Bajkó GáborA három gyerekem kapcsán érdekes tapasztalataim voltak és vannak folyamatosan. Az első „apa szejetlek” csak annak szólt, hogy javítsam meg a babája leszakadt fejét. De most már, hogy 10 éves elmúlt mindhárom és nagyon nyílik a világra az elméjük, tudok példát mutatni, értékrendet adni, határokat húzni, együtt játszani, kirándulni velük. Ki tudom mozdítani őket a komfortzónájukból, tudom őket autót vezetni tanítani a hátsó udvarban, tudom őket támogatni a saját felfedezéseikben és tudom biztosítani őket, hogy nem a jó tanulmányi eredményeik miatt szeretem őket – persze örülök, ha jól tanulnak -, hanem önmaguk miatt. Sok munkába telt, mire el tudtam vonatkoztatni az anyukájuk rosszindulatú cselekedeteit tőlük, hogy ők igazán nem tehetnek róla és csak áldozatok ebben a történetben. Nagy türelemre nevelt engem is, mire a felém irányuló szeretetlenség pajzsuk mögül ki tudott kandikálni a kapcsolódási igényük az apjuk felé. Jó látni, hogy a nehezített pálya miatt, ha lassan is, mégis fejlődik a kapcsolatunk és az érzelmi működésük, amibe folyamatosan energiát kell tenni, de úgy érzem, hosszú távon megéri. Tanított, érlelt ez a folyamat engem is.
6
Pallér ZsuzsannaMivel többszörös újrakezdő vagyok, kidolgoztam egy rendszert, ahogyan rátekintek a jelen helyzetre és arra, hogy hová szeretnék eljutni. Ez két aspektusból is rámutat arra, mi az időszerű és mi a szükségszerű most. Mi az, amit el kell intézni, meg kell lépni, abba kell hagyni, át kell szervezni stb. Ez egy nagyon praktikus rendszer. Mindig jól jött egy külső szem ahhoz, hogy olyam összefüggésekre rálássak, ami miatt a kialakult helyzetbe kerültem. Kényelmetlenség, önmagam határainak átlépése nélkül még nem sikerült megújulni. De sosem kellett attól tartanom, hogy egyedül vagyok a nehézben. Minden alkalommal megtapasztaltam, hogy az életben Rend van: érkezett valaki (egy ember vagy egy belső vezető), aki lámpást tartott, inspirált és képes lettem arra, amire nem gondoltam, hogy képes vagyok.
Morgós BenceKudarcok több formában és közösségben → Voltam tagja, szervezője, vezetője több féle közösségnek. Összeesküvés elméletekkel foglalkozónak, munkahelyinek, független vezetői közösségnek, szervezetfejlesztőinek, több féle önfejlesztő közösségeknek, baráti társaságoknak. Sokat tanultam arról, mivel lehet embereket egy ügy köré vonzani és arról is hogyan nem. Láttam más közösségépítők munkáját sikereit és kudarcait. Igazából a mai napig nem jöttem rá, mi a titkos szósz, amivel minden kihívás megoldható, de sok olyam mintát láttam, amit biztos, hogy nem szabad a receptbe tenni. Mivel ebben nem értem el számottevő sikert, leginkább arról tudok mesélni, milyen buktatókat érdemes elkerülnöd.
ZsaniA covid özveggyé tett, 16 év után meg kellett tapasztaljam hogyan tudok egyedül megállni a lábamon anyaként, emberként. Tele voltam félelmekkel, aggodalmakkal, ezzel párhuzamosan felszabadultsággal is, hogy amit eddig elfojtottam, megélhetem. Idővel meggyőződéssé vált hogy megy minden, megélhetem azt az erőt, hogy tudom menedzselni az életem.
6
Orsolya DemeterMásfél éve váltunk el, egy hosszú házasság után. Voltak hullámvölgyek, eltévelyedések, de alapjaiban jól megvoltunk, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége... Igaz, sok mindenben hibáztam én is, de mindent megtettem, nagyon meg szerettem volna menteni a kapcsolatunkat, azonban mindig falakba ütköztem... Semmi nem volt jó, amit adni tudtam... Teljesen elvette az önbizalmamat, önbecsülésemet ez a hosszú negatív időszak.. Végül kiderült, hogy elkéstem, egy harmadik miatt volt ennyire eltökélt volt férjem. Ráadásul az OTTHON is elveszett., mert ő maradt a közös ingatlanunkban, én egy másik városba költöztem, ahol egy kis lakásban élek. Három felnőtt fiunk van. A gyerekeim sajnos keveset jönnek hozzám... Mivel nem esek útba, kicsi nálam a hely és az otthonuk sem itt, nálam van... a viszonyunk is megtépázódott a fiúkkal a történések miatt... Az egyik menyemmel kifejezetten megromlott azóta a kapcsolatom... Emiatt a fiam is bezárkózott... Az egész életem felborult és úgy érzem, mindent elvesztettem, ami fontos volt... Az elmúlt időszak nehéz volt számomra, nagyon sok szomorúság után pszichológushoz mentem, aki rengeteget segített.. Ő javasolta azt is, hogy nyissak mások felé.. Ezért vagyok itt :-)
Gyöngyvér dr. Tamás-KovácsAz eredendően negatív apakomplexus egyik hozadéka volt. Miután 18 évesen megtértem és komolyan is gondoltam, nálam az önkielégítésben kimerült. Főként abból táplálkozott, hogy a komplexusos világkép elhitetett velem ocsmány hazugságokat - például, hogy az önkielégítésen kívül nem fogok szexuális élményekhez jutni, mert senki nem fog engem annyira megszeretni, hogy egy élő emberrel való szerelmeskedés reális opció legyen. A szakításom után teljesen darabokra tört szívvel nem kívántam a szexet, aztán pedig tudatosan álltam ellen az önkielégítésnek mondván, hogy az ember, aki Krisztusban vagyok ezt nem igényli. Aztán jött a férjem és ez a probléma a legtermészetesebb módon megoldódott. Mint kiderült ez neki is kihívás és küzdelem volt sokáig. Aztán még a házasságkötésünk előtt megállapodtunk benne, hogy nem fogjuk egymást az önkielégítéssel megrabolni, mert mindkettőnk testét a másik uralja, hiszen a szex nem önmagunkról, hanem a másik szolgálatáról szól. Azóta több szexmentes időszak is volt a közös életünkben és elég jól sikerült túlélnünk őket.
István ViroveczA saját megélésemben, de több elbeszélésből is az tükröződik, hogy a válás veszteség minden félnek. A szülőknek és a gyermekeknek is egyaránt. Bárhogyan próbáljuk értelmezni, bárhogyan is igyekszünk tompítani és racionálisan ránézni a történtekre, az ezzel járó érzést meg kell élni. Ér sírni és ér gyászolni. Elvált szülőként az a tapasztalatom, hogy több időt tudok magamra és a személyes fejlődésemre allokálni, amiből mindenki profitál a közösségben, amiben részt vállalok, és első sorban a két fiam nevelésére gondolok. A mikro környezetemben, de kissé tágabb visszacsatolásokban azok a tapasztalások jönnek szembe, ahol az édesapa a válást követően kevésbé vagy egyáltalán nincs jelen a gyerekek életében. Nehezen tudok ezzel a perspektívával azonosulni, hiszen családcentrikusként számomra a fiaim az elsők. Egy toxikus kapcsolat végét követően építem újra az önbecsülésem és az önbizalmam, a bizalmam mások irányába. Leginkább az ex feleségem irányába. A fiaim életében markánsan és jobban jelen voltam az elmúlt években, ami egy nagyon meghitt és jó köteléket alakított ki köztünk. Tudom, hogy ez idő alatt követtem el hibákat, de egyre tisztábban látom és javítottam ki ezeket a helytelen működési mechanizmusokat. Azért is dolgozom magamon, hogy a fiaim számára a biztos pont lehessek, ahol békesség és nyugalom van. Ahol minden vihar lecsendesedik. Ezért igyekszem a legjobb tudásom szerint jelen lenni az életükben és segíteni az ex feleségem. Nagyon megterhelő időszakban van a munkája miatt és rendkívül stresszes környezetben van emiatt. Csendesen jelen vagyok és számíthatnak rám. Úgy érzem ez a felelősségem és ahogy telik az idő, nagyon sok mindent értékeltem át a volt feleségemmel való kapcsolódásokban. Egyre tisztábban látom őt és a határait. Emiatt együttérzéssel és megértéssel tudok az irányába fordulni akkor is, ha éppen ingerültebb. Már tudom, hogy nem rólam és nem ellenem szól. Elvált szülőként akkor is kötelességemnek érzem a lehető legjobb partnernek lenni ebben és szem előtt tartani, hogy a gyermekeinknek a legjobbat nyújthassuk. Ami azonban csodálatos, hogy más minőségben tudok jelen lenni az életükben. Egy kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb férfiként, aki nem ítélkezik, hanem támogat és segít, ha szükség van rá. Számomra nem teher, hanem öröm, ha a fiaimmal több időt tölthetek a kijelölt napokon túl, amikor érkezik az igény, hogy segítsek velük kapcsolatban. Bár jó ideje külön élünk a volt feleségemtől, de úgy érzem, hogy végre feszültségmentes, békés a légkör, mikor együtt vagyunk. Az igazsághoz pedig hozzá tartozik, hogy még számít nekem és fontos, hogy Ő hogy van. Ha pedig úgy érzi, hogy egy biztos pontra van szüksége, itt vagyok. Ez a legtöbb, amit tehetek. Nem siettetek semmit, nem akarom megnevezni, ami köztünk van és nem várok el semmit. Csak jelen vagyok és ez minden szónál többet ér.
AgeeSokan kérdezi(te)k, honnan lehet erőt, magabiztosságot gyűjteni? Egyszerű: bátorságból. Én onnan gyűjtöttem erőt, ahol a legmélyebb félelmeim voltak. Ebben az a kihívás, hogy ha félsz, inkább az ellenkező irány a biztonságos. De a biztonság pocsolyaszagú, ingerszegény. Ott nem történik semmi. Az Élet a komfortzónán kívül van. Lépj ki bátran! Félelmetes, de izgalmas dolgok vannak mögötte. És az út végén önmagad vàr.
6
Poczik HajnalkaSvájcban az egyetem mellett 90 %-a a diákoknak dolgozik. Még genfi egyetem pszichológia szakára jártam, közben próbáltam elhelyezkedni egy olyan szegmensben, amiben sem tapasztalatom, sem képesítésem nem volt. Azt mondták lehetetlen. Jelentkeztem stage-ra, ami egy ingyenes munkát jelentett fél évig 80 %-ban, napi, 6 órában. Közben, hogy legyen valamennyi pénzem 50 %-ban egy étteremben kezdtem el dolgozni. Persze ott volt meg az egyetem is, éjjelente irtam a kötelező beadandókat. Tudtam, hogy mit akarok és oda ez a kemény út vezet. A stage után a posztra, amit szerettem volna még mindig azt mondták esélytelen. Soha nem hittem ezeknek az embereknek. 40 oktatási intézménynek írtam, 37 elutasító választ kaptam.A többiek nem is válaszoltak. Mit tettem ezután? Befűztem őket egy dossziéba és felhasználtam a levelekben szereplő neveket, hogy személyessebbé tegyem a leveleimet. Majd átfogalmazva úrja elküldtem őket. Kaptam egy darab igen választ. Nincs lehetetlen. Ha elakadtál a munka keresésben, gyere, beszéljünk.
Kinga Máté20 éve dolgozom nagyvállalati/multi környezetben, ráadasul IT szektor különböző iparágaiban NŐ-ként :) Vidéki és határon túli "kislány"-ként kezdtem, de valahogy mindig tudtam, hogy merre tartok és a munkát is beletettem. Semmiféle sztereotípia nem érdekelt és nem állított meg, nem követtem más útját, a sajátomat jártam. Nem a célt láttam, hanem az irányt éreztem és azt követtem és követem a mai napig. Ha nőként ilyen téren nehézséged, elakadásod van, bátran keress, beszélgessünk.