Tapasztalatok

Orsolya Uttry

30+ év, nyilván volt szerelem, talán villanásnyira emlékszem is még, aztán szeretet, közös élet építés, gyerekek - idő sem volt azon gondolkodni, hogy van-e még szeretet. A gyerekek kirepültek és kiderült, hogy maradt a "jószomszédi viszony" (Te szobatársi viszonynak definiáltad). Az első kérdés az, hogy, megbecsülendő-e ez a "jószomszédi viszony", hiszen milyen jól tud indulni az ember napja csak attól, hogy miközben kiáll a kocsibeállón, jön az egyik kedves szomszéd "Jó reggelt, Hogy vagytok? Ma is szép őszi időnk időnk lesz, Jó munkát!" Persze közben ott van, hogy úgy tűnik én még telve vagyok energiával, fizikai, szellemi, érzelmi, szexuális energiával, a másikban meg mintha nem lenne. Én meg akarom élni! Tudom is, hogy hol és hogyan lehet. Az én nagy kérdésem az, hogy tisztességes-e a 30+ évet felrúgni, otthagyva a láthatóan idősödő partnert, vagy tisztességesebb tudomásul vennem, hogy vele most nem megy, de vele vagyok és támogatom abban ahol ő tart és egy párhuzamos létben megélem mással, aki hasonló kérdésekkel küzd és akivel ebben a párhuzamos létben tudjuk egymást támogatni.

Sándor Attila

Nálam ez a kérdés -hogy menni vagy maradni-, hullámzó reakciókat hoz. Amikor a "szobatársi" viszony sem működik, akkor jön elő, hogy menni kell(ene). Amikor csak az a gond, hogy kiéletlen területek lüktetnek bennem, akkor nem feltétlenül mennék, de tudom, érzem, vonyítom, hogy mennem kell. A két menni között az a különbség, hogy míg az első "menni", az végleges "mennit" jelent, addig a második esetben, csak indikáció a párhuzamos életre és marad a vízió, ami a közös öregkor és a naplemente. Egyelőre, egyik sem teljesedett ki, de a második változat erősen vonz. Nyaraláskor, este, amikor amúgy sem tudok aludni a hangos kocsmai boldogságtól, ahol a helyi népi zenekar mossa vidámra a buzgó közönség lelkét, akkor nekem nem elég az, hogy csukjuk be az ablakot..., vagy az hogy nem nekünk való az már... És ez csak egy egyszerűbb eset. A bonyodalomak, a nemi vágyak és vonzalmak teraszán habosod(hatnak)nak fel. Uttry Orsolya írja: (sajnos csak így tudok válaszolni, mert "normál" úton rendszerhiba okán nem tudom megtenni.) "Az én nagy kérdésem az, hogy tisztességes-e a 30+ évet felrúgni, otthagyva a láthatóan idősödő partnert, vagy tisztességesebb tudomásul vennem, hogy vele most nem megy, de vele vagyok és támogatom abban ahol ő tart és egy párhuzamos létben megélem mással, aki hasonló kérdésekkel küzd és akivel ebben a párhuzamos létben tudjuk egymást támogatni." Engem is fog ez a minta, konvenció, izé. Pontosan ezért és ezek miatt vergődöm az eredeti "Kapcsolati válság" tapasztalat írásom alatt, amit a közösség előtt, talán csak magamnak feltett kérdéscsokor is mutat. Amúgy van válaszom, de még el kell hinnem azt nekem is. Máshol írom ezt, most beigazítom ebbe a szövegkörnyezetbe, mint vergődés kontra - Attikám, hát valahol ez mégis a Te életed. Tehát: "Magam ezt úgy élem meg, hogy szeretném hagyni, hogy rajtam keresztül Ő is megélje. Úgyis odairányít, amit nekem kell megmutatnom a magam szabad akaratán keresztül, Neki, annak érdekében, hogy közelebb juthassak hozzá." A lényeg, hogy a jól-rosszul működő szobatársi "kapcsolat" szétfeszítette azt a buborékot, amiben korábban ellötyögtem. Ezen a repedésen keresztül pedig beszivárgott az út illata. Megyek az utamon, már nem lehet visszafordulni, mint ahogy a levedlett bőrbe sem lehet már újra visszabújni. Más lettem és akarom az életet!

Gizella Babus

Akkor vagy igazán válságban amikor felismerés a helyzetet. Viszont nincs kihez fordulnia. Ezért a válság helyzetben maradsz tudatosan. Szívesen segítek tapasztalatokkal, hogyan lehet ebből kijönni.Nem igérem, hogy könnyű az út,de megéri. A cél a szabadság.

Norbert Buda

12 év után a párom szakított velem.Tudtam,hogy gondjaink vannak,de arra számítottam,hogy ismerem a párom biztosan vissza tudom csinálni a szakítást.Tévedtem.Sok szép emlék,3 gyerek.Kihívások egész sora a 12 év alatt.Egész idő alatt vak voltam.Manipulált,játszmákat vitt végig velem,mert tudta,hogy egy nyitott könyv vagyok a számára.A kapcsolat vége felé már próbálta túlfeszíteni a húrt,hogy meddig mehet el.De tévedett,mert felnyílt a szemem és megvédtem magamat a támadásokkal szemben.Kemény tapasztalat,idő kell hozzá míg feldolgozom majd.

Ma Ga

Kisgyermekem külfödi anyukájával próbáltam családterápiába menni illetve családjogász segítségével mediálni a gyermek Európába való visszatérése és közös nevelésének megszervezézése érdekében sikertelenül.

Györgyi Hegedüs

Ne akarj erős nő lenni, ne akarj mindent megoldani, ne akarj folyton jó lenni, úgy, hogy mások bánatát is a válladra veszed. Ne akard visszatartani a sírást, a haragot, a frusztrációt, mert olykor piszok nehéz is az a minden, amit mégoldottál, és ezért ugye büszke vagy magadra, de legbelül érzed, hogy ezt rajtad kívül senki nem látja, senki nem értékeli. Persze, nyilván önzetlenül adsz, de ha nincs aki ezt jó szívvel fogadja, akkor az belül nagyon fáj. Ha nem engeded ki önként ezt a csalódott, keserű érzést, ha mindig visszafolytod, a bánatod, ezzel kárt okozol magadban,mert a lelkedet nyomasztó gondolatok nem maradnak odabent, szép lassan utat találnak kifelé, hatalmas pusztítást végezve a testeden. A gondolat láthatatlansága, dimenziót vált a fájdalmas fizikai létbe. Az erős nő legbelül ezt is tudja, de kitart, mert ez élteti, hogy Ő bizony mindent is kézben tart. Vajon meddig, bírja, meddig hajlandó boldogság nélkül élni?

Gyovai-Farkas Edina

20+ éves kapcsolat, több párterápiás folyamat, 2 gyerek (majdnem) felnevelése után, a férjemmel végül a tóba ugrottunk. Igazából ő ugrott engem pedig belelökött. (bár én is sejtettem, hogy ugranom kellene) Sikerült megértenem ennek szükségszerűségét, érzem már ennek jótékony hatásait. Hamarabb kellett volna megtenni... Nem tudom mit hoz a jövő a kapcsolatunk terén, de tudom, hogy irányítással nem megyek semmire. 1 hónapja külön élünk, ismerkedünk az új helyzettel és önmagunkkal, ki- ki a saját módján.

Viktória Matúz

Kapcsolataim egész életemben válságban voltak. Hazudtam magamnak családot, barátokat, szeretőket, párkapcsolatokat. Mindent megtettem, hogy megértsem Önmagam- Mi lehet velem a baj, hogy ennyire gyűlöl az anyám. S mivel az ő szemével láttam magamat, a világ is gyűlölt rendesen. Mondhatni, hogy a legnagyobb válság önmagammal volt kapcsolati szinten. Gyűlöltem magam a viselkedésem miatt, hogy túl okos vagyok, túl gyors, vehemens, szenvedélyes durva és határozott. Türelmetlen, túl direkt. A legtöbben féltek és utáltak, de ha segítségre volt szükségük mégis nálam kötöttek ki. Próbáltam minden oldalról normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Nyesegettem és cseszegettem önmagam. Hülyét csináltam magamból, hogy másnak ne legyen terhes, hogy én mennyivel jobb vagyok szinte mindenben. Gyártottam magamról hibákat, hogy ne zavarjam a környezetemet. Együtt dolgozni velem szinte képtelenség, mert ha kiengedem a veremből a legjobb barátomat az agyamat, akkor mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz és szarhatok a szoba közepére. Nem léteztem önmagam számára, csak a mások mindenre kiterjedő igényeinek kielégítésére törekedtem. De nem tudtam jól teljesíteni azt amit magamtól elvárok, így kiugrottam a korlátozó és mérgező környezetemből. Védtem a saját életemet. A mai napig ezt teszem. Segítek ahol tudok, annyit amit tudok, de az elsődleges személy akiért élek az én magam vagyok. Ugyan jelenleg ez még másnak hoz pénzt, de mindennap elkövetek mindent ahhoz, hogy becsempésszek egy-két bátor jelentkezőt azok közül akiik válallják a közös küldetést: Önszolgálat mindenek felett. Szolgáld önmagad, hogy egymás megfelelő segítői lehessünk. Üdvözöllek a csapatban

Péter Peti

Sziasztok! Nem tudom ez most válás vagy párkapcsolati válság témakörébe tartozik, de ez is az is. 46 éves vagyok. A feleségem (még nem váltunk el szüneteltetjük a válást) február végén bejelentette, hogy nem szerelmes belém és nem boldog, de mint a gyermekeink apját szeret engem. Róla annyit kell tudni: apukája nárcisztikus volt ezért könnyen rátalálnak az ilyen emberek akikhez még könnyen kötődik emiatt. Amikor 12 éve megismerkedtünk engem azért választott mert nem talált bennem ilyen vonásokat. Tavaly bele is gabalyodott egy ilyenbe akiből azóta ki is ábrándult. Az élet érdekes fintora folytán én nem ismertem fel, hogy nem vagyok boldog, benne voltam a langyos vízben mint a béka, nem volt rossz helyem, de nem voltak célok Istvánt idézve "kurva" voltam. Aztán közös megegyezéssel elköltöztem itthonról, hogy így talán jobb lesz mindenkinek. Ebben az időszakban kaptam 2 új állásajánlatot az egyikre fel is vettek. Mondtam a feleségemnek hogy csak akkor nem fogadom el az új állást ha rendbe tesszük a házasságunkat, De ő azt mondta válni akar. Én elfogadtam az állást elköltöztem Nagykanizsáról Sümeg mellé. Majdnem minden nap elmegyek a gyerekekhez a feleségemmel hol így hol úgy vagyunk. Van amikor megoszt velem dolgokat, aztán amikor eljön az idő hogy ő a saját pszichológusához megy megváltozik. A Pszichológusa egy volt szépségkirálynő és elmondta nekem mivel én is voltam páciense hogy neki az " Én " fontos, meg a valósítsd meg önmagad, de ha gyerekeid vannak akkor mégis hogyan gondolja? Szerintem ő inkább távolít minket úgy gondolom. Azóta nekem másik pszichológusom van aki család centrikus. Sokkal jobban érzem magam és rengeteg videót nézek a témában. De sajnos nem tudom elengedni Őt, még mindig abba reménykedek, hogy újjá tud születni a kapcsolatunk. Én nem akarok elválni mert szeretem és ott vannak a gyerekek. Azóta kitartok mellette próbálom segíteni ha beenged Talán ennyi elsőre

Berni

Átéltem azt, hogy párkapcsolatban nem vagyok kellően megbecsülve, s ezt hagyom. Hagyom a számomra nem álomszerű, felemelő párkapcsolati jelenlétet. Hagytam azt, hogy a belső kritikus énem kapjon szerepet és önmagamat hibáztassam, illetve beletörődjek. Jelenleg azon dolgozom, hogy a határaimat egészséges szintre felhúzzam. Kiálljak a lelkem szerint diktált elképzeléseim mellett, s ne alkudjak meg. A sémákat feltárjam, lepakoljam. A hitem, belső hangom legyen velem és az elképzelt életemet éljem a párkapcsolat terén is. Minden rajtam múlik, s értem történik. Elfogadom és fejlődök, haladok ezen az úton!👣☀️