Tapasztalatok

Izsa István

Sokáig nem hittem istenben. Legalábbis úgy nem ahogy azt a vallások állítják hogy létezik. Egy spontán élményemben betekintést nyertem isten országába és felismertem hogy ez az ország nem egy hely hanem egy tudatállapot és hogy isten nem rajtam kívül található hanem velem egy és soha nem engedte el a kezemet csak én határolódtam el tőle a félelem a harag és önbántalmazás által. Ma már bárhol járok és bárkivel találkozok látom benne a végtelent és megfogva a kezét mélységes bizalommal állok bele az élet kihívásaiba. A szeretet számomra nem egy elcsépelt klisé hanem valós út önmagamhoz és ezáltal a teremtő forráshoz is.

Kollár Erika

Elvesztettem az érdeklődésemet a külvilág felé. Miután felfedeztem mindent, ami érdekelt, ami vonzott, a motiválatlanság és a közömbösség lett úrrá rajtam. Elfáradtam, kiégtem. Míg korábban mindig volt ötletem arról, hogy mi lesz a következő lépés, addig az utóbbi időben már fogalmam sincs. Csak történik velem az élet. De nem úgy, mint a mintáim korában, amikor nem tudtam, mire kellene nemet vagy igent mondanom. Most már pontosan érzem, ha valami nagyon nem és egy belső hang szokott spontánul jelezni, hogy na ez a valami viszont most igen! Hogy miért, nem tudom.. csak figyelem ezt a hangot. Az élményem, hogy régen tudtam. Most meg intuitív érzem. Nincs belülről fakadó motivációm, vagy kívülről jövő erős vonzás. Mégis valamiért érzem, hogy merre kell, merre kellene mennem és próbálok ennek megfelelően cselekedni. Ami sokszor nehéz, mert egyrészt nem szól a lépés mellett egyetlen okos, meggyőző érv sem, másrészt, mi értelme? Mégis, utólag mindig kiderül, hogy a hang igaz volt, a lépés pedig szükséges. Hálás vagyok érte, hogy végre nem nekem kell tudnom, és hogy én nem is tudhatom. A hang nem az enyém, mégis hozzám tartozik, egy vagyok vele.

Pallér Zsuzsanna

5 éves lehettem, amikor fára mászásban versenyeztünk bátyámmal. Úgy hiszem, én másztam magasabbra, egészen a csúcsáig, ami érthetően letört a súlyomtól. A fa magassága igencsak az eresz fölött volt és ahogy zuhantam le, lelassult az idő és olyan érzésem volt, mintha valaki az ölében vitt volna le és tett volna le a földre. Ahogy balra néztem, a vállam mellett a homokozó vastag fa gerendáját, ahogy jobbra néztem, egy fém kapa villáját láttam közvetlen a fejem mellett. Még vonalzóval sem igen lehet párhuzamosabbat húzni. Ekkor éreztem meg, hogy van Gondviselés és Védelem. A szüleim kirohantak, orvost hívtak és érthetetlen volt számukra, hogy semmi bajom. Se törés, se zúzódás, se agyrázkódás. A szomszédunkban egy idős baptista házaspár lakott. Imaházat építettek és be-bemehettem, amikor a néni a virágokat öntözte. Tőle hallottam, amit Jézus mondott a tanítványinak: "Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;" Ez a mondat minden zsigeremben igazságként visszhangzott. 6 éves lehettem, amikor kiderült, hogy nem kereszteltek meg. Így történt, hogy elindultam megkeresni önmagamban Istent. Sokáig kíváncsian ismerkedem a vallásokkal, tanokkal, hogy melyik az igaz, hol keresztelkedhetek meg. Sorra ellentmondásokba ütköztem. Azóta rengeteg beavató tapasztalattal ajándékozott meg az élet az Egységről, a Mindenségről, a Teremtésről. Sokáig nem tudtam, hogyan illeszkedjek be, majd rájöttem, hogy egyszerűbb, ha a én fogadom be/el a világot. A Belső tanítások, tapasztalatok felülmúlták a hitbéli kérdéseket.

Teljes mèrtèkben hiszem, hogy van egy felsőbb erő ami segìt ha elakadsz. Olykor nagyon nagyot koppint. Ez az a pont ahol nincs kec-mec, màsik irànyt kell venni.

Berni

Ehhez nekem kellett annak felismerése, hogy önszeretet nélkül nincs élet, hogy ne másban keressem a boldogságomat. A világot szeressem magadban, mert minden tükör. Ha belül rendben vagy magaddal, kint is ezt éled. Kellett a fizikai halál, a konkrét fulladás. A betegség is a lélek problémájának kivetülése. ( Dahlke A lélek nyelve a betegség c. könyvet jószívvel ajánlom.) Kellett az aranyfény, a szférák zenéje és a kérdés, meg akarok-e halni. Kellett a rádöbbenés, hogy én teremtem a valóságomat, hogy tudok teremteni és ebben van a felelősségem. Kellett a felismerés, hogy sosem vagyok egyedül, mert az univerzum, a szellem, Isten, hívhatjuk bárhogy, velem van, bennem van. Az életet nem lehet megúszni, de lehet jól csinálni. Ha utadon van, simán megy minden. Szuper érzés!