Tapasztalatok

Edina Lukáts

Sziasztok! 14 éves kapcsolatból, ebből 8 év volt házasság.... léptem ki tavaly. Van 2 gyermekem. Egy évet jártam terápiára, megszerettem magam, saját életem építésére kezdtem a fókuszt tenni. Vállalkozásba is kezdtem, sportolok, gyerekekkel is 3-4 napos váltásban vagyunk. Multinál pénzügyi, ügyfélkapcsolati területen dolgozom + pénzügyi tanácsadással foglalkozom. Van edzői, gyermekápolói papírom is. Felgyógyultam daganatos betegségből (2010) Tele vagyok élettel, szeretettel, sok célom, álmom van, motivált vagyok. Meditáció és a sport sokat segít. Jó lenne egy remek társ is, aki jó barát, vicces, sportos és akivel a kémia is működik, mert szerintem kell a szikra nagyon. Egyedül is tudok boldog lenni, de mostmár bő 1 év után nyitnék mások felé.

Battyányi Csaba

Nem mondok újat azzal, hogy a világunk – és ezzel együtt a világképünk – leginkább önmagunk tükre. Ahogyan a Mátrix című filmben is elhangzik: „Más ismerni az utat, és más járni rajta.” Megtapasztaltam, hogy a fejemben lévő „problémák” csak azért válnak valósággá, mert annak gondolom és annak hiszem őket. Furcsa felismerni, hogy sokszor magam ások egy gödröt, beleugrom, majd a környezetemet hibáztatom és sajnáltatom magam, mintha az élet igazságtalan lenne. Remélem, te nem is tudod, miről beszélek. Mégis szerencsés vagyok, mert megadatott, hogy megtapasztaljam az élet egy másik oldalát is: azt a tiszta, létezésből fakadó örömöt és hálát, amely mindig ott van bennünk. Az élet egy CSODA. De miért nem ezt éljük nap mint nap? Mert nem figyelünk rá, mert észre sem vesszük, hogy képesek vagyunk erre az állapotra hangolódni. Én sem tudom ezt a nap 24 órájában megélni, de amikor rosszul érzem magam, valahogy mindig vissza tudok térni hozzá. És te is képes vagy rá! Mindenki képes rá, mert ez is része a létezésünknek – éppúgy, mint a düh, a harag, a keserűség vagy az önsajnálat. A kérdés csak az, hogy melyikhez kapcsolódunk inkább.

Mesi

Önellátásra törekvő, természetszerető emberek kozosségét szeretném a lakóhelyem korzetében letrehozni

Battyányi Csaba

Apának lenni jó. Jó apának lenni – ez a „minimum”. De mindig jó apának lenni? Tapasztalatom szerint ez lehetetlen. Amit ma helyesnek tartok, az tegnap talán még eszembe sem jutott. Tettem, amit tenni tudtam. Sajnos azt látom, hogy én – és sok férfitársam is – később érünk meg az apaságra, mint ahogy az egykorú feleségünk biológiai órája jelez. Az első fiamnál azt hittem, hogy „majd megmutatom”, a másodiknál pedig, hogy „ügyesebb leszek”. Nem így lett. A harmadik gyermekünket én szerettem volna, de a feleségem nem. Most már tudom, hogy nem az számít, én milyen apa szeretnék lenni, hanem hogy milyen példát mutatok – vagyis hogyan élek. Most jobb apa lennék, mert remélem, hogy türelmesebb, megértőbb, elfogadóbb és önállóbb vagyok. Vagyis talán jobb ember is.

Zsóka

Az embernek, érett korára kialakulnak tapasztalatai. Amire rá kellett jönnöm, hogy a szexuális alapú pártalálás helyett az érzelmi alapú a számomra a megfelelő, mert abból lehet építkezni, alakítani, elmélyíteni. Sajnos ilyet eddig nem találtam. Kár, hogy a tiszteleten, megbecsülésen alapuló stabil kapcsolatot keresőkkel még nem hozott össze a sors, és azokkal sem, akik józan életet élők, es akik megbecsülik azt aki vagyok. Sokat olvasok, utazni is szoktam.Érdekelnek a kártyajátékok, társasjátékok.

Battyányi Csaba

Több mint 20 év vállalkozói tapasztalattal rendelkezem, mely során egy lapkiadás és hírportál üzemeltetésével foglalkozó, 8–14 fős vállalkozást irányítottam. Működésünk során egyszer a dinamikus növekedés, máskor pedig a 2008-as válság okozott komoly kihívásokat – mindkét esetből sikerült azonban megerősödve kilépnünk. A COVID-19 utáni időszakban tevékenységem új irányt vett: jelenleg kisvállalkozóként állásbörzék szervezésével, illetve kisvállalkozások értékesítési rendszerének online és offline kiépítésével, működtetésével segítem partnereimet. Tapasztalataim szerint a vállalkozásod a te tükörképed. Ha elakadást tapasztalsz, érdemes szem előtt tartani, hogy a probléma azon a szinten nem oldható meg, ahol felmerült – itt elengedhetetlen a nézőpontváltás. Saját tapasztalataim során kiderült, hogy bár rengeteg képzésen vettem részt – melyek díja akár egy budapesti lakás megvásárlásához is elegendő lehet –, a gyakorlatban csak a tanultak kis részét tudtam kamatoztatni saját belső korlátaim miatt. Mai szemléletem szerint az átalakulás érdekében érdemes külső szakemberekre bízni a vállalat fejlesztését projekt alapon, illetve rendszeresen részt venni olyan szakmai fórumokon, mint a vállalkozói master klub. Így nemcsak friss, releváns tudáshoz juthatsz, hanem a szükséges kapcsolati hálót is kiépítheted, amely vállalkozásod is megerősítheti.

Ori

Amikor dolgozik bennem az egyedüllét és a magány témája, arra következtetek, hogy amikor jóól érzem magam egyedül akkor harmóniában vagyok önmagammal (test, érzelem, gondololatok) és a Lelkemmel. Amikor viszont feljön a magány érzése, akkor ràjövök, ha időben tudatosítom, hogy összedölt a harmónia rendszere, valami elcsúszott, és eltàvolódtam magamtól, zűrzavar keletkezett bennem, a gondolataimban és az érzéseimben. Emiatt megszűnt a kapcsolódásom is a Lelkemmel és elhagyatottnak érzem magam. Minél hamarabb veszem elő a figyelmemet, és teszek rendet önkapcsolódásaimban, annál hamarabb jön vissza a egyedüllét öröme és annál több ember kapcsolódik körém, mert kellemes érzés ebben a társaságban lenni, mintsem a magány kétségbeesett, kontrolláló bugyrában.

Ildikó Marton

Megtanultam, hogy a mélypontok, ha ki akarok belőle kerülni, a fejlődést rejtik magukban Átértékeltem a kapcsolódásaimat, mintáimat és tanulva a rossz döntéseimből, immáron már az értékalapú kapcsolatokban, és a kölcsönösségben hiszek.

Ori

Amikor nem tudok kilépni egy olyan párkapcsolatból, ahol nem vagyok fontos, nem tisztelnek, és nem vagyok értékes, akkor valójában egy önmeghazúdtolásban élek, ahol ezt gondolom, én is magamról, hogy ezt érdemlem meg, és nem többet. Amikor a fejem tetejére is állok, hogy ez az ember annál jobban szeressen, valójában feladom önmagam és kompenzálok egy hiányosságot, hogy megfeleljek neki. Igazából nem ő az, akinek meg akarok felelni, hanem egy férfi mintának, akire ő emlékeztet és nem éreztem, h megkaptam volna tőle akkor a szeretetet, csak, ha bizonyítok, megfelelek. Amint helyreteszem magamban ezt a mintát több megközelítésben is, oldom a férfiakkal való blokkázsaimat, és nem fogok több, számomra méltatlan kapcsolatokban időzni, mert szeretetlenül vagy értékeltelennek, érdemtelennek érzem magam a férfi mellett, vagy jelenléte nélkül.

Elindultam egy úton, mely többször vitt út-elágazáshoz. Egy belekényelmesedett kapcsolatból léptem ki, mely most igazán ismeretlen terepre vitt. A gyász időszakát megéltem, átértékeltem az eddigi tapasztalataimat, felismertem sok hibámat. Egy darabig azzal álltattam magam, hogy jó egyedül, nincsenek problémák körülöttem, és mindent is meg tudok oldani önállóan. Ez így is van. Később arra is rájöttem, ha nincs kivel megosztani az élményeimet, sikereimet, az ágyamat, akkor fabatkát sem ér az egész. Haladok az önismeret útján, ami fantasztikus felismeréseket hoz az életembe. Haladok, de még közel sem vagyok ahhoz, amit szeretnék az életben megélni. Ehhez az úthoz szeretnék egy társat, akivel közösen döntünk a következő út-elágazàsnál, hogy merre haladjunk.