Kudarcok több formában és közösségben → Voltam tagja, szervezője, vezetője több féle közösségnek. Összeesküvés elméletekkel foglalkozónak, munkahelyinek, független vezetői közösségnek, szervezetfejlesztőinek, több féle önfejlesztő közösségeknek, baráti társaságoknak. Sokat tanultam arról, mivel lehet embereket egy ügy köré vonzani és arról is hogyan nem. Láttam más közösségépítők munkáját sikereit és kudarcait. Igazából a mai napig nem jöttem rá, mi a titkos szósz, amivel minden kihívás megoldható, de sok olyam mintát láttam, amit biztos, hogy nem szabad a receptbe tenni. Mivel ebben nem értem el számottevő sikert, leginkább arról tudok mesélni, milyen buktatókat érdemes elkerülnöd.
Hullámzott a teste. Vitt magával. A tánc végén ez jött ki a számon: Annyira jól táncolsz, hogy az embernek átfut az agyán, hogy milyen lehet veled szexelni. Alacsony volt és vagy 10 évvel fiatalabb nálam. És mégis olyan férfias volt, ahogy értette a zenét és vezetett engem. És én engedtem magam. A fenti mondat szinte magától jött. És büszke voltam magamra, hogy nem fogtam vissza. Mint régen... - A nő nem kezdeményezhet, mert akkor kurva. - A nő értékét az adja, ha kéreti magát és csak 3 emberrel fekszik le egész életében. - Az igazi férfi kezdeményez, ezért aki nem teszi, az nem is férfi. Rengeteg érvem volt régen. De ezek már nem kötnek. Mi pedig iszonyat jót szeretkeztünk pár hónappal később. Senki nem szeretett bele senkibe, senki nem féltékenykedett, nem volt feszülés. Csak könnyedség, őszinteség és hullámzás. (Ui.: Mélyen tisztelt Hölgyeim, adjatok esélyt a mini manóknak. Meg fogtok lepődni 😈)
Svájcban az egyetem mellett 90 %-a a diákoknak dolgozik. Még genfi egyetem pszichológia szakára jártam, közben próbáltam elhelyezkedni egy olyan szegmensben, amiben sem tapasztalatom, sem képesítésem nem volt. Azt mondták lehetetlen. Jelentkeztem stage-ra, ami egy ingyenes munkát jelentett fél évig 80 %-ban, napi, 6 órában. Közben, hogy legyen valamennyi pénzem 50 %-ban egy étteremben kezdtem el dolgozni. Persze ott volt meg az egyetem is, éjjelente irtam a kötelező beadandókat. Tudtam, hogy mit akarok és oda ez a kemény út vezet. A stage után a posztra, amit szerettem volna még mindig azt mondták esélytelen. Soha nem hittem ezeknek az embereknek. 40 oktatási intézménynek írtam, 37 elutasító választ kaptam.A többiek nem is válaszoltak. Mit tettem ezután? Befűztem őket egy dossziéba és felhasználtam a levelekben szereplő neveket, hogy személyessebbé tegyem a leveleimet. Majd átfogalmazva úrja elküldtem őket. Kaptam egy darab igen választ. Nincs lehetetlen. Ha elakadtál a munka keresésben, gyere, beszéljünk.
A nevem Szűcs Sándor. Egy alkohol problémákkal küzdő apa és egy érzelmileg nehezen elérhető anya mellett nőttem fel, sokszor mérgező családi környezetben. A nagyapám a születésem előtt pár évvel öngyilkos lett, ami az egész életemre nagy hatással volt. A nevemet az ő emlékére kaptam. A Sándor név jelentése férfiakat védő, férfiaktól megvédő. Gyerekkoromtól kezdve nagyon magas empátiával és beleérző képességgel rendelkezem, viszont ez eleinte átok volt a férfiasságom kapcsán, mert kisfiúként sokszor a szoba sarkába magányosan elvonultam, mert nem tudtam kifejezni az érzéseimet és úgy éreztem nem ért meg senki. Az elmúlt években sokat dolgoztam azon, hogy ezeket a képességeimet saját magam és mások javára fordítsam. Elkezdtem újra megtanulni érezni, mert hosszú időn keresztül csak bezárt szívvel tudtam túlélni. Ez idő alatt sikerült feldolgoznom az apámtól kapott sérüléseimet és sok sérült mintát is sikerült megtörnöm. Végtelenül büszke vagyok arra, hogy az Apámmal való kapcsolatom is rendeződött és mára már ő is elismeréssel tekint a munkásságomra. Természetesen nem vagyok tökéletes és van, hogy azt érzem elhagyom a tököm egy-egy pillanatra, de úgy gondolom ez rendben van. Attól még mert férfi vagyok, nem kell sebezhetetlennek lennem. Hiszek abban, hogy a tudásom és a tapasztalataim átadásával sok férfi társamnak segíthetek új, stabil alapokra helyezni az önmagával való kapcsolatát. 2022 óta több, mint 1500 egyéni tanácsadást tartottam a hozzám érkezőknek és ezeknek a tapasztalatából merítve 2024 év végén megszületett bennem egy vízió, amit Férfiak Körének neveztem el. Ez a kör olyan férfiaknak szól, akik elveszve érzik magukat az úton és egyedül, magányos farkasként néznek szembe a nagybetűs élet kihívásaival. A Férfiak köre célja az, hogy teret tartson arra, hogy legyen hol informálódni, legyen hová megérkezni és együtt fejlődni. Köszönöm, hogy elolvastad a soraimat! :-) Ha tudtál kapcsolódni az ügyemhez és érdekelnek a további részletek, akkor itt mindent megtalálsz: www.szucssanyi.hu/ferfiakkore
"Az én kardom is!" - Joós István Ez a mondat volt az, ami segített nekem meglátni és megérteni, hogy nem kell keresnem, kitalálnom, sem feltalálnom azt a valamit, ami egyedi és megismételhetetlen a világon. Ugyanis a világ tele van egyedi, önálló és megismételhetetlen emberekkel. Ők a potenciális társaim. Bármiben. Ők is Isten üzeneteit közvetítik. Már kapizsgálom, hogy én ugyanilyen egyedi, önálló és megismételhetetlen ember vagyok, aki potenciális társa akár többeknek is, akár több ügyben is, amelyeket én kapcsolhatok össze egymással. (Fogaskerék!) Kapcsolódok, részt veszek, helyemen vagyok, és máris ügyem van. Vagyis mások ügye az én ügyem is és ehhez csakis azzal tehetek hozzá, ha azt adom bele, amit én tudok a legjobban, tehát magamat. Merek a legjobb önmagam lenni!
A legújabb podcast hatására ma írtam egy levelet Tamásnak, abból idézek, úgy gondolom, talán elegendő: "Értelmet nyert az elmúlt sok-sok évem, ahogy bejártam az ívet, amit leírtok. Aztán, hova jutottam, ahogy mondjátok, hogy az előttem álló nap feladatait megcsináljam. Lesve körül, hogy vajon én vagyok e bolond. Mert voltam magam is agglomerációscsaládos, új autós, karrierres ügyvéd. Férj, gyerek. Még boldog éveim is voltak, meg sok lóvém. Oktattam a szakmát. Aztán jött az a szenvedés, amit már nem lehet kibírni, és aminek a megszüntetése miatt hajlandó az ember végre bármire. Így aztán a sok-sok év önismeret meg jóga. Védikus bölcsész meg minden is lettem. Pszichodrámát vezettem és családot állítottam. És a megvilágosodás volt az egyetlen célom. Mondanám, hogy röhögnöm kell, de nem. A megtapasztalásaimat semmiért nem adnám. Elváltam, szerettem férfiakat, adtam, hatottam. Mint a nagykönyvben , tudod. Számüzetés vidéken, évekig. Egyedül. Mindent. A mester aztán azt mondta, mindent tudsz. Mostmár menj és csináld. Azóta nem voltam nála. Továbbképzéseken igen. Máshol. De mit csináljak? Mi van? Megvágytam a Férfit, és újra férjhez mentem egy akkor a remete korszakot toló emberhez." A rendrakáshoz értek :D
Parentifikált kodependens voltam? → Igazából vagyok, mert ebből nem lehet kigyógyulni, csak megtanulni bánni vele. Érvénytelenítő gyerekkorom volt, sok olyan visszajelzést kaptam, hogy meg kell dolgoznom azért, hogy szerethető legyek. Később a kapcsolataimban, főleg a párkapcsolataimban szenvedtem. Jellemzően túlinvesztáltam azokat, míg a másiknak már minden hatáskörét elvettem. Végül ezek fájdalmas véget értek és mehettem tovább megmenteni a következő jelöltet. Persze ehhez megfelelő pszichológiai állapotú partereket is sikerült találnom (Borderline, nárcisztikus, neurotikus és az össze hasonló címke). De végső soron, akármennyire is rájuk akartam haragudni, végül be kellett látnom, hogy a felém eső végén, mindegyik kapcsolatban én voltam. Sok önmunkán, terápián és gyógyuláson keresztül ma már tudom, hogy értékes és szerethető vagyok. Tudok olyan kapcsolatokat kialakítani, ahol merek elvárásokat és határokat tartani. Szívesen segítek is ebben, ha te is hasonlóval küzdesz.
Nem tudtam összeegyeztetni. Pedig a család csak a férjem volt. Hazamentem a munkámból, ahol vezetnem kellett. Talicskáztam haza a pénzt, élveztem a sikert,a hírnevet, a haladást. Küldetésem volt és imádtam. Otthon nem tudtam kikapcsolni ezt a módot. Egy harapós harcos nő voltam. Késsel a bugyimban aludtam, sosem tudtam lazítani. Nem csoda, hogy egy idő után nem akart oda benyúlni. Őt okoltam. Azt hittem, én mindent jól csinálok, és amit ő rosszul, azt is nekem kell kijavítani, megcsinálni, felelősséget vállalni érte. Nekem sajnos kellett hozzá a válás, hogy ez a hipererős páncél megrepedjen. És tette. És de jó, hogy ez így történt. Mára már nőként élek, nem egy női bőrben lévő férfiként. And I love it! 💜
Két jogi diplomával kb 10 évi főleg közszférában való foglalkoztatás után a műszaki vonal felé mozdultam az információbiztonságba fektetett erőfeszítésekkel. Nem jött egyből a sok pénz, sokáig a főállásom mellett tanultam és vállaltam a kezdeti megbízásokat, vállalkozóként kellett saját kockázatomra csinálnom és mentoráltak üzletileg az első évben.
Sürgős császárral megszületett a gyönyörű kislányom egy genfi magánklinikán. Micsoda indító program! Veszélyben voltunk, a műtőbe rohantak velünk, végül egészségesen megszületett. Minden ami meghitt, finom és lágy kimaradt ezekből a pillanatokból. 3 nap múlva a baba hordozóval a kórházi aulában vártam a férjemre, és emlékszem arra gondoltam: hogyan fogom őt életben tartani. Micsoda felelősség anyának lenni! Emlékszem milyen furcsa volt kimondani azt, hogy : Kislányom. Aki ismer érzi, látja, tudja, hogy ma milyen erős az anyai gondoskodó részem. A fiam 12 éves, a lányom 20. Ez nem egy nap alatt született, hanem egy folyamat volt, még akkor is, ha ott volt bennem egy ösztönös gondoskodás, megengedés, érzékenység és védelem a gyermeki ártatlanság felé de első években abból főztem, amit családilag megörököltem a nagy családi batyuból. A család megalapítói, pillérjei a szülők. Bert Hellinger egyik mélyen megrázó felismerése így hangzik: „Egy gyermek maga a szülei.” Nagy örömmel és szeretettel nézek a gyerekeimre. Máig támogatom őket abban, hogy haladjanak a saját álmaik felé. A lányomat 10 évesen diszlexiával diagnosztizálták. A válásom után akkor költöztünk vissza Magyarországra. Magamat hibáztattam, hogy talán a szülésnél miattam volt valami. A testem nem jól táplálta őt. Nem mondtam neki el a "diagnózist". Nem akartam elfogadni és nem akartam bekorlátozni őt sem. Jót tettem vagy sem, nem tudom. Fejlesztésekre járt. Minden nap erősítettem abban, hogy képes bármire, amibe elég munkát tesz, amiről álmodik. A francia iskolában 4 nyelvet tanult. Aki diszlexiás egy igeden nyelvvel is nehézsége van. Volt neki is de küzdött, harcolt, csinálta amit kellett, én pedig ott álltam mellette. Ma egyetemre jár Franciaországban. Mindig elmondom milyen csodálatosnak látom és bátornak. Nagyon sokat dolgozik az álmáért, továbbra is. Csodás ember lett. Tanulok tőle és a fiamtól. Boldog édesanya vagyok.