Toth IbolyaA múlt. „ A pénz „ „ Elköteleződés” Az elvárásoknak megfelelni nem tudtam. Elvárták hogy férjhez menjek ,mert eljött az idő csak nem volt kihez. Mondtam én magamnak . Nem volt igaz. Szép házunk volt,van a mai napig a falu legszebb házai közé tartozik. Így sok irigyünk volt, van. Az házasodó sorban lévő fiúk és édesanyai sorakoztak házunk kapuja előtt mivel szép ház akkor sok pénz van a háznál. Nem volt igaz . Szüleim banki kölcsönből építették fel egy kis ízlés ,rendrakás ,tisztaság a ház körül Így úgy látszott gazdagok vagyunk. Ami nem volt igaz .Mi napról napra éltünk. Nem mertem , féltem férjhez menni mert szép ház, de nincs pénz kiderül . Igaz volt. Inkább nem engedtem közelembe a tolakodókat. Elterjedt rólam hogy nagyra vágyó vagyok. Válogatós. Majd a szülői házat elhagytam . Tanulni mentem a városba . Szerelmes lettem úgy isten igazából első szerelem . A fiú szegény volt . Nekem bejött. Pénze nem volt mint nekem sem csak egy szép házam ami egyszer az enyém lesz. Viszonzatlan szerelem gyötrődések sorozata után gyorsan vége lett. Majd jött a szomorúság és továbbra a szegénység. Diplomáltam a városban mérnök lett belőlem. Majd munkát kaptam lett egy kis saját pénzem , de fiú, férj jelölt sehol. Egyik nap szüleimet meg vádoltam mivel 35 évesen még mindig nem voltam férjnél. A szegény fiúk nem udvaroltak mert féltek mivel én gazdag voltam, szép ház. Ők az okai annak hogy soha nem volt pénzünk és azért nem mentem férjhez. Majd elmentem külföldre pénzt keresni, férfi sehol, se jelölt, jött a magány ,harc ,küzdés, pénz gyűjtés ideje . Hogy legyen pénzem választottam munkahelyet. Bejött a cél. Egy ruha nagykereskedésben lettem Balkáni országok eladói területi képviselője. Mivel több nyelven beszélek, bejött. Jött a pénz egyenes úton ,majd elkezdett a pénz rossz utakról is folyni. A pénz rabja lettem . De férfi sehol. Kezdett nyomasztani a pénz szerzés mondja és egy nap végett vetettem neki .Felmondtam Nem csak a munkám, hanem a pénzt is elhagytam , amely nem egyszerű belső harc, elégedetlenség, magány fájdalma eredményezte. Végre megszabadultam a pénztől . A tévhit hogy van szép ház van pénz akkor van férfi is .Igaz volt. Majd újból országot váltottam nulláról már másodszor kezdtem. Most már 5oo Euro kölcsön pénzből indultam neki . Az addigi pénz közben mind elúszott. Majd mikor megtanultam magam szeretni, elfogadni, dolgokat és embereket elengedni, mertem újból hinni. Természetes úton újból megtalált a pénz, van belőle elég, de a férfi is már . Aki a semmiből jött , összetörve az élet vihara alatt, és lás csodát semmije nem volt csak EMBERSÉGES, TISZTA SZÍVŰ, IGAZ BESZÉDŰ,FÜLIG ÉRŐ MOSOLY,NYUGALOM, BÉKE és lám hozzá férjhez mentem. Ma felnézek rá egy összetört vihar verte férfiból egy lombokat és gyökereket növesztő férfi lett. Hálát adok Istenek ,hogy vezetett és vezet MA a MI utunkon.
4
Faragó TímeaAmikor szembenézel a halállal, és az életet választod Egy különösen érzékeny, mégis meghatározó tapasztalást osztok most meg. Ma már erőként hordozom magamban ezt a történetet, így talán másoknak is adhat kapaszkodót. Gyerekkoromhoz kapcsolódik egy mérhetetlenül mély és megrázó élmény, amikor is egy hajszálon múlt minden: az élet, a halál, a józanság és az őrület határai között. Egy olyan történet ez, amit részleteiben csak a hozzám nagyon közelálló embereknek meséltem el, mert rendkívül érzékeny háttere van, mégis az egész életemre kihatott. Olyan pillanat volt ez, amikor még gyerekként, valamiféle ösztönös erő és lélekjelenlét tört fel belőlem. A túlélés mozdult meg bennem. Hirtelen kellett döntenem a maradás mellett. Éreztem, hogy itt és most az életet kell választani. De azonnal. És ehhez beleállni felelős módon. Gyerekként. Szinte felnőni egy másodperc alatt. Ott, ahol másnak kellett volna megtartania engem… mégis nekem kellett megtartanom azt, aki addig engem tartott meg. Később értettem meg, hogy amit ott átéltem, az egy korai és mély beavatás volt az életbe, a lélek határaiba, a sötét és a világos közti keskeny mezsgyébe. Hosszú évekig tartó belső munkára, rétegről rétegre bontott gyógyulásra volt szükség, mire mindezt már nem teherként, nem súlyként, hanem erőforrásként tudtam hordozni magamban. Ma már úgy gondolom és érzem, ez az életemet alapjaiban meghatározó történet az egyik forrása annak, hogy mély empátiával és értő figyelemmel tudok másokat kísérni a saját félelmeiken, határélményeiken, lelki válságaikon, sötétségeiken keresztül, olykor pedig szemfelnyitó kérdéseimmel tartok tükröt. A megtartást biztosító jelenlétem mögött ez a tapasztalás is ott van. Sokszor csak csendben, figyelemmel, erővel és mélységes együttérzéssel. Ha megszólítottak a fentiek, egy személyes beszélgetés során többet is mesélhetek a történtekről.
Az Átalakuló12 év közszolgálat után volt az első, majd arra rá 6 évre a második. A harmadik meg 3 évre a második után? Nem, annak már nem adok esélyt! Ha kíváncsi vagy rá, elmondom, hogy mit éreztem; mikre és kikre számíthattam, és kikre nem. És persze, kérlek, te is mondj el mindent, ami csak jól esik.
4
Urbánkó Regina#munkahelyi vezető szerepről Voltam gazdasági területek vezetője (pénzügy, számvitel, kontrolling), és voltam cégvezető 11-15 és 127 milliárd forintos vagyonú vállalatoknál. Szervezeti létszámot tekintve 65-1000 fős cégek voltak ezek. Vezetőként nekem fontos volt a szakmai tudásom, hogy bármikor tudjak segíteni a kollegáimnak, szakmai vitákban részt tudjak venni. A munkafolyamatokat is igyekeztem jól ismerni, aztán egy bizonyos méret felett már el kellett engednem ezt az elvárást magammal szemben. A belső motivációmat az táplálta, hogy szeretek hatással lenni, befolyással bírni a dolgok, a folyamatok alakulására. Hangot adok a véleményemnek, fontos nekem, hogy tudjak a fejlődés irányába mozdulni, és erre ösztönözni másokat is. Szeretek tanítani, tudást átadni, megszerettetni a szakmát másokkal. Nekem mi volt fontos vezetőként? A példamutatás, felelősségvállalás, terhelhetőség, következetesség, nyílt, őszinte kommunikáció. Szerettem a szakmámat, a munkámat, mindig szeretettel közelítek a dolgokhoz, ezért szívesen csatlakoztak hozzám segítők, támogatók az életben, akár munkavállalóként is. Igyekeztem jó hangulatot teremteni a munkavégzéshez, ezért sokszor még a munkaidő lejárta után is dolgoztak velem, annak ellenére, hogy nem volt mindenért túlóra számfejtve. Voltak nagyon terhelt időszakok, szezonálisan nagyon sok munka, amit ugyanazzal a létszámmal kellett megoldanom. Az nagyon jó érzés volt, amikor kérés nélkül követtek a beosztottaim a meredek hegyen felfelé, és mikor úgy nézett ki, hogy lejtmenet helyett egy újabb meredeken kell felkapaszkodni, akkor is jöttek velem. Nem jelentett gondot a felmondás átadása soha, pedig előfordult velem számos esetben, hogy sor került rá. Mindig megelőzte több beszélgetés az elvárások tisztázása érdekében, így egyértelmű volt már, mi vezetett végül a döntésemhez. Úgy gondolom, hogy addig voltam jó vezető, amíg ez a szerep nem rólam szólt, hanem a szervezet szolgálatáról. Nagycsaládban nőttem fel, szerény körülmények között. A szüleim szakmunkások voltak, beosztottak. Sokat hallottam otthon, hogy a főnöküket szidják. Én jól akartam csinálni, jó főnök akartam lenni. Vagyis jó vezető, annak ellenére, hogy a dolgozóknak alapvetően nem célja „jó beosztott” lenni, de ez egy másik téma. Elsőként szereztem diplomákat a családban, és lettem vezető beosztású. Nem tudtak a szüleim ezen az úton sokáig támogatni, magamra maradtam a helytállásban. Kihívást jelentett, amikor a cégeket képviseltem más vezetők társaságában, főleg amikor először jelentem meg a már megszokott összejöveteleken. Le kellett küzdenem a kishitűségemet és fel kellett vállalnom önmagam. Nem felejtem el az első ilyen alkalmat, amikor a kinevezésemet követően egyedül mentem egy szűkebb körű szakmai rendezvényre. Nem akartam a tömegben elvegyülni, a társaság krémjébe akartam tartozni. Felkészültem ennek tudatában, minden befolyásos emberhez volt egy-egy aktuális kérdésem, amivel beszélgetést tudtam kezdeményezni. A sikerhez pont elég volt ennyi és egy jól időzített pillanat, máris komoly beszélgetésbe mélyült a felületes udvarias társalgás. Szívesen csatlakoztak hozzánk mások is, így volt lehetőségem további bemutatkozásra. Először mindig én érdeklődtem, nyitott voltam és figyelemmel hallgattam másokat, így később engem is érdeklődésre méltattak. Ennyi volt a titka annak, hogy befogadjanak. Rá kellett jönnöm, hogy a vezetői szerep nagyon magányos tud lenni. Minél magasabb szinten leszünk vezetők, annál inkább egyedül maradunk a szervezetben a „problémáinkkal”, a kihívásokkal. Egyre nagyobb a felelősségi körünk is, egyre nyomasztóbb a ránk nehezedő teher, és a gyengeségeinket, az érzelmeinket sokszor el kell rejtenünk. Szakmai közösségekben, mesterelme csoportokban találtam meg a támogató közeget. Ha csoportos tapasztalatcserét igényelsz, javaslom, hogy csatlakozz #Joósistvan #Vezetőkklubja -hoz. Én egyéni tapasztalatcserében tudok segíteni.
Szintia SárkányÚgy néz ki nekem csak úgy sikerült az ügyeimet véghez vinnem, hogy szükségem volt az ellenszélre. Ha nem lettek volna, a következő "támogatások" amelyek húztak volna vissza (például minek csinálom, úgyse fog sikerülni; marhaság az egész; kár a befektetett energiáért stb.), akkor nem erősödtem volna így meg. Igenis meg kellett győzzem magam, hogy helyesen gondolom vagy érzem az utam. Huszonéves lányként még a gyerekek előtt elsősegély csapatokat oktattam pici faluban, rengeteg gyereket - imádtam. Aztán láttam hogy kellene még ide valami, hát megalapítottam a cserkészcsapatot is - szintén sok gyerek szerezhetett ezáltal rengeteg hasznos tudást, életreszóló élményt és az első szerelmeket. Amikor kineveltem az utánpótlásom, átadtadtam a csapatvezetést és anya lettem. Bár ebben az életszakaszomban voltam egyszerre a legbizonytalanabb is, mégis az ösztöneim felerősödtek, az energiáim megtöbbszöröződtek és képes voltam megtalálni a köldetésem. Tanítóként ráláttam az oktatási rendszer "szépségére" és én másikat szerettem volna. Szerbia első Waldorf iskolájának alapításába kezdtem többedmagammal. Amikor a sors összekovácsolt a megfelelő társakkal ezen az úton, hiába volt minden negatív komment, TUDTAM hogy a helyemen vagyok. Ez a folyamat sok-sok veszteséggel járt. Kiestek azok az emberek az életemből, akik igazából sosem voltak igaz, elfogadó, támogató barátok/családtagok. A veszteséggel azonban járt a nyereség is, mert olyan új emberek kerülhettek közel hozzám, akikért hálás vagyok! Ők azok akik elfogadnak, meghallgatnak, inspirálnak engem. Őszinte, érdekmentes szeretet fűz hozzájuk, már ezért megérte hallgatnom a belső hangomra és nem törődni bizonyos helyzetekben semmi mással (pedig még van férj és 3 gyerek is) csak magammal! Teljesen más ember vagyok és szeretem ezt a kicserélődött bátor, határozott énemet.
Gergő MagyarKözösségépítés – Kapcsolódj, töltődj, fejlődj Önismereti utam során gyakran feltettem magamnak a kérdést: hol és mikor voltam a legboldogabb? A válasz mindig egyértelmű volt: amikor tiszta szívvel tudtam kapcsolódni másokkal. Amikor együtt játszottunk, nevettünk, őszintén beszélgettünk, és egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Az élet messzire sodort a gyerekkori barátaimtól, akikkel ezt megélhettem, és Győrben sokáig nem találtam hasonló közösséget. Kerestem, próbálkoztam, de egyik sem adott igazi otthonérzetet. Aztán 2024-ben jött a felismerés: ha nem létezik az a hely, ahová szívből csatlakoznék, akkor létrehozom magam. Így született meg a Veled Közösség. Azért hoztam létre, hogy támogassuk és inspiráljuk egymást. Itt mindenki megtalálhatja a helyét, miközben együtt haladunk a testi, lelki és spirituális fejlődés útján. Legyen szó feltöltődésről, új élményekről vagy a természethez való kapcsolódásról, nálunk nyitott és befogadó közeg vár rád. Változatos programokkal, inspiráló előadásokkal, közösségi eseményekkel, túrákkal és workshopokkal várunk – egy olyan légkörben, ahol önmagad lehetsz. Ha úgy érzed, neked is szükséged van egy ilyen közösségre, szeretettel várunk!
Ildikó MiklyaMásfél évvel ezelőtt elváltam a páromtól. a kapcsolat 13 évig tartott, amiben egy leány gyermekünk született. A kapcsolatunk válságát egy egy olyan nő okozta, akivel egyébként baráti viszonyban voltam és aki a lányom osztálytársának anyukája is volt egyben. Egy alkalommal meghívtam őt és a családját szalonnasütésre az otthonomba. Hamar kiderült számomra, hogy az ő házasságuk egy rosszul működő házasság, persze azt nem gondoltam, hogy később segítségért nem hozzám, hanem a páromhoz fog fordulni, de így történt. Szerelem szövődött közöttük, ami később kiderült. Mivel a mi kapcsolatunkban is voltak kardinális problémák, aminek az alapja az volt, hogy nagyon mások vagyunk, el kellett gondolkodnom, hogy érdemes-e megmenteni ezt a kapcsolatot. Tettünk rá próbát, már csak azért is mert volt egy erős szeretetkötődés közöttünk, de már közben is éreztem, hogy ez már nem fog így menni. A több éves önismerettel foglalkozás, a sok más emberekkel megélt tapasztalat nem engedte, hogy elaltassam a tudattomat. A végső döntést én hoztam meg és kiléptem a kapcsolatból, ami azért így is nagyon nehéz volt megélni. Mint, ahogy már mondtam volt közöttünk egyfajta szeretet kötés, ezért jó kapcsolatban maradtunk, és ez mai napig így van. A gyászidőszak után jött egy férfi az életembe, akivel jelenleg nagyon boldog vagyok. Nem bántam meg, hogy bíztam a belső megérzéseimben és megtettem ezt a nehéz lépést, még annak ellenére sem, hogy evvel a döntéssel együtt egy szépen felépített környezetet (kertesház, gyönyörű kert, háziállatok, stb.) is magam mögött kellet hagynom. A közös gyerekünket váltottfelügyeletben neveljük azóta.