Tapasztalatok

Sokszor leülsz a földre életed során,de mindig az fontos hogy felállj.Ehhez ami a legnagyobb fegyvered sz önértékelésed. Ez a legnagyobb kapadzkodód au utad során. Te tudod mennyit érsz?

Berni

Többször is voltam szerető a válásom után. Kellett először valaki, akivel megélhettem, hogy nő vagyok, hogy jó nő vagyok. A válás után visszanyertem a régi versenysúlyomat, ez akkor tetszett. Jártam lakásokban, láttam mások belső életét. Eszembe sem jutott, mit teszek. Más volt a fontos. Görcsösen akartam valakit magamnak. Különösen borzasztó így visszatekintve, hogy egyáltalán nem zavart, hogy mások életébe belerondítottam. Hozzá kell tenni, mindannyian (három úriember) azóta már elváltak, szétköltöztek. Keserű lecke volt rájönni, hogy gyerekkel, lakás, autó nélkül nem kellek komolyan senkinek. Ezt húztam csaknem 4 éven át, aztán a szeretetlenségbe csaknem belehaltam. Tüdőgyulladás, elvileg vírusos. Én tudtam egyedül az igazi okot. Meg akartam halni egészen egyszerűen. A fiam tartott vissza, de ő ezt nem tudja. Rémes lehetett neki 12 évesen megkapni a bankkártya kódot és egyéb dokumentumokat, adatokat. Aztán visszajöttem. (Azóta sokszor gondolom, hogy nem vagyok normális, hogy ezt az életet választottam magamnak. A fiam már külön él, ő is egyedülálló. Ez egy másik történet.) Nem ettem, annyira lefogytam, hogy majdnem elszálltam a Földről. Aztán a felépülésem után, hat hónap múlva jött egy nagy szerelem. Már nem annyira borzasztó helyzetben, mert a férfi külön élt. Ez legalább jobb volt így. Két éven át kerülgettük egymást. Végül ő egyszer elvitt magához. Imádtam, amikor kijelentette egy rendezvényen, hogy akkor én ma hazaviszlek. Nem csak én voltam neki ... Tökéletes Don Juan volt. Talpig úriember, élmény volt vele bárhol is lenni. Nyilast kértem az univerzumtól, egy igazi lovagot. Alkoholista volt, mondták ezt mások, de engem vonzott, mint a mágnes. Eleinte nem szerettem, barátság volt extrákkal. Megtanultam magam visszatartani érzelmileg. Nem akartam több sérülést magamnak. Kihasználtam, ahogy engem is kihasználtak. Ez amolyan karmikus dolog, szegényen "vertem le" mindent, amit másoktól elszenvedtem. Éveken át ment ez, aztán lett belőle szerelem, de nem lett happy end, habár az italtól, az állandó csajozásától eltekintve minden tökéletes volt. Tőle elvált a felesége miattam, de ő ragaszkodott a családjához, a gyerekekhez, az unokáihoz. Érthető. Így ez a kapcsolat is elkopott tíz év alatt, de csodás volt. Nagyon szép emlékeket őrzök. A nagy korkülönbség nekem bevált. Nincs apakomplexusom, de nekem kellett a koros, tapasztalt férfi, aki vezet az életben, bár nem tűröm a vezetést. Tőle elfogadtam. Örülök, hogy megismerhettem, ő bátorított, hogy vállaljak egy felelősségteljes munkát. Négy éve nem találkoztunk, de szoktunk telefonon beszélni. A munkám is változott. Ő az életem, a múltam része lett, de a jelenben is szinte mindent meg tudok vele beszélni. Tragikus, hogy ő otthonba került. Nagyon leépült. Sokszor félek, hogy a telefonálások alapján azt hiszi, kijöhet az otthonból hozzám. Nem vállalok fel ekkora terhet. Igen, terhet. Szomorúan hangzik ez. Ő mondta, hogy korábban kellett volna találkozunk és csodákra lettünk volna képesek ketten. Meglehet, de eljárt az idő. Későn találkoztunk. Ezt is sikerült megbeszélnünk és mindketten nagy szeretettel vagyunk egymás iránt 180 km távolságból. Most várom az új nagy Őt, mert az én nagy Őm meghalt már. Nem a férjem volt az, nem az idős úr volt az. Diákszerelem volt, igazi romantikus, sétálgatós, testiség nélküli szerelem. Találkoztunk felnőttként. Akik ott voltak, azt mondták szikrázott a levegő. Másodszor is elhagytuk egymást. Én független voltam, ő nem. Utána nem sokkal ő meghalt rákban. Ez a felismerés is megrázó volt. Sokszor rácsodálkozom, milyen borzasztó ember voltam. Mindez valamire kellett. Várom az élethelyzetet, ahol ezt a rengeteg tapasztalatot felhasználhatom. Tudatosan készülök erre, egyelőre nehéznek tűnik, hogy az új kapcsolatba ne szűrődjenek bele a régiek. Egy biztos, a testalkatnak, a hangszínnek azonosnak kell lennie, az első ölelésnél nehogy az ugorjon be (megint), ki ez itt, mit csinálok? Mert a tudatban mélyen ott vannak az ölélesek, a hang, a mosoly, a szemek, a kunkori haj, a szikár termet, az eres, izmos karok. A képek, amiket szeretettel őrzök. Ugyanaz nem lesz már soha, de szeretnék megőrizni pár kedves "összetevőt". Ugye milyen rémesen önző vagyok? Vagy sose adom fel és keresem valaki másban mindazt, ami elmúlt, és hiszem, hogy lehet még egyszer az életben.

Anikó

Kineziologusként kezdtem először emberekkel foglalkozni.Jelenleg pedig idős és beteg emberekkel foglalkozom.Sok sorsot megismertem és általuk magamat is jobban. A jelenlegi munkámban nagyon fel kellett hagynom azzal, hogy én vagyok a központban és alázatot kellett tanulnom.Ugy érzem szeretnek az emberek a társaságomba lenni, mert nyugodt vagyok és nem akarom az én nézőpontjaimat rájuk erőltetni.Bár lényegesen más...

Viktória Matúz

Kapcsolataim egész életemben válságban voltak. Hazudtam magamnak családot, barátokat, szeretőket, párkapcsolatokat. Mindent megtettem, hogy megértsem Önmagam- Mi lehet velem a baj, hogy ennyire gyűlöl az anyám. S mivel az ő szemével láttam magamat, a világ is gyűlölt rendesen. Mondhatni, hogy a legnagyobb válság önmagammal volt kapcsolati szinten. Gyűlöltem magam a viselkedésem miatt, hogy túl okos vagyok, túl gyors, vehemens, szenvedélyes durva és határozott. Türelmetlen, túl direkt. A legtöbben féltek és utáltak, de ha segítségre volt szükségük mégis nálam kötöttek ki. Próbáltam minden oldalról normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Nyesegettem és cseszegettem önmagam. Hülyét csináltam magamból, hogy másnak ne legyen terhes, hogy én mennyivel jobb vagyok szinte mindenben. Gyártottam magamról hibákat, hogy ne zavarjam a környezetemet. Együtt dolgozni velem szinte képtelenség, mert ha kiengedem a veremből a legjobb barátomat az agyamat, akkor mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz és szarhatok a szoba közepére. Nem léteztem önmagam számára, csak a mások mindenre kiterjedő igényeinek kielégítésére törekedtem. De nem tudtam jól teljesíteni azt amit magamtól elvárok, így kiugrottam a korlátozó és mérgező környezetemből. Védtem a saját életemet. A mai napig ezt teszem. Segítek ahol tudok, annyit amit tudok, de az elsődleges személy akiért élek az én magam vagyok. Ugyan jelenleg ez még másnak hoz pénzt, de mindennap elkövetek mindent ahhoz, hogy becsempésszek egy-két bátor jelentkezőt azok közül akiik válallják a közös küldetést: Önszolgálat mindenek felett. Szolgáld önmagad, hogy egymás megfelelő segítői lehessünk. Üdvözöllek a csapatban

Anett Peszeki

12 eve dolgoztam egy nagyvallalat alkalmazasaban az alompoziciorol almodozva. Aztan szepen lassan, sajat megfigyeleseim es tapasztalasaim altal rajottem, hogy mit csinaltam eddig rosszul. Megtalaltam a helyes iranyt. Szivesen tovabbadom megeleseimet, ismereteimet a temaval kapcsolatban.

Tünde

46 éves, 10 éve szinglianyu szerepben élő nő vagyok, aki sokszor felbukott, de mindig felállt egyedül, és már nem okolja az úton levő kavicsokat, nem sajnálja a segítő kéz hiányát. Most már tudom, hogy mind tanított!

Zsuzsanna Vadász

Gyakran mondják nekem emberek: „nem megy ez nekem, én nem tudok meditálni, pedig szeretnék, többször próbáltam, nekem ez nem sikerül…” Fontos tisztázni, hogy a meditáció egy állapot, amibe bele lehet lépni, nem valami, amit „csinálni” kell. A meditáció hasonlít a transz állapothoz, amit sokan különböző szerek alkalmazásával érnek el, csak mélyebb annál, sokkal-sokkal nyugodtabb állapot. Itt lehetőséged lesz Önmagaddal, a lelkeddel, a teljes valósággal kapcsolódni. Sokak számára a meditáció valami nehezen elérhető, bonyolult dolognak látszik. Manapság használják erre az állapotra a „flow” kifejezést is. Ahhoz, hogy belekerüljünk, nem kell merev gerinccel, lótusz ülésben, elsötétített szobába visszavonulni. Itt vannak például a kisgyerekek. Hosszú autóút közben vagyunk. Mikor a kezdeti izgalmuk elül, elcsendesednek. Szótlanul szemlélik a tájat, elmerengve utaznak melletted. Ilyenkor Te is maradj csendben! Óvatosan érintsd meg, épp csak, mint egy pihe, és csak figyelj Te is szótlanul. Hamarosan érezni fogod, ahogy elönt a jó érzés, a gyerek kapcsolódik hozzád, szabadon áramlik köztetek az információ, a szeretet. Csodálatos élmény a gyermeked lelkével kapcsolódni. Vagy vidéken, a nagymamád mellett, a nyári konyhában szilvás gombócot készítetek. A mozdulatok már rutinból működnek, nem kell rájuk figyelni. Az illatok, a tészta puha tapintása ellazít, elfogy a szó, beáll a csend. Ha ebben az ellazult állapotban tudatosan figyelsz, na akkor a nagyi tuti, hogy megmutatja, milyen az, amikor az energia szabadon, téren és időn túl, szeretettel áramlik köztetek. Amikor úgy ülsz le, hogy közben tele vagy elvárásokkal magaddal szemben, mert meditálni akarsz, akkor tulajdonképpen pont ezeket a csendes, gondolat nélküli, örömteli állapotokat keresed. Ugyan ilyenkor nincs melletted senki, aki lelkes „theta” gyakorló és „belesegít” ebbe az állapotba, ám ne keseredj el! Már tudod milyen érzés ellazultan kapcsolódni, már tudod, hogy mit keresel. Idővel egyedül is menni fog. Meglehet, nem törökülésben, merev gerinccel fogsz először, egyedül belépni ebbe az állapotba, hanem mondjuk biciklizés vagy táncolás közben. Esetleg fekve, zenehallgatás vagy olvasás közben, vagy eső utáni futás közben a Margitszigeten… Nem ezt az állapotot nehéz elérni, hanem azt nehéz észrevenni, hogy nahát, már elérkeztem ide. Legyél rá tudatos, amikor megtörténik és élvezd ki, hogy aztán egyre könnyebben és többször térj oda vissza.

Akos Schneider

43 éves férfi vagyok, Budapesten élek. Úgy érzem, hogy a munkám, rokoni kapcsolataim, hobbijaim kielégítenek. Eddigi életem során több hosszabb párkapcsolatom volt már. Néhány éve kezdtem érezni, hogy szeretnék végleg elköteleződni. Azóta volt több hosszabb-rövidebb párkapcsolatom, de sajnos egyik sem tudott tovább fejlődni. Jelenleg párkeresésben vagyok. A célom hogy megtaláljam azt a nőt, akivel szövetséget tudunk kötni, el tudunk köteleződni egymás mellett és családot tudunk alapítani.

Péter Peti

Sziasztok! Nem tudom ez most válás vagy párkapcsolati válság témakörébe tartozik, de ez is az is. 46 éves vagyok. A feleségem (még nem váltunk el szüneteltetjük a válást) február végén bejelentette, hogy nem szerelmes belém és nem boldog, de mint a gyermekeink apját szeret engem. Róla annyit kell tudni: apukája nárcisztikus volt ezért könnyen rátalálnak az ilyen emberek akikhez még könnyen kötődik emiatt. Amikor 12 éve megismerkedtünk engem azért választott mert nem talált bennem ilyen vonásokat. Tavaly bele is gabalyodott egy ilyenbe akiből azóta ki is ábrándult. Az élet érdekes fintora folytán én nem ismertem fel, hogy nem vagyok boldog, benne voltam a langyos vízben mint a béka, nem volt rossz helyem, de nem voltak célok Istvánt idézve "kurva" voltam. Aztán közös megegyezéssel elköltöztem itthonról, hogy így talán jobb lesz mindenkinek. Ebben az időszakban kaptam 2 új állásajánlatot az egyikre fel is vettek. Mondtam a feleségemnek hogy csak akkor nem fogadom el az új állást ha rendbe tesszük a házasságunkat, De ő azt mondta válni akar. Én elfogadtam az állást elköltöztem Nagykanizsáról Sümeg mellé. Majdnem minden nap elmegyek a gyerekekhez a feleségemmel hol így hol úgy vagyunk. Van amikor megoszt velem dolgokat, aztán amikor eljön az idő hogy ő a saját pszichológusához megy megváltozik. A Pszichológusa egy volt szépségkirálynő és elmondta nekem mivel én is voltam páciense hogy neki az " Én " fontos, meg a valósítsd meg önmagad, de ha gyerekeid vannak akkor mégis hogyan gondolja? Szerintem ő inkább távolít minket úgy gondolom. Azóta nekem másik pszichológusom van aki család centrikus. Sokkal jobban érzem magam és rengeteg videót nézek a témában. De sajnos nem tudom elengedni Őt, még mindig abba reménykedek, hogy újjá tud születni a kapcsolatunk. Én nem akarok elválni mert szeretem és ott vannak a gyerekek. Azóta kitartok mellette próbálom segíteni ha beenged Talán ennyi elsőre

Edina Lukáts

Sziasztok! 14 éves kapcsolatból, ebből 8 év volt házasság.... léptem ki tavaly. Van 2 gyermekem. Egy évet jártam terápiára, megszerettem magam, saját életem építésére kezdtem a fókuszt tenni. Vállalkozásba is kezdtem, sportolok, gyerekekkel is 3-4 napos váltásban vagyunk. Multinál pénzügyi, ügyfélkapcsolati területen dolgozom + pénzügyi tanácsadással foglalkozom. Van edzői, gyermekápolói papírom is. Felgyógyultam daganatos betegségből (2010) Tele vagyok élettel, szeretettel, sok célom, álmom van, motivált vagyok. Meditáció és a sport sokat segít. Jó lenne egy remek társ is, aki jó barát, vicces, sportos és akivel a kémia is működik, mert szerintem kell a szikra nagyon. Egyedül is tudok boldog lenni, de mostmár bő 1 év után nyitnék mások felé.