Inczédy EditUgyan erre jutottam én is. De te ebben segítettèl nekem. Vissza nèzve annyira egyértelmű, annyira sima minden. Nem tudom már elképzelni azt, amit akkor, hogy csak önelégült vàgyak mentén kapcsolódunk,…mert làtszik a vège. Mutatja magát, hova fog ki forrni. Akkor ezt még nem láttam, s azt a lànyt, aki ezt nem látta, ölelem szeretem, mert ez a dolgok rendje. Köszönöm ! 😊
1
Joós IstvánÖrök hűséget fogadni... az emberek nagy része alkalmatlan az én tapasztalatom szerint / én magam teljesen alkalmatlan lettem volna 30 évesen. Mert épp csak három fogalom jelentésével nem voltam tisztában. Hogy mit jelent, hogy "Örök", hogy mit jelent, hogy "Hűség" és mit jelent, hogy "Fogadni". ... Arról nem beszélve, hogy ez "Isten előtt" történik, amiről-akiről lövésem nem volt 30 évesen még, mert szocializációmból fakadó mintáim és az intellektusomból kiinduló (tehát arrogáns) elméleteim voltak még csak, és tapasztalásaim nem. Egy ideje mondogatom, hogy mindezek miatt a házasságok 99%a nekem érvénytelennek tűnik. Akár kánonjogi szempontból is: mert nem voltak beszámítható, felnőtt, fogadalmat tenni alkalmas, a fogadalom tárgyát és tartamát értő, Istennel kapcsolódó állapotban a felek.
Ivánkovits NoémiIsten előtt örök hűséget fogadni. Lehet ennél szebb dolog az Életben? Az emberek nagy része azonban nem tudatos erre. Hogy ez mit is jelent. Elmennek a templomba, összeházasodnak, de fogalmuk sincs, hogy ennek milyen súlya van. Gondoljunk csak bele: két lélek egymásra talál és úgy dönt, hogy örökre együtt marad. Nem csak ebben az Életben. Az összes többiben. A végtelenségben. A soha el nem múlóban. Végérvényesen. Mindig. Egymást választva. Hát nem gyönyörű?
0
Beáta SzabóNem is olyan rég olvastam egy idézetet, mely szerint: „Ne panaszkodj a valóságod miatt, ha nem vagy hajlandó a nagyszerűbbet választani!” Sokáig én sem úgy gondoltam, hogy minden választás kérdése. Azt, hogy az én választásom, és, hogy választhatok akár másképpen is, ha úgy gondolom. Hogy semmi sincs kőbe vésve, és, hogy mindig dönthetek másképp. Sodródtam az árral, és engedtem, hogy mások válasszanak helyettem. Átadtam az irányítást az életem felett, és nem tettem ellene semmit. Ma már ezt nem teszem, mert megértettem, hogy az életemért egyedül én vagyok a felelős. Persze néha könnyebb másokat hibáztatni, a világot, a családot…. de a döntést mindig mi hozzuk végül. Úgyhogy feltettem magamnak a kérdést. Mit szeretnék, hogy milyen legyen az életem? Mi az, ami igazán boldoggá tesz? Ki vagyok én valójában? Milyen nővé szeretnék válni? Most már hajlandó vagyok a nagyszerűbbet választani, és behívni az életembe azt a női teremtő erőt, aki valójában én vagyok. Elköteleződtem emellett az élet mellett, és hiszem, hogy a választásom olyan utakra visz, amin szívvel, könnyű lélekkel és örömtelien járok.❤️
Iván JuditTalán csalás nem a saját gondolataimat leírni, csak valamit, amit hallottam, de nem tudtam volna jobban megfogalmazni miben vagyok épp. Valaki hallotta, beakadt neki, kihangosította és nekem is beakadt. Valahogy így szól: "Szerethetsz valakit és mégis dönthetsz úgy, hogy elbúcsúzol tőle. Hiányolhatod azt a személyt és mégis örülhetsz annak, hogy már nem része az életednek." Sokáig nem sikerült elengedni egy kapcsolatot, pedig csak egy részét kaptam meg annak, amire vágytam. Évekbe telt, többször nekifutottam. Szidtam magam, mert azt hittem gyengeség újra és újra visszatáncolni. Szégyelltem, hogy nem vagyok kitartó, következetes, úgy éreztem, hogy elítélhető, amiért olyasmiben vagyok, ami sokszor fájdalmas nekem. Miközben persze rengeteg öröm is. Most azt hiszem, hogy egyszerűen csak meg kellett érkeznem oda, ahol már nem erőből kell ezt végigcsinálnom, hanem meggyőződésből. Ehhez közelebb kellett kerüljek magamhoz, ami nem volt rövid út, mert messziről indultam. El kellett kezdenem jobban együttérezni magammal, elfogadni, hogy esendőek és szerethetőek vagyunk és belátni, hogy mindenki magáért felelős. Hosszú tanulás ez és még biztosan jönnek újabb leckék. De olyan, mintha egy kicsit mindig könnyebb lenne.
Mária SimoncsikKihez szabad kapcsolódni? Levegős jegy és 5-ös sorsszám lévén, nagyon könnyen tudok kapcsolatot teremteni másokkal. Ezek az adottságok sikeres építésszé tettek, mert nemcsak egy házat tervezek másoknak, hanem egy otthont, ahol jól érik magukat az építtetők. Mindig azt mondom, hogy közös gyermek születik a tervezés végére, mert beleélem magam a helyzetükbe, és nemcsak a megrendelőknek, hanem magamnak is tervezem a családiházat. Ki akarna magának rosszat? 27 évig éltem boldog házasságban férjemmel, 5 éve, a covid járvány ideje alatt, nem kezelt tüdőgyulladás miatt, elköltözött az angyalok világába. Túléltem a gyász időszakát, melyet szépen le is zártam az elmúlt időszakot. Sokat dolgoztam érte, sok-sok meditáció, oldás, sírás-rívás után sikerült. Le kell menni a tó aljáig! Azóta a tágabb családomban is, egy nagyon mélyen szerelmeses kapcsolat után kiderült, hogy mérgező emberek vesznek körül. Mondhatjuk, hogy nárcisztikus, szociopata, pszichopata tulajdonságokkal rendelkező emberek között éltem. A legszomorúbb, hogy észre sem vettem., tiszteletből, megfelelésből, odaadásból... és még sorolhatnám. Egy barátom azt mondta, hogy úgy látod az embereket, mint a Mennyei Atya, szereted őket, semmi rosszat nem tudsz elképzeni róluk. Pedig a FÖLD bolygó nagy tanító! Baráti kapcsolataim is tisztultak. Ahogy tudatosan fejlődöm, és az olló két szára egyre jobban nyílik, volt akit el kellett engednem. Tudod, amikor túl cuki vagy, optimista, idealista, támogatod a másikat az útján. Nem vesznek komolyan... Pedig nagy mélységeket élek meg, ott a RÁK aszcendensem is. Bár erre azt mondák a hozzáértök, hogy csak az AC. a megjelenésdet befolyásolja, nem mindig értek ezzel egyet. Ennél komplexebb a rendszer. Bárkivel, bármit, bárhol...meg tudok beszélni, rá tudok hangolódni, értem, érzem őt. Látom. Most ott tartok, hogy inkább egyedül , de nem magányosan, élek, elengedtem a mérgező, Anya- és Apa-sebbel rendelkező személyt, személyeket, úgy, hogy én folyamatosan dolgozom a magam tudatalattijával, mintáimmal... Nagyon hiányoznak az Intellektuális, Spirituális Nagy Beszélgetések! Mit tanácsolsz nekem?
Bertalan BaloghHárom fèrfival ülök szemben. Èn vagyok a legfiatalabb. Arcuk minden ránca az èletükről mesèl. Egy szelíd hang azt mondja: Mondd el nekik, hogy mièrt, mièrt csinálják vègig, mondd el nekik, hogy mièrt èrdemes èlni... miközben a válaszon gondolkozom...zuhanok. Mint egy fa az erdőben, ami egyre csak növekszik de gyökeret nem ereszt. Oldalra nyújtja ágait, hogy támaszt leljen társaiban, de ő maga nem támasza a többieknek, nem ad otthont állatoknak, csak kívülről olyan mint a többi fa, de valójában nem rèsze az egèsznek. Nekem ilyen èrzès volt fèlve èlni az èletem. Talán meghalni sosem akartam igazán, inkább megszűnni. Fellèlegezni, azt èrezni , hogy újra megpróbálhatom. Amit elrontottam, újrakezdhetem, amit szerettem, újra èrezhetem, amit nem mertem, visszakaphatom. Kell legyen valami több, kell legyen valami. Hiszen annyi mindent nem úgy akartam. Annyi mindent megbántam ès csak azèrt döntöttem úgy... Mert nem ismertem magam. Mert nem is mertem magam... ...elkötelezni az èletem mellett. Ès ebben benne van az èletemhez fűződő minden fèlszegsèg. A hibáztatás, a hiányèrzet, a halogatás, a remènykedès, visszavágyás, a telhetetlensèg, az elègedetlensèg...stb, de legfőkèpp a felelőtlensèg. Hogyan is èlhetnèm az èletem, ha nem vagyok elèg bátor felvállalni azt. Nehèz ezt megfogalmazni. Olyan èrzès volt, mintha egy olyan hajót kellene átvinnem a tengeren amin nincs tőkesúly ès iránytű. Lebegtem a vizen. Remèltem, imadkoztam, hogy valami vigyen át a túlpartra mert bármit teszek az vègzetes lehet. Így jobbnak tűnt óvatoskodni vagy nem tenni semmit. Ha mègis, csak olyat amièrt valaki vállalja a felelőssèget. Számomra az èlet a bátorsággal kezdődik. Merem-e őszintèn felvállalni magam? Merek-e igaz emberkènt èlni? (Hűnek lenni magamhoz) Merek-e szeretni? Nem gondolom, hogy a bevezetőben leírt jelenetnek kell legyen tanulsága. Nem szeretnèm megfejteni az èlet èrtelmèt, legfőkèppen nem egy bejegyzèsben. Úgy èrzem ez volt az a pont, ahol először talajt èrt a lábam. Ahol olyan útra lèptem, amin előttem nem járt senki. Nekem ez az èlet.
PéterKedves Edina! Bár nekem két hosszabb kapcsolatom is volt, de pontosan értem a gondolataidat. István korszakos ábráját sokat tanulmányoztam magam is és igen szépen illeszkedett az életem az ott jelzett szakaszokhoz. Voltak kilengések, visszaesések, de talán most értem el oda, hogy már a tudatosság és a valódi érzések/értékek képesek felülírni a lendületet. A tökéletes kereséséről már átálltam a jóra való igényre. Szerintem ez az önmagunkkal való megbékélés egyik fontos jele. Remélem, hogy Neked is sikerül ezt (vagy hasonló) állapotot elérni és lesz ehhez kapcsolódni vágyó és képes férfi. Én hiszem és tudom, hogy ez kifele is látszódik az emberen és ez lehetővé teszi, hogy megtalálja megfelelő kapcsolódást a másikkal.
- Péter
Azt tanultam meg az elmúlt években, hogy egy kapcsolat akkor működik, ha két ember külön-külön is rendben van. Nem megmentőt keresek és nem is szeretnék az lenni — inkább társat, akivel együtt lehet építkezni.
2