Domokos GyulaJáték és pornó függő voltam meg, ami ezzel jön. Ezek olyanok, mint amikor egy tengerben fuldokló egy cápa hátán kapaszkodik meg. Eleve azért alakulnak ki, mert jelentős elakadásai vannak valakinek, majd ezen problémákat ezen függések tovább eszkalálják. Nekem egy 9,5 éves "harmónikus" kapcsolatom ért véget, mert karriervonalon teljesen egyhelyben álltam 7 éven át. Én egy személyként érzékeltem magunkat. Számomra közel elviselhetetlen fájdalom volt, amikor kiszakadt "belőlem". Sarkítva persze úgy is mondhatnám, hogy problémáim forrása az volt, hogy nem tudtam mit kezdjek a saját (kellemetlen) gondolataimmal, érzelmeimmel és élményeimmel. (Hiába tudom, mikor volt a pákozdi csata, ez az információ valahogy sosem segített :D) A szüleim hatalmas elvárásokat támasztottak felém, amelyeknek amúgy képességeim szerint simán meg kellett volna tudjak felelni. De nem azzal a mentális teherrel együtt, amit cipeltem és aminek a kezelésében ők nem tudtak segíteni. Az én élményem az, hogy egy Ferrari vagyok, amit szoftveresen lekorlátoztak egy Zsigulira és így éltem 10 éven át. Ezt a korlátozást mára feloldottam, de felfoghatatlan mennyiségű időt buktam mostanra. Mások ezt az időt és energiát közvetlenül be tudták csatornázni a karrierjükbe. Én meg írtam egy könyvet az asztalfióknak, ami valószínűleg kiadhatatlan, mert olyan szinten áthatja a saját elvont, romantikus, mesei nézőpontom, hogy az nem befogadható a többség számára. Nem említve, hogy nekem nincsenek "gyors" megoldó tippjeim, mint az önfejlesztő piacon népszerű arcoknak. Én éveken át mentem be a függésekbe és éveken át jöttem ki. Nekem gyanús minden csodatechnika, ami pár héten belül hatalmas változásokat ígér. Összefoglalva, amiben tudok segíteni az a függőségek, a szorongás, a depresszió és a kényszeres cselekvések, gondolatoknak, ha nem is a kezelése, de biztosan tudok olyan támpontokat, nézőpontokat vagy eszközöket adni, melyeknek a használata közép- és hosszútávon érdemben segít neked. Jelentékeny mennyiségű időt töltöttem ezen minták társaságban. Én ezeket testközelből éltem át, nem csak valami könyvben olvastam róluk, mint némelyik pszichológus. Egyiküket sem megbántva.
2
Brigitta FesselMeleg vagyok... A születésnapomon a fiam fennmaradt velem, miután már mindenki elment aludni. Pár nappal voltunk az ő 14 éves születésnapja előtt. ... meleg vagyok... mondta... tudom... mondtam én... tudtam, hogy te tudod, azért mondom most el neked. Sejtettem, biztos nem lehettem benne. Reménykedtem, hogy mégsem. Nem kívántam a fiamnak ilyen nehéz utat. Azóta eltelt 9 év. 15 évesen felvállalta az iskolájában is. Ezzel indult egy látszólag könnyű, majd egy brutálisan nehéz időszak az életében, ehhez illő pánikrohamokkal tarkítva, majd a Coviddal súlyosbítva. Elfogadó családban nőttem fel, elfogadó, minden másság iránt toleráns emberként, újra kellett dimenzionálnom magamban az elfogadásom igazságtartalmát. Hallgattam a fiamat, aki tanított, miközben butaságokat kérdeztem. ...mert nem ismerjük ezt a világot és ennek sokszínűségét. Egy ideje részt veszek egy FeelFree közösségben, ahol a fiatalokkal beszélgetek az ANYA nézőpontjáról. A fiam pár hete csatlakozott ehhez a csoporthoz. Ha hasonló cipőben jársz... itt vagyok ...beszálgessünk.
- Brigitta Fessel
Versenysportoltam. Egy mindenben tehetséges, okos fiatal lány. A tanáraim szerint, inkább az eszemre kellett volna alapoznom a jövőmet, nem a sportra. Én a sportot választottam. Terveim szerint... halálomig választott küldetés. Válogatott, válogatott lemondása, 26 évesen csalódottan egy edzés közben, sértetten távoztam kipakoltam a szekrényem, és szó nélkül elhagytam a röplabdát. Persze egy társba kapaszkodva mertem ezt a lépést megtenni. Egy tanítói diplomával, irányváltás közben... informatika, rendszerszervezés. 6 éves gyermekkel válás, az új partner vállalkozó. Karrier a kukába, önként és dalolva. Élelmiszerbolt, vendéglő üzemeltetés 12 év. Országváltás, minden a kukába. Fizikai munka, 3 műszak Van egy jó/rossz tulajdonságom. Mindenhol és minden helyzetben jól tudom érezni magam, mindenben megtalálom azt a szeletet, ami számomra értékes, tanulságos, szórakoztató, hasznos. Változtatni, felborítani, önmagamat választani hasznos, fájdalmas, de egyben felszabadító is. 32 évesen visszakunyerálta magát az életembe a röplabda, amit még sok évig űztem hobby szinten. Életem egyik fő tartópillére volt. Áldozat, kitartás, befektetett munka fontossága, alázat, csapatmunka, példamutatás. A többi tartópillér az örök kíváncsiság, és a tisztesség. Az én esetem nem példa a dicsőséges felemelkedésre, inkább az életben maradásra, az épp elme megőrzésére. Felfejtve a megtett út szövetét, megértve a miértek egy részét, megbékélve, megszeretve a megtett utat.
Eszter Kun50 éves múltam.. Az 50. születésnapom előtt négy nappal a férjem nem jött haza éjjel. Egyszer csak. Addig soha nem járt el egyedül, soha nem voltak zavaros időszakai. Egyszer csak elment egy számomra ismeretlen figurával inni. Nem jött haza. Egész éjjel hívogattam: három előfizetés, Messenger, Viber, WhatsApp... Semmi. Miután sem a kórházban, sem a rendőrségen nem tudtak róla semmit (ez akkor meg sem vigasztalt), hajnalban előkerült. Mindenfélét mondott, elment dolgozni. Este munka után közölte, hogy szeret engem, de szerelmes egy másik nőbe. Ismét szerelmes abba a nőbe, akivel 33 évvel ezelőtt szakított. És most nem tudja eldönteni, hogy őt vagy engem válasszon. Sajnos először könyörögtem neki, hogy maradjon velem. Ő csak azt ismételgette, hogy nem tud dönteni. Akkor azt mondtam neki, hogy de, döntsön most! Ekkor kinyögte, hogy őt választja. Őt, akinek nem mondom ki a nevét. Egy világ omlott össze bennem. Minden letisztult az elmúlt időszakkal kapcsolatban. Szerettem (még ekkor is!), megbíztam benne. Ezért nem is gyanakodtam semmire. Észleltem pár jelet, de nem a szememnek hittem. Pedig de! Minden jel jó volt, csak én hessegettem el minden figyelmeztetést. Sokkal hamarabb láthattam volna a történetet... Folyt. köv.....
Toth IbolyaAnya lánya kapcsolat Édesanyám kezét életemben MOST másodszor engedtem el. Olyan mintha ugyan azt élném át csak kicsit másképp és más miatt. Édesanyám dédelgetett , óvott minden bajtól, mindent meg tett értem hogy jól nevelt, okos kislány legyen belőlem. Majd jött az időszak mikor lázadtam. Kapcsolatunk vádoltam és vádolt. Kezem fogta nem ENGEDTE EL. Majd elkerültem a lehetőségek nélküli faluból a lehetőségek városába ahol várt rám a nagy szabadság. Édesanya mesze lehet csinálni amit akarsz ,de a minták nem engedték. Kapcsolatunk vádoltam és vádolt. Kezem fogta nem ENGEDTEM EL. Majd egy nap meglátogatott a lehetőségek városában .Kézimunka kiállításra jött. Szervezett busszal érkeztek falumból. Megmutattam neki a lehetőségek városát. Mind kettőnk számára felejthetetlen szép anya lánya napot éltünk meg együtt. Majd jött a búcsúzás napja .Mielőtt buszra ült volna elment gyorsan Toalettre még egyszer ,ez idő alatt a busz elindult nélküle. Integettem a buszsofőrnek álljon meg Anyum még nincs rajta. Addigra jött ő a busz megállt ő gyorsan felszállt nem volt idő elbúcsúzni. Ahogy felszállt a buszra egy erős gyomromig érő fájdalom nyílalt belém és egy fonál mint a köldökzsinór az égig futott . Majd elszakadt. Abban a percben engedtem el édesanyám kezét először. Majd jött az időszak amikor újból egymásra kellett találnunk. Engedd el hogy rád találjon. Kapcsolatunk KÉZ a KÉZBEN. Jó hogy ilyen jó a kapcsolatunk, mindent meg tudtunk beszélni, ki mivel bántotta meg a másikat ,ki miért mit tett, mit nem tett. Időszaka számomra vége lett. Életemben eljött az idő mikor magam választottam s már nem őt, Anyut továbbra is ahogy megszokássá vált , De én hol voltam benne már sehol. Kapcsolatunk vádol , én távolodom. MOST Kapcsolatunk vádol én ELENGEDEM kezét. Az üres kezet MOST Isten fogja. Édesanyám szült, de Istenhez tartozom. Rémisztő felismerés. Egyben Hála, de ugyan akkor mélyreható FÁJDALOM is.
Balogh MariannFelnőttek a gyerekeim. Szinte észrevétlenül. De valójában mégsem, hiszen annyi minden történt az évek alatt. Úgy éreztem kihasználtuk ennek minden pillanatát, kiélveztük a kiskorukat, és csodálattal néztük, ahogyan fantasztikus fiatal lányokká cseperedtek. A kamaszkor azonban minket is kihívások elé állított.. Leginkább azért, mert épp ekkor váltunk el. 14 és 16 évesek voltak a lányok, ami alapvetően is egy változó, nehéz helyzeteket hozó időszak, így meg különösen azzá vált. Megviselte őket a válás. Két lakás, két szülő, két különböző hozáállással. Keresték a kiskapukat, feszegették a határokat. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy nem élem túl. Nem csak a férjemet veszítettem el, nem csak a család omlott össze, hanem még a lányaim is elfordulnak tőlem? Voltak pillanatok, amikor a legszívesebben feladtam volna, de mégsem tettem, mert mindig volt egy belső erőm, ami hajtott, hogy menjek tovább. Tisztáztuk a feltételeket az édesapjukkal, együttműködésben tartottuk a határokat. Úgy érzem sikerült.. Ma már 18 és 20 évesek, és a kapcsolatunk olyan tiszta és mély, amit korábban elképzelni sem mertem
- Balogh Mariann
Erős volt bennem a ragaszkodás. Emberekhez, helyekhez, helyzetekhez, érzésekhez. Sokszor még úgy is, hogy az már nem volt jó nekem. Azt gondoltam, hogy ha ezeket elengedem, akkor kevesebb leszek. Akkor ki is leszek valójában én? Talán pont az ettől való félelem az, ami hátráltatott. Mára már szembenéztem önmagammal, sokszor az ürességgel is ami bennem van. És lehet, hogy pont ez az üresség az, amibe aztán beléphet az új? Erre még most is keresem a választ.
Viktor GyollaiA barátnőmmel jó pár igen mély kapcsolati válságon vagyunk túl, és jobb a kapcsolatunk mint valaha. Úgy indultunk, hogy ő elég gyakran triggerelődött szinte bármi által, mivel borderline jellegű személyiségű. Nálam az érzelmek lekapcsolása volt nagyon gyakori, mivel meglehetősen érzékeny vagyok. Nagyjából egy évbe telt, míg ezeket a köröket tudtuk úgy átélni, hogy ne bántsuk meg egymást, és ne zuhanjunk bele a saját kis vermeinkbe. Olyan jó kis empatikus páros lettünk, így összeadva mindkettőnk személyiségét és élet tapasztalatát, hogy jó eséllyel tudunk irányt mutatni párkapcsolati válságban lévőknek. Írj bátran! Válaszolunk :-)
Apró AndiA szüleim házassága, mint minta Rengetegszer mondtam anyukámnak az elmúlt években, hogy én a helyében már réges-rég elváltam volna... Sok idő eltelt, mire rájöttem, hogy nagyon hasonló házasságban élek, mint ő (talán annyira nem durva). A szívósságot, a kitartást anyukámtól örököltem. De azt, hogy én is fontos vagyok magam számára, hogy megtanultam szeretni magam, azt már magamnak köszönhetem. Felismertem, hogy nem kell feláldoznom magam, úgy, mint ő. Hogy csinálhatom másképp. Jobban. És egyedül még mindig jobb, mint társas magányban élni... Végül 2025-ben, közel 20 év után elváltam. Igen, lehetett volna hamarabb. Gondolkoztam 4-5 évet rajta... De hittem, hogy jobb lesz. Aztán egy idő után már nem hittem. Most már másban hiszek. Abban, hogy nekem is jár a boldogság :) és lehet jobban csinálni. Hogy nem adom fel magam, hogy fontos, hogy én oké legyek magammal, és akkor tudok adni és támogatni. Van még mit tanulni, bőven. És szívesen megosztom azt, amit már tudok.
- Apró Andi
2024. májusában csatlakoztam egy online meditációs csoporthoz, mely nagyon sokban segített a magánéleti kihívásaim kezelésében. Nem csak meditálni tanultunk, hanem jógapszichológiát. Jámákat és Nijámákat, melyek útmutatóul szolgálnak az életben (hasonló "törvények", mint a Tízparancsolat). A meditálás és a tanítások hatására sokkal türelmesebb és elfogadóbb lettem, és ezáltal könnyebb megbirkózni életem legnagyobb kihívásával is, a válással. Ennek még nem értem a végére, de a 10-ből 3 törvényt kiemelek, melyek a legnagyobb hatással voltak rám ebben a folyamatban, és ezek segítségével viszonylag békésen tudjuk végigcsinálni (3,5 hónapja így megy, de majd update-elek a végén): - Ahimsza: A nem ártás törvénye. Nem ártok tovább magamnak, ha nem jó nekem, akkor nem erőltetem tovább. A másiknak sem ártok tovább, nem akarom többé megváltoztatni (mert nem lehet... és egy dolgon tudok csak változtatni: a saját hozzáállásomon.) - Asztéja: A birtoklástól való tartózkodás - és Aparigraha: A nem ragaszkodás törvénye. A birtoklás egy illúzió, ha elkezdek kötődni, akkor azon fogok aggódni, hogy mi van, ha elveszítem? A dolgokat átmenetileg kapjuk. A barátok, ismerősök jönnek-mennek, de egyedül megyünk az úton. Először a szüleink csatlakoznak, majd a barátok, aztán kicsatlakoznak, és jönnek új emberek. Ami biztos, hogy egyedül megyünk tovább. Azonban, ha a becsatlakozó emberekhez, tárgyakhoz, gondolatokhoz hozzákötjük magunkat, és elkezdünk felhalmozni dolgokat, és meg akarjuk tartani őket, akkor kialakulhat a félelem attól, hogy elveszítjük őket. Azt kell(ene) megtanulnunk, hogy a dolgokat átmenetileg kapjuk. Ha mennem kell, ha mennie kell, akkor elengedjük egymást. Ez a tanítás számomra vigasz. Persze ehhez nekem nagy segítség, hogy alapvetően bizakodó és pozitív beállítottságú vagyok, és tudom, hogy jobb lesz nekem is és neki is később. Meglátjuk.