Balogh MariannIgazi királylány voltam a mi gyönyörű palotánkban, és hittem, hogy boldogan élünk míg meg nem halunk. Haladtunk, fejlődtünk, két csodálatos gyerekünkkel teljesnek éltem meg az életem. Aztán kezdett valami változni... Először csak csendesen, észrevétlenül, majd hangosabban, fájóbban. Tudtam én, hogy valami nem jó, nem vagyunk már boldogok, de bíztam abban, hogy megoldjuk, bíztam magunkban, hogy ezen is túljutunk. És akkor döbbenetesen váratlanul ért a felismerés, hogy a férjem már nem ezen az úton jár. Mást választott. Én mondtam ki, hogy el akarok válni, de azt éreztem belehalok. Azt ezt követő időszakban úgy éltem az életem, minta már meghaltam volna. Nem tudom hogyan vittem végig a mindennapokat, hogyan tudtam elköltözni, egyedül új életet kezdeni. Mindezt úgy, hogy közben a maradék méltóságomat megőrizve, emberséggel, tisztelettel vittük végig a válást, és a mai napig jó kapcsolatban vagyunk. Rengeteget sírtam, sajnáltam magam, szörnyen nehéz volt a mintákat elengednem, harcoltam ellene, küzdöttem, mert én a régi életemet akartam vissza. És egy ponton megváltozott minden. Azt vettem észre, hogy már nem akarok visszamenni, hogy élvezem a szabadságom, azt teszem amit én akarok, úgy ahogy én akarom. Ráadásul a lányaimmal a kapcsolatom gyökeresen megváltozott. Soha ilyen közel nem voltunk egymáshoz, kapcsolódni tudtam velük. Mertem megmutatni nekik a gyengeségemet, sebezhetőségemet, és nekik is megengedtem ugyanezt. Hitelessé váltam.. Ma már bátrabban megélem a mélységeket, és szárnyalok a magasban is. Ha szeretnél egy támogató beszélgetést, örömmel segítek.
6
József Gonda2x váltam, 4gyerek..... volt hosszú nehéz és volt egyszerű.... mindegyik Rólad szól, mindegyik tükör ... de nehéz észrevenni és használni jól
2
Morgós BenceSzépen válni, boldogan élni külön, gyermekkel → Több éve már külön élünk a gyermekem édesanyjával. Sikerült nagyon jó, szeretetteljes kapcsolódást kialakítanunk. Bár a különválásunk folyamata nehéz volt mindkettőnknek, mostanra szeretettel tudjuk megölelni egymást. Csinálunk közös programokat a gyermekünkkel hármasban. Jól működő gazdasági rendszerünk van. Feles időbeosztásban neveljük gyermekünket. Segítjük támogatjuk egymást szülőtársként a kihívásokban. Igazából nagyon jó élmény számomra ez az élet, csak javasolni tudom a válást / különélést, számomra harmóniát hozott, amiben kellő idő jut a gyermekemre és a saját dolgaimra is és a gyermekem édesanyjával is pont ideális minőségben tudunk kapcsolódni. Szívesen segítek neked is, hogy hogyan lehet ezt összehozni.
- Anita Török
Egy másfél éves fiúgyermek elvesztését még ketten gyászoltuk a férjemmel, de amikor a kisebb fiunk 5 és fél éves lett, a férjem elköltözött tőlünk. Pedig még kuglófot is sütöttem a szeretőjének. Kevés volt, vagy lehet, hogy túl sok.... Inkább az utóbbi. Ma pedig újra vele élek és a szeretőnek nyoma sincs, ellenben van békesség és nyugalom. Az alatt a 10 év alatt míg ketten voltunk a fiammal nagyon sok mindent tapasztaltam és ebből a legfontosabb az, amit tanultam tőle. Nem kell az életet komolyan venni, mert játék az egész.
Zsuzsanna Vadász15 éve meditálok napi szinten. Meditációim leginkább az érzéseim elfogadásáról,a "miért érzem így magamat" megértéséről és annak felülírásáról szólnak. 45 éves koromig férjnél voltam, az üzleti életben tevékenykedtem, saját vállalkozást igazgattam, családot alapítottam, utazgattam, élveztem az élet napos oldalát. 25 év együtt élés után váltunk el a férjemmel egymástól. Nehéz évek következtek. Különböző közösségekhez csatlakoztam, iskolába és tanfolyamokra jártam,pszichológiát tanultam, önismeretet fejlesztettem. Igyekeztem kívülről rálátni a helyzetemre és önmagamra. Rengeteget tanultam, tapasztaltam. Hajtott az akarat, hogy ne adjam fel, hogy soha, semmilyen körülmények között ne keressek mást, mint a mélyen önmagamban lakó igazságot. Soha nem volt célom az életem elhibázott eseményeinek, vagy kapcsolatainak megtagadása. Máig jó kapcsolatot ápolok a volt férjemmel, sőt a válásunk óta eltelt 10 évben továbbra is együtt igazgatjuk közös válalkozásunkat. Hogy idáig eljuthassak meg kellett tanulnom az érzéseimet és érzelmeimet elfogadni és megismerni a működésemet. Ma már tudom, hogy a fájdalom, a düh, a szomorúság, bár kellemetlen érzések és bizony félelmetes elfogadni és megélni azokat, de egyben lehetőség is, hogy életünk nem működő részeiből kiegyensúlyozottan és szabadon tudjunk továbblépni. Mára az út, amit bejártam és a rengeteg megtapasztalt helyzet tudássá érlelődött bennem. Hitelesen tudok dolgozni az érzéseimmel és ebben másokat segíteni. Először önmagam életét tettem rendbe, majd módszeremmel segítettem a családtagjaimat és barátaimat is, hogy életük hétköznapjait kiegyensúlyozottan élhessék meg. Pár éve pedig már érzelmiintelligencia fejlesztéssel hivatalosan is foglalkozom. Ha megszületett benned a vágy, hogy belekezdj ebbe a munkába, sokat tudok majd segíteni neked. A lelkeddel egyetértésben, a személyiségedet is kézen fogva, egy darabig együtt megyünk majd az úton.
- MHMelinda Horváth
Közel 5 éve váltam el húsz év házasság után. Ha kellő önismerettel rendelkeztem volna korábban, akkor felismertem volna időben, hogy méltatlan kapcsolatban éltem hosszú éveken keresztül. A félelmeim voltak amelyek visszatartottak, de amikor már a testem is jelezte, hogy valami nincs rendben az életemben, akkor muszáj volt lépni. Azóta igyekszem megismerni minél jobban önmagam, megfigyelve az érzéseimet különböző helyzetekben, megélésekben. Szeretnék ismerkedni, beszélgetni,nyitott vagyok az új dolgok iránt.
3 - Krisztina Császár
Hosszú utunk volt, több hullámvölggyel. Sokáig a minták győzedelmeskedtek: a család és a pár fontossága szemben az önazonossággal. Nem volt viharos kapcsolat, a hétköznapokban jól kiegészítettük az anya-apa szerepet. A két gyerek után az anya szerep felerősődött, míg a női szerep fokozatosan elaludt. Miközben az önismereti utamat jártam (egyedül) a gyerekek nőttek és megérkeztem oda, hogy van szabadidő, de hol van a nő bennem? És hol van a férfi mellőllem? Hagytam elveszni, hagytuk szunnyadni. Nem tudatos döntések voltak ezek, és ennek kockázatával sem voltunk tisztában. Megteremtettem a saját távolságom tőle, amit már nem tudtam legyőzni. Ő sem tudott ebben, ezen a ponton segíteni. Egyedül voltam társas magányban, döntöttem, léptem. Most értem meg rá. Jól vagyok :)
Poczik Hajnalka4 évig váltam. Nem akart elengedni. Egy birtokló erőtánc volt a miénk. Ő agresszív, én passzív agresszív. Persze ezt akkor nem láttam. Rengeteg határt átléptem és rengeteg határt átlépett. Kiléptem a házasságunkból. 10 évvel később már Anya és Apaként ültünk nálam, a nappaliban. Kimondtam, hogy sajnálom. Láttam milyen jól esett neki. Átment, mert őszinte volt. Jólesett volna, ha ő is kimondja. Nem tette. Gyakorlom ennek az elengedését is. Hiszem, hogy a düh, a harag nem jó vagy rossz. Van. Lehet. Olyan érzés, mint a többi. Jön és megy. Ha beleragadtál valamibe, a haragodba, vagy a kapcsolatodba, egy állapotba, egy érzésbe. Érzed, hogy téged emészt, nincs energiád, nem eszel, alszol. Már szorít, mint egy szűk ruha, amit levetnél: keress bizalommal.