Joós IstvánNagyon későn sikerült elköteleződjek, döntsek... és utólag látom, hogy ez azért tötént így mert nagyon későn jöttem rá, hogy ki is vagyok, hogy ki is kell legyek. Örömmel segítek, ha kihívás, hogy mi is az életben a Dolgod.
17
Judit TorjákHajnali kettő fele járhat talàn az idő az időtlennek tűnő èjszakàban. Az óra ritmusos ketyegèse emlékeztet csupán az idő múlàsàra. Dolgozom èppen. Ügyeletes vagyok. A szülőszobàn csend van, pedig van egy vajúdó. Az ajtó rèsnyire nyitva. Csendben figyelem őket. Bármikor elérhető vagyok, amikor szükségük van ràm. Megtisztelő egy párt kísérni a csalàddá vàlàs kiteljesedèsèben. Nő ès férfi. Leendő édesanya és édesapa. Leendő család. A vajúdás nem csupán egy testi folyamat. Egy különleges, megfoghatatlan àllapot ez, ahol a test és a lélek együttesen dolgozik. Olyan testi és lelki tapasztalás, amely magába sűrít sok-sok korábbi tapasztalatot az èletünkből, lètezèsünkből. A bizalmat, az elfogadást, a szeretetet. Mennyire szeretem, fogadom el magamat, mennyire bízok magamban, a testem működèsèben? Mennyire szerettek és fogadtak el engem a kapcsolataimban? Mennyire fogadom el a változást és bízok abban, hogy minden szépségével és nehèzsègèvel együtt valami új ès izgalmas èletszakasz következik? A vajúdás módosult tudatàllapotàbban ezek a tudatalatti érzések, tapasztalàsok aktívan jelen lehetnek. A szülés èlmènyből mindhárom fèl magával visz egy kis csomagot útravalóul a további èletèbe. Az összehúzódàsok egyre rendszeresebben és erősebben jönnek a kismamának. Nem kiabál, egyenletesen lélegzik, pedig remeg a teste a fájdalomtól ès a fáradtsàgtól. Beszívja, majd lassan kifújja a levegőt. Csak a bordàsfal fàjànak a recsegèsèből hallom az elemi erőt, amivel szorítja azt. A férje olyan gyengèdsèggel öleli őt àt, tartja, amikor elgyengül a làba és halkan súgja a fülébe, hogy "itt vagyok, együtt vagyunk, együtt csináljuk. " Nem ismerem a közös törtènetüket, de èrzèkelhető rajtuk a harmónia. A bizalom önmaguk és egymás felè és a vàgy arra, hogy egy csalàddà vàljanak. Azon kapom magamat, hogy egészen messze járok. Eszembe jutott a saját szülèsem, a saját megèlt érzèseim. Az, hogy a kislányom születése mennyi mindent tanított nekem önmagamról. Kövér könnycsepp gördül végig az arcomon, amelyet annyi érzés tölt meg. Az öröm, hogy de jó őket látni, tapasztalni ilyet. A szeretetet a saját gyermekem iránt. A fájdalom a saját vágyott jövő képem vesztesége miatt. A remény mindezek által a fejlődésre.
4- Szilvi Stern
Fiatal anyukaként megtapasztaltam, hogy az önfeláldozó működés, önmagam feladása miket adott: a gyerekeim nem érezték meg a saját erejüket, önállóságukat, csak sokkal később, nehézségek, traumák árán találták meg. Egy rendszer, család, közösség tagjaként bárki hiánya, boldogtalansága mindenkinek szenvedést hoz!
4 
Morgós BenceHalogattam, ráfanyalodtam, élveztem, utáltam → Fiatalként mindig úgy voltam vele, majd egyszer, ha megkomolyodok. Aztán szóltak, hogy itt az idő, most vagy soha. Akkor gyorsan megkomolyodtam. Házasság, gyerek, közös ingatlan pár hónap alatt, all-in. Volt benne sok jó, sok kihívás, sok öröm és fájdalom. Szívesen mesélek róla.
3- Anett Peszeki
Masik platformon jott velem szembe a tema. Elkotelezodes a kulfoldi parom mellett, majd kesobb csaladalapitas szinten vele. 11 eve kulfoldi ferj mellett, ket gyermeket nevelve. Hogyan NEM!! mukodik (mint ahogyan velunk is tortent). Utolag tisztan kirajzolodnak a beavatkozasi pontok. Aki esetleg hasonlo helyzetben van vagy gondolkodik, neki ajanlom tapasztalataimat.
2 
Martina LőrinczMintákból illúzióba Nem szerettem racionális döntéseket hozni, mert mindenki azt hozott körülöttem. Én mentem a szívemmel, az érzéseimmel. „Csakazértse” gondolom végig! 5év alatt 3 gyermek 2 költözés? ....maradhat! Az álmaim szárnyán repkedve kitaláltam, hogy jó lesz nekem a nagyszülői segítségtől 4 órányira, egy ingázó férj mellett három kisgyermekkel együtt mégis felnőttként egyes egyedül, társasmagányban egy óriási de üres családi ház, óriási udvarán, csendes kis zsákutcában lökdösni a babakocsi kerekét az egyik lábammal, a másikkal tartani a térdemen ülő nyakamba kapaszkodó kétévest és csitítani a folyton elégedetlenkedő, duplán trónfosztott „anyamikorfigyelszcsakrám” elsőszülöttet, de mégis mindezt a csodálatos Balaton partján. Azért találtam ki, mert ez mindig ment nekem. A túlterhelés az addikcióm volt. Ha kevés a feladat, keresek magamnak. Azt gondoltam, hogy a Balaton olyan erős töltő, hogy ott nem lehet kiégni…. de... Ha a mintáidat szeretnéd felülírni, lehet, hogy jobb, ha nem dacból teszed. Fontos előtte megérteni magad, ismerni a határaidat, majd abból az állapotodból dönteni, amikor már békére leltél a múltaddal legbelül és asszertíven tudod képviselni a szükségleteidet is kifelé.
2
DóraHa lehet és sikerül szeretnék családot, de nem bárkivel és így nem minden áron. Majd kiderül mit hozunk ki egymásból.
0