Gyovai-Farkas EdinaKeresem a helyem. Nem igazán tudom, hogy hol tartok most, de annyira nem is foglalkoztat. Ha elemezni próbálom a helyzetemet István korszakos ábrái alapján, akkor úgy érzem, hogy nincs olyan életszakasz, amihez konkrétan tartoznék. Mintha a tóba már korábban beleugrottam volna, mintha már egyszer leszámoltam volna a fiatal felnőtt életem sémáival, mintáival..... Elszakadtam a családomtól, felépítettem egy új életet, voltam mély önismeretben, mindig is kerestem az élet mélyebb értelmét, volt hogy kalandoztam szexuális és élvezeti kalandokban, de aztán olyan mintha önként visszakanyarodtam volna a minták által elvárt életbe... De csak részlegesen, nem minden életterületen. Mintha a házasságomban is egyrészt folyamatosan amazonként, másrészt megfelelni próbáló királylányként éltem volna. Most hogy a házasságom megtorpanása és a különélésünk bekövetkezett, beléptem a valós amazon létbe, de úgy érzem, hogy ennek az élethelyzetnek a feladatait már megküzdöttem korábban és a ráció haláláig érkeztem meg. Talán a legfontosabb, hogy próbálok haladni előre és úgy érzem, hogy jó úton járok.
3
Gergő GubaA legnagyobb feladatnak érzem jelen pillanatban, hogy a gyerekkori, szülői és leginkább az eddigi életem mintáit, rossz berögződéseit elengedve egy új perspektívát alakítsak ki, mellyel más irányból is láthatom a világot. Ez egy mindennapi tanulás, lehet sosem ér véget, ha megtudom frissítem ezt a kártyát…
0
Toók EszterEgész eddig életemben, menekültem önmagam elől, mindezt persze úgy, hogy nekem se tűnjön fel olyan egyszerűen. Programok, találkozók egymás hátán és ezt persze nagyon élveztem. Mígnem teljesen kimerültem. A régi minta nem működött, elkezdett igényem lenni a csendre. Nagyon félelmetes volt, hogy most mi történik Velem. Mi ez az új működés?! Rájöttem, hogy önmagam elől menekülök, a félelmeim és fájdalmaim elől. És egyszercsak át fordult a kétségbeesés. Ahogy egyre jobban elkezdtem megengedni az érzéseimet (bármilyen legyenek is) egyre könnyebb. Egyre jobban tudom élvezni az életem újra. És nem azért mert annyi program van benne, hanem mert ÉN vagyok benne.
Joós DóraTámasztani a férfit az ügyben 10 éve ismertem meg Istvánt, mindaz amit képvisel az első pillanattól kezdve magával ragadott. Olyan érzésem volt, hogy mélyen legbelül, mindig is itt volt ez a minőség velem, de általa tudott valósággá válni. Nap, mint nap aktív részese vagyok ennek a folyamatnak, amint az ügy formát önt, és hasznosul a világban. Sok rutint szereztem az elmúlt 10 évben, a női minőségről, mellyel a legjobban tudom segíteni, támasztani a szeretett Fétfit. Ez a legfontosabb, amit adhatok, amit senki más nem tud helyettem ellátni. Boldog vagyok, hogy István felesége lehetek! Minden nehézségével és kihívással együtt. Mérhetetlenül jó érzéssel tölt el a mai napig, hogy az Ő világát gazdagíthatom. Hiszek benne!
Juhász Szilvia SzakaSzemeket rajzoltam, egészen gyerekkorom óta... szemeket. Szomorút, kéket, mosolygósat, lélekszemet... Túlságosan nem is foglalkoztam vele, persze a környezetem dicsérte milyen szép, elmerengtek rajta, belemerültek egy-egy szem varázslatába. Aztán elmentem történelmet tanulni, hogy miért? Mert a könyvtáros néni azt mondta, az egy nekem való szak. Tizenévesen nem igazán tudtam mi az, ami valójában érdekel, minden érdekelt. Leginkább olyan dolgok, amiben el tudok merülni, zene, alkotás, természet. És hogy jön ehhez a történelem? Magam sem értettem, viszont arra gondoltam, biztosan nem véletlen. Elkezdtem, valahogy nem ment. 7 évig jártam az egyetemet, eljutottam a végéig, egyetlen vizsga hiányzott a szakvizsgámhoz, amit a tanszékvezető nem engedett meghirdetni, így nem is tudtam megcsinálni. Bevezették abban az évben az új oktatási rendszer, mi alapján előlről kellett volna kezdenem egyetlen vizsga miatt, új tantárgyakat vezettek be. Szóval pont beleestem a nagy váltásba. Ez kb plusz két évet jelentett volna, de akkor azt mondtam,nem teszek ebbe több energiát. Rám talált egy nagy szerelem, 8 évet éltem egy másik városban, szülővárosomtól és családomtól távol. Rengeteg tapasztalatot, barátot, ismeretséget szereztem és ápolom a mai napig. A kapcsolat véget ért, azt most hagyjuk is hogyan, de hálás vagyok végül, hogy így történt. Hazaköltöztem, és a java igazán csak most kezdődött. Látszerész iskola, aztán egyetem, Optometria. Jelenleg végzős hallgató vagyok, Optometrista leszek. Hát végül az ember csak kiköt ott, amire hivatott, feltéve ha felismeri. Lényegtelen hány kört fut előtte, ez mind tapasztalattá válik, mennyi időbe telik. Ha megtaláljuk amit keresünk, és ki tudunk benne teljesedni, annál nagyobb ajándék önmagunknak tán nem is létezik. Nem adják ingyen... de mindenképpen megéri!
Bábel AndreaHelyem elfoglalása... Sok tapasztaláson vagyok túl, hogy azt mondhassam, hogy a helyemen vagyok. Az élet minden területén. Bizonyos szempontból elfoglaltam a helyem a hivatásomban, az anyaságomban, a nőiségemben. Még sem tudom azt mondani, hogy kész vagyok, elfoglaltam az engem megillető helyet. Elbizakodottnak tartanám magam. (Volt, amikor azt mondtam. Amikor még nem tudtam, hogy milyen keveset tudok. :)))) Szerintem, ha azt mondom, hogy a helyemen vagyok, elfoglaltam, megértem a pozícióra, akkor megállítom a változásom lehetőségét. Mit értek ezalatt: Ha azt mondom, hogy a helyemen vagyok, mint terapeuta, akkor nem tanulok, nem képzem magam tovább, minek, hiszen a helyemen vagyok. Viszont a világunk folyamatosan változik. Másként foglalkozom a hozzám forduló emberekkel, mint akár 5 évvel ezelőtt. Ha azt mondom, hogy a helyemen vagyok, mint anya, akkor elbizakodott lehetek, hogy mindent jól csinálok és nem nézek a mélyére a cselekedeteimnek. Ha azt mondom, hogy a helyemen vagyok, mint nő, azzal becsapom magam, hiszen a női minőségnek még annyi aspektusa, mélysége van, amit felfedezhetek. A párkapcsolatban meg végkép nem érzem, hogy a helyemen lennék, hiszen most nincs párkapcsolatom. Elméletben tudom, hogy hogyan működhet jól a párkapcsolat, de másoknak is azt szoktam mondani, hogy az nem tudás, az csak egy elképzelés, tehát abban egyáltalán nem mondhatom, hogy elfoglaltam a helyem. A Théta Healing tanulmányaim során találkoztam azzal, hogy jogom van itt lenni a földön. Döbbenet volt számomra, amikor megmutatkozott, hogy nem hiszem, hogy helyem van a földön. Ez azóta már rendben van bennem. Erre mondhatom, hogy a helyemen vagyok, elfoglalom a helyem, mint ember. Viszont az életterületeimen úgy gondolom, hogy a helyem elfoglalása, csak időszakos. Megélem a jutalmát annak, ahol éppen vagyok és újra keresem a helyem egy magasabb tudatszinten. Így mindig a helyemen vagyok és sosem vagyok a helyemen. Az élet paradoxonja.
AgeeSokan kérdezi(te)k, honnan lehet erőt, magabiztosságot gyűjteni? Egyszerű: bátorságból. Én onnan gyűjtöttem erőt, ahol a legmélyebb félelmeim voltak. Ebben az a kihívás, hogy ha félsz, inkább az ellenkező irány a biztonságos. De a biztonság pocsolyaszagú, ingerszegény. Ott nem történik semmi. Az Élet a komfortzónán kívül van. Lépj ki bátran! Félelmetes, de izgalmas dolgok vannak mögötte. És az út végén önmagad vàr.
7
Orosz SándorGyarlóság-e önzőnek lenni ? Vajon mit jelent az önzőség ? Sokszor érzem , hogy önző vagyok pedig belül egy hang azt mondja , hallkan hogy megérdemled . Férfiként megélni a világot ,kissé kesze kuszának érzem . Férfi szót talán elcsépelve használjuk ,mert cselekedeteket társítunk hozzá . Én nem tartom magam férfinak,még ha annak is születtem . Nem érzem még érettnek , felnőttnek magam , sok felelőtlen döntést hozok meg , persze igyekszem jól cselekedni . Mit is jelnet jót cselekedni ? Az ha jót teszek magammal ? vagy másokkal ? Akkor most önző dolog jól érezni magam ? Önző dolog férfiként érezni magam ? Mi a helyes ? Mi a jó ? Talán nem is ez az igazi kérdés , talán nem is erre kellene a válaszokat keresnem . Lehet ez nem is számít , mert nem fekete vagy fehér hanem minden úgy van jól ahogy van . Minden rendben van velem , minden rendben is volt velem . Követem azt amit belső hangnak lehetne nevezni , akkor EMBERKÉNT élek . Lehetne úgy mondani , rám vetítve ,férfiként ? Apa nélkül nőttem fel , apa kép hiányában , de mindig kerestem azt akire felnézhetek akit követhetek . Aztán rájöttem , nem jó , nem kell ! Magamra tekinthetek hitelesként , ha őszintén cselekszem és beismerem ezt én tettem , ezt én csináltam . Legyen szó bármiről , büszke lehetek magamra, még ha az egy ballépés. Nem mutogatok , csak az számít én hogy érzem magam ha cselekszem és ebből mennyit tudok adni a világnak ha úgy gondolom ezzel segítek.
Latinovics TamásAzzal, hogy aktív életet élek, erőt veszek magamon, amikor nehéz és tevékenykedem, keresem a lehetőségeket, tanulok, beleállok bátran új helyzetekbe, olyanokba is, amik elsőre nagyon nem komfortosak, megélem, hogy mennyivel több vagyok, mint amit el tudtam képzelni. Folyton mozgásban van az életem. A vágyaim, a motivációim, a tevékenységeim, hogy miben akarom újfent felfedezni önmagam, igen szerteágazó és változó. Mindig van új helyzet, új érzés, új kihívás és az út folyamán egyre közelebb kerülök ahhoz, aki vagyok és akivé még inkább válni akarok. Fontos számomra, hogy több szinten ismerjem meg magam (saját csönd, természet, vezetés, közösség, önkéntesség, önkifejezés számtalan formái (sport, zene, ének, tánc..), így kerülök egyre közelebb a helyemhez. Nagyon jó érzés egyre inkább ott lenni!