Megosztások

Alexandra Kerti

Nyílt, őszinte kommunikáció a kapcsolatok alapja. Igényeink kifejezése, egymás megértése fontos. Válás után jött a bizalom vesztett állapot. Félelmeim és az érzelmi állapotom azt eredményezték az ismerkedések kapcsán, hogy vagy én vagy a partner félt kapcsolódni, szintet lépni a kapcsolódásban. Szinte ismétlődtek a történetek. Mindeközben önismereti munkám rendszeressé vált. Alapvetően jól éreztem magam egészen addig amíg a szintlépés ideje el nem jött. Úgy éreztem bátran mutatom önmagam....közben pedig azt a választ kaptam elérhetetlen vagyok.

Julianna Mácsai

Tapasztalatom a társkeresés világában...sokáig voltam bizakodó, hittem abban, hogy valahol él az a bizonyos Férfi, akit nekem szántak. Tavaly, 2025-ben, sajnos sok negatív élmény ért a találkozások kapcsán. Az utolsó, aki ráadásul spirituális beállítottságú férfi volt, olyan szinten elbizonytalanított a hitemben, hogy fél éve feladtam a társkeresést. Most, az Újév elején, szembejött velem a Humania és kíváncsi természetem lévén, úgy döntöttem, ezennel itt próbálkozom mégegyszer. Kalandra fel!

Ivánkovits Noémi

Társkeresővel én magam is próbálkoztam pár évvel ezelőtt, és azt kell mondjam, elég vegyes tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Nekem is eléggé komfortzónán kívüli dolog volt ez az egész. Utólag persze valahogy sorsszerűnek tűnik minden, de a mai fejemmel nem biztos, hogy újra belevágnék. Vagy ha bele is vágnék, egy csomó mindent másként csinálnék. Amúgy nem bántam meg, hogy regisztráltam, csak szerintem én akkor nem álltam készen egy kapcsolatra. Semmilyen tekintetben. Amit még hozzáfűznék, az az, hogy ha belevágsz, tedd önszántadból, és ne a hozzátartozóid biztatására. Ha mégis úgy döntesz, hogy megpróbálod, a legjobb, ha egy jópofa kalandnak fogod fel, és nem veszed túl komolyan. Legalábbis az elején. Aztán meg ki tudja mi jöhet ki belőle. Egy esélyt megér(het). Én drukkolok! 😊

Farkas Szilvia

Napok óta próbálok regisztrálni társkeresőre, mert a családom és a barátaim biztatnak, hogy manapság ez a módja az ismerkedésnek. Valahogy mégsem megy. Csak bolyongok az oldalon, elkezdem kitölteni a kérdéseket, aztán vagy kidob a rendszer vagy magam lépek ki. Nem érzem magaménak a helyzetet.

Hermina Csömör

Ahogy fejlesztem a nőiességem, úgy veszem észre, hogy mennyi nagyszerű férfi van a világban...😊 Megdöbbentő az eddigi vakságom.

Bak Csilla

Árny-tükör Feszültséged arra tanít, hogy feloldjam magamban a feszültséget. Elutasításod rámutat arra, hogyan utasítom el önmagam. Félelmed által meglátom a saját félelmeimet. Falaid arra késztetnek, hogy elkezdjem lebontani a saját falaimat. Mindazzal, ami viszolygást kelt bennem megmutatod az elfojtásaimat. Mindazzal, amit elítélek benned, rávezetsz az éretlenségeimre. Mindazzal, amire haragszom benned, láttatod mindazt, amit nem szeretek, nem fogadok el önmagamban. Áldott minden sötét, ami általad belőlem felszínre bukkanhat, fénnyé alakulhat. ✨ (Részlet az Emlékszem a bennem lévő Szentségre című könyvemből, amely most még egy napig rendelhető.) Botos Orsolya

Almási Melinda

Új vagyok még ezen az oldalon, tegnap regisztráltam, így azt sem tudom, hogy mit teszek...csak írom amit gondolok :-) Elolvastam az írásod Zoli és felkiáltottam: "Végre az én gondolataimat egy férfi mondja ki!". Ugyanis hasonló gondolatok kavarognak bennem már jóideje, de a környezetemben ezt többnyire a hölgyek értik csak... Én is úgy tapasztalom, hogy a mi korosztályunkban (45-55 év) nagyon sokan vannak, köztük én is, önmagunkon "dolgozó", értelmi és érzelmi intelligenciával bíró emberek, akik keressük az utunkat, keressük a társukat, keressük az értéket. Várjuk hogy lássanak minket, hogy értő figyelemmel hallgassanak bennünket, hogy minőségi időt tudjunk eltölteni valakivel aki előtt nincs színház és nincsenek maszkok, aki előtt meg merem mutatni azt, aki valójában vagyok... Sokan vagyunk akik ilyen kapcsolódásra vágyunk, de nem találkozunk. Talán elmegyünk egymás mellett az utcán, vagy egy erdei séta közben egymásra mosolygunk és továbbmegyünk vagy saját magunkat beszéljük le különböző indokkal (messze van, nincs időm...stb).... aztán amikor éppen nem a hétköznapok mókuskerekét tapossuk, hanem otthon vagyunk egyedül...akkor nagyon tud fájni ez a csend... Én 12 éve járom az utam egyedül. Volt, hogy szegődött mellém valaki, de általában tanítani jött egy kis időre és továbbállt. Többször indultam a hegy aljáról remélve, hogy elérem a csúcsot, de sokszor visszacsúsztam. Hála az Égnek nem vagyok az a "feladós" típus, ráadásul azóta hobbim lett a hegymászás is, úgyhogy már látom a csúcskereszt sziluettjét :-) Viszont azt is látom, ahogy Te is írtad, hogy sokan nem mernek vagy akarnak "elindulni a hegyen". Pedig egymást támogatva fel tudnánk jutni a csúcsra, ahol gyönyörű a panoráma. :-) Sokan nézünk egyfelé, csak nem látjuk egymást...

Katica Toth

Annyira ismerős, amit az utolsó résznél írsz… valahogy nálam is ez történik. Mintha a saját korosztályom egyszerűen „kiesne a képből”, és mindig vagy fiatalabbak (vagy sokkal fiatalabbak) találnának meg, vagy éppen jóval idősebbek. Őszintén szólva fogalmam sincs, mi ennek a mély oka, de nagyon ráismertem arra, amit írtál — van benne valami közös rezgés. Azt is észrevettem, hogy egy ideje már nem az számít, ki hány éves vagy melyik „kategóriába” illik, hanem az, hogy mit hív elő belőlem. Megmozdul-e bennem az a nagyon csendes, nagyon egyértelmű belső igen. Tudok-e mellette nő lenni — nem teljesíteni, nem megfelelni, nem előre kitalálni, hogy minek kéne történnie — hanem egyszerűen csak lenni. A saját tapasztalatom az, hogy amikor felbukkan bennem a vágy arra, hogy egy találkozásban tovább menjek, akkor azt érdemes megélni. Akkor annak helye van. És amikor nincs bennem vágy, nincs mozdulás, nincs belső igen — akkor egyszerűen továbblépek. Minden külön magyarázat vagy túlgondolás nélkül. Azt hiszem, nekem most ez a legnagyobb tanulás: nem szerepeket keresni, nem elváráslistákat futtatni, nem előre eldönteni, hogy „mi legyen ebből”, hanem megengedni, hogy egy találkozás tényleg érjen. Hogy valaki hasson rám. Hogy ne tudjam előre a forgatókönyvet. Mert amikor túl korán akarom megmondani, milyen formát öltsön valami, ami még csak most próbál kibújni a földből, akkor mindig elszakadok a jelen pillanattól. Attól, ami valójában megtörténhetne két ember között. Inkább visszatérek az alaphoz: ha jó vele lenni, maradok. Ha nem jó, továbblépek. Talán ez az egyetlen iránytű, ami pontos, hogy belül milyen érzés kapcsolódni valakihez.

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem, Csupa-kedvesség, látom, mind te vagy; futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten, s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.

Julcsi Nemes-Vecseráné Schmidt

Egész életemben nagyon aktiv voltam, mindent bevállalos, merész, vidám.19 évesen férjhez mentem, de az esküvőm másnapján már éreztem nem szabadott volna. A házasságunk alatt nem működött a szexuális életünk együtt- nagyon szenvedtem ez miatt, de a votl férjem semmit nem akart tenni, változtatni. Amikor elkezdtem egy vállalkozásban könyvelőként dolgozni, akkor lendületet vett az életem és lett saját könyevőirodám is. Foglalkozom egészég mentorálással is. Ez mind azzal jár hogy sokat utazom konferenciákra, nagyon szeretek kocsit vezetni, kapcsolódni másokkal. viszont az exem utálta, belémkötött , féltékeny volt és vissza akart húzni. Nem mertem nagyon sikeres lenni, mert féltem kiugrok a házasságból. De, az ólló igy is nagyra nyilt közöttünk.Járok önismereti csoportokba és egyéni terápiára is. Szetetek utazni belföldön , külföldön. Sok munkám van már abban, hogy az egomat elnyomjam és hagyjam a lelkemet szárnyani, az intuiciómra figyelni. Elválltunk, ami olyan volt mintha rabláncok estek volna le rólam. 10 éve nem mertem megtenni, mert nem volt önbizalam, önbecsülésem, tele voltam félelelemmel. Már egyik sem tart vissza. Nagy feladatom az önszeretet, mert most rak elém akadályokat az ismerkedés területén. Szeretném megtaláli az ideális férfit, de még sok munkám van magammal, hogy ez sikeres legyen. A belső gyermekemet előtérbe kell helyznem, határokat húzni- eddig ez sem ment igazán. Én legyek az első, és ne menjek le gyerekenergiába, amikor kapcsolódom valakihez. Minden életterületre igaz. Ez most a legnagyobb kihivásom. A váláskor sok minent otthagytam a saját káromra, de nem akartam elhoznia negativ energiákat magammal. Új élet és új napok kezdődnek most!Szeretnék mindent másképpen csinálni, mint eddig.