Halmai ZoltánMi az amikor folyton csak azzal foglalkozol, hogy megérts megtaláld a megoldást? Mi van akkor ha már ez elveszett? Javítható? El kell engedni? Miképp jutsz oda ahol a vágyaid vannak? A vágyaid ott vannak ahol épp az érzelmeid cikáznak.... Szerelmesnek lenni egy érzés, melyben csak te vagy és a hited! A hited önmagadban, a hited a másikban a hited a Jó Istenben. AZ AZ mindenkiben mert "Bizony mondom néktek istenek vagytok..." Hát újra kérek és teszek! Minden nap, mert feladni olyan mint végleg eltörölni életed álmát!
1
GeorginaNem elég nagyon szeretni valakit és nem elég sok boldog évet eltölteni vele ha nem nyílunk meg teljesen a másik előtt.
1
Orsolya Uttry30+ év, nyilván volt szerelem, talán villanásnyira emlékszem is még, aztán szeretet, közös élet építés, gyerekek - idő sem volt azon gondolkodni, hogy van-e még szeretet. A gyerekek kirepültek és kiderült, hogy maradt a "jószomszédi viszony" (Te szobatársi viszonynak definiáltad). Az első kérdés az, hogy, megbecsülendő-e ez a "jószomszédi viszony", hiszen milyen jól tud indulni az ember napja csak attól, hogy miközben kiáll a kocsibeállón, jön az egyik kedves szomszéd "Jó reggelt, Hogy vagytok? Ma is szép őszi időnk időnk lesz, Jó munkát!" Persze közben ott van, hogy úgy tűnik én még telve vagyok energiával, fizikai, szellemi, érzelmi, szexuális energiával, a másikban meg mintha nem lenne. Én meg akarom élni! Tudom is, hogy hol és hogyan lehet. Az én nagy kérdésem az, hogy tisztességes-e a 30+ évet felrúgni, otthagyva a láthatóan idősödő partnert, vagy tisztességesebb tudomásul vennem, hogy vele most nem megy, de vele vagyok és támogatom abban ahol ő tart és egy párhuzamos létben megélem mással, aki hasonló kérdésekkel küzd és akivel ebben a párhuzamos létben tudjuk egymást támogatni.
Barbara FollyAz első csapda amibe tudatlanul, de végtelenül boldogan belesétáltam, az a naivitásomból indult és romantikus irodalmi élményeken alapult. "A szerelem magától él, vagy van, vagy nincs. ". És: "a szerelem elegendő egy boldog élethez. Ha igazi, akkor örökké tart." képlet. Fiatal lánykaként megismertem egy építőtáborban azt a fiút, akit minden lány akart a gimiben. Kezdetben nem is értettem miért én. Aztán a nagykönyvben megírt hatalmas szerelem lett. Királylánynak éreztem magamat. De az elvarázsolt elmeállapot elmúlt és én akkor még nem is sejtettem, hogy ez ellen tenni is lehet. Szépen lassan csak azt vettem észre mindig én vagyok az ügyeletes bolond, akin mindig lehet nevetni, aki mindig butácska, akit lehet felsőbbrendű mosollyal ignorálni. Sokáig sértetten azt gondoltam, ez az ő hibája. Szépen lassan tanultam/értettem meg, hogy ezt bizony én okoztam. Hiszen kezdetben örömmel sétáltam bele ebbe a kis buta szerepbe. Örültem, hogy nevet, de nem éreztem a különbséget, rajtam vagy velem. Boldogan voltam az, akihez mindig szól, akit mindig irányít, akinek mindig el kell mondani mit és miért és hogyan. Saját magam építettem ezt az alárendelt kapcsolatot, természetesen jó érzékkel találtam meg ehhez nyilván nem véletlenül azt, aki ebben partner lehet. Amikor először éltem át, hogy hűtlen, akiben feltétlenül megbíztam, aki a mindent jelentette érzelmileg akkor még igencsak instabil kis világomban, magamat hibáztattam. Klasszikus. Nem vagyok szép, nem vagyok jó, nem vagyok elég. Nem vagyok elég irányítható. Még egy ideig együtt maradtunk, de azt hiszem csak azért, mert betegesen ragaszkodtam a családképemhez. Hiába jöttek sorra a piros zászlók. Lobogtak, később hangosan csattogtak, de az én szemeim és füleim zárva voltak erre. A legjobb barátainkat a családtagjainkat is becsapta, sokszor az én közvetítésemmel. Mert, ha őt szeretem, segítek. Mekkora nagy tévedés... Én nem akartam elválni mint anyukámék. Teljesen kizártnak tartottam és mindent, mindent jobban, ügyesebben okosabban akartam csinálni mint az akkorra már harmadik férje mellett élő anyukám. Nem volt hozzá elég tapasztalatom és tudásom. Az akarat pedig kevés volt ehhez. A férjem a válásunk után még sokszor becsapott, később a gyerekeinktől is képes volt elcsenni, vagy 'kiénekelni' értékes dolgokat (ballagásra kapott új laptop ami akkoriban nagyon komoly értéket képviselt, vagy az ifjúsági betét összege...) És a gyerekek szintén önként sétáltak bele a csapdákba. Együtt tanultuk meg, hogy az emberek, még ha a szívünkhöz nagyon is közel állnak, nem mindig tesznek jót. Az édesapjuk azóta megtalálta azt, akivel hosszútávon is együtt tudnak működni, de a gyerekeink mára már csak mosolyognak. Sokkal bölcsebb életszakaszba lépve, szeretettel tudják azt mondani, apa mindig is csak apa marad. Tudjuk milyen, tudjuk hogyan működik, nem várunk mást. Az én mércémmel mérve nem lett az életünk mintapélda, de most már -ezzel együtt-, hatalmas elégedettség. A gyerekek felnőttek, rettentően összetartóak, önzetlenül képesek szeretni egymást, és a családtagok mindegyikével jó a kapcsolatuk. Azt gondolom, mégiscsak sikerült értéket teremteni. Ők mindig számíthatnak egymásra, akkor is, ha én nem leszek már a háttérben. Hatalmas megnyugvás ez. Régebben nem találtam sok eredményt, amire büszke lehetek, de már képes vagyok látni ezeket.
Sándor Attila25+ év. Ebből vajon mennyi a szerelem? Mennyi a szeretet és mennyi a szobatársi viszony? Érdekes ez. Teli vagyok kérdésekkel, ami jó. Van még bennem élet, ami élni, tapasztalni akar. Egy adott életszakasznak, egy adott kapcsolatnak mik a releváns halmazai? Mindkét félben elérhetőek ezek a halmazok? Lefedik egymást? Ki kinek a halmazába fér bele? Kinek melyik halmaz a fontos? Ezek a kapcsolódások az időben előrehaladva milyen dinamikát mutatnak? Mindig azok a halmazok a fontosak? Egyáltalán, mi fontos az életben? Az egyén lelki fejlődése? A társas kapcsolat szeretet alapú fejlődése? A mindenhez történő kapcsolódás megélése? Mit kell az egyénnek meghaladnia? Kell-e valamit is meghaladnia, vagy csak felismernie, tapasztalnia? Nálam, a mérleg nyelve jelenleg - egy aranycsöppet-, a saját megélésem felé billen, azzal a feszüléssel, hogy szeretném ismét az életet szolgálni, szeretettel a nagy egész átölelésében. Úton vagyok, célt nem látok, támogatásom nincsen csak segítő ráhagyatottságom. Ez így nem visz előre. Ezt élem meg kapcsolati válságként.
BerniÁtéltem azt, hogy párkapcsolatban nem vagyok kellően megbecsülve, s ezt hagyom. Hagyom a számomra nem álomszerű, felemelő párkapcsolati jelenlétet. Hagytam azt, hogy a belső kritikus énem kapjon szerepet és önmagamat hibáztassam, illetve beletörődjek. Jelenleg azon dolgozom, hogy a határaimat egészséges szintre felhúzzam. Kiálljak a lelkem szerint diktált elképzeléseim mellett, s ne alkudjak meg. A sémákat feltárjam, lepakoljam. A hitem, belső hangom legyen velem és az elképzelt életemet éljem a párkapcsolat terén is. Minden rajtam múlik, s értem történik. Elfogadom és fejlődök, haladok ezen az úton!👣☀️
Pallér ZsuzsannaHa foglalkoztat, hogy van- e lélektárs, vele fog-e beteljesedni a nagy szerelem és meddig kell várj rá, visszajön- e még, akkor ezt csak saját felelősségre olvasd el! Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor ilyenben voltam, önámításban voltam és vakfoltjaim voltak. Jelzett az egeszségem, az életem, de nem láttam csak azt, amit látni akartam. Pontosabban, amit látni tudtam. A gázlángozás létezik. Amikor teljesen más narrációt kapsz, mint, ami valójában történik és te leszel a hibás, a nem elég ilyen- olyan, ami miatt nincs közeledés egy ponton túl. Elfáradtam, elfogytam, lebetegedtem. Eldöntöttem, hogy tisztelni fogom magam annyira, hogy teljes és tiszteletteljes kapcsolatot válasszak. Azaz, ezt, ilyet már ne válasszak. Bármennyire is fájt, szembenéztem azzal, hogy ez nem az, ő nem az! Nem várhatok valamire, ami lehet, hogy soha nem jön el. Bevallottam magamnak, hogy idealizáltam, hogy a hamis narrációt kaptam arról, amit a vak is látott csak én nem, és azzal, amit a kapcsolatra vetítettem. Még a szakítás után 2-3 évvel jöttek felismerések, ahogy egyre tisztábban láttam, milyen sebzett kötődés volt ez mindkettőnk részeről. Végül érdemes volt dolgoznom a Maladaptív sémákkal, kötődési mintákkal, anya és apa sebekkel, a nőiességemmel, a kommunikációmmal, és az őszinteséggel önmagamhoz. Óriási utat jártam be és mindamellett, hogy érzelmileg független, lelkileg erős lettem, - de nem merev - az új én nagyon hálás, hogy vége lett. Tanulság: - Nekem kellett kimondanom, hogy Elég! - Felelősséget kellett vállaljak minden szinten. - Ez az út pánikkal indult, de teljes belső békére leltem magammal, tehát megérte. Következtetés: Egyedül lehetetlen lett volna a régi, függő éntől eljutni a szabad új énig. Kellett az, hogy igazán fontossá és értékessé váljak magamnak ahhoz, hogy megfogjak kezeket, meg merjek nyílni, elengedjem a kontrollt, önmagam megmentéséhez való ragaszkodást és merni támaszkodni. Ha ilyen helyzetben vagy és kísérőt választanál, ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!
Kisida BorbálaA hivatástudatom megvolt, erre kaptam otthonról készségeket. A párkapcsolat működtetése viszont teljesen új tanulàst igényelt. Lassan bukdàcsoltam benne, amíg eljutottam - azt hittem - a megoldáshoz. Mert meg akartam oldani. Hogyha elég sokat beleteszek, ha még többet leadok magamból, ha felvàllalom - önkéntesen - a kapcsolat megmentését, ha eleget küzdök, akkor majd megjavul, és boldog kapcsolatunk lesz. Nem így lett. Innen nézve egyértelmű a negatív szenàrió. De addig mentem, amíg betegségekkel, pánik rohamokkal ébresztett rá a testem, hogy ez nem működik. Így nem működik. Így kerültem a ráció halála gödrének az aljàra. Ez a válsàg vitt a szembesüléshez: adósságom van. Sàrkànnyà kell vàlnom, amihez le kell porlasztanom a magamra növesztett maszkot, mindazt, ami igazából nem vagyok. Hogy az erőmet a nem-jeim felvállalása által visszavegyem, és megjelenhessen az, ami valójában vagyok. Az Igaz.
Ma GaKisgyermekem külfödi anyukájával próbáltam családterápiába menni illetve családjogász segítségével mediálni a gyermek Európába való visszatérése és közös nevelésének megszervezézése érdekében sikertelenül.
0
Judit M.Hosszú évekig éltünk őszinteség nélkül. Végül jött a "csodaszarvas". Minden dühöm ellenére pár nap után már annak örültem, hogy végre beszélhetünk őszintén. Ajánlottam, hogy a lerombolt falak helyébe őszinteségből építsünk együtt új falakat. Már nem akarta. Hosszú hónapokon át vizsgáltam a múltat. Megértettem az okokat, a saját részemet is. Saját történetemből többek között talán érdekes lehet számodra: Milyen idegen nyelven házasságban élni?