Szintia SárkányÚgy néz ki nekem csak úgy sikerült az ügyeimet véghez vinnem, hogy szükségem volt az ellenszélre. Ha nem lettek volna, a következő "támogatások" amelyek húztak volna vissza (például minek csinálom, úgyse fog sikerülni; marhaság az egész; kár a befektetett energiáért stb.), akkor nem erősödtem volna így meg. Igenis meg kellett győzzem magam, hogy helyesen gondolom vagy érzem az utam. Huszonéves lányként még a gyerekek előtt elsősegély csapatokat oktattam pici faluban, rengeteg gyereket - imádtam. Aztán láttam hogy kellene még ide valami, hát megalapítottam a cserkészcsapatot is - szintén sok gyerek szerezhetett ezáltal rengeteg hasznos tudást, életreszóló élményt és az első szerelmeket. Amikor kineveltem az utánpótlásom, átadtadtam a csapatvezetést és anya lettem. Bár ebben az életszakaszomban voltam egyszerre a legbizonytalanabb is, mégis az ösztöneim felerősödtek, az energiáim megtöbbszöröződtek és képes voltam megtalálni a köldetésem. Tanítóként ráláttam az oktatási rendszer "szépségére" és én másikat szerettem volna. Szerbia első Waldorf iskolájának alapításába kezdtem többedmagammal. Amikor a sors összekovácsolt a megfelelő társakkal ezen az úton, hiába volt minden negatív komment, TUDTAM hogy a helyemen vagyok. Ez a folyamat sok-sok veszteséggel járt. Kiestek azok az emberek az életemből, akik igazából sosem voltak igaz, elfogadó, támogató barátok/családtagok. A veszteséggel azonban járt a nyereség is, mert olyan új emberek kerülhettek közel hozzám, akikért hálás vagyok! Ők azok akik elfogadnak, meghallgatnak, inspirálnak engem. Őszinte, érdekmentes szeretet fűz hozzájuk, már ezért megérte hallgatnom a belső hangomra és nem törődni bizonyos helyzetekben semmi mással (pedig még van férj és 3 gyerek is) csak magammal! Teljesen más ember vagyok és szeretem ezt a kicserélődött bátor, határozott énemet.
4
Varga AnnaSokat gondolkodtam azon, hogy miért nem ismerem a globális boldogság fogalmát. Miért nem tudok komplexen boldog lenni?! Talán mert az ügyem, a küldetésem a Család. És mert ebben megbuktam. Zámbó Jimmy szavaival élve "bukott diák vagyok már rég". Azt hittem kislányként, ha valamit nagyon szeretnénk, ha valami lelkesít, ha valamihez van érzékünk, tehetségünk, azt véghez is tudjuk vinni. De kislányként még hiszünk a mesékben és a hercegekben/királykisasszonyokban. Aztán felnövünk és rájövünk, hogy semmi sem biztos. Minden folyamatos változásban van és az aki nem tud alkalmazkodni, azt nagyon keményen megdörzsöli az élet. Bezárulnak régi ajtók és kinyilnak újak. Ezek megtörténnek. A kérdés csak az, mi hogyan reagálunk erre. Ragaszkodunk a rossz vagy elavult küldetéseinkhez, elképzelt sokszor túl illúzionált ügyeinkhez, vagy felülemelkedve magunkon ránézünk az életünkre és rájövünk, hogy még ha nem is teljesn úgy ahogy kislányként hittük, de meg van mindenünk, amiért hálásak tudunk lenni. És hol van ebben a küldetés/ügyünk további szerepe?! Az, hogy mindig lehet jobban csinálni. Mindig van fejlődési lehetőség. Szeretnék annyira jó Anyává válni, hogy megteremtve a biztonságot, más életet kapjanak a gyermekeim. Megtanulni megbocsájtani magamnak, hogy elbuktam és nem tudtam nekik Apát biztosítani. Megbocsájtani magamnak, hogy ezentúl csak mi vagyunk egymásnak és nem tudok egyszerre Anya és Apa is lenni. Megengedni magamnak, hogy a szokásos módon értelmezett Család, nálunk csak egy Anya és két picurka szív. Elfogadni, hogy most így vagyunk mi egy egészséges csapat. Tehát a küldetésem, az ügyem az, hogy ebből kihozzam a maximumot. Szeretve lenni és szeretetet adni. Erősnek maradni, de nem megkeményedni...
Balázs ANTÓKMég a rajtvonalat sem találom a tényleges ügyemhez, így jobb híján apró lépésekkel haladok óráról órára. Hitelesen képviselem magamat, amikor itt az ideje, ugyanakkor megengedem magamnak a hibázást, a halogatást, a pillanatnyi-látszólagos irányvesztést. "Erdő őre". Ezt már hallottam és igaz lehet. Láttam a segítségre szoruló források hívó szavát, akiknek enyhet tudtam adni. Az oltalomamra- erőmre szorulók egyre jobban megtalálnak, bár korábban simán ignoráltam ezt. Most talán már kezd kibontakozni az a hatalmas potenciál, ami hasonló alapokon-, sok területen mindig is jelen volt az életemben. És érzékelni vélem már a küldetésem irányát-, vektorait, amik már tovább fogják segíteni a haladásomat. Téged is arra bíztatlak, kezd összerakni/felismerni a saját ikiagai-dat. :-)
AZ ÜGY*ek feleségeNevem a küldetésem. E*mesés Földi Menyországot álmodtam, amikor az ezüst folyam*OK Álmos ígétetével több, mint ezer év múltán megérkeztünk a valóságba, hogy beváltsam magyar*OK legkisebb ősanyja ígéretét: Istenien megdicsőült szent király*OK lesztek. Újraéltem az Emesés sólyommal való találkozást álmomban, amikor elindultam a szabadság felé. Az ismert ősi magyar monda szerint Emese férje Ügyek, akitől Álmos fiúk született. Vagy a sólyomtól? Elég zavaros ugye, miközben nagy az Isten állatkertje? A sólyom népe vagyunk szellemiségben, számomra bizonyos. Magamat láttam sólyom képében Ügyek arcában. Olyan tiszta volt. Sólyom a sólyommal, nem igaz? Amikor pedig szkíta tükörbe néztem, visszanézve rám, oroszlánként kérlelt Ügyek, miben segíthet nekem. Ezért választottam itt és most, Az ÜGY*ek felesége nevet, mert küldetésem van ezzel az álmommal, és felvállalom ezt az Isteni megbízatást. Totemállatságból ez a sólyom szellemiség még nem minden. Az álmok mezején szarvasanyaként találkoztam a csodaszarvasfiúval. Egyként, magyar*OK ősi testvérminőségével, a hozzánk, magyar*OK-hoz méltó Hunor és Magyar ikerminőséggel. Összességében, mint női "első és utolsó"-ként, ősanyahitre tettem szert. Aztán tudjuk, három a magyar igazság. Vajon valóra válik azon 3. álmom, hogy az utolsó vacsora asztalnál tényleg találkozom a már öreg Istennel, amikor előadom, hogy "MI AZ IGAZSÁG? Meghívtok rá? Talán megszenteltetik a Bennetek élő Igazság. A ráadás az én szenthármasságomban, mint igazság, a jelen ki*van*ságom. Fáj-e, vagy kiteljesít ez az igazság? Nos, amennyiben elhagyjuk az Emberhez méltatlan Romolus és Rémus társadalmi minőségeket, akkor a BoldogAsszony*OK szíve is kiteljesedik itt, Isten Országában. Ma az vagyok ráadásként, aki beváltja Emese ígéretét, abból a távoli őshazából, ahonnét a több, mint 1000 éves Sólyom Isten útnak indította a magyar*OK Isteni küldetését. Álmos népével, akik Atyjuk, AZ Ügy*ek révén ma egymásra találnak. Nemrég mondta István, hogy hagyd az ügyet, ha még nem tudod MI az, mert az ügy talál meg Téged. Nos, ha érzed a kihívást, hogy MI, mint Magyar*OK Istenének szellemi szikrái és mint lélekcseppjei követendő példát mutassunk a világnak, akkor arról döntsél, hogy Fiúságodban milyen minőséget tanúsítasz az Ügy*ek összességében? Isten Emberek vagytok. Ugye nem adod lejjebb, mert akkor lehetsz király, és szent, ha megdicsőülsz. Ennek pedig a Benned alvó ikerminőséged a tétje. Azt tapasztaltam a valóságban, hogy a magyarhoz méltatlan Fiúság Istensége engem képtelen lenyűgözni, így az ügyével sem tudok azonosulni, ha egyáltalán van neki. Nem is lát engem. Romolus - Rémust farkastörvények táplálják ma is. Akinek anyjából kihalt az ősanyahit, aki adja a példát arról, hogy hogyan neveli Hunor - Magyar minőségben gyermekeit, annak tiszta képe sincs A Nőről, aki vele egyenrangú Ember. Itt a Földön az Isten teremtménye az Ember: Férfi és Nő. Saját képessége szerinti megnyílvánulása. Egyedül vagyok hosszú évek óta. A bennem álmodott világ vajúdik, mint egy filmes bonyodalom. A drámatagozat már tudatosan nem az én műfajom, amióta látom, mert tapasztaltam az okát, a kapcsolataim boldogtalanságát. Meghalt bennem a vágy, hogy a társnak hitt mellett, vele azonosulva Ádámként küzdjek feleslegesen, miközben mint Éva, a tragédia végén értem már a dalt. A lelket. A felelősségem felvállalását önmagamért, hatalmas belső figyelem, munka előzte meg, mielőtt másokért, az újjászülető világért színre lépek. Miben tudok segíteni ÉN? Minőségi munkával, Az Isteni ÉN*ek mindenhatósága megteremtésében, és az ehhez való életprogramozásban. Szert téve E*mesés ígéretre, szenteltessék meg a Te neved is. Ősanyahitem révén bizalommal, szeretettel. Varga Angéla
Judit M.Lassan egy éve, hogy visszaköltöztem Magyarországra. 20 év házasság és külföld után tranzit zónában érzem magam. Megyek tovább..... Kapcsolódási pontokat keresek. A válásom okán úgy éreztem, hogy most a régi és mély kapcsolataimra van szükségem. Vegyesek az érzelmeim, keresem a helyem. Ha érdekel, szívesen megosztom a tapasztalataimat arról, hogy: - Milyen Németországban az élet? - Nekem hogyan sikerült beilleszkednem? - Hogyan éltem meg idegen nyelven a mindennapokat?
Julianna SzámadóNem találtam eddig olyan megnevezett kategóriát, hogy önellátás. Ezért itt a legjobb helye, hogy Ügy. A küldetésem és remélem hamarosan a Mi küldetésünk lesz az önellátásra törekvés. Az Angliai életem is arra ösztökél, hogy másként lássam a világot és a felszaporodott élettapasztalat is, hogy befelé forduljunk, gondoskodjunk az élelmünkről, amilyen mértékben csak lehet. A ház megvan.a nyugdíj is-ami hiányzik az a társ, aki hasonlóan gondolkodik és szívesen ad három órát a munkának a napjaiból és a többi lehet kirándulás, olvasás, sport és másokkal közös élmény. Saját dolgok továbbvitele és így haladva az életünkben örömben előre. A csend, amiben élek- és szívesen megosztom: hallom, ahogy a só eléri a rizsfőző vizet-ja nagyon jó megélés. És a tiszta csillagos ég- és másfél órára a fővárostól. Ez jó így. Megosztásra vár- megosztásra vagyok készen.
Bertalan Balogh"Gravitálni" A lehető legpasszívabb kölcsönhatás amit el tudok képzelni. Hogy ez ügy-e vagy küldetés, vagy én hívhatom bárhogy nem fontos, nem számít mert az hív engem. A megélésem: Vannak dolgok amiket nem tudok nem csinálni. Úgy sem, ha nem csinálok valójában semmit. De azt érzem, ha már egyszer kölcsönhatásban vagyok akkor csináljam a legjobban. Őszintén. Vannak dolgok amikben nem tudok nem a legjobbra törekedni, nem azert mert jól akarom elvégezni azt amit amúgy nem is akarva csinálok, hanem azért mert nem tudok másként. Mert fontos! Mondjuk nem nekem, és azt sem tudom pontosan, hogy kinek, de nem akarom nem jól csinálni, félvállról venni, mert az már nem Őszinte. Nem őszintenek lenni pedig olyan, mintha homok kerülne a fogaskerekek közé. Lehet, h nem okoz azonnal hibat, de lassan tönkreteheti az egész gépezetet. Ha pedig jól akarom csinalni akkor utána nézek, ha elbizonytalanodom, megkérdezek valakit aki jártasabb az úton, vagy tapasztaltabb, segítseget kérek, vagy beiratkozok valami tanfolyamra esetleg csoportba. Mert nem csinálni nem tudom, ha meg csinálom akkor meg legyen rendbe. És én tudom (a) Rendbe tenni. És már illeszkedek is a RENDBE mert látom, hogy másoknak is fontos. Hogy pontosan mi? Meg kinek? Az meg, hogy miert? Azt nem értem...mert már nem Értem. Valami másért, ami fontosabb mint én. Számomra eddig nem tapasztalt csend és letisztultság kellett hozzá. Üresség, magány. Aztán valami elkezd suttogni, amit enélkül nem hallanék. "Elhivatottság" - tökéletes kifejezés. El-LETTEM-HÍVATVA. Hova, mire,mi vagy ki által, miert? Nem kell értenem, mert a világom nyer értelmet általa. Úgy képzelem, ilyen érzés lehet gravitálni.
dr. Joós KárolyA küldetésem úgy fejlődött, mint másoknak: először szülői elvárásoknak megfelelés. Utána az egyéniségem, egyediségem kifejezése és kamatoztatása. Végül ráéreztem a nagy áramlásra, és engedem… na jó, próbálom engedni, hogy része legyek. Szépen hangzik, de hát ugye a világ olyan, amilyen, én pedig csak egy homunculus... Mind a mai napig megfelelni vágyom a bennem élő szüleimnek és mestereimnek. És máig birkózom saját önző énemmel. Mérlegelés minden kanyarban: adni és kapni, dolgozni és pihenni, kapcsolódni és elcsendesedni, pörögni és lassulni. Hiányaimat elfogadni vagy sebeimet nyalogatni, keresni mások elismerését, szeretetét, vagy magamat elfogadni és szeretni – és abból adni. Nem látom át, nagyobb nálam. Hatalmas, végtelen, csodálatos káosz – az univerzális Rend megnyilvánulása. Ha megérteni próbálom, csak beleszédülök. Nincs más választásom, mint engedni. Ha görcsölni kezdek, mielőbb ki kell lazítanom, tisztítanom magam. Többet aludni, nem kihagyni a napi meditációt… és akkor és úgy, pár percre-órára… valójában… pofon egyszerű. Boldog vagyok ilyenkor. Rendíthetetlenül. Hálás, békés, teli szeretettel. És csak próbálom finoman erre billenteni a mérleget – el az önző, feszülő, nyafogó, toporzékoló énemtől. Erről szól a maradék életem: minden nap egy-két perccel többet lenni az Áramlatban. És akkor szárnyal a küldetésem is. Magától. Nem kell vele foglalkoznom. Érkeznek a kapcsolatok, az inspiráció, megvan az erő, a lendület, tudok sokat adni, és szeretem magam, és mindenkit, akit a közelembe sodor az élet. A folyamatos éberség, tudatosság a kulcs számomra. Nem belekényelmesedni mások pozitív visszajelzéseibe és az önajnározásba. S pláne nem belecsúszni az önsajnálatba és függőségekbe. Jelen lenni folyamatosan… rendet tartani belül… megélni a pillanatot annak, ami… tudni, hogy ez bőven elég. Hogy minden Rendben van, és volt és lesz mindig. Nem tudom elrontani. És honnan lehet ehhez erőm? Hát magamtól biztosan nem… és mégis van. Kapom, ha jó irányba állok, az Áramlat, a fejlődés, épülés univerzális fraktális mintázata szerint. Egyszerűen csak ilyen az világunk. Isten van. :) PS: Most visszanéztem itt, a Humania oldalán... milyen szép megnyilvánulása a maradék nárcisztikus vonásaimnak. Töröljem? Jó lenne... illletve jó? Mi a jó? Épp azt írom, hogy minden Rendben. Ha elküldöm, oké, ha törlöm, az is oké. Mosolygok magamon. Na, ez az érzés jó. Így aztán elküldöm. Hátha mosolyogsz Te is - ha ennyi értelme volt, az már melengeti a szívemet. :)
Joós IstvánMindent meghatároz. A hit. Nekem ez a tapasztalatom, hogy MINDEN más ahhoz, és csakis aszerint rendeződik, hogy az ember mit Hisz. Emberek tömegei nem tudják eldönteni. Nem merik következetesen első helyre tenni. Amit Akarnak, amiben Hisznek. Míg ezzel szemben valóságosan válik a világ teremtőjévé – a Teremtő Isten Társává–eszközévé az, aki ki meri mondani, amit Hisz. Én pl. ezt hiszem, ahogy egy barátomnak ma írtam: “A Facebookot akarjuk 10 év alatt lenyomni. És ami ennél sokkal aggasztóbb: én szilárdan hiszem, hogy ez lehetséges. A pózolás kultúrája után paradigmaváltás kell: az őszinte önfelvállalás platformját építjük. A Cél, hogy az emberek az életük útján – az élet játékában – haladjanak, aminek a módja tapasztalatom szerint az Igaz Beszéd. Humania ezt jutalmazza.” Ezt hiszem. Bármilyen abszurd is. És azzal arányban, hogy ki merem mondani tapasztalom, hogy mások kapcsolódnak, segítség jön, megvalósul. Paradox módon részben épp amiatt, hogy mennyire NAGY ez a cél. Kisebb feladat nem/kevésbé mozgat. Mi a LEGNAGYOBB CÉL, amit Hinni mersz – ami Benned Igaz? Mondd ki! Tedd első helyre! 🔥🚀