
Kihez szabad kapcsolódni? Levegős jegy és 5-ös sorsszám lévén, nagyon könnyen tudok kapcsolatot teremteni másokkal. Ezek az adottságok sikeres építésszé tettek, mert nemcsak egy házat tervezek másoknak, hanem egy otthont, ahol jól érik magukat az építtetők. Mindig azt mondom, hogy közös gyermek születik a tervezés végére, mert beleélem magam a helyzetükbe, és nemcsak a megrendelőknek, hanem magamnak is tervezem a családiházat. Ki akarna magának rosszat? 27 évig éltem boldog házasságban férjemmel, 5 éve, a covid járvány ideje alatt, nem kezelt tüdőgyulladás miatt, elköltözött az angyalok világába. Túléltem a gyász időszakát, melyet szépen le is zártam az elmúlt időszakot. Sokat dolgoztam érte, sok-sok meditáció, oldás, sírás-rívás után sikerült. Le kell menni a tó aljáig! Azóta a tágabb családomban is, egy nagyon mélyen szerelmeses kapcsolat után kiderült, hogy mérgező emberek vesznek körül. Mondhatjuk, hogy nárcisztikus, szociopata, pszichopata tulajdonságokkal rendelkező emberek között éltem. A legszomorúbb, hogy észre sem vettem., tiszteletből, megfelelésből, odaadásból... és még sorolhatnám. Egy barátom azt mondta, hogy úgy látod az embereket, mint a Mennyei Atya, szereted őket, semmi rosszat nem tudsz elképzeni róluk. Pedig a FÖLD bolygó nagy tanító! Baráti kapcsolataim is tisztultak. Ahogy tudatosan fejlődöm, és az olló két szára egyre jobban nyílik, volt akit el kellett engednem. Tudod, amikor túl cuki vagy, optimista, idealista, támogatod a másikat az útján. Nem vesznek komolyan... Pedig nagy mélységeket élek meg, ott a RÁK aszcendensem is. Bár erre azt mondák a hozzáértök, hogy csak az AC. a megjelenésdet befolyásolja, nem mindig értek ezzel egyet. Ennél komplexebb a rendszer. Bárkivel, bármit, bárhol...meg tudok beszélni, rá tudok hangolódni, értem, érzem őt. Látom. Most ott tartok, hogy inkább egyedül , de nem magányosan, élek, elengedtem a mérgező, Anya- és Apa-sebbel rendelkező személyt, személyeket, úgy, hogy én folyamatosan dolgozom a magam tudatalattijával, mintáimmal... Nagyon hiányoznak az Intellektuális, Spirituális Nagy Beszélgetések! Mit tanácsolsz nekem?

Vidám kiegyensúlyozott nő vagyok. Vannak hibáim, de kinek nincs. Pénzügyi területen dolgozom, konkrétan megoldom az emberek lakásálmait. Imádom a munkám, szeretek segíteni másoknak. Sikeres vagyok. De valamiért már jó ideje elkerül a nagy betűs szerelem. Valamiért mindig olyan férfiakat vonzok be, akik nem értékelnek. Olyan mintha megbolondult volna ez a világ.

23 évi öntudatlan naivitásból kötött házasság után váltam el magammal rántva három kamasz gyereket is a boldogtalanságba. Kemény időszak következett - szembenézni a hibáimmal és életben tartani magamat, a gyerekeimet. Hosszú ideig tartott , mire a gyűlöletből és önsajnálatból kievickéltem, magamra találtam és erőt gyűjtöttem a talpra álláshoz. Egyetemi diplomát szereztem és a fővárosba költöztem, végre egy gimnáziumban taníthattam, ami nagy előrelépés volt szakmailag és érzelmileg is. Nagyjából 10 évig keresgéltem társat az ismerőseim közt és az interneten is teljesen sikertelenül. Olyan férfi, aki lenyűgözött volna ( István szavai az egyik videóból ) az intelligenciájával vagy érzelmeivel,nem akadt. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, felderítettem a lehetséges okokat, miért ilyen nehéz manapság társat találni. Magyarországon a népesség 30%-a biztonságosan kötődő. Tehát jól szerették a szülei, megkapta a muníciót az élethez.A többség viszont nem tanult meg jól szeretni. Ezeket a készségeket persze később is meg lehet tanulni, de elég nehéz újra bízni a rengeteg negatív tapasztalás közben. Főleg hozzátéve a mai fiatalság kultuszt és a szex érzelmektől való teljes elszakadását. Most már több, mint 6 éve elengedtem az aktív társkeresést - elég volt a csalódásokból. Én is arra a következtetésre jutottam, mint sok más ember: a legjobb társa önmagamnak én vagyok. Megtanultam értékelni az egyedüllétet, de valahol mégis mindig sóvárogni fogok egy olyan emberi lény után, aki csak úgy önmagamért szeret. István videóit mindig szeretem hallgatni: Szeretve lenni, de hogy lehet elérni? Nem lehet! Csak észrevenni lehet...

Lassan már tíz éve annak, hogy Győrben, egy szórakozóhelyen megtettem az utolsó nagy próbálkozásomat a szerelem frontján. Társra vágytam, mert a magány akkoriban már régi lakótársam volt. Mellettem állt egy nagyon csinos lány. Beszélgetni kezdtünk, én pedig valamilyen megmagyarázhatatlan, enyhén delíriumos bölcsességtől vezérelve azon fáradoztam, hogy meggyőzzem: nem engem keres. Akkor ezt különösen kifinomult stratégiának hittem. Az élet aztán a maga szokásos tapintatával éveken át bizonygatta, hogy kivételesen igazam volt. Utólag visszanézve talán tényleg jobb lett volna, ha beveszi a trükköt, és időben továbbáll.