Játék és pornó függő voltam meg, ami ezzel jön. Ezek olyanok, mint amikor egy tengerben fuldokló egy cápa hátán kapaszkodik meg. Eleve azért alakulnak ki, mert jelentős elakadásai vannak valakinek, majd ezen problémákat ezen függések tovább eszkalálják. Nekem egy 9,5 éves "harmónikus" kapcsolatom ért véget, mert karriervonalon teljesen egyhelyben álltam 7 éven át. Én egy személyként érzékeltem magunkat. Számomra közel elviselhetetlen fájdalom volt, amikor kiszakadt "belőlem". Sarkítva persze úgy is mondhatnám, hogy problémáim forrása az volt, hogy nem tudtam mit kezdjek a saját (kellemetlen) gondolataimmal, érzelmeimmel és élményeimmel. (Hiába tudom, mikor volt a pákozdi csata, ez az információ valahogy sosem segített :D) A szüleim hatalmas elvárásokat támasztottak felém, amelyeknek amúgy képességeim szerint simán meg kellett volna tudjak felelni. De nem azzal a mentális teherrel együtt, amit cipeltem és aminek a kezelésében ők nem tudtak segíteni. Az én élményem az, hogy egy Ferrari vagyok, amit szoftveresen lekorlátoztak egy Zsigulira és így éltem 10 éven át. Ezt a korlátozást mára feloldottam, de felfoghatatlan mennyiségű időt buktam mostanra. Mások ezt az időt és energiát közvetlenül be tudták csatornázni a karrierjükbe. Én meg írtam egy könyvet az asztalfióknak, ami valószínűleg kiadhatatlan, mert olyan szinten áthatja a saját elvont, romantikus, mesei nézőpontom, hogy az nem befogadható a többség számára. Nem említve, hogy nekem nincsenek "gyors" megoldó tippjeim, mint az önfejlesztő piacon népszerű arcoknak. Én éveken át mentem be a függésekbe és éveken át jöttem ki. Nekem gyanús minden csodatechnika, ami pár héten belül hatalmas változásokat ígér. Összefoglalva, amiben tudok segíteni az a függőségek, a szorongás, a depresszió és a kényszeres cselekvések, gondolatoknak, ha nem is a kezelése, de biztosan tudok olyan támpontokat, nézőpontokat vagy eszközöket adni, melyeknek a használata közép- és hosszútávon érdemben segít neked. Jelentékeny mennyiségű időt töltöttem ezen minták társaságban. Én ezeket testközelből éltem át, nem csak valami könyvben olvastam róluk, mint némelyik pszichológus. Egyiküket sem megbántva.
Az egyedüllétet tanulom. Mert annyira kimaradt ez az élettapasztalat. De nem direkt csinálom, hanem mert muszáj, belülről jön kényszerűen. Van az a szint, hogy nincs párom. Ezen már rég túlléptem. Már nem érdekel. Van a következő szint, hogy nem köt le a mindennapi munka. Nincs kötelező tennivaló. Nincs hétköznapi hasznosság. Ez már keményebb. Van olyan, hogy nincs sok barátom, aki ért. Néha felhív egyikük. És a családtagokat se bírom mindig keresni. Aztán mikor a gyerekeim nyaralnak és velük se lehet semmiben hasznosnak lenni.... Ez a szakadék alja. Sehol senki. Nem kérdezi senki, élek-e. Tavaly ez nagyon depresszív érzés volt. Idén könnyebb. Mindeközben van izgalmas nyaralós program. Néha szuper társasági élet. Olyankor harmónia van. Kipihenem az egyedüllét kihívást. Nagyon kell szabadulni belöle. Egyensúlyozok, mikor megyek a holtpont alá. Mit nem szabad már megengedni. Mikor kell egy séta, vagy egyfajta videó, ami visszahoz. Tudom már, hogy fentről megtartanak. Tavaly történt egy ilyen elképesztő élmény. Mégis kell még ez a tapasztalat, hogy később egészséges mértékben viseljem mások segítsége nélkül. Valamire kell ez nagyon, érzem. Viszont most ez nagyon durva. Kimerítő. Keresem az átbillenést és a visszatérést. Befektetés a normális élethez. Hát, most ez időszerű.
Az életfeladatok közül az egyik legfontosabbnak az önkéntességet gondolom, amikor feltétel nélkül adsz magadból azért, hogy segíts másoknak, segíts másokon, akár számodra ismeretleneken is. Amikor feláldozod magad és az időd egy nemes cél érdekében. Mióta dolgozom, azóta mindig vannak olyan szervezetek, ahol önkéntesként jelen vagyok. Mivel kislányom koraszülöttként jött világra szívügyem, és számomra a legfontosabb a Koraszülöttekért Országos Egyesületben végzett munkám. A civil szerveződéseknek ma Magyarországon nagy szükségük van az önkéntesekre, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy keressen számára szimpatikus szervezeteket, feladatokat és vállaljon önkéntes munkát vegyen részt a környezetében jelen levő közösségek életében.
A legnehezebb a Hála, a hálám okát megértetni a másikkal, aki fájdalmat és bánatot vár.. vagy lát csak.. ha önmagát próbálja, meri adni, mutatni, nyújtani.. Hálás vagyok a bátorságáért, mindenért, amit önmagáért tesz, tenni képes.. már.. Pedig minden bánat és fájdalom, ami a másik viselkedése miatt fellép bennünk, csak tükör.. tükröződés.. valami mélyen, sötétben csücsülő sebre vetül csak a váratlan fénynyaláb.. sírsz, mert fáj.. azt hiszi ő okozza, neki van bűntudata.. elmenekül, elkerül, h ne lásson, ahogy, amikor fájdalmat okoz.. te érzed, hogy nem.. nem miatta van.. valami mélyebb dolog ez, ami ennyire fáj.. és akkor a fényben rá tudsz nézni, meg tudod nevezni, felszínre tudod hozni, meg tudod gyógyítani.. és akkor már hálás vagy a másiknak.. nagyon.. és nem félsz már, sőt örülsz az újabb sebeknél.. hisz tudod, újra csak gyógyulsz, így (is) gyógyít ő.. ugyanígy gyógyítod te is őt.. egymást.. Csak ezt nehéz vele megértetni.. hogy utána jó, minden sokkal jobb.. gyógyultabb, könnyedebb, boldogabb.. h ne meneküljön... nem kell... önmaga elől sem, előlem sem, a fájdalom elől sem, a hála elől sem...
Igazából , hogy mi az igazi küldetésem pontosan még nem tudom , csak körvonalazódik lassan a fejemben . Régen se éltem pénzügyi bőségben , de még is bőséges volt a gyerekkorom függetlenül ezektől . A pénzhez való viszonyom akkor kezdett el foglalkoztatni , hogy mikor legelső keresetemet megkaptam . Nagyon haragudtam a pénzre , a világra de már kezdem érezni hogy ezzel dolgom van . Sokan a körenyezetmben megszólnak , hogy mibe fektetem az időm és pénzem , de ezt is kezdem magamról ledobni , ez az én ÉLETEM ezzel csak én tartozom elszámolással . Vannak tartozásaim de egyre több a befektetésem is amivel helyre szeretném álltani a pénzügyi helyzetemet. Sokat olvastam arról , hogy érzelmileg hogyan kellene hozzá állni pénzhez , viszont ezt csak akkor tapasztalom meg ha be megyek a boltba és morcogok ha sokat fizetek :D Viszont azt tapasztaltam , hogy amit ténylegesen észreveszem magam körül a bőséget, és hogy hova jutottam a döntéseim áltam , meglepően csodák történnek velem . Sokszor szükségem volt pénzre és csak egyszerüen megérkezett hozzám . Bármikor volt egy nagyobb lépés az életemben , legyen az munkahely váltás, vagy életmód váltás , rögtön jött mellé a pénz is . Azt hiszem ez nem szerencse volt , hanem tényleg maga a gondolkodás , a hozzá állás . Ebből szeretnék létrehozni egy támogató oldalt, vagy bármit amivel tudok segteni az embereknek és át adni valamennyi tudást hogy mások élete is jobb legyen .
Jelenleg szingliként, próbálom önmagam és az akadályaim megismerni. A válásom óta, ami 4 éve volt pár ismerkedésen túl vagyok, de úgy tűnt valahol mindig megakad a lemez. Ezen dolgoztam az elmúlt években több féle módon, egyéni, csoportos önismeret, családállítás, pszichológus, egyéb terápiák. Jól érzem magam egyedül is, de jobb társaságban az alap mottóm. Szeretnék kapcsolatot de nem minden áron. Te hogy látod a párkeresés buktatóit a mai világban?
A válasom és jelenlegi kapcsolatom között volt több rövidebb és egy tartósabb kapcsolatom. Ezeket úgy éltem meg, hogy mindig jobb jött. Ma már azt mondanám mindig az jött, akit érdemeltem.Nem tagadom, teljesen sosem voltam elégedett. Azt vettem észre, hogy egyre tisztábban tudok az utam során kommunikálni és ettől egyre békésebb, nyugodtabb kapcsolatok érkeztek. Vissza tekintve ezzel a tisztább ( van még azért mit fejlődni)kommunikációval, ha akkor is már rendelkezem, talan a volt házasságomnak is lehetett volna egy esélyt még adni, de minimum kevesebb bántást okoztunk volna egymásnak. Egyébként annak ellenére, hogy sok esetben a nők előrébb járnak, azt vettem észre, hogy a férfiak attól függetlenül, hogy melyik korszakukban vannak, sokkal jobban és őszintébben kommunikálnak. Azt tapasztaltam, hogy akikkel nekem dolgom volt, azok mindig igazat mondtak, az más dolog, hogy én mit értettem ki belőle, hogy miért csaptam be magamat.Valamint , hányszor nem azt mondtam ami valójában bennem zajlott.Ma már azt javasolnám másoknak, hogy fordítsanak arra figyelmet, hogy valójában azt mondják e amit valóban éreznek, és tudják e úgy mondani, hogy csak saját érzeseikről beszélnek egyes szám/ első személyben, nem bántva a másikat. De persze az úton a vágyak miatt is tovább kell menni, és másokat elhagyni, de lehetnek olyan esetek amikor egy tiszta kommunikációval a vágy ott is megélhető ahol vagyunk.
A vágyaimat igazán megélni talán épp azért sikerült, mert bátran követtem őket. Mindig is vonzott a külföld és a különböző kultúrák világa. Az évek során hét országban éltem és dolgoztam – Hollandiában, Belgiumban, Albániában, Görögországban, Oroszországban és Spanyolországban. Minden egyes hely új tanítást hozott, formált és gazdagított, és mindezek által váltam azzá, aki ma vagyok.
Évek óta ebben a helyzetben rájöttem hogy csak azért mert vannak gyerekeim, nem szeretném a boldogságom feláldozni. És bár élvezem az egyedüllét részét is az életemnek, szeretnék párkapcsolatot is hiszen az ember társas lény és az ideális párral az ember még boldogabb lehet. A nehézséget talán a heti osztás teszi de eddigi ismerkedéseimben vagy az okozott alap problémát hogy nekem csak két hetente vagy szabad időm vagy az hogy a másik félnek nem voltak gyermekei igy nem tudta átérezni ennek az életstílusnak a kihívásait. Neked vannak gyerekeid, hogy tudod beosztani az időd?
Én sosem vagyok kész a rendrakással. Emellett a világban rend van. Erre a paradoxonra nehezen varrtam gombot. Nekem hosszú időkön keresztül mindig a technika kellett, amennyiben láttam vagy elhittem, hogy valaki eredményes. Hosszú éveket áldoztam helyesnek gondolt világképek mentális strukútrák, technikák megismerésére. Ennek egy óriási hátrányát tapasztaltam az évek során. Ezeket a mintázatokat szeretném megtapasztalni és ezzel elvágom magam a közvetlen tapasztalástól. Miért? Nézz egy három éves gyermeket vagy idézz fel gyermekkori emlékeket, az a kíváncsiság ahogy a világban tekint egy gyermek, pont ez vész el. Pont ez a kíváncsiság ami felnőttként felszabadíthat. Miért lehet fontos ez? Máté 18:3-5 "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába". Nekünk embereknek már jó rég óta "csak" ennyire fontos a belső rend... Ez egy folyamatos belső munka. Miben segíthetek?