Megosztások

• 

  Kiss Anikó

  Iszonyú és embert próbáló időszakon vagyok túl,de a lényeg hogy ez valóban mögöttem van. Az élet minden területén változásra állok készen. Szeretnék vállalkozóvá válni és az én saját önazonos életteremet megvalósítani. Csak úgy egyszerűen valódi OTTHON kívűl- belül.

  #Helyem elfoglalása

  Tovább

  0
• 

  Krisztina dr. Teubel

  Kedves Tamás, megfogott, ahogyan fogalmaztál, már csak azért is, mert amit írsz, azt én az útonjárással, önmagamhoz való legjobb kapcsolódással, kvázi az élet élésével azonosítottam. Nem gondoltam a hétköznapi életemre úgy, hogy ez akár a helyem elfoglalása is lehet, ami történik velem 😊 mennyivel többet jelent így számomra egy olyan mindennapi tevékenység, amivel hivatásomként a kenyerem keresem, nőként a szabadidőmben töltekezem, legyen az tánc, főzés vagy egy jó beszélgetés, anyaként a gyermekeimmel vagyok. Szívből köszönöm a megosztásod, mélyültek az eddigi hasonló tapasztalataim.

  #Helyem elfoglalása

  Tovább
• 

  Tot Viktória

  1,5 éve élek egyedül, és gondoskodom sajat magamról először az életem során. Emlékszem, amikor a szakítás után átmeneti szállásomon ülök egy kis szobában, egy ágyon, idegen cuccok között. Úgy láttam és éreztem, hogy a szoba egyre kisebb lesz, a falak össze fognak szorítani, és egyre kevesebb a levegő...aztán észrevettem, hogy kapaszkodok...saját magamba. Átöleltem magam, megfogtam a kezemet, egyiket a másikkal... Ott kezdődött el igazán az önismereti utam, a kapcsolódásom saját magammal. Általában hajlamos voltam a nehéz érzéseim elől elmenekülni, pl. sorozatnézéssel, szórakozással, aztán egy beszélgetős műsorban megragadt egy kérdés bennem: Mit tennél, ha látnál az utcán egy síró kisgyermeket? Hát oda mennék, és próbálnék segíteni, megkérdezném tőle, hogy mi a baj? - mondtam magamban. Mit teszel, ha TE szomorú vagy, vagy nagyon nehéz, mély fájdalom van benned? Jól kisírom magam, vagy elmondom egy barátnőmnek, ha éppen nem szégyenlem magam, de általában ennyi, itt megállok. És bekapcsolok valami háttérzajt, vagy pótcselekszem - futott át rajtam a felismerés. Azóta leülök a fájdalmam mellé, a szomorúságom, vagy haragom mellé, és megkérdezem miért van itt? Miben tudok segíteni?

  #Helyem elfoglalása
• 
• 

  Sz Dorka

  Egy csoportos terápián jött ki a bemutatkozásomban említett változás hullám lovasa kifejezés magamra. Erőt ad a mindennapokhoz és ahhoz, hogy szüntelen menjek ezzel a változó világgal. Előtte pár évvel hangolódtam a természet körforgására és arra a lüktetésre, ami körbe vesz minket. Ezzel együtt arra is, ami bennem zajlik. Fantasztikusnak tartom ezt! Áldás, kincs és nagyon keményen tomboló is tud lenni... Azt vallom, hogy változnom meg kell. Nem marad semmi ugyanaz. Van egy alap érték, erő, igen! De minden más változik. Mint ahogy a bolygók keringenek a nap körül. Van egy alap minőség, ami átjárja ezt az egészet. Viszont ez is formálódik. Mint ahogy én is. Minden mozgásban van. Kell, hogy menjek vele! Érdekes, mert mindezt nem csak úgy, hogy telnek a napok, várom a pénteket, futok rendszeresen, kmeket hagyok magam mögött, teendőket oldok meg, tanulok mindig újat... Hanem integrálom, formálom, belül dolgozom meg... Ehhez nekem a kíváncsiság is sokag segít, hogy igyekszem ítélkezésmentesebben figyelni a dolgokat. Ha már megfigyelés, én ehhez nagyon sokat Naplóztam és figyeltem éveken át magam és a körülöttem rejlő dolgokat. Elkezdtem bennük mintákra lelni és úgy könnyebb volt változtatni dolgokon. Így elkezdtem használni és már élni vele, meg játszani, kísérletezni. Távlatokat nyitott meg bennem. Nem beszélve arról, hogy ezzel magamat is megnyitottam magam előtt. Amit mélyen elzártam, ezzel szépen lassan, szabadabb utat kapott, tudott áramolni. Együtt lüktetni ezzel a csoda világgal, anyatermészettel. Itt csupa szépeket írok, de kemény meló vezetett el ehhez. Fájdalmas szembe nézések, magam megtartása ebben nem volt könnyű. Úgy különösen, h sokszor nem is tudtam, hogy kell. Nem nagyon láttam körülöttem, hogyan lehetne máshogy csinálni. Arról meg nem is beszélve, hogy közben a gyerekekeimet is tartsam ebben. Hihetetlen hálás vagyok a családomnak, barátaimnak, kollégáimnak és megannyi embernek, akik tartottak ilyenkor! Nem beszélve arról az erőről, ami körbe vesz minket! Nélkülük nem ment volna az, hogy most ott legyek ahol. Most azt gyakorlom, hogy engedjem a történéseket. Mint mikor egy bolygó/csillag az égen mozdulatlan - látszólag. És hadd tegye a dolgát minden körülötte. Annyi mindent változtattam meg, írtam újra... az alkotó meg is kell, hogy pihenjen. Hogy testem utolérje lelkem. Meg is érdemli, hogy lassítson, hisz világot váltott, maratont futott... És milyen érdekes ez a látszólag mozdulatlanság, ami szintén hatalmas távlatokat tud megnyitni. Ki megy az engem nem szolgáló, integrálódik az új és él a szövet. Lüktet. Így leszünk élők ebben a változásban, ritmikusságban és lüktetésben. Születés, élet, halál hármasa egyszerre így egy időben. Itt ebben az állandósult pillanatban, ott van a varázslat és ott tudok abban a végtelenben csodát művelni.

• 

  Mónika Juhász

  Sziasztok! Nem lepődöm meg,hogy a sors pont most dobta elém ezt a közösséget. Határ húzás,nemet mondás most a legnagyobb feladat a számomra. Köszönöm... Figyelek... Tapasztalok...

  #Helyem elfoglalása

  Tovább

  0
• 
• 

  Anita

  Ràción innen és túl Szóval ráción túli női működés - egyszerűen fogalmam sincs mi működik. A régi bevett öltözködés, haj, smink nem, a régi flörtölési mód nem, a régi arckifejezések, gesztusok - nem. Az új - még nem vagy nincs is. Egy senkiföldje. Most túl finom vagyok, túl kedves, túl sokat sírok mások előtt, túl sokszor “nem tudom” ( vagy hàt eddig sem tudtam, de legalább mások ezt nem tudták :D ) nem így szoktam én ezt, és nem szoktam ennyit hozzàérni másokhoz( amúgy jól esik) de hát règen pont ezt a valakit rejtegettük minden áron, mert én tudom, mert majd én megoldom, és most nem tudok semmit, nem értek semmit. Színhàzi próbàk során, merthogy ebből a vilàgból jövök, azt szoktuk mondani: a legjobb àllapot, mert még bàrmi lehet - szóval, most bàrki lehetek? 36 évesen, annyi mindennel mögöttem, mèg bàrki lehetek? És nem, ez sem igaz. Senkiföldje. Vissza már nincs hova, megérkezni még nincs hova.

  #Helyem elfoglalása
• 

  Rigóczky Bálint

  Hmm..ami elsőre eszembe jut erős tapasztalás szempontjából.. Úgy 3 éve vége lett a párkapcsolatomnak azzal a lánnyal akivel eltudtam volna képzelni a jövőt. Akkor indítottam a vállalkozásom, a nagy álmomat hogy cégem legyen (mára már sikerült). Visszatekintve már tudom az okát a szakításnak. Egy új szerelemként láttam a célt, egy szebb nőként és átbillentem, elhanyagoltam. Három hónapig ameddig a nyár tartott inkább volt a nagy szabadság megélése mint a búslakodás. De ahogy megérkezett az ősz, az elmúlás szimbóluma, úgy kezdtem realizálni a történéseket. Ugye az ember a hidegebb évszakokban elkezd inkább befelé figyelni, az én tapasztalataim szerint. Velem is ez történt. Sokszor kapott el a hiány érzése, a sírás. Jött a tél, munka sem úgy jött ahogy elképzeltem. Jött a depresszió, anyagi problémák és az eddigi materiális világ és az otthonról hozott hiedelmek megkérdőjelezése. “Nem hiszem el hogy csak ez van amit látok.” Beteg lettem, lázas, és ott jött valami, hogy van más is itt. Nem csak a pénz és a javak meg a jólét, szépautó stb. Visszatekintve egy idegösszeomláson és mély depresszión estem át. Onnantól kezdtem nyitni a lelki önismeret felé, jöttek az új tapasztalások. Zen, meditálás, elvonulások. Kerestem mi ez bennem. Ki vagyok én? Azóta is járom az utat, tapasztalok és nyitott vagyok, igyekszem pozitívan látni a dolgokat, a folyamatban lenni és élvezni az életet.. De még nagy út áll előttem! Mi is az élet értelme? Az értelmes élet maga? Oké, de nekem mi is az értelmes élet? ..és ki vagyok én valójában? Akit hiszek hogy én vagyok, vagyis az egó? Az csak velem járó. Na ezeket szuper volt kiírni, remélem elindít benned is valamit. Vagy akár kapcsolódnál is. 🙂

• 

• 1
• 2
• 3

Segítene valaki nekem, hogy a BÚÉK/SÖK/ERÕK keresztemre juthassak. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy az általam képviseltek rajtam kívül senki más számára nem igazán fontos. Ezért most még azt a lehetőséget találtam, hogy, ha a konkrét dolog önmagában nem is annyira fontos, érthető mások számára, az esetleg lehet az, hogy valakit a saját keresztjére felszegeződni segíteni.

A BÚÉK KVANTUMUGRÁSA Már itt a Humanián is többször írtam az emberi kapcsolódás, közösség, egység egy lehetséges, alapvetően új formájáról (https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/). Legutóbb egy YouTube -kommentet írtam a téma egy vonatkozásáról: "Szerintem 2 dolgot nem szabad összemosni, világosan el kell különíteni: 1. Egyetértek, eddig tisztán, tartósan még soha nem valósult meg a gyakorlatban valódi egyenlő részes közösség, egység, részes működés. 2. A valódi, egyenlő részes közösség, egység, részes működés rossz. Ha nem valósult még igazán meg, akkor honnan tudhatnánk, hogy rossz. Én úgy látom, hogy az egyenló részes működésnek két fajtája van: van egy tudatos és van egy részes. Pontosabban van egy tudatos formája, és lesz egy részes formája. A TUDATOS változat a különállló egyénekből indul ki, és egy ezeknek alárendelt, ezeknél kisebb dolog csak az egyenlő részes közösség elve, tõrvénye. A RÉSZES egyenlő részes egységben ez a fajta működés egy egyéneknél nagyobb, a természet/teremtés törvénye, amely működik, ha jól csináljuk, ha a résztvevőkben valóban megvan a megfelelő fókusz, orientáció. Az, hogy eddig a történelemben nem így kapcsolódtak az emberek, nem ilyen közösségben, egységben működtek nem jelenti azt szükségszerűen, hogy a jövőben nem alakulhat ki vagy válhat akár meghatározóvá. Pl. internet sem volt sokáig, aztán lett és elterjedt. A TUDATOS és RÉSZES egyenlő részes működés között számomra akkora kûlönbség van, mint más számára a minták szerinti kereszténység és a részes kereszténység között. Ezért nem mondhatjuk, hogy bármelyik politikai párt valamivel is közelebb lenne a valódi, RÉSZES egyenlő részes működéshez, egységhez." Most azt érzem fontosnak hangsúlyozni, hogy ha ezt választjuk, akkor az életünk eddigi alapja, fókusza nem folyamatosan, fokozatosan cserélődik le, hanem hirtelen, ugrásszerűen. Egy adott időpontban vagy csak a régi vagy csak az új alapján élhetünk. Annyira próbáljuk a kettőt összehozni, igwn, én is, de nem, működik, nem lehet. Én a régi alap, fókusz teljes halálát és az újat választom. Ez nem tökéletességet jelent, igényel, hanem egy adott irányt, orientáció-követést. Nem tudom, hogy mikor, mennyire lesz(nek) ehhez társ(ak), számomra ez mindenképpen fontos, vonzó.

MIÉRT NINCS (MÉG?) BÚÉK? A BÚÉK elnevezése (Bátran Új Életet Kezdők) is utal rá, hogy itt nem egy egyszerű, szokásos dologról van szó. Bátorság kell ahhoz, hogy az eddigi működésű életünket elengedjük és egy alapvetően új fókuszt, orientációt válasszunk. Ez egyfajta újjászületés. Annak érzékeltetésére, hogy itt milyen mértékű és jellegű változás következhet be a vízmolekula, kialakulását, jellegét hozom fel példaként. A vízmolekula egy oxigén és két hidrogén atomból áll. Ezek kapcsolódásából egy új egység, minőség alakul ki. Néhány jellemző a változás mértékének érzékeltetésére: - A hidrogén és az oxigén is gáz halmazállapotú, míg a víz folyadék. - A hidrogén éghető, az oxigén az égést táplálja, míg a víz nem éghető, sőt oltó hatású. - A hidrigén forráspontja -253 C, az oxigéné -183, a vízé pedig +100 C. A vizet az élet alapjának szokták tekinteni, mi most a víz szerkezetét, kialakulását a BÚÉK lényegének megvilágításához hívjuk segítségül. A BÚÉK-ban a résztvevők a hidrogén atomoknak felelnek meg, az oxigén pedig a BÚÉK koncepciójának, amely segítségével, orientációjával jön létre a résztvevők (hidrogének) között a kapcsolat. A résztvevők tehát a BÚÉK koncepciójának segítségével, orientációjával kapcsolódnak egymáshoz, nem közvetlenül teljesen spontán módon. Így jöhet létre a vízhez hasonlóan egy energetikailag kedvezőbb állapot, mint amilyen a különálló hidrogének és oxigén esetében volt. Egy olyan lényegesen stabilabb, de mégis rugalmas állapot, amely energiafelszabadulással is jár. Ez a példa is mutatja, hogy mennyire nagy jelentősége lehet annak, hogy milyen jellegű egységben, rendszerben, közegben van jelen, vesz részt valaki. Számomra úgy tűnik, hogy érdemes két dolgot világosan szétválasztani magunkban. Az egyik az, hogy mik az aktuális személyes tartalmaink, tapasztalataink, helyzeteink, érzéseink, állapotaink stb. és azt, hogy ezekkel mit kezdünk, milyen jellegű rendszerben, egységben, közegben veszünk részt. Az eddigiek alapján talán nem meglepő, hogy én időben és fontosságban is az utóbbit tartom elsődlegesnek, és ez a lényegesen elhanyagoltabb terület is. Ezért van az, hogy én inkább erről szoktam írni. A különböző, aktuális személyes tartalmak a sakktábla mezőinek felelnek meg, a közös, ezek kapcsolódását orientáló keret, rendszer, egység pedig a sakktábla.Tehát nem azért írok kevesebbet a személyes kihívásaimról, mert tökéletesnek tartanám magamat, hanem azért, mert számomra azt a közös keretet, rendszert, egységet volna érdemes tisztázni, amely orientálja a személyes kapcsolódásokat, amely a közösség alapja. Nehézség tehát egyrészt, hogy a spontán, instabil vagy a minták szerinti túl merev kapcsolódási módról kellene átállni egy közös orientáción keresztüli közvetett kapcsolódási módra. Másrészt a BÚÉK-kal kapcsolatban még nincs gyakorlati tapasztalat, így ezt mindenki csak bátran, saját felelősségére választhatja.