Tapasztalatok

• 

  Bene Ildikó

  Az egyik legnagyobb bátorság és egyben a legfelszabadítóbb érzés vállalni önmagamat. Persze ehhez először elég bátorságra, tudatosságra és elszántságra van szükség ahhoz a félelmetes folyamathoz, hogy egyáltalán merjem felfedezni önmagamat. Hogy ki is vagyok én valójában. Ki is az az önmagam? Merjek szembesülni sebeimmel és el tudjak indulni a gyógyulás útján. Akkor kezdtem el megismerkedni magammal, amikor egyre inkább megengedtem, hogy eleresszem az évek során felvett viselkedési mintákat és megfelelési kényszert. Ami, ha jobban belegondolunk, félelmetes dolog és áldozatot kíván. Addigi életem egy része erre a hamis énképre volt fölépítve, amiben még nagyrészt mások által felállított keretekbe, normákba szocializálódtam bele, amikor még mások – általam addig meg nem kérdőjelezett - elvárásai szerint működve definiáltam magamat. Ehhez az úthoz nélkülözhetetlen elviselni az árnyoldalaimmal való szembesülés fájdalmát és az átmeneti veszteségek megélését kapcsolataimban. (Melyeket később már inkább nyereségnek éreztem.) De csak így kezdtem el rálelni valódi önmagamra, ami még most is folyamatban van 😊 Ezen az úton kitartóan haladva gyönyörű jutalom várt és hiszem, hogy még vár is: szabad élet és olyan kapcsolódások, ahol valódi önmagam lehetek. Mert ekkor már nem a szerepeimhez kapcsolódtak/ kapcsolódnak mások, hanem egyre valódibb önmagamhoz. Hihetetlenül felszabadító érzés kapcsolataimban is valódi önmagamként megnyilvánulni. Az út nehéz, tele van fájdalommal, de gyönyörű helyre vezet.

  #Minták legyőzése

  Tovább

  4
• 

  Sheila Boateng

  She Wolf (1. Rész) - ha már farkasozunk - avagy hogyan vadásztam le egy idegen férfit az utcán - avagy ne lökd, hanem hívd Őszinteség? Let's go. Disclaimer: lesz benne vér Az utolsó szakításom pár hete volt. Előtte 3 évig szingli voltam, mert nekem senki sem volt elég jó. (Ez a felszín, őszintén viszont - és erre én is csak később jöttem rá - rettegtem tőle, hogy ha megtalálom a tökéletes pasit, akkor kiderül, hogy én miattam nem működik a kapcsolat) (lehet egyszer majd leírom, hogyan jöttem rá, mert nekem ez hatalmas felismerés volt, és a formula meg banálisan egyszerű volt) Szóval ez a kapcsolatom nagy hatással volt rám, kb az első volt a válásom óta. Így a szakítás is. Ő volt az, akinek mindenem odaadtam és széthaltam a kapcsolatban. Ezt azért mesélem el, hogy kontextusba kerüljön, hogy a szakítás után még keresett mindenféle ügyekkel, holott megkértem, hogy ne tegye. Sajnálja, zokog, félt, fáj neki, próbáljuk meg máshogy, juttassuk el egymáshoz az ottmaradt cuccokat, és amikor semmi nem működött, akkor bedobta, hogy egy ajándékot visszakért az Apámon keresztül. Erre kiakadtam. Ezt kifejeztem neki is egy levéllel, amit a visszaadott ajándékhoz mellékeltem. Elég tömörre sikerült, annyi állt benne, hogy: "Baszódj meg." Tüzet okádtam és úgy jártam-keltem az utcán, hogy egyáltalán nem féltem (sötét volt, egy vidéki nagyvárosban voltam), mert az energiám éreztén (van ilyen szó, ok?) biztos voltam benne, hogy egy gazember sem lenne annyira bátor, hogy egy utcában tartózkodjon velem. Forrongtam. Legszívesebben ordítottam volna. De nem tettem, hanem düh-sétáltam. Tudjátok, mikor nem mész sehova, csak teszed a lábad, hogy történjen valami. Aztán amikor már gondolatban az összes szitokszót elhasználtam, amit óvoda óta megtanultam, és kisírtam magam, hirtelen jött egy gondolat: "Baszni akarok! Ki akarom dugni magamból ezt a dühöt. Akarok egy férfit, aki nem néz se istent, se embert és szabadjára engedjük a poklot." És az volt a furcsa, hogy pillanatokkal később megszületett bennem az az érzés is, hogy ez így is lesz. Szinte azonnal elment mellettem egy pasi, elém került, így volt alkalmam megnézni. (Alig voltak az utcán) És nem viccelek, úgy éreztem magam, hogy kinőttek a karmaim a tappancsaim közül. Elkezdtem mustrálni (azt hiszem, az ezt jelenti, amire gondolok) és hallgattam, hogyan reagál a testem. -tetszik, hogy magas -kicsit túl nagy a feneke -nem látom a kabátján keresztül, de nem gondolom, hogy sportos a felsőteste Majd jött a következtetés a testemből: "Nye... " Megszületett bennem, hogy olyat akarok, aki jóképű, magas, sportos, jó stílusa van és egy vadállat. És tudtam, hogy lesz jobb áldozat. És itt azon van a hangsúly, hogy tudtam. Igazából lehetne ennek az egész posztnak az a címe, hogy "Tudtam" Ahogy sétáltam - még mindig gyorsan, immáron megszokásból - megláttam egy másik utcában 4 embert. Éreztem egy hívást. Néztem őket. (Ez azért nagy szám nálam, mert a "másságom" miatt tök sokáig nem mertem az emberek szemébe nézni, mert nem bírtam elviselni, hogy bámulnak. És ezt az utóbbi időben elég jól kitréningeztem magamból, de olyan pasikkal kevésbé voltak bátor, akik tetszettek nekem.) Szóval néztem őket és kiadtam a parancsot - anélkül, hogy láttam volna arcot - "Vadássz le!" Aztán hirtelen megálltam. Azon gondolkoztam, hogy hova is megyek és miért sietek. Amíg ezzel a gondolattal elvoltam, beértek. Elhatároztam, hogy a szemükbe fogok nézni. 1 nő volt és 3 férfi. Az egyik férfin megakadt a szemem, ahogy az övé is rajtam. Ha a másik kettő bűncselekményt követett volna el, nagy bajban lettem volna, mert egy vonást sem tudtam volna leírni a (... hogy hívják a bácsit, aki arcokat rajzol a börtönben? ) ... arcrajzolónak, mert annyira csak ezt a férfit láttam. Teljesen berántott. Átkerültem egy másik univerzumba. Amikor elment mellettem, bólintott és azt mondta: "Hello" (külföldiül beszéltek egymással) Én visszaköszöntem neki, egyáltalán nem kihagyva a hellomból, hogy mi jár a fejemben. Pont olyan volt, mint amilyet elképzeltem. De pont! Jóképű, sportos, és egy bőr tatyó lógott a kezén. Jackpot!! Tudod, kik szoktak ilyet hordani? A szerbek! Valakinek el kell meséljem, hogy ez miért volt teli találat, vagy maradhatunk egy ilyen szexuálisan rasszista ködben? Elmentek mellettem és sietős léptekkel haladtak. A férfi állandóan hátranézett, le is maradt egyszer, de aztán továbbment. Én ott tudtam, hogy ez le van játszva. Nagyon lassan elindultam én is az ő irányukba. Mint egy nagymacska. Magabiztosan. A csípőm magától ringott. A szemeim átláttak a sötéten. A bőröm érezte a mindenséget. (Nem is farkasnak, hanem inkább egy tigrisnek vagy párducnak éreztem magam, elsöprően kecsesnek és erősnek.) Nem siettem. Tudtam, hogy az enyém. Kidobtam egy láthatatlan lasszót rá és húztam magam felé. (Ezt már csak fejben) (Folyt. köv. a következő tapasztalat kártyán)

• 

  Battyányi Csaba

  Több mint 20 év vállalkozói tapasztalattal rendelkezem, mely során egy lapkiadás és hírportál üzemeltetésével foglalkozó, 8–14 fős vállalkozást irányítottam. Működésünk során egyszer a dinamikus növekedés, máskor pedig a 2008-as válság okozott komoly kihívásokat – mindkét esetből sikerült azonban megerősödve kilépnünk. A COVID-19 utáni időszakban tevékenységem új irányt vett: jelenleg kisvállalkozóként állásbörzék szervezésével, illetve kisvállalkozások értékesítési rendszerének online és offline kiépítésével, működtetésével segítem partnereimet. Tapasztalataim szerint a vállalkozásod a te tükörképed. Ha elakadást tapasztalsz, érdemes szem előtt tartani, hogy a probléma azon a szinten nem oldható meg, ahol felmerült – itt elengedhetetlen a nézőpontváltás. Saját tapasztalataim során kiderült, hogy bár rengeteg képzésen vettem részt – melyek díja akár egy budapesti lakás megvásárlásához is elegendő lehet –, a gyakorlatban csak a tanultak kis részét tudtam kamatoztatni saját belső korlátaim miatt. Mai szemléletem szerint az átalakulás érdekében érdemes külső szakemberekre bízni a vállalat fejlesztését projekt alapon, illetve rendszeresen részt venni olyan szakmai fórumokon, mint a vállalkozói master klub. Így nemcsak friss, releváns tudáshoz juthatsz, hanem a szükséges kapcsolati hálót is kiépítheted, amely vállalkozásod is megerősítheti.

  #KKV szféra
• 
• 

  Molnár Anita

  Előzőleg felvett, karrierrel kapcsolatos tapasztalatimnál leginkább a dolgok szépségét mutattam meg, hogy mennyire szeretem a szakmámat, mennyi aspektusa van és mi mindent tanulhattam általa. Itt van azonban ez a kiégés dolog, amit divatos mostanában hangoztatni elsősorban a munkánk kapcsán, de a közvélekedéssel ellentétben, nem csak a karrier terén érinthet minket. Megannyi szerepben létezünk az életben, női/férfi szerep, szülő/gyerek szerep, barát, társ...órákig lehetne sorolni. És minden szerepünkben kiéghetünk. A klasszikus munkahelyi kiégés mellett én például megtapasztaltam nőként és anyaként is. Nem könnyű kijönni belőle, de nem is lehetetlen és utána olyan erőket tudunk felfedezni magunkban, amikről korábban nem volt tudomásunk.

  #Kiégés
• 

  Papp Zsuzsanna

  2019-ben elváltam, az addigi életem összedölt. A gyász közepette ott álltam két gyerekkel azt se tudtam hogyan fogom fenntartani az életünket. A gyerekek nálam maradtak, mindenki szét volt esve én is és a gyerekek is. Én pszichológushoz jártam, a gyerekek mindenféle elakadásokkal küzdöttek. Keserédes időszak volt, amiben hoztam "túlélés" érdekében rossz döntéseket is, de tettem a lábam előre.

  #Elvált szülő szerep

  Tovább

  4
• 

  Sándor Attila

  25+ év. Ebből vajon mennyi a szerelem? Mennyi a szeretet és mennyi a szobatársi viszony? Érdekes ez. Teli vagyok kérdésekkel, ami jó. Van még bennem élet, ami élni, tapasztalni akar. Egy adott életszakasznak, egy adott kapcsolatnak mik a releváns halmazai? Mindkét félben elérhetőek ezek a halmazok? Lefedik egymást? Ki kinek a halmazába fér bele? Kinek melyik halmaz a fontos? Ezek a kapcsolódások az időben előrehaladva milyen dinamikát mutatnak? Mindig azok a halmazok a fontosak? Egyáltalán, mi fontos az életben? Az egyén lelki fejlődése? A társas kapcsolat szeretet alapú fejlődése? A mindenhez történő kapcsolódás megélése? Mit kell az egyénnek meghaladnia? Kell-e valamit is meghaladnia, vagy csak felismernie, tapasztalnia? Nálam, a mérleg nyelve jelenleg - egy aranycsöppet-, a saját megélésem felé billen, azzal a feszüléssel, hogy szeretném ismét az életet szolgálni, szeretettel a nagy egész átölelésében. Úton vagyok, célt nem látok, támogatásom nincsen csak segítő ráhagyatottságom. Ez így nem visz előre. Ezt élem meg kapcsolati válságként.

  #Kapcsolati válság
• 
• 

  Sándor Attila

  Pl; KisEmber sikere, a megvalósult ötlet. Amikor, már vagy négy hónapja dolgoztam az új munkahelyemen, az otthonteremtés falcsiszolása közben megjött a NAGY gondolat, egy komplex üzleti terv, ami anno, felforgatta a magyarisztáni reklámgrafikai piacot (is). Sok munkával, a jelentős részét meg is valósítottam már, amikor a programomat kiválasztották a cég amerikai központjában és a teljes EU régióból összesen 2 projektet kiemelve, két hétre kivittek az oda, majd onnan tovább az elnöki nyaraló-faluba, a Nagytavakhoz. Különgép; bőrülés lábtámasszal, Jet, behűtött italokkal; limuzin, sapkás sofőrrel; durva VIP hét; speciális nemzetközi kapcsolatépítési oktatással… Azóta (1999-2002) láthatóak a hatalmas kirakati “matricák”, a telibe grafikázott villamosok, buszok, taxik, mozdonyok, liftek, falak, padló, asztalok, vitorlások teste… stb. Szerettem ezt az időszakot. Roppant elfoglalt voltam, de hihetetlenül élveztem is. Sikeres voltam… Meg akartam teremteni a kényelmes családi fészket, kb nulláról. Sikerült! Most, 23 évvel később is sikeresnek tartom magam. Minden munkahelyemen villantottam maradandó szakmai nyomot és az adott cég piaci részesedését durván megemeltem. A titok most is csak annyi, hogy megtalálom a motiválható partnereket és minden erőmmel az ő sikerükön dolgozom. Valójában flowban. Ez hozza meg számomra az üzleti sikert. Akit érdekel, szívesen mesélek róla, segítek (talán új) utat mutatni a B2B kereskedelemben.
• 

  Veronika

  18 éve elváltam, 8 éves szeretői kapcsolattal a hátam mögött most itt állok 60 évesen és nem tudok ismerkedni... egyrészt nagy páncélt növesztettem, másrészt arrogáns vagyok... világéletemben én voltam a Szabó bakter, most is... elmenekülnek a legények. Karrier, pénzügyi stabilitás pipa, önismeretben lépegetek, férfiak, kapcsolódás ... ülj le fiam egyes!

  #Ismerkedés

  Tovább

  4

• 56
• 57
• 58

Igazából leírnám a tapasztalataimat, ahogy nálam történt ,hátha valakinek segítség vagy erőt tud meríteni belőle. Viszonylag elég sok minden történt velem az utóbbi 10 évben . A szüleim betegsége, ápoltam őket , majd eltemettem . Közben elvágtam , elköltözött tőlem a fiam, tönkrement egy vállalkozás, volt egy fantasztikus kutyám, el kellett temetni őt is , nagyon nehéz időszak volt ez . Ami életemben igazán segített átrendülni , azok a barátok , a célok, a sport. És nagyon túl is vállaltam magam . Mindenbe. Az egyik oldalról nehézséget okozott, a másik oldalról nem volt időm gondolkodni, nyalogatni a sebeimet vagy sajnáltatni magamat , hanem mentem az általam kijelölt úton , csak egyenesen csak előre. Mind külső szinten, mind belső szinten. Természetesen nekem is voltak nehéz pillanatok , amikor elkapja az embert a sírás vagy amikor felnéz az égre , hogy miért ?????!!!!!!!!!! Volt egyachilllesz szakadásom , egy kutyatámadásba léptem bele , hogy egy kisgyereket meg óvjak , nagyot ugrottam , rosszul ugrottam, elszakadt az achilleszem, és gipszben befeküdtem . Ott sok mindenre rájöttem, ott az NAGYON kellett. Ott sok mindent megértettema szülői mintákról , hogy tették a szüleim a tőlük telhető a legtöbbet és legjobbat a rendelkezésre álló lehetőségükkel jót akartak mint minden szülő a gyermekének , de az az ő életükbe állta meg a helyét . De rá kellett találjak , hogy nekem mi a jó az én életemben , megtalálni azt ami működik és elhagyni azt ami nem működik, vagy máshogy csinálni. És ezek gondolatok mellett fel kell építeni egy új életet . Sokszor nem olyan gyors ez a váltás , de felszabadító maga a gondolat és az életben van visszacsatolás , hogy van eredmény , hogy jó az irány. Az utóbbi tíz évem nagyon nagy tanító mesterei , hogy bízzak a bizonytalanban és a türelem . // Volt időszak, mikor sokat voltam egyedűl, és volt , amikor a hölgyek jöttek , mentek az életemben . Ezt is ki kellett próbálni. De rájöttem , hogy leginkább a tartalmat keresem, a nőt akivel egyszerűen csak jó akivel tudunk csatlakozni egymáshoz és megvan a mélysége a kapcsolatnak. Tudom, érzem, hogy van olyan , akit mellém rendel az élet, a sors. Teszem a doldom, s kivárom, amikor eljön az idő. Jöjjön amikor eljön az ideje. // Nekem ezeket tanulni kellett és kell is . Hát ez az én rövid történetem . Üdv . Mindenkinek.

Nekem nagyon sok kanyarral sikerült csak megtalálni azt a munkát, amit igazán szeretek és ami lelkesít. Sok vargabetűvel jutottam el idáig. Jól mutatja mindezt, hogy eredeti szakmám villamosmérnök, amiben egy percet sem dolgoztam. Bárcsak lett volna valaki a középiskolás éveim végén, aki segített volna abban, hogy milyen irányban induljak el, és hogy mi alapján válasszak szakmát, karriert. Ha nem szeretnél éveket elveszíteni a kereséssel, ha nem akarod azt, hogy a munkád csak és kizárólag a pénzkeresetről szóljon, mindenképp érdemes a benned rejlő potenciál alapján karriert választani. Az én tapasztalatom az, ha valamit szeretsz csinálni, akkor arra időt szánsz, amire időt szánsz, abban egyre jobb leszel, sőt, átlagon felüli tudást, tapasztalatot szerzel benne, amiből végül nagyon jól meg fogsz tudni élni. Nekem az segített, hogy a mentorom segítségével felfedeztük a bennem rejlő potenciált, azaz hogy mik az erősségeim, a motiváló készségeim, az értékeim és azok a motiváló környezetek, ahol szívesen dolgozom. Ezek adták aztán azokat a szűrőket, ami alapján sikerült megtalálni az én utamat. Keress meg bátran, ha úgy érzed, hogy te is szeretnéd megtalálni a benned rejlő kincseket és ebben segítséget szeretnél kapni.