Tapasztalatok

Morgós Bence

Amióta nem keresem, egyre jobban meg van → Kerestem, találtam, elmúlt, nem kerestem, megtalált, az is elmúlt, néha volt, éreztem, akartam, nem akartam, kerültem, akartam akarni, nem akartam semmit. Nagyon hittem benne, hülyeségnek tartottam, vártam, másoktól vártam, magamtól is, senkitől sem, bárkitől. Csináltam pénzért, ingyen, hobbiból, szeretettel, gőggel, elégedetlenül, érzések nélkül. Mostanában leginkább csak vagyok és megteszem amit az adott nap kér.

Érdekes dolog az , hogy sokszor annyira adni akarunk.Figyelmet , okosságot , tanácsot vagy valami tárgyat szeretetből.De sokszor a legáltalánosabb dolog amit mindenféle akarás és szándék nélkül szinte tudtunk nélkül adunk , az a másiknak egy életre szól. Volt egy kemény pár évem fiatalon és kaptam egy ölelést egy lánytól , ami akkor belém égett.Most vagyok 49 és ez több mint 25 éve törént egy pillanat volt , de sosem felejtem.Általában nem szoktam ezt elmondani , mert mindenki inkább azt mondja hogyan kapott orális kielégítést meg hasonló és az én verzióm az ilyen kis "langyi" történetnek tűnik.De ténylegesen az az igazi segítség , annak van hatása , ami egész máshonnan érkezik mint az elme birodalma.

Csontos Tamás Péter

Mit jelentenek a tapasztalataim neked? 33 éve gyakorlom a japán kardvívást. 51 éve álltam először két lábra. Lassan 54 éve lélegzem. Mire jók ezek a tapasztalatok valójában? Helyettem nem vívhatsz, ahogy én sem vívhatok helyetted. Helyettem nem állhatsz, ahogy én sem állhatok helyetted. Helyettem nem lélegezhetsz, ahogy én sem lélegezhetek helyetted. Mások tapasztalatainak legfőbb értéke, hogy elhiszed, lehetséges saját magadnak is tapasztalni. Ez vágyat ébreszt benned a tapasztalás iránt. A tapasztalás nagyon személyes és intim élmény. Emlékszel gyerekkorodból, amikor újra és újra kérted ugyanazt a mesét? Ahogy a képzeletedben újra és újra átélhetted, és nem tudtál betelni vele. Törődtél akkor azzal, ki meséli? De mi az, ami tapasztal? Mivel ragasztod össze a tapasztalataidat? Mi a közös nevezőjük? A válasz egy része a birtokos ragban lapul. Az én tapasztalatom. A tapasztalatok folyamát az én tartja össze. Az én tapasztalata. Ez ad keretet határt a jel és zaj között. Elhatárol valami nagyobbtól ami szavakba nem fogható, emellett tapasztalható és én élménybe nem zárható. Mitől lesz egy küldetés az én küldetésem? Ki küld küldetésre? Az én? Vagy valaki más? Mitől lesz valami az én ügyem? Ha bármely érzékcsatornádon át bekerül a tapasztalataid közé, már a tiéd? Én nem hiszek a küldetésekben vagy az ügyekben. A vállalásokban és a fogadalmakban hiszek, amelyek alapján pillanatról pillanatra teremtem a létezésemet. A megtartott vállalások és a betartott fogadalmak tartanak valahová. Ezek mutatják az utat. Ez az ügy mélyszerkezete. Ez a küldetés lényege. A vállalás. Legyen az egy könnyű feladat vagy egy bátorságot igénylő kihívás: ha elégszer ismétled, a kihívás feladattá szelídül. De mit ér a saját tapasztalatod? Önmagában semmit. Ha önmagában érne valamit, minden idős ember bölcs lenne. Ez azonban nincs így. Ez igaz az emberek tapasztalataira is. Mi transzformálja át a tapasztalatot a bölcsességgé? Ehhez kellenek mások is. Amit biztosan tudhatunk másokról, hogy az én határán túl vannak. És mit ér mások tapasztalata? Ha együtt jársz valakivel egy darabon, egy irányba, egy ideig, társaságot ad. Megtapasztalod, hogy nem vagy egyedül – sem a gondolataiddal, sem az érzéseiddel, sem az utadon. Ez a társasság értéke: amíg együtt mentek, nem vagy egyedül. Mivé válsz az ügyed vagy a küldetésed által? Mások tapasztalatai alapján akarsz felelősséget vállani tetteidért előre tapasztalás nélkül? Én a vállalás és a felelős döntés szabadságában hiszek. De a járást nem lehet megspórolni mások tapasztalataival. Mások tapasztalatai inspirálhatnak vagy hitet adhatnak – de nem rövidítik le az utadat. Azt csinálni szükséges. Csak csináld. Amennyiben unod a társaságot a pokolban, ahol elakadtál, vagy túl egyhangúnak találod a menny klímáját, és társas-ságra vágysz, vedd fel velem a kapcsolatot. Talán elkísérhetjük egymást az utunk egy részén.

Orosz Sándor

Igazából , hogy mi az igazi küldetésem pontosan még nem tudom , csak körvonalazódik lassan a fejemben . Régen se éltem pénzügyi bőségben , de még is bőséges volt a gyerekkorom függetlenül ezektől . A pénzhez való viszonyom akkor kezdett el foglalkoztatni , hogy mikor legelső keresetemet megkaptam . Nagyon haragudtam a pénzre , a világra de már kezdem érezni hogy ezzel dolgom van . Sokan a körenyezetmben megszólnak , hogy mibe fektetem az időm és pénzem , de ezt is kezdem magamról ledobni , ez az én ÉLETEM ezzel csak én tartozom elszámolással . Vannak tartozásaim de egyre több a befektetésem is amivel helyre szeretném álltani a pénzügyi helyzetemet. Sokat olvastam arról , hogy érzelmileg hogyan kellene hozzá állni pénzhez , viszont ezt csak akkor tapasztalom meg ha be megyek a boltba és morcogok ha sokat fizetek :D Viszont azt tapasztaltam , hogy amit ténylegesen észreveszem magam körül a bőséget, és hogy hova jutottam a döntéseim áltam , meglepően csodák történnek velem . Sokszor szükségem volt pénzre és csak egyszerüen megérkezett hozzám . Bármikor volt egy nagyobb lépés az életemben , legyen az munkahely váltás, vagy életmód váltás , rögtön jött mellé a pénz is . Azt hiszem ez nem szerencse volt , hanem tényleg maga a gondolkodás , a hozzá állás . Ebből szeretnék létrehozni egy támogató oldalt, vagy bármit amivel tudok segteni az embereknek és át adni valamennyi tudást hogy mások élete is jobb legyen .

Varga Anna

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem ismerem a globális boldogság fogalmát. Miért nem tudok komplexen boldog lenni?! Talán mert az ügyem, a küldetésem a Család. És mert ebben megbuktam. Zámbó Jimmy szavaival élve "bukott diák vagyok már rég". Azt hittem kislányként, ha valamit nagyon szeretnénk, ha valami lelkesít, ha valamihez van érzékünk, tehetségünk, azt véghez is tudjuk vinni. De kislányként még hiszünk a mesékben és a hercegekben/királykisasszonyokban. Aztán felnövünk és rájövünk, hogy semmi sem biztos. Minden folyamatos változásban van és az aki nem tud alkalmazkodni, azt nagyon keményen megdörzsöli az élet. Bezárulnak régi ajtók és kinyilnak újak. Ezek megtörténnek. A kérdés csak az, mi hogyan reagálunk erre. Ragaszkodunk a rossz vagy elavult küldetéseinkhez, elképzelt sokszor túl illúzionált ügyeinkhez, vagy felülemelkedve magunkon ránézünk az életünkre és rájövünk, hogy még ha nem is teljesn úgy ahogy kislányként hittük, de meg van mindenünk, amiért hálásak tudunk lenni. És hol van ebben a küldetés/ügyünk további szerepe?! Az, hogy mindig lehet jobban csinálni. Mindig van fejlődési lehetőség. Szeretnék annyira jó Anyává válni, hogy megteremtve a biztonságot, más életet kapjanak a gyermekeim. Megtanulni megbocsájtani magamnak, hogy elbuktam és nem tudtam nekik Apát biztosítani. Megbocsájtani magamnak, hogy ezentúl csak mi vagyunk egymásnak és nem tudok egyszerre Anya és Apa is lenni. Megengedni magamnak, hogy a szokásos módon értelmezett Család, nálunk csak egy Anya és két picurka szív. Elfogadni, hogy most így vagyunk mi egy egészséges csapat. Tehát a küldetésem, az ügyem az, hogy ebből kihozzam a maximumot. Szeretve lenni és szeretetet adni. Erősnek maradni, de nem megkeményedni...

Judit M.

Lassan egy éve, hogy visszaköltöztem Magyarországra. 20 év házasság és külföld után tranzit zónában érzem magam. Megyek tovább..... Kapcsolódási pontokat keresek. A válásom okán úgy éreztem, hogy most a régi és mély kapcsolataimra van szükségem. Vegyesek az érzelmeim, keresem a helyem. Ha érdekel, szívesen megosztom a tapasztalataimat arról, hogy: - Milyen Németországban az élet? - Nekem hogyan sikerült beilleszkednem? - Hogyan éltem meg idegen nyelven a mindennapokat?

Krisztina Császár

Sokáig töprengtem (igen, ez a legjobb szó rá), hogy mit keresek én egy nagyvállalatnál, aminek sokszor a kultúrája, rendezőelve szöget zár be az én értékrendemmel. Nyilván minél magasabb szinten van a kollega, minél közelebb a központhoz, annál erősebben érzi a bőrén és a lelkén ennek lenyomatát. Mivel én nem taposom a vezetői lét malmát (és itt nem is szeretném), és nem is a központban dolgozom, ezért ez hellyel-közzel kevésbé érintett közvetlenül. Mindemellett a vezetőmet (és egyben mentoromat), a csapatot nagyon szeretem. A középvezetőket, kollegákat, akikkel kapcsolatba kerülök a munkám során, nagyon kedvelem, szeretek velük dolgozni. Közvetetten viszont tapasztalom a kollegák szenvedését, hallom, látom a nyomorukat amit ebben a rendszerben tapasztalnak. Szóval jött a kérdés: miért vagyok én még itt, mi dolgom van még itt? Nem feszültem be ezen, viszont a morális kérdések vissza-vissza köszöntek a bensőmben. Aztán egyszer ventilláltam egy nagyon kedves barátnak, mikor jött a felismerés, hogy hiszen én itt ugyanazt csinálom, mint ami az én küldetésem: hatni emberekre, hogy merjék másként gondolni, merjenek kilépni a komfortzónából, a panaszkodás helyett megoldásokat találni, cselekedni, nem belesüllyedni, támogatni és bátorítani, akár váltásra is! Mindennek a katalizátora* tudok lenni, a motorja pedig ő. Egyébként a katalizátor egy alkatrész, amelynek szerepe a motor által kibocsátott gázok (kipufogógázok) károsanyag-tartalmának csökkentése. És akkor megérkezett a megértésem, hogy az a küldetésem itt is és körülöttem mindenhol, hogy ezt a károsanyag-kibocsátást csökkentsem. Mérséklődjön a puffogás, egészségesebben működjön az autó, miközben a környezetét is kíméli. Ez érkezett meg.

AZ ÜGY*ek felesége

Nevem a küldetésem. E*mesés Földi Menyországot álmodtam, amikor az ezüst folyam*OK Álmos ígétetével több, mint ezer év múltán megérkeztünk a valóságba, hogy beváltsam magyar*OK legkisebb ősanyja ígéretét: Istenien megdicsőült szent király*OK lesztek. Újraéltem az Emesés sólyommal való találkozást álmomban, amikor elindultam a szabadság felé. Az ismert ősi magyar monda szerint Emese férje Ügyek, akitől Álmos fiúk született. Vagy a sólyomtól? Elég zavaros ugye, miközben nagy az Isten állatkertje? A sólyom népe vagyunk szellemiségben, számomra bizonyos. Magamat láttam sólyom képében Ügyek arcában. Olyan tiszta volt. Sólyom a sólyommal, nem igaz? Amikor pedig szkíta tükörbe néztem, visszanézve rám, oroszlánként kérlelt Ügyek, miben segíthet nekem. Ezért választottam itt és most, Az ÜGY*ek felesége nevet, mert küldetésem van ezzel az álmommal, és felvállalom ezt az Isteni megbízatást. Totemállatságból ez a sólyom szellemiség még nem minden.  Az álmok mezején szarvasanyaként találkoztam a csodaszarvasfiúval. Egyként, magyar*OK ősi testvérminőségével, a hozzánk, magyar*OK-hoz méltó Hunor és Magyar ikerminőséggel. Összességében, mint női "első és utolsó"-ként, ősanyahitre tettem szert.  Aztán tudjuk, három a magyar igazság. Vajon valóra válik azon 3. álmom, hogy az utolsó vacsora asztalnál tényleg találkozom a már öreg Istennel, amikor előadom, hogy "MI AZ IGAZSÁG? Meghívtok rá? Talán megszenteltetik a Bennetek élő Igazság. A ráadás az én szenthármasságomban, mint igazság, a jelen ki*van*ságom. Fáj-e, vagy kiteljesít ez az igazság? Nos, amennyiben elhagyjuk az Emberhez méltatlan Romolus és Rémus társadalmi minőségeket, akkor a BoldogAsszony*OK szíve is kiteljesedik itt, Isten Országában. Ma az vagyok ráadásként, aki beváltja Emese ígéretét, abból a távoli őshazából, ahonnét a több, mint 1000 éves Sólyom Isten útnak indította a magyar*OK Isteni küldetését. Álmos népével, akik Atyjuk, AZ Ügy*ek révén ma egymásra találnak.   Nemrég mondta István, hogy hagyd az ügyet, ha még nem tudod MI az, mert az ügy talál meg Téged.  Nos, ha érzed a kihívást, hogy MI, mint Magyar*OK Istenének szellemi szikrái és mint lélekcseppjei követendő példát mutassunk a világnak, akkor arról döntsél, hogy Fiúságodban milyen minőséget tanúsítasz az Ügy*ek összességében? Isten Emberek vagytok. Ugye nem adod lejjebb, mert akkor lehetsz király,  és szent, ha megdicsőülsz. Ennek pedig a Benned alvó ikerminőséged a tétje. Azt tapasztaltam a valóságban, hogy a magyarhoz méltatlan Fiúság Istensége engem képtelen lenyűgözni, így az ügyével sem tudok azonosulni, ha egyáltalán van neki. Nem is lát engem. Romolus - Rémust farkastörvények táplálják ma is. Akinek anyjából kihalt az ősanyahit, aki adja a példát arról, hogy hogyan neveli Hunor - Magyar minőségben gyermekeit, annak tiszta képe sincs A Nőről, aki vele egyenrangú Ember. Itt a Földön az Isten teremtménye az Ember: Férfi és Nő. Saját képessége szerinti megnyílvánulása. Egyedül vagyok hosszú évek óta. A bennem álmodott világ vajúdik, mint egy filmes bonyodalom. A drámatagozat már tudatosan nem az én műfajom, amióta látom, mert tapasztaltam az okát, a kapcsolataim boldogtalanságát. Meghalt bennem a vágy, hogy a társnak hitt mellett, vele azonosulva Ádámként küzdjek feleslegesen, miközben mint Éva, a tragédia végén értem már a dalt. A lelket.  A felelősségem felvállalását önmagamért, hatalmas belső figyelem, munka előzte meg, mielőtt másokért, az újjászülető világért színre lépek. Miben tudok segíteni ÉN? Minőségi munkával, Az Isteni ÉN*ek mindenhatósága megteremtésében, és az ehhez való életprogramozásban. Szert téve E*mesés ígéretre, szenteltessék meg a Te neved is. Ősanyahitem révén bizalommal, szeretettel. Varga Angéla