Tapasztalatok

Orsolya Demeter

Sajnos beleestem ebbe a csapdába... Mindent elsöprő szerelem... Reménytelenség... A vége kudarc és kiábrándultság... Ráadásul becsaptam a társamat, hazudtam... nehéz megbocsájtani önmagamnak. Soha többé.

Zita

Nem találtam pontosabb meghatározást, így a "kapcsolati válságot" választottam. Számomra több dolgot jelent. 1 - magammal való kapcsolatom, 2- másokkal való kapcsolatom, 3- párkapcsolat. A legtöbb idő a 3. értelmezésére kellett, hogy rájöjjek, nekem a tipikus párkapcsolat, a minta nem működik. Lényemből fakadóan, nem tud egyszerűen működni az, amit mindenhonnan hallani lehet. Aztán találkoztam egy tanítóval, aki azt mondta erre, "fordulj meg a lovon!" Időbe telt míg sikerült értelmeznem, ráéreznem, rávezetődnöm, hogy ez mit is jelent. Nekem ebben az ikerláng találkozásom segített a legtöbbet. Erről tudok mesélni, ha valaki hasonló cipőben jár, járt.

Gergő Magyar

Ultrafutás – A mentális állóképesség ereje A teljesítménykényszerről már meséltem nektek. Most azokhoz szólok, akik nem bizonyítani akarnak, hanem fejlődni. Akik egy új kihívásra készülnek, legyen az egy félmaraton, maraton vagy egy extrém ultrafutó verseny. A legtöbben a fizikai felkészülésre koncentrálnak – edzéstervek, távnövelés, regeneráció. De van valami, ami nélkül a test nem bírja végig: a mentális állóképesség. Négyszer teljesítettem a Spartan Ultra távját, lefutottam a Kör 152 km-es kihívását a Börzsönyben (7100 m szintemelkedéssel), és hatszor álltam rajthoz 100 km feletti terepfutó versenyen. Tudom, milyen érzés, amikor a tested már feladná, de a mentális fókusz továbbvisz. Ha szeretnéd a saját utadon megtapasztalni ezt az erőt, és beépíteni a mentális edzést a felkészülésedbe, szívesen segítek.

Molnar Anna

Eléggé eltökéltem, hogy szülni, na, azt én tuti nem fogok. Aztán jött valaki, akivel gondoltam, kipróbáljuk ezt az őrültséget is. És rákaptam az ízére. A beavatás egy formáját tapasztaltam meg, élet és halál táncát, amiben minden családi normát és társadalmi szabályt felülírtam. A kórházi autoriter rendszerből a teljes illegalitásba vonulva lépésről lépésre, mesterien kihasználva minden kiskaput, megtapasztaltam a női őserőt, a szégyentelen, orgazmikus önátadást és megnyílást. És mi volt a legnagyobb támogatás ehhez? Azok a nők, akik előttem jártak, akik szintén mertek, akik a szemembe néztek, és azt mondták, amit hittem: "képes vagy rá"!

Elindultam egy úton, mely többször vitt út-elágazáshoz. Egy belekényelmesedett kapcsolatból léptem ki, mely most igazán ismeretlen terepre vitt. A gyász időszakát megéltem, átértékeltem az eddigi tapasztalataimat, felismertem sok hibámat. Egy darabig azzal álltattam magam, hogy jó egyedül, nincsenek problémák körülöttem, és mindent is meg tudok oldani önállóan. Ez így is van. Később arra is rájöttem, ha nincs kivel megosztani az élményeimet, sikereimet, az ágyamat, akkor fabatkát sem ér az egész. Haladok az önismeret útján, ami fantasztikus felismeréseket hoz az életembe. Haladok, de még közel sem vagyok ahhoz, amit szeretnék az életben megélni. Ehhez az úthoz szeretnék egy társat, akivel közösen döntünk a következő út-elágazàsnál, hogy merre haladjunk.

Attila Takács

Amikor szépen elkezd lendületbe jönni az egó (spiri egó): "Na majd én milyen jól megváltom a világot, meg én jobban tudom, mivel lehet segíteni embereknek!" Akkor az ember gyorsabban csúszhat bele egy spiri egót ügyesen etetgetö spiri vezető köreibe, minthogy az ember észre venné józan paraszti ésszel, hogy mi is történik. Az energiádra, az idődre és pénzedre utaznak. Így jártam meg a (akkor még) Pszichotronika Magyarország sok hónapos képzését és tapasztaltam meg a belső szabályaikat. Ha jól belegondolok, voltak jelek. De azokat ilyenkor kitakarja az egó saját maga elöl. Jó esetben minél előbb koppan az embernek a feje és ébred fel a mély álomból. Nálam hála Istennek egy ilyen eset történt.

Fanni Koósz

Az egyik kedvenc témám volt egy időben. Nekem anyámmal a kapcsolatom életem legnehezebb kapcsolata. Szorongó ambivalens kötődési mintám mentén vágytam egyszerre és távolítottam el, mert nem azt adta, amit szerettem volna, s ezért számomra mind az anyaság, mind a szeretet rettegett, hiányolt téma volt az életemben. Amit szerettem volna, NEM olyan anya lenni ,mint Ő. S lettem természetesen nagyon is hasonló. Hiába kerültem el, hiába ágáltam ellene, hiába vontam magam köré falakat, hogy ne engedjem ki magamból, beigazolódott a mintakövetés azon mód, miszerint aminek ellenállsz, azt erősíted. Akkor kezdtem megbarátkozni az anya szereppel, mikor ráébredtem, hogy nem szükségszerű anyaszerepként aposztrofálnom. Volt ebben egy olyan csavar, hogy mivel egyedül voltam épp a gyerekekkel, felvettem az apa és anyaszerepet egybe, így aztán kicsit fellélegeztem. Később feltűnt, apaként apámat másolom bizonyos tekintetben, azaz abszolút éltek bennem a szüleim. S ahogy EZT észrevettem, tudtam leválni róluk, azzal, hogy magamra figyeltem. Belelazultam, minden erőmmel az életembe :-) Azaz direkt elkezdtem olyasmit csinálni, amit mindig szerettem volna, de a hangok a fejemben - a mintám hangja, szüleim hangja - mást javasoltak. Felfigyeltem rá, hogy a gyermekeimnek azt mondom, amit hallottam, s ekkor elkezdtem kételkedni, megbeszélni velük, kinyitni, hogy bár én így tanultam, mi van ha mégse?! Anyaként észrevettem, hogy a gyerek, a kicsi aki mindig velem van, engem utánoz, s láttam ezt akkor is, mikor nem örültem neki. Ma immár ha nem tetsző módon viselkedik, felteszem magamnak a kérdést, amit tőle várok, én tudom-e, mutattam-e neki, vagy most megint Ő hívja fel a figyelmem arra, hogy valamit meg kell tanulnunk. Aki nem tudja, tanítja alapon. Számomra anyának lenni azért csodálatos, mert soha nem tudtam magamhoz közel engedni másokat, nekem fájt a szeretet, sose volt pozitív megélés, és értük álltam fel abból, amiben nélkülük talán még most is benne lennék. A szeretetet tanulom általuk. A magamét, s másokét. Az anyagságot azonban, mint szerepet, elengedtem. Szabályait szintén. Éljük épp azt, amit a legjobb tudásom s épp legtisztább minőségem szerint tudunk. S ami fontos még! Rájöttem, hogy bocsánatot kérni ér gyerektől IS. Leguggolni hozzá, a szemébe nézni és elmondani, hogy én is vagyok fáradt is, nyűgös is, van hogy félek is, és ha megbántom, kérem mondja el, hogy tudjam! S engedje meg, ha rám dühös, én is megengedem Neki. Éljük meg magunkat egymás mellett őszintén, anélkül, hogy tökéletesnek kellene lenni anyaként, gyerekként.

Berni

Több, mint 4 éves vezetői munkakör lelkileg kimerített. Valószínű, nem ismertem fel a rám negatívan ható belső programjaimat, s így nem is tudtam megfelelően kezelni. Mindenesetre az ELFOGADÁS mindig lelki segítséget ad. Elfogadni, hogy a lélek mutatja a helyes utat, még akkor is, ha kilátástalan. S HINNI az életben, s abban, hogy minden fejleszt, s a fejlődéssel minőségibb, könnyedebb életben lehet részünk. Tehát, csak előre. Nekünk semmit nem kell kiagyalni, az érzés a lélek irányít a helyes utunkra…. Én a lelkemre hallgatva az ismeretlent választottam, s imádom. Meggyőződésem, hogy azt tovább folytatva belebetegedtem volna.

Agee

Szakaszos böjt és ketogén diéta-hogy jutottam el ide Innen érzek egy felsőbb hívást. Egészség-táplálkozás vonalon. Legalább öt ego-mastery esten voltam már, mindegyiken egy mondat érint meg mélyebben, azt akkor felírom, és elviszem magammal, hogy még többet gondolkodjak róla. István mondta: egy fémrúd ott a legerősebb, ahol egyszer eltört, és újra összeforrt. Ott kell keresni az igazi erőt. Na egészség-táplálkozás témában én nem egyszer törtem el. Kövérke kislány voltam, nagyon szerettem enni 😊, a genetikám SEM a vékony agár fajta, ez van, ebből kell főzni. De az egész nyilván nem ennyire egyszerű. Édesapám világ életében egy magas, fitt, sportot szerető, rendkívül aktív ember volt (most is az, csak már nem fiatalon aktív), szerette volna nagyon, ha sportoltunk volna valamit. Hát én egy terljes csőd voltam, nemhogy tehetségem nem volt hozzá, kedvem se, a fizikumról meg ne is beszéljünk. Egyszer úszni vitt emlékszem. Állt a medence szélén, és aggódva nézte hogy vajon megfulladok-e vagy sem. Az úszóedző közölte vele, hogy belőlem aztán tuti sosem lesz jó úszó (amire felnőtt fejjel rácáfoltam, de ez egy másik sztori). Láttam rajta a mélységes csalódottságot. Aztán kedves édesanyám minden tudásával próbált lefogyasztani, a mai napig hányinger van rajtam a békapocsolya ízű fogyasztó teáktól amiket meg kellett innom. Szóval egy horror volt az egész. Aztán eljött lassan a tinédzserkor. Mivel a megoldás nem volt meg (hogyan is lehetett volna), elkezdtem utálni a testem. Ez egy evési zavarban csúcsosodott ki 17 éves koromra. Na ebből kilábalni is horror volt. Aztán jött sok év egészségi küszködés: kövérség majd soványság, és ennek az összes következménye, az inzulin rezisztenciától a pajzsmirigy alulműködésig, majd a terméketlenségig minden. kínlódás, szenvedés. Sok év után pedig eljött egy időpillanat, amikor az egészséges étkezés és a sport mellett megjelent a csodálatos hormonális eredetű hízás. Hurrá. Feljött rám a semmiből 6 kiló. Nemcsak a sport miatt kezdett el zavarni, hanem mert kb. mind a hasamon volt. Nagyon idegesített. Akkor megint rácuppantam a forrásokra, a podcastokra, mit lehet tenni?? És akkor talált meg a szakaszos böjtölés (intermittent fasting, vagy IF). Na ez vajon mi. Jézusom, mi az hogy 16 órán keresztül nem esznek? Normálisak? Hát nekem azt mondták, hogy napi 5-6 kisebb étkezés kell, hogy meglegyen. Mondjuk a mai napig ezt tanácsolják. De tudok egyáltalán 16 órán át nem enni??? Hogy fogok éhesen elaludni? N jó, ezt ennyiben hagytam, hogy ez egy hülyeség, koplaljanak ők. Aztán valahogyan mindig szembe jött. Hogy mennyi izom került rájuk, mennyit fogytak, sőt, egyéb hasznos hatása van a belekre, a májra a vesére, az anyagcserére stb stb. Aztán egyszer nekimentem. Kicsiben kezdtem, először csak 12 órát böjtöltem, majd jött a 13, 14, 15 és eljutottam a 16-hoz. Nemhogy nem voltam éhes, sokkal jobban éreztem magam, és az alvásom, egy álom lett. Szó szerint.De a kilók csak nem mozdultak lefele még 3-4 hónap után sem(ekkor még nem tudtam, hogy az SE mindegy, hogy a fennmaradó 8-9-10 órában, amikor ehetsz, MIT és MENNYIT eszel). Mi lehet a baj. Ekkor jutottam el Dr. Mindy Pelz amerikai orvoshoz, aki mindent megmagyarázott, és ő inspirált arra, hogy a szakaszos böjthöz a ciklikus ketogén (ő keto biotic-nak hívja) diétát próbáljam meg, ami a szakaszos böjt mellett tulajdonképpen berúgja az ajtót, és stimulálja a test öngyógyító erejét. Na ez egy nem könnyű rendszer így, hamar rá kellett jönnöm, hogy vissza kell hívnom legalább a halat és a tojást az étrendembe, hogy a ketós napokat tartani tudjam, főleg a versenysportra való felkészülés és az egyedüli gyereknevelés mellett, ami iszonyú sok időt és energiát kíván. De 2-3 hónap után, mire hozzászoktam nemhogy meghozta a kívánt hatást, és lement rólam a súlyfelesleg, hanem az inzulinomat is rendbe tette, de a pajzsmirigyemet is elkezdte gyógyítani. Nap mint nap érzem a csodálatos hatását. Nem mondom, hogy mindig úgy tudom tartani, ahogy kell, van, hogy elgyengülök és „beleeszem” a böjtös órákba, főleg, amikor nagyon fáradt vagyok. Valahogyan az akaraterőm is befárad olyankor. De talán 20-ból egyszer belefér. Szóval így jutottam el oda, ahol ma vagyok. Rengeted információm van innen-onnan, tudom mit hol kell beszeretzni, mit lehet mit nem lehet enni-inni, mik a szabályok és miért. Azt tervezem, hogy hozok létre erre egy kihívást, sőt, talán személyes alkalmat is, mert jó lenne, ha egyre több ember találna rá erre a csodálatos ösvényre.

Anzelm

A tapasztalatom saját magammal az, ha valaki jobban megismer, nem akar és nem is nagyon tud utána már elengedni. Én személy szerint mindig úgy tartottam tudati szinten a kapcsolatot, hogy ne kötelezzem el magam végérvényesen az illető mellett aki mellett éppen vagyok; egyszerűen tisztában voltam vele, hogy tovább kell még keresnem és az igazi nem jött el. Örökre megmaradt, amikor valahol olvastam az itt álló gondolatot: "Egy nap jön valaki és megmutatja, miért nem működött eddig, senki mással! Ennek tudatában még nem köteleztem el eddig senki mellett sem magam, de már rendkívüli módon vágyom arra, hogy aki nekem rendeltetett, őt is megismerhessem végre.