BeátaSoha nem hittem volna, hogy mi vár még az életben a válás után. Jó feleségként (amit élveztem élni csak lajárt a szavatosság egy idő után), kilépve az életbe nem volt a valóságomban, hogy férfi nélkül lehet élni. Egy nő nem lehet férfi nélkül. Akkor ez volt a hitrendszerem. Annyira szerencsés voltam, hogy egy olyan férfival ismerkedtem meg, aki pont 1 évvel járt előttem a folyamatokban és megmutatta, hogy nem jó ötlet beleugrani azonnal egy másik hasonló sémakapcsolatba. Vele azóta is barátok vagyunk. És elkezdtem dolgozni magamon. A legelső, amiben fejlődnöm kellett a szexualitás. 26 év alatt nemhogy nulla, de negatív tartományba kerültem és minden vágyam az volt, hogy ebből kikecmeregjek. Az élet megtámogatott ebben, persze rengeteget tettem ezért. A szexuális energiák lezárása az élet nem teremtésével volt egyenlő nálam. Nem a szex érdekelt, hanem ez az energia. Yoni- és Lingam masszőr lettem (jelenleg csak nőkkel foglalkozom, HA nekem is bulis) és rengeteg férfival beszélgettem. Fétisesekkel, házasságban élőkkel, egyedüállókkal, mindenféle státusszal rendelkezővel. Már nem teszem ezt, mert unalmas, de akkor egy világ nyílt meg. A kinyílt tudatom lehetővé tette, hogy egy olyan férfi lépett átmenetileg az életembe, aki teljesen feltöltött, olyan mély testi és leki táplálást kaptam, amire gyerekkorom óta vágytam. Ezért nagyon hálás vagyok. Most itt vagyok annak az érzetével, hogy kíváncsi vagyok, lesz-e még férfi az életemben, de amit elértem nem hagyom rombolódni. Nem tudom, hogy jó helyre soroltam-e be magamat, valószínűleg mellényúltam :D
0
Gabriella KorpásNekem is hasonló tapasztalataim vannak. Belekóstoltam az online társkeresésbe,hát elég keserű..nincs őszinteség,a kommunikáció felszínes,senki sem meri vállalni magát,a leírt,kimondott szavaknak,tetteknek nincsen semmi következménye. Így nem lehet kapcsolódni még felszínesen sem,nem hogy mélységében. Sebaj,nem kell feladni marad az offline tér...nyitott szemek...kezdeményezés..habár nem könnyű,főleg nekem,szűz jegyű vagyok,nehezen mutatom magam,de lehet ez is egy kihívás...🙃🙂
Mária KoncÍgy, hatvan felett, elmondhatom, hogy mindenfélét megéltem már az életben. Voltak nagyon nehéz időszakok, amelyek tele voltak feszültséggel, stresszel , de megtanultam, hogy ezekre a dolgokra már ne fájdalommal gondoljak…válás, anyagi nehézségek, gyermekem súlyos betegsége, saját depressziós korszakom… Tovább léptem, csak a jelennel foglalkozom, és a jövőt tervezem. Lefoglalom magam dolgokkal, amelyek építő jellegűek, pozitív értékeket adnak . Nagyon nehéz felemelkedni és elhitetni magammal , hogy értékes ember vagyok, amikor húsz éven keresztül éltem úgy, hogy megaláztak, lelkileg terrorizáltak… De az élet megy tovább, és élni kell …és akarni kell…
Izsa IstvánEleinte nagyon nehéz volt minden, hisz 180 fokos fordulatban voltam épp. A kapcsolati és káros szenvedélyeim által kialakult függőségek felszámolása közepette a munkahely és a lakhelyem is akkoriban megváltozott mintha egy null pontra keveredtem volna. Kibaszott nehéz volt, sokat bőgtem akkoriban felkavart az egész,fájt hogy el kell hagynom a párom és a haveri körünket annak érdekében, hogy életmódot tudjak váltani. Ráadásul ősz vége tél kezdete is volt,befelé húzott minden, hogy magamra figyeljek, egyáltalán nem volt kellemes időszak,de pont ez a nyomás ami rám nehezedett segített elmozdulni önmagam szeretete felé. Felismertem, hogy azért voltam kapcsolatfüggő mert nem szerettem magam. Azért tompítottam az agyam mindenfélével mert nem szerettem magam. Aztán eljött a tavasz és elkezdtem sokat kirándulni egyedül. Volt, hogy egy patakpartján raktam tüzet és aludtam éjszaka a szabad ég alatt. Ez volt az a pont amikor kezdtem azt érezni, hogy szeretek magammal lenni. Kezdett eltűnni az önmagamról ítélkező haragos belső hang, amit felváltott a türelem, a kedvesség és egy egészséges önbecsület hangja. Aztán különböző képzésekre mentem és fesztiválokra ahol rengeteg csoda embert ismertem meg akiknek ha elmeséltem milyen életet éltem addig csodálkozva néztek rám. Így vissza nézve nem gondoltam volna hogy egy életen belül több életet is le lehet élni. Fontos volt meghatározni a szándékot (hogy mai naptól nem bántom magam és egészséges életet fogok élni) és kitartani mellette bármi áron még ha ez a szándék az egész életemet felforgatja, akkor is! 🩵
DóriTöbbször feltettem már ezt a kérdést ismerőseimnek, lelkész barátaimnak és különböző válaszokat kaptam, de még mindig van bennem kérdőjel "'Van e határ és különbség az ítélkezés és vélemény nyilvánítás között?" Te, hogy látod?
0
GyőzőKöszönöm, számomra fontos momentum volt, hogy titokban tartottad a terved. Amellett, hogy a családom jelentős része +barátnőim, ismerőseim, ruhaiparit végeztek. (2-generációs szabó család sarja.) Én ezt szeretném tovább gondolni, mármint mentálhigéné, pszichés szabóságba átforditani, és akár lehet az ügyem. :)
0
Brádi Magdi5 éve ismerkedtem meg István vidóival és azzal a lendülettel jelentkeztem az akkor induló EGO-jóga képzésre is. A képzés után, meg persze 5 éves önismereti és spiri utam után, már felvértezve éreztem magam, hogyénaztánmostmárnagyonis előre járok az önismeretben, már belevághatok újra egy párkapcsolatba. Akkor már 2 éve nem volt kapcsolatom, semmilyen szinten, és megismertem "Zsoltit". Zsolti magas, intelligens, kedves, komoly értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező férfi, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot. Két hét ismerettség után, két hétre össze költöztünk, ahol úgy tűnt minden rendben lesz itt. Hiszen az értékrendünk megegyezett, a tisztelet kölcsönös, a vonzalom is megvan, mi baj lehet? Hát elindultunk a közös úton. Majd egy év ismerettség után, munkahelyemet 27 év után elhagyva összeköltözünk, az ő házába, az ő vállalkozásába, én alkalmazottként, ahol ő lett a főnököm is, egy számomra idegen városba, családba. Keményvonalasoknak is nehezített pálya ez, én 3 évig bírtam. Azt gondoltam Zsolti mellett megtaláltam amire vágyom, élveztem az új kihívásokat. Úgy gondoltam sikerült jó tőkesúlyként egyensúlyoznom munka és magánélet között. Bár az első együtt töltött év után már mennem kellett volna, maradtam, szerettem a munkám és úgy éreztem megteszek mindent hogy működjön a kapcsolatunk. De rá kellett jöjjek, én magam teljesen elvesztem ebben az egészben. Miután összeszedtem megmaradt darabkáimat, eldöntöttem hogy én magamnak fontosabb vagyok, mi több, az életem is fontosabb mások céljainál ahol nincs helyem, és ismét ugrottam. Sokakat meglepett, "már kezdtünk megszokni", és nem értették, mert kívülről semmi nem látszott csak a harmónia ami kettőnk közt van. Zsoltit is meglepte, sőt el sem hitte odáig míg papíron be nem nyújtottam a felmondásom. Megint egy idegen város, albérlet, ismerősök, munkahely, és megtakarítás nélkül, egy öreg beteg kutyával. Szokták mondani innen szép nyerni akkor majd 50 évesen...Egy év alatt több segítőnél is jártam, képzem magam, lett munkahelyem, új emberek léptek be az életembe, sőt barátaim is lettek. Sikerült eladnom a másik városban lévő lakásom, és itt új otthonra lelnem. De tudom hogy többre vagyok képes. Még érzem magamban a lelkesedést új dolgokat tanulni, és nem egy munkahelyet szeretnék, hanem egy egy hivatást amiért érdemes minden reggel felkelni, sőt nem érezni az idő múlását. Meg van HIT-em, magam is. Ebben vagyok.
