Adrienn KanczNagyon nagyon köszönöm a reakciód! Kicsit abban is elvesztem hogy megvolt e már a végsökig elmenetel mert poklot jártam elváltam ittam cigiztem közben túlélni próbáltam gyereket életben tartottam csak most alakul már az új élet de még ez sincs kész teljesen bútorok lakberendezés közben buzog bennem az élni menni megélni akarás mintha belül azt érezném be kell pótolnom 6 évet ami a túlélésről szólt! Mindig meg kell újúljak futottam anno így vezettem le a válás fájdalmait és hogy a férfiak csak átmentek az életemen.. Most a biciklizés lesz a szerelmem Nem tudom mikor tudja elmondani 1 ember hogy készen áll! És akik nem álltak készen csak hiányból kapcsolódtak azoknak hogy jön össze a szerelem? Most tudom mièrt nem jön még mert van még feladatom Isten még nem engedi ide!
0
ZitaNekem az a tapasztalatom - ezt persze utólag értettem meg -, hogy amikor érzelmileg elérhetetlen férfiakkal próbáltam “komoly kapcsolat” céljából kapcsolódni, akkor valójában én magam is érzelmileg elérhetetlen voltam. Az éppen aktuálisan számomra érdekes férfi állapota remekül tükrözte a sajátomat. Ez az időszak már az amazon korszakom tetőzése körül volt, amikorra már megtapasztaltam és kiélveztem, hogy miként tudok a női energiáimmal hatni a férfiakra, hogy tudok csábítani, rajongás tárgya lenni, de ez már nem volt nekem elég és emiatt azzal áltattam magam, hogy készen állok az elköteleződésre. Utólag megértettem, hogy ez nem így volt, hogy még mindig voltak tartozásaim egyéb területeken. El kellett mennem a falig minden szempontból - gyerekkor/szülőkapcsolat feldolgozása, gyász (szülő halála és válás), anyagi függetlenség megteremtése, én határok meghúzása, hogy csak a fontosabb témákat említsem - és szükségszerű volt a teljes rombolás, összeomlás, a teljes addigi életem megsemmisülése, hogy a romokon szárba tudjon szökni egy új én és egy új élet. Én ebben a káoszban éreztem meg, hogy biztonságban vagyok, hogy megtartva vagyok valami nálamnál sokkal nagyobb és időtlenebb és bölcsebb által (akkor még Univerzumnak neveztem, ma már Istennek tudom hívni). Ez a tapasztalat teljesen átformálta az életemet, de ahhoz, hogy idáig eljussak, tényleg a végsőkig kellett feszítenem a húrt először a saját önzésemben, majd az annak nyomán keletkező rombolás következtében megélt szenvedésemben. Egyébként a sportban kitűzött célokhoz is tudok kapcsolódni, nekem évekig meghatározó volt az ultrafutás, edzővel versenyre készülés, testem teljes kizsigerelése, egészen odáig, hogy egy több napos verseny közben részleges izomszakadás lett az egyik combhajlító izmomban. Érdekes módon, amikor kimondtam az akkori párkapcsolatomban - a gyermekeim édesapjának -, hogy vége, én ezt nem tudom tovább csinálni, külön kell válnunk, akkor szinte egyik pillanatról a másikra hagytam abban az ultrafutást. Nekem ez a minták csődje körüli időszakban volt, de szerintem az amazon korszakban is helye és ideje van az ilyen típusú teljesítmény hajszolásnak, ha ezen a területen az embernek “adósságai” vannak. Szóval én saját tapasztalatból megerősítenélek Téged abban, hogy kövesd, ami felé hívásod van és amire hatással is tudsz lenni, tényleg a bátorság és az őszinteség - magaddal és másokkal is -, ami ilyenkor előre tud vinni. A magány érzésének enyhítésére pedig nagyon jó, ha tudsz kapcsolódni hasonló életszakaszban, helyzetben lévő emberekkel, ehhez pl. ez a platform, a Humania szerintem remek kiindulópont.
Bagdi Kitti2 gyermekes anyuka vagyok. 13 év házasság után 6 éve elváltam egy óriási szerelem hatására. Azt hittem megtaláltam, amit mindenki keres és vágyik, de nem így lett. Azóta keresem magam, az utam…a párom, akivel együtt fejlődhetünk. Eddig még nem jött el…
1- Adrienn Kancz
Sziasztok! Újonc vagyok az oldalon de most jött el az ideje hogy valami új dologba kezdjek! 6 éve egyedül nevelek két gyermeket és próbáltam próbálom egyenesbe rakni az alapjainkat! Egy dolog viszont nem megy a párkeresés valahogy mindig azok a férfiak jönnek ahol nem vagyok választva! Kapcsolódunk de mindig hajszál híján van hogy nem törtenik meg hogy kapcsolat legyen! Így úgy döntöttem új hobbiba kezdek és újra magamba keresem meg a válaszokat de már megtörtem ebbe is az állandó egyedüllétbe!Elkezdek biciklizni és profi szintre akarom húzni magam próbáltam társaságot keresni ehhez is de úgy látom egyedül kell menjek! Rájöttem hogy lehet jót fog tenni a fejemnek a lelkemnek!videóra akarom venni és vlogolni honnan indultam és mire fejlődtem most ez motivál! Tudom működtetni a manifesztációt is legutóbbi kapcsolódásom is így jött kértem kaptam de nem kértem szerelmet hozzá valahogy mintha az identitásom nem bírná el! Nagyon el vagyok akadva úgy érzem ebbe hogy nem jön meg akire igazán vágyom az a kölcsönös kémia vonzalom össze passzolás! Se társkeresőben sehol nem tudom hol kellene ezt becsatornázni!
Szilvia KovácsSokat olvasom az ősi magyar Yotengrit-et. Olyan szépen leírja: "Holddal ékes Boldogasszony, Naporcáju Öregisten szerelemben egy Isten, kik ikerörvénylésben világokat teremtenek. Mert e két örvény ölelkezése örök teremtés..." Kevesen gondolnak így a szerelemre, mint szépséges, szent együttlétre.
1
Szalay Zsófi"Csak a tökéletlen látja a tökéletlent tökéletesnek." - első olvasatra talán csak egy könnyed szójáték, de ha engedjük megülni bennünk egy kicsit, máris térnyújtó megfejtéssé válhat. Én erre rezdülök.
0
PéterLeginkább az elengedést érzem fejlesztendőnek az életemben. Emellett szeretnék minőségi kapcsolódáson és szereteten alapuló nő-férfi szövetségre lépni.
0
KataMegtapasztaltam a kiégést az összeomlást, az elhagyást és elhagyva is éreztem magam, és most az újjászületés időszaka jött el. 🙏
0
AndreaPozitív, nyitott és megbízható embernek tartom magam. Szeretek mozogni, kirándulni, új helyeket felfedezni, de egy jó beszélgetés vagy egy közös vacsora is ugyanúgy feltölt. Hiszek abban, hogy egy kapcsolat alapja az őszinteség, a kölcsönös tisztelet és az, hogy két ember jól érezze magát egymás társaságában. Olyan társat keresek, aki vidám, intelligens, és akivel nemcsak a hétköznapokat, hanem az élményeket és a jövő terveit is szívesen megoszthatom.
0
