett volna lehetőségem a hűtlenségre, nem tettem. Lettem viszont szerető, kétszer is a válásom után. Mert miután engem megcsaltak, valahogy megengedőbb lettem, mert más nézőpontokat is megismertem és megvizsgáltam azt a dinamikát, ami ilyenkor történik. Nem tartom rossznak és elítélendőnek a harmadik felet, akkor tud megjelenni, amikor hely lesz számára, mert két ember között az egység sérül, gyengül. Amikor a férfinek valami hiányzik, és a házasságán kívül találja meg egy másik nő által. Ezt a pluszt adtam meg én is. Voltam szerető úgy, hogy nem vágytam másra azzal a férfivel. És lettem szerető úgy, hogy beleszerettem a másikba, és vágytam a többre vele. Utóbbi helyzetben rengeteg kérdés is merült fel bennem, és sokszor voltam bizonytalan abban, hogy mi a helyes és mi nem, és hogy mi legyen a következő lépés... sokszor elakadtam, majd megjártam ugyanazokat a köröket. És ez lelkileg megterhelő volt. Volt bennem sok ellenállás, és közben a vágy is. Kíváncsi voltam mások tapasztalatára, hogy könnyebb legyen a hogyan tovább. Kaptam tanácsokat, amiket sokszor nem érezetem igaznak a magam számára. Tapasztaltam, hogy nem értenek, majd megkönnyebbültem, amikor azt tapasztaltam, hogy igen, megért a másik, akivel erről beszélgetek, mert ő is átélte ezt, vagy hasonlót. Szóval... könnyebb, ha van, aki támogat egy-egy nehéz helyzeteben. Arra bátorítalak, hogy merj segítséget kérni olyantól, akinek van tapasztalata a kihívásodban! Én is itt vagyok...:-)

Fanni Koósz

A megcsalás nagyon kényes téma. Az én életemben nagyon sokáig nem került elő, hisz akikkel együtt voltam, akartam lenni, s ha már nem, ez mindig tudtam időben, s tudattam velük. A válásom után történt, hogy összejöttem valakivel, aki mellett többször is megéltem a megcsalatás élményét. Akkor sem értettem, miért válok oly lábtörlővé, hogy ahelyett, hogy kikértem volna magamnak, elkezdtem magamban kutakodni, vajon miért történhetett mindez?! S a fájdalmat igyekeztem háttérbe szorítani. Sosem voltam féltékeny típus, de lassanként a boltban meglátott nőkre is féltékeny voltam, ha láttam, hogy rájuk néz a másik, s ezzel egyidejűleg lett amúgy sem nagy női önérzetem aprócska, s tűnt el talán teljesen. Ahányszor szakítottunk, s lassan újra sikerült volna elfordulnom, valami folytán visszakerültem az illető mellé, nyilván volt ez saját döntés mentén, bár öntudatlanul, abszolút ragaszkodással valamihez, amit egyszerűen nem és nem értettem. Nem tudtam nem szeretni... Aztán kiderült, gyermeket várok. Mindekttőnket sokkolt a hír, s nem tudtam mást tenni, mint elfogadni, hogy nem tudnék megválni a bennem növekvő kis élettől, de nem tudom, merre tovább...És próbáltunk, tényleg próbáltunk együtt maradni, de nagyobb volt a félelem. Ekkor jött a legnehezebb rész, mert miután megszületett a gyermekünk, derült fény arra, hogy az apa, akivel addigra nagyon eltávolodtunk egy engem nőként támogató, rendszeresen jelenlévő, magas spiritualitással rendelkező nővel csal meg....Ezt már nem tudtam, akartam figyelmen kívül hagyni....S ami addig nem ment, ment gyerekkel, végre vállaltam, hogy egyedül inkább, mint így... Éltem áldozatiságom. Hogy hogy bántak velem, igyekeztem menekülni annak tudatától, hogy ne szégyelljem a történteket, s hogy nem kellek...ne érezzem, mennyire kicsi vagyok. Milyen mélységei vannak ennek?! Abszolút beszűkültség. A férfi és nő is ellenséggé vált, nem volt senki, akire támaszkodhattam volna, csak a kicsi gyerek. Mégis, ez a helyzet hozott, igaz évek alatt egy egészen új rálátást arra, hogy csupán az történt, hogy az élet kívül megmutatta, mi fáj nekem belül. Ehhez rakta össze a színdarabot, megmutatva, milyennek élem a nőt és a férfit. Bemutatott magamnak, elfeledett s eldugott fájdalmaim és félelmeim elevenedtek meg e történetben, illetve a szüleim titkolt sztorija... Mindannyian tanultunk belőle. Magunkat. S bár nagyon nehéz időszak volt, egy idő után, miután megjártam a poklot, az áldozatot, a haragvót, azt, hogy majd én megmutatom, jutottam el ennek mentén oda, hogy megtanultam én saját magam szeretni, s jöttem rá a tükörbe nézve, hogy évekig megcsaltam magam. Nem voltam hű saját benső lényemhez, s ha igaz, hogy az van kívül, ami belül, igazából hálás lehetek nekik, s magamnak, hogy észrevettem. Hosszú, fájdalmas önmunka. Mélységek. Melyben az ember ráébred, mindig azokkal kapcsolódik és úgy, akik a legtöbbet adják neki. Hogy milyen minőségben, az bizony rajtunk múlik. Azon, mit dugdosunk, ami a felszínre szeretne kerülni... tapasztalásom szerint sosem mások áldozatai vagyunk, de míg ezt elhisszük, addig mutogathatunk kívülre, anélkül, hogy magunk az eseményekben meglátnánk, s felelősséget vállalva belül cselekedjünk.

Bányász Dorottya

két évig voltam a szeretője, 5 év különbség volt közöttünk, egyetemista voltam, ő a tanárom egy házas ember, gyerekekkel. Mély és szenvedélyes viszony volt, minden porcikámmal éreztem, hogy milyen fontosak vagyunk egymásnak, tudtam, hogy a család van elől, ezt is mélyen tiszteltem, én a fájdalom ami mellet elköteleződtem lett az útitársam évekig az után is, hogy elbúcsúztam Tőle. Két kislányom született ezek után (másik kapcsolatból) egyik a születésnapján, másik a névnapján. Megtanultam, hogyan is szeretek én, akkor hiányzott a belső erőm, hogy kitartsak és ma egy pár lehessünk. Szeretőnek lenni kivételes helyzet!

orsi mészáros

Amit megtanultam és hálás vagyok, érte, hogy rá tudtam jönni mekkora lelki erőm van és tudok NEM-t is mondani.

Viktória Matúz

Na hááát ez a kedvencem Drágák! A mindenség legjobb szeretője vagyok, aki spirituális szinten szellemi élvezeteket nyújt férfiaknak nőknek egyaránt. Szexuális értelemben, még nem voltam szeretője senkinek. Valahogy elkerült ez a tapasztalat és nem is vágyom rá. De tudd, hogy ha szeretői viszonyt ápolsz valakivel az nekem teljesen rendben van. Nem újkeletű jelenség, nem te vagy az egyetlen és nem is az utolsó. Nem mondom azt, hogy a szeretői státusznak nincsenek olyan formái, amit tisztességtelennek tartok. Ha úgy alakul ki szeretői viszony, hogy az abban résztvevők közül bármelyiknek is van tartós kapcsolata, szerintem az a partnerrel szemben nem egy üdvözítő dolog. Ha azért vagy szerető, mert a pároddal a szexualitás nem működik, de nem mered neki bevallani, vagy nem sikerült megoldani a problémát és ezt a menekülő utat választottad, bár megértem, de ilyen esetben magadat is cserben hagyod. Szerintem (bár erről valódi tapasztalatom nincs) az élet akkor válik párkapcsolatban boldoggá igazán, ha minden oldalról kiteljesedhet a két ember közötti viszony. Így az egyik legfontosabb területen a szexualitásban. Ha a szeretőséget hazugság, titkolózás, becsületsértés övezi, azzal magadnak többet ártasz, mint amit a kielégítő szex adni tud. Ha két egyedülálló ember a vállaltan, kimondva csak a szexben kapcsolódik, az nekem tök rendben van. Báár én nem gyakorlom, de tökéletesen elismerem létjogosultságát az általam gyógyszexnek nevezett jelenségnek. Nyilván a probléma onnan kezdődik, ha a szeretői viszonyodban nem érzed jól magad. Egyszer csak többet akarsz. Más igényeket kezdesz támasztani a partnereddel szemben, vagy a szexet használod fel, hogy manipuláld a partnered. A férfiak ritkán viselik jól, ha ilyen manipulációnak vannak kitéve, viszont néha képtelenek ellenállni vágyaiknak. Így ez egy csapda helyzet szerintem. Sem kint, sem bent. Szükségletkielégítésből, kielégítetlen lekki szükségleteket teremtünk. Mit nyerek? Mit veszítek? Mit hoz? Miért van rá szükség? Újra önismereti munkára sarkallnálak? Vizsgáld meg mit szolgál számodra a kialakult helyzet? Miért mentél bele (már megint)? Mi rémíszt egy teljes palettás kapcsolattól? Miért fontos számodra, hogy jól teljesits az ágyban és erről folyamatos visszaigazolást kapj? Jól megleszünk itt, és elidőzhetünk ennél a témánál, mert a saját szexualitásommal való kapcsolatomat régóta vizsgálgatom és az eredmények kipróbálása még várat magára. Tudnék mesélni. Pusszancs Drága, hajrá!

Urbánkó Regina

Hogy mit vihet rá arra, hogy alapvető értékrendünknek, erkölcsi normáinknak, hitünknek ellenére szeretői viszonyba keveredjünk? Egyet biztosan tudok, nem más ellen, hanem valakiért tesszük: magunk miatt. A szeretői viszony nagyon sokrétű, sok aspektusa, sok közvetlen és közvetett hatása van az életünkre, személyiségünkre, egyszerre túl komplex és végtelenül egyszerű.