StellaNői utam eddig: A mintáim csődje 2014- ben volt. 26 évesen ott álltam a kezemben a mester diplomámmal és jött a kérdés bennem, hogy akkor most mi lesz? Úgy képzeltem el,hogy eddigre már férjnél leszek, esetleg dolgozok a szakmámban és lassan jönnek a gyerekek. Ebből semmi nem volt meg. Irigyeltem a bárátnőimet akik kapcsolatban voltak. Nekem az egyetem alatt 1 próbálkozásom volt, ami csalódással végződött és utána depresszióba süllyedtem, emiatt nem is próbálkoztam tovább, inkább a tanulásba fektettem energiát, mert az jól ment. Párkapcsolatban nem volt előttem jó minta, szüleim funkcionális kapcsolatban voltak, majd válást követően én lettem köztük a villámhárító. Azóta újból együtt vannak kb ott folytatva ahol abbahagyták. A női utam itt indult, mert annyira hiányzott az hogy párkapcsolatom legyen,hogy belevetettem magam az ismerkedésekbe. Önbizalomhiányból és mély depresszióból visszatekinteve ez jól ment....csak éppen nem azt az eredményt hozta amit szerettem volna. Kapásból belefutottam a Csodaszarvasomba, aki pár alkalom alatt olyan érzéseket/ vágyakat szabadított fel bennem, hogy az ismeretség megszakadása után ezeket a vágyakat kergettem a további ismeretségeimben. Tapasztaltabb akartam lenni, érezni akartam azt a Nőt, akit mellette tapasztaltam. Nem hittem el, hogy lendülő Istennő lennék, holott ebben az állapotomban elég jól ment a kezdeményezés, amire javában pozitív visszajelzéseket kaptam, nyilván ezekből az ismeretségekből kapcsolatok nem születtek, mert a partnerek lazábban gondolkodtak. Emiatt habár változatos élményeket kaptam, mégis csalódások sora ért. Majd jöttek a szeretői kapcsolatok: Egyikben megtapasztaltam milyen amikor akarnak velem időt tölteni, szerveznek velem programokat, de nincs fizikai kontaktus,mert ott a barátnő. Ennek akkor lett vége,amikor én már többet akartam. A másikba először nem akartam belemenni, mert idősebb is volt a partner és tudtam, hogy mindenkinél bepróbálkozik, azonban annyira sokat bókolt, legyezgette az egómat és volt benne valami ősi férfi/ macsó "erő", hogy végül mégis belementem. Itt kaptam olyan visszajelzést, hogy azóta oldódtak meg lelki problémái, amióta engem ismer. Ezt is én zártam le mert úgy éreztem, a régi kapcsolatából jönne velem egy olyan kapcsolatba, ahol nincsenek alapok, csak folytassuk ott ahol a másikkal abbahagyta. Ezek után én nem akartam több szeretői viszonyt mert még mindig úgy éreztem én csak pótlék vagyok, nem vagyok elég jó. Párhuzamosan majd a 2 szeretői viszony után belemélyedtem az önismeretbe, mert nagyon akartam párkapcsolatot és addig mentem amíg ki nem derítettem miért nem működik ez nekem. A változások: első nagy felismerésem a Csodaszarvasommal volt, vele az évek alatt párszor kereszteztük egymás útját. Vele az utolsó alkalommal azt tapasztaltam, hogy lekerült az addigi piedesztálról és végre egyenrangúak lettünk, ott jött bennem az újabb kérdés,hogy akkor most mi van? Erre a kérdésre még keresem a választ,holott évekkel ezelőtt volt. A következő élményem hosszú ismerkedés mentes utáni randin volt, amikor azt tapasztaltam, hogy végre jól érzem magam, nem vagyok ideges, érdekel a másik, élvezem a beszélgetést, és meglepett amikor a partnerem mondta, hogy ő izgul a társaságomba. Eddig mindig én voltam aki izgult. A legutolsó pedig amikor egy itt megismert társam elkezdett mesélni arról, hogy mi lehet az ügye, itt megtapasztaltam egy pillanatra milyen lehet egy lelkesítő férfi. Nem érzem,hogy végeztem volna az amazonsággal, így ez az élmény is kérdőjel maradt bennem. Ami jelenleg bennem van: Jól érzem magam a bőrömben. Jó érzés Nőnek lenni ( ezzel nagyon sokáig küzdöttem, mert inkább fiús voltam). Ami kimaradt és most jönne, de úgy érzem nehéz mert nem találok motivációt, hogy végre megmutassam magam és Nőként hassak a másik nemre. Eddigi próbálkozásaim inkább pofonok voltak, bár úgy érzem túlságosan férfi energiából működtem, mert általában harcos társat láttak bennem, aki amúgy mindig felülkerekedett. Nehéz mert nem erre vágyom. Nehéz azért is mert kapcsolódni vágyom, már nem szórakozni. Jelenleg nem igazán látok magam körül olyan jelöltet akinek megmutatnám magam. Aki körülöttem van az stabil kapcsolatban van és nem is vonz. Kezdek beletörődni, hogy nem kész férfit fogok kapni bár jelenleg olyat sem látok aki éppen születőben lenne. Küzdök azzal, hogy most mivel van dolgom.
2- Stella
Sziasztok! Rég nem posztoltam, utoljára még a régi platformon volt megosztásom. Mindig a kihívás megfogalmazása volt számomra nehéz, most ez megfordult inkább a tapasztalat írás esik nehezemre. Jelenleg saját megélés szerint az Amazon tetőzése/ ereszkedésében vagyok. Tetőzése mert idén januárban halt meg bennem a királylányos álom egy kapcsolatról és akkor öltöttem fel egy olyan páncélt amivel a már agyamra menő titánokat, lendülő vándorokat kizártam az életemből, távolságtartóbb lettem az addig guruként elfogadott jógaoktatómmal benne csalódtam is, és a baráti körömbe tartozó fíúkkal is. A bennem lakozó férfi oldalt is teljesen elutasítottam. (Sokáig úgy éreztem én a férfi utat járom, azzal jobban azonosultam, családban nálunk a szüleimnél szerepcsere van.) Másrészről jelenleg felmondás után élvezem a szabadságot. Van tartalékom az anyagi biztonságot megteremtettem magam számára, valamint az önismerettel is olyan téren végeztem,hogy értem hogy működöm, mi zajlik körülöttem. Úgy érzem valami/ valaki/ én magam? Megtart és biztonságban vagyok, jó helyen vagyok. Kihívásaim: 1. Rendrakás az élet minden területén, kapcsolatokban, magam körül, magamban. 2. Lágyulni, mert az elmúlt egy évben rettentően kimerített, hogy a munkámban férfi energiából kellett működnöm és hiába kerestem jól, hiányzott a női minőségem ami háttérbe szorult. 3. Megfelelő minőségben kapcsolódni. Eddig a kapcsolódásaim az én mit kapokról szóltak, most kettősségben vagyok legtöbbször egyedül tudok töltődni, de még tudok fogadni kívülről is figyelmet, de már elég kevés is visszatölt. Van erőm, sokszor feleslegem is, ezt próbálom jól hasznosítani változó sikerekkel. Köszönöm, hogy elolvastad 🙏
Halmai ZoltánMi az hogy tökéletes? Minden ember más! Lehet e tökéletes ugyan úgy egy másik ember járhat e ugyan azon az úton? Hisz máshonnan jött más a megtapasztalt valósága! Én segítőként , csontkovácsként, terapeutaként még nem találkoztam két ugyanolyan problémával. Hasonló volt, és lehet hasonló képp megoldást is találni, de mivel minden ember más így azt szoktuk mondani ha 20-30ezer embert megkezelsz erős kezdő vagy! Mindig jön egy újabb probléma amire megoldást kell találni ettől tudsz fejlődni. Na és ha jó úton haladsz a Jó Isten egyre nagyobb problémákkal fog megtalálni, hogy lássa fejlődsz e!? A gurukkal nem az a baj hogy ott vannak ahol hanem az, hogy szinte mindegyik az egy és üdvözítő utat kínálja, ahelyett hogy azt mondaná nekem így sikerült... Ha megpróbálod követni a példámat köszönöm, de ha nem érzed, nem éled meg úgy ezt az utat, ahogy az számodra jó, és a kívánt eredményt hozza akkor nem én vagyok az embered, keress mást, olyat akivel tudsz együtt rezegni akinek a tanítása, tapasztalása befogadható számodra. Hogy le kell e ölni a gurukat?! Hát nem gondolom... Ha így érez valaki akkor az a sötét oldal programját vallja magáénak. Inkább meg kell haladni őket.. Egy mester, vagy guru mindig azt fogja éreztetni a tanítvánnyal, hogy ő a több ő van előrébb. Míg egy tanító gyönyörködik abban ha egy tanítvány túlszárnyalta őt mert tudja, hogy nem az ő valósága hozza meg a köz-ős-ség fejlődését hanem az ha minél többen lépnek a világosság útjára.
Szőcs Balassa TeodóraPár napja esküvő fotózásra indultam, mikor odaértem megláttam, hogy a videós az a kolléga aki közel 10 évvel ezelőtt az első elsőáldozás fotózásom alkalmával, odajött és megkérdezte engem ki tanított fotózni, mondtam senki, válaszolt látszik... Számomra a karrierem elején ez eléggé beégett.. Azóta, mikor megláttam valahol mindig összeszorult a gyomrom és félelmet éreztem, a régi megalázottság élmény miatt. Vissza a jelenbe, szóval odaértem és láttam kivel kell ma egész nap együtt dolgoznom és újra indult a nehéz érzés. Annyira úrrá lette rajtam, hogy persze bakiztam is egy nagyot lelöktem a menyasszonyi csokrot vázástól, és eltör egy része... Nah rögtön mondták ott mindannyian , hogy nem szólnak a menyasszonynak, stb... Összeszedtem magam az autóban mikor senki se látott, majd menyasszonyi háznál, mikor volt rá alkalmam szóltam, mi történt, és nézzük meg hogy lehetne kijavítani. Szerencsére a díszítős még megvárta menyasszonyt és tudott segíteni... Nagy kő esett le a szívemről, hogy mertem őszinte lenni és sikerült megoldani, de az a kisebb megélésem volt aznap. A templomi ceremónia a végén odajött a videós hozzám és azt mondta milyen jó velem együtt dolgozni ügyes vagyok... Nah éreztem most vagy soha, válaszoltam, oh köszönöm 10 évvel ez előtt nem ezt mondtad, és elmeséltem mit is. Visszaemlékezett és eszébe jutott, hogy milyen gáz volt az ő szavával élve, rájött hogy valami más miatt ideges volt és rajtam csattant. Bocsánatot kért, és nagyon sajnálta, én mivel aznap jobban sikerült megismernem, megismertem az emberi oldalát, teljes mértékben meg tudtam neki ezt bocsátani, és helyre tenni magamban ezt a 10 évvel ezelőtti történetet. Azóta mégegyszer bocsánatot kért, és mondtam nekem teljesen rendben van már, már ha meglátom szeretettel tudok rá gondolni. Rendrakás egy újabb részletének érzem ezt is.
NapsugárSokáig nem tudtam elviselni hogy nem vagyok tökéletes. (Oroszlán napjegy) Egy családállítás alkalmával döbbenten álltam szemben azzal a ténnyel, hogy mindent ami nem fér bele a napsütéses, mézes-mázas, minden tökéletes és szivárványos világnézetembe, arról nem vettem addig tudomást. Olyan mértékű elfojtott dühöt, frusztrációt, haragot és hasonló érzéseket halmoztam fel addigra, hogy majdnem felrobbantan tőle. Életveszélyes volt ez az energiahalmaz amit az évek alatt a szőnyeg alá sepregettem. Mérgező volt magamra nézve is, és a környezetemben élőkre is, hisz időről időre túlcsordult a pohár, és az lavinaként zúdult valaki nyakába. (Jellemzően sajnos azoknak a nyakába, akik a legközelebb állnak hozzám..) Sajnos ez a mai napig előfordul, ha nem tartom a fókuszt, nem vezetem le ezeket az energiákat tudatosan: mozgás, éneklés, tánc, takarítás stb. Azon a családállításon megkaptam az új becenevem/definícióm, amivel -mégha először sértő is volt, és fájt is- rögtön tudtam azonosulni, hisz a szívem legmélyebb bugyrában nem volt titok hogy ki vagyok valójában: egy "Vaddisznó Napsugár-Királylány" -a mező aznap is jól működött- :-)
Noémi TelekA szeretői viszony után 2022 őszén (jegyzem meg, én nem tudtam, hogy az, egészen a végéig) – amibe nem önként csöppenve berántott a Mindenség, és ezt komolyan mondom, így volt, berántott… odatették nekem, szó szerint, de ez is hosszú sztori – megfogadtam magamnak, hogy nem randizom, amíg nem érzem, hogy képes vagyok többre, mint buliban összeszedni valakit, hazavinni, vagy merészen ott helyben egymásnak esni egy eldugott helyen, esetleg ugyanígy Tinderen egyszer röhögve, máskor felizgulva férfiak agyát húzni, totális kontrollban lenni. Ebből 2 év önsanyargatás lett, de őszintén, megérte. Még akkor is, ha ott volt valaki új, izgató és nagyon finom falat. Ez alatt a 2 év alatt milliószor zuhantam össze zokogva az új és bútorozatlan lakásom nappalija közepén, kérve segítséget ‘valamitől’, ‘valakitől’. Nem vagyok vallásos a szó ilyen értelmében, de hiszek valami ‘Nagyobban’. Ennek ellenére imádkoztam is, nem egyszer. Üvöltve, zokogva, néha bormámorosan, máskor pusztán kimerülten. Hónapokig nem tudtam felállni a padlóról. Ez tartott egy ideig, de volt egy pillanat, amikor átfordult valami. Nem tudom pontosan, mi volt az, de tudtam, hogy bármit csinálok, tök mindegy. Minden mindegy. Kapálózhatok amennyit csak akarok, de bele kell simulnom az akkori Jelenbe. Lenyugodtam. Közben a karrierem szárnyalt, mert ha valamiben, abban jó vagyok, hogy kihozzam másokból a legjobbat. Nem embertelenül. Rájöttem, hogy képes vagyok másokat többre sarkallni, fejlődést kihozni a saját erejükből. Mert részemről nincs mögötte önző érdek. Legalábbis nem érzem. Több mentoráltam sikerét láttam, a csapatom meg egyszerűen megállíthatatlanná vált. A családállításokra is már nem a saját állításomért mentem, az úgyis haladt. Észrevettem, hogy a szerepek, amiket kaptam, mindig a megoldást, feloldást jelentő szerepek voltak… másoknak. Olyan stabilitást éltem meg ebben, amit még soha nem tapasztaltam. Erőt éreztem. Mi a fene történt?! Mi volt velem?! De komolyan… Viszont még izgatott valaki….és jött is végül…miután megengedtem.
Judit TorjákVan az a pont, amikor az ember azt mondja, hogy elèg...Ez így nem jó, ahogy van, ahogyan vagyok. Mert, hogy nem voltam sehogy, már nem tudtam ki vagyok...idestova 8 éve. A mai napig emlékszem a kavargó érzésekre, amikor oda álltam a volt párom, a gyermekem édesapja elé és azt mondtam, hogy nem tudok többet hazudni magunknak, azt szeretném ha vége lenne ès külön folytatnánk. Ha ez egy összekuszálódott gombolyag lett volna, akkor olyan színes és gubancos érzésekből állt volna, mint a magány, félelem, kiszolgáltatottság, értéktelenség, düh, szomorúság... Valahol itt kezdődött minden, az önismereti utazásom. Ezzel az Összegubancolódott gombolyaggal kezdeni akartam valamit, hogy jobban legyek, hogy értsem önmagam. Az élet ajándékozta a lehetőségeket, amelyekkel èltem. Kèpzèsek, melyek nem csak a szakmámat segítettèk, hanem közelebb kerültem önmagamhoz is. Fàjó volt megèrteni, hogy mit kerestem a hosszú, 13 évig tartó pàrkapcsolatomban. Mèg fàjóbb volt kimondani, hogy miért lettem anya. Arcul csaptak az ezt követő ismerkedési próbálkozásaim, a vágyaim megélése vagy éppen nem megèlèse. Mondhatnàm, hogy kudarcok voltak. Sőt előszeretettel helyeztem magam a jól ismert mártír szerepbe ès sajnáltam magamat. De az igazság az, hogy mindezek csupán tükröt tartottak önmagam felé... A tükör egy nagyon sèrülèkeny tárgy, hamar millió darabjaira törik. De leginkább az a személyi hullik pillanatok alatt darabjaira, aki nem csak nézi, hanem látni is szeretné benne önmagát. Sokáig utàltam azt, amit mutatott: A kislányt, aki fèl, hogy olyannak látják amilyen. Aki a legjobb akar lenni, hogy észre vegyék. Aki csak szeretve szeretne lenni. Az anyát, aki nem akar olyan lenni, mint a saját anyja, de közben annyira hasonlít rá. A nőt, aki csábítani szeretne, de nem tudja, hogy hogyan kell... Sok segítséget kaptam-kapok mentortól, segítő emberektől mindeznek megértésében ès megélésében, amiért nagyon hálás vagyok. Hogy kèszen vagyok-e, hogy ott tartok-e ahol szeretnék? Nem. De azt hiszem, hogy most pont úgy jó minden amerre tartok, és ehhez most pont elég jó vagyok. Ès csupán elég jónak lenni, nem is rossz.
Toth IbolyaRendrakás Mindig is fontos szerepe volt a rendrakásnak életemben. Mikor kis gyermek voltam mindig magam után kellett pakolnom játékaimat, ruháimat .... Édesanyám így tanított a rendre. Majd nagyobb lettem a lakásban kellett rendet raknom. Otthonról elkerülve a minták elvárták tőlem hogy rendet rakjak továbbra is magam körül a lakásban. De az én életemben nem volt rend sem a kapcsolataimban sem magam körül ,mert ezt otthon nem tanultam meg ( a Minták ). Majd ez a tudat, hogy ezt nekem kell csinálni el kezdtem másoknak is rendet rakni életében. De a sajátomban nem. Majd megtanultam az nem az én dolgom. Az én dolgom először is magam körül minden olyan kapcsolat amely elvette erőm, amely taszított, amely akadály volt mind egytől egyig megszüntetni. Nagy bátorság kellett hozzá. Nagytakarítást csináltam magam körül . Minden pici kis lyukba, helyre be be tekintettem és alaposan kitakarítottam. Rokonok, ismerősök, barátok, munka, pénz, tárgyak ..... Évekig takarítottam nem tudva hogy egy nap milyen fontos lesz számomra az igazi rend körülöttem. Most egyszer csak eljött a semmiből a rendrakás újbóli fontossága. Így fontos lett számomra rendet rakni kapcsolódásaimban mint anya lánya kapcsolat, munka területén. Ma úgy látom rend van körülöttem . Mindennek meg van a helye ott van ahova tartozik és ahol lennie kell. De kíváncsisággal várom vajon még kell e valahol rendet raknom. Keresem de még (már ) nem találom.
Szabóné Oláh EditAz élet akkora terhet ró ránk amekkorát elbírunk ! Hmmm Néhány hónapja kirántották a talpam alól a talajt ! Felébredtem! Rákényszerültem a lelki nagytakarításra! Nem azért, mert rájöttem, hogy ezt kell tennem, hanem azért, mert már annyira szenvedtem, hogy nem maradt más választásom. Fájdalmas , de hiszem hogy megéri!
2