Viktória MatúzAz én életemben a MUNKA már egész kisgyermek koromban kiemelkedő szerepet játszott, viszont a pályaválasztás tudatos része kimaradt. Az én tradícionálisan paraszti alapokon nyugvó családomban, már kora kisgyermekkorban arra nevelik a gyereket, hogy az a dolga, hogy segítse szüleit, nagyszüleit a család eltartásban, a házimunkában. Így már 3-4 éves koromban van arról emlékem, hogy otthon, vagy a nyári szünidőben a nagymamámnál be kellett segíteni a háztartásba, az állattartásba. Leány létemre édesapám lakatosműhelyében voltam segéd, már 15 éves koromtól mentem nyári diákmunkákra. Címerezni, krumplit, hagymát paradicsomot szedni. Velem igen rakoncátlan gyerekkel, a szükségleteimmel nem igen foglalkozott senki, csak az volt a lényeg miben lehet a család szolgálatára. Nagyon különleges gyerek vagyok, széles érdeklődési körrel, de a tanulmányi deficiteim miatt nem volt nagy remény a sikeres tanulmányi előmenetelre. Igazából nem is volt téma. Saját magam és tanáraim segítségével kerestem, hogy mi akarok lenni. Sok minden lettem és végigpásztázva az életemet korán rájöttem, hogy valami irányítja az életem és nem enged szabad döntéseket hozni. A pályakezdésem színheje meg volt írva, vagy ahogy most én látom a valódi szakmai választásom és munkaterepem más erő, akarat választása volt. Ki lettem jelölve egy útra és bármely nehéz is volt derekasan helytálltam. Már főiskolás éveimből vannak olyan emlékeim, hogy bár a lakhelyemtől távol szerettem volna (föleg a szüleimtől távol) új életet kezdeni, de szikrányi lehetőség sem volt, mert vissza tolt ide az élet. Biztos vagyok benne, hogy a pályakezdés folyamata is egy valószerütlenül nem véletlen folyamatok összessége. Ott és akkor kell megkezdened a pályádat ahol azt kijelölte neked az élet. Én a sok szakmám közül a szociálpedagógiát tartom valódi választott szakmámnak, amiben hátrányos helyzetű gyerekek- családok életét kellett segítenem. Ezt tettem 20 évig egy olyan kistelepülésen, ahol olyan halmozottak a problémák, hogy 5 szakembert is kicsinálna én persze ezt vittem több szinten szinte egymagam, vagy jobb esetben másod magammal. Ahogy kijöttem a főiskoláról és megkezdtem a munkát tudtam, hogy nem véletlenül lettem szociálpedagógus és nem véletlenül Tiszapüspökiben kell dolgozni. Aki ezt a terepet kibírja az élet minden területén olyan léeckét kap, hogy bárhol megállja a helyét. Sok más út közül ide jukadtam ki. Mérhetetlen nélkülözés, alázat és önfeláldozás keretében a lehető legtöbbet kívántam kihozni magamból és a munkámból. Tudtam, hogy nagy dolgokra vagyok képes, a környezet hiába bántott érte. A jogszabályi elvárások, az emberek szükségletei nagy teherbírásra "kényszerítette+ úgy, hogy mindenki azt mondta, hogy hiába. Értelmetle. Olyan embereket segítek akiknek pusztulnia kellene. Alkalmatlan vagyok a feladatra. Túl sokat dolgozom. Túl mélyre ások. Túl sokat akarok. Túl nagyok az elvárásaim. stb., stb. Igazából a munkám lett a társam és én rendelkezem vele. Saját magánéletem nem igazán volt, de tudom, hogy jól döntöttem így kellett lennie. Ahhoz, hogy ilyen széleskörben, magas szakmai minőségben és az emberi természet apró rezzenéseit is megtapasztalva tudjak most neked a helyzetednek megfelelően segíteni, így kellett lennie. Totál békében voltam és vagyok vele. Sőt büszke vagyok az életutamra. Sokszor látom befejezettnek, teljesnek, késznek és mégis jön valami új eddig ismeretlen sugallat ami nem enged eltávolodni a SEGÍTÓI énemtől. Hallom Isten szavában egy templomi imában, a gyermek kacagásban vagy idős sóhajában. Választhattam volna könnyebb utat? Nem tudom. Bár azt mondják, hogy mi szociális szakemberek azért választjuk ezt a szakmát, hogy önmagunkat gyógyítsuk. Ez tök igaz azzal az apró kitétellel, hogy én egész életemben kerestem a módszert arra, hogyan menthetem meg a szüleimet. Hááát többfélét is találtam és remélem, hogy ezekből valamennyit a te érdekedben is használhatok. Vagy legalábbis átadhatok belőle neked is, hogy megtanuld megfelelően segíteni Önmagad.
1
Domokos Gyula Pályakezdő vagyok. Ez valami, ami folyamatban van az életemben. Valami, amit csinálok és meghatározó nálam. Szinte vallásos hittel járok be dolgozni. Bár Istenben nem hiszek. Tettem egy all-int a "menni és csinálni"-ra. Nem azért, mert ilyen nagyszerű vagyok, hanem mert nekem nem maradt más. Minden mást már próbáltam és belebuktam. Ez az utolsó dolog, amiben hinni tudok. Törekszem hasznos lenni, bár nem gondolom, hogy jelentőségteljes a munkám. Egy (érzelmi) Viharból jövök. Nem tudtam megoldani évekig és más sem tudott segíteni, mert nem tudtam elmondani mi a bajom. Már évek óta "megoldottam" a mentális puzzle-emet, amikor először el tudtam mondani valakinek pontosan. Ha odatettem magam valamiben, bármiben életem során egyszer egy ponton előbb-utóbb elfáradtam és jött egy Vihar. Nevezheted szorongásnak, pánikrohamnak, aminek akarod. Ez a legfélelmetesebb dolog volt, amivel valaha találkoztam. Ha ösztöni szinten reagálsz rá: menekülsz vagy harcolsz, akkor neked annyi. A menekülés az tipikusan a pornó, videojáték volt nálam, meg igazából bármi, ami tompítja a valóság érzékelésemet. A harcolás egyértelműbb, de mivel ugye eleve azért jött a vihar, mert elfáradtál, sok sanszod nincs. (Igazából ebben az esetben amúgy állandósul a vihar.) Ezt úgy képzeltem el, hogy ha van akaraterőm, akkor van erőm passzívan a háttérben elnyomni olyan múltbeli kellemetlen élményeket, amiket nem tudtam feldolgozni anno és amikor átmenetileg elfáradsz, akkor a "szörnyek" kiszabadulnak és ott vagy a Viharban. Az egyetlen mód, hogy enyhüljön, ha szembefordulsz vele, de nem azért, hogy harcolj vele. Csak besétálsz a közepére és teljesen irracionális módon leülsz valami olyasmi hozzáállással, hogy akkor tépjetek szét, itt vagyok. És szét is tépnek. De amikor elérsz egy vihar végére, a vihar "kifutja magát", akkor rájössz, hogy senki nem tépett szét, sőt erősebb vagy, mint a vihar előtt. Ahogy rendszeresen üldögélsz a vihar közepén mindig egyre rövidebb lesz a következő vihar meg gyengébb. A kezdeti több napos viharok néhány órákra zsugorodnak, majd elmaradoznak. Az egész olyan, mint egy izomláz marha kellemetlen, de annak a jele, hogy előrelépsz. Ha így kezeled, nem esel szét, ha találkozol vele. A legrosszabb az volt, hogy még a legelején azt tettem, amiről tudtam, hogy az utam és cserébe az élettől csak szorongást kaptam és azt hittem el vagyok átkozva. Vagy attól szenvedtem, hogy nem teszem a dolgom, vagy attól, hogy igen. Teljes patt. Tehetetlenség. Szégyen. Én elhátráltam félelmemben a falig mielőtt elkezdtem volna üldögélni a Vihar közepén.
3
Rátkay JánosNekem nagyon sok kanyarral sikerült csak megtalálni azt a munkát, amit igazán szeretek és ami lelkesít. Sok vargabetűvel jutottam el idáig. Jól mutatja mindezt, hogy eredeti szakmám villamosmérnök, amiben egy percet sem dolgoztam. Bárcsak lett volna valaki a középiskolás éveim végén, aki segített volna abban, hogy milyen irányban induljak el, és hogy mi alapján válasszak szakmát, karriert. Ha nem szeretnél éveket elveszíteni a kereséssel, ha nem akarod azt, hogy a munkád csak és kizárólag a pénzkeresetről szóljon, mindenképp érdemes a benned rejlő potenciál alapján karriert választani. Az én tapasztalatom az, ha valamit szeretsz csinálni, akkor arra időt szánsz, amire időt szánsz, abban egyre jobb leszel, sőt, átlagon felüli tudást, tapasztalatot szerzel benne, amiből végül nagyon jól meg fogsz tudni élni. Nekem az segített, hogy a mentorom segítségével felfedeztük a bennem rejlő potenciált, azaz hogy mik az erősségeim, a motiváló készségeim, az értékeim és azok a motiváló környezetek, ahol szívesen dolgozom. Ezek adták aztán azokat a szűrőket, ami alapján sikerült megtalálni az én utamat. Keress meg bátran, ha úgy érzed, hogy te is szeretnéd megtalálni a benned rejlő kincseket és ebben segítséget szeretnél kapni.
4
Anna SándorJogásznak tanultam szülői ösztönzésre, és az egyetem után kb 14 évet el is töltöttem benne. Amint elvégeztem a jogot, utam a Sotéra vezetett, mentálhigiénét tanultam, és azonnal lenyűgözött az emberi lélek megközelítésének sokszínűsége, mélysége. Először a pszichodráma színpada, majd a családállítás és az EMK talált rám, és fokozatosan, 8 év alatt teljesen áteveztem a(z elsősorban) versengésben és kiskapuzásban segítő jog terepéről az önmagunkkal és másokkal harmonikusan együttműködni segítő önismeret világába.
4
Latinovics TamásAmikor én kezdtem sok mindent nem jól csináltam. Nem bánom. De most már látom, hogy mit érdemes másként tenni. Több éves munkatapasztalatom és érdeklődésem folyamán megismertem a munkaadó oldalt és mélyen él bennem a pályakezdés minden nehézségének emléke is, így mindkét oldallal tudok azonosulni. Szívügyem, hogy jó helyen legyek és ezt kívánom másnak is. Tudok segíteni, hogy az egyre növekvő elvárások és a tényleges tudás között rés hatásait enyhítsük. Nem csak szakmai oldalról nézve a dolgot. Azt tapasztaltam meg, hogy mennyire fontos pont a belépésnél az emberi oldal, a hozzáállás, az akarás, az őszinteség és megannyi más.
4
Szűcs Sándor2022-t írtunk, amikor felmondtam az utolsó teljes állású munkahelyemen. Nem tudtam hogyan fogok megélni belőle, de teljes szívből éreztem, hogy fel akarom tenni az életem arra, hogy másoknak segítek. Elkezdtem ingyenes beszélgetéseket tartani, de amikor felajánlottam a további fizetős alkalmakat, senki sem akarta folytatni. 3 hónap alatt felétem az összes pénzemet. Teljesen leégtem és kölcsön kellett kérnem a családomtól a lakbérre. Tudtam, hogy kell valami átmeneti bevételi forrás, ezért elkezdtem Budapesten besétálni véletleneszerűen éttermekbe, hogy adjanak munkát. Aznap kaptam egy részmunkaidős állást. Csalódott voltam, de nem adtam fel. 2 hét múlva megérkezett az első ügyfelem, aki örömmel fizetett a szolgáltatásomért. Boldog voltam! 2 hónap után elkezdett terhes lenni a mellékállás az étteremben és a jó Isten is megsegített azzal, hogy végtelenül megalázott a főnököm. Aznap felmondtam és megfogadtam, hogy nincs több mellékvágány, meg fogom csinálni. Ahogy ezt a döntést meghoztam és felvettem a szemellenzőt, minden felsőbb erő mellém állt. Azóta eltelt 3 év. Jelenleg 30-40 ember szavaz nekem bizalmat hónapról hónapra és engedi meg, hogy támogassam őket az önismereti utukon. Hálás vagyok ezért! Visszatekintve úgy gondolom megérte tovább menni és küzdeni. Nem volt könnyű, sokszor bedobhattam volna a törölközőt, de nem tettem. Hittem abban, amit az intuícióm súgott. Azóta több coachnak/tanácsadónak is segítettem már a praxisuk felépítésében, és volt aki szintén otthagyhatta a munkahelyét, akár csak én pár évvel ezelőtt :)
5
Gyöngyvér dr. Tamás-KovácsA divatos elképzelésekkel szemben dolgozó éveim első nyolc évében 7 különböző munkahelyem volt és az első határozatlan időre szóló munkahelyemen bőven a minimálbér alatt kerestem.
5
Péter20 éves korom óta vállalkozóként dolgozok, leegyszerűsítve értékesítésítőként. Stagnáló, induló, innováló vállalkozásoknál külsősként dolgoztam és dolgozok most is, mint értékesítő, legalábbis így kezdtem. Cégek működését így kívülről látva, a partnereikkel személyesen konzultálva, egyedi rálátásom adódott. Átadva ezt a cég vezetésnek sokszor változások vették kezdetüket, melyek magába foglaltak rendszer szintű problémák feltárását, innovácíók bevezetését vagy az üzleti modell átstrukrúrálását. Ezek után munkakörm is bővült, piackutató, tréner, kutatás szervező, beszerzés, orvoslátogató..stb. Munkáim során alábbi szektorokban is dolgoztam: pénzügy, IT, egészségügy, vegyipar, agrárium, vízkezelés. A fentiekből adódóan, több fajta és méretű cég problémáinak feltárásában és megoldásában is részt vettem, így oktatásban nem tanulható értékes tapasztalatokat szereztem.
8