Németh ÉviKedves István, nagyon szépen köszönöm a bátorító szavakat.🙏😊Nagyon jól esik és bátorságot is ad. Azt gondolom eljutottam mostanra én is arra a pontra, hogy őszinte legyek magammal nem csak felületes dolgokban hanem mélységeiben is. De az a sok-sok réteg jól megdolgoztatott.😊 Szükségem volt minden lépésre bármilyen fájdalmas is volt. Ezt látom és már tudok hálás is lenni mindezért. Így jutottam el ide is pedig nem most regisztráltam...Így most kezdődhet a cselekvő szakasz.😉😃
0
Izsa IstvánSzia Évi,öröm hogy itt vagy,és öröm a megosztásod😊Korábban nekem is nehezen ment a kapcsolódás,aztán minél többször voltam őszinte eleinte kissé bátortalanul és nyitottam mások felé annál könnyebb és bátrabb lettem. Természetesen ehhez elöbb arra volt szükségem hogy önmagammal őszintén és szeretettel kapcsolódjak azóta tudok másokkal is így.
1- Németh Évi
Nemrég szembesültem vele, hogy nem azt az életet éltem amit valaha elképzeltem magamnak. Mindig vonzottak elméletben a kihívások, extrém sportok (eddig egyet sem próbáltam) de ezt nagyon nehezen vettem észre. A cselekvés valahogy elmaradt. Kialakítottam magamnak egy általam biztonságosnak vélt életet. Munka, család, gyerekkori barátok. Ezeket már jól ismerem. Eljutottam odáig, hogy ugyan azon az útvonalon megyek dolgozni, (lehetőleg autóval) ugyan azokkal az emberekkel találkozom...stb. Minél kevesebb új impulzus érjen. Ha elindul a vágy egy új dolog kipróbálása felé mindig beindul az önszabotázs...Most próbálom felismerni és felülírni a helyzeteket, kapcsolódni, másképp reagálni, más dolgokat csinálni mint eddig...stb. Nagy kihívásnak élem meg. Ezért vagyok itt. Ez a csatlakozás is kihívás számomra...de itt vagyok.😊
ZitaKöszönöm az érdeklődést. A csoport szeptember elején indult, jelenleg zárt, nem tudunk új belépőket fogadni, mivel a folyamat már elindult. Ha lesz még ilyen lehetőség később, jelezni fogom.
0
NoiKedves Zita! Ehhez a rendrakáshoz szívesen csatlakoznék. Nálam is nagyon aktuális a téma és több helyszínen is... Kis felújítással egybekötve... Miközben sok minden más szempontból is rendet kellene raknom az életemben. Szóval a környezetemben is muszáj, hogy minden végül tükrözze az új állapotom, az új mélyebb ismeretekkel rendelkező ÖnMagom.
0
Beáta SebesKedves Zita, örömmel csatlakoznék a közös RendTeremtéshez 😊. Nagyon megérett egy külső / belső takarítás 🌟. Köszönöm a lehetőséget! Bea 🤗
1- Zita
(KI/FEL)HÍVÁS - Rakjunk együtt RENDet! Talán nem vagyok egyedül ezzel, de nekem elképesztően intenzív időszak volt ez a nyár, illetve ez az elmúlt fél év. Bevallom, annak ellenére, hogy rengeteg pozitív élmény is kapcsolódott hozzá, legalább ennyi nehézség és küzdelem is, és már nagyon vártam, hogy elkezdődjön az ősz. Hogy csituljon végre ez a forróság, ez az emésztő tüzes energia, ami a külvilágból - társadalom, politika, környezeti kihívások - folyamatosan plusz terheket rakott rám, a belső transzformációimat tetőzve. Szerintem azzal sem vagyok egyedül, hogy én elképesztően érzékeny vagyok ezekre a külső ingerekre, és akármennyire is igyekszem magam tudatosan távol tartani az algoritmusok által valóságos erőszakkal ránk zúduló hírektől, információktól, vagy éppen a pokol legmélyebb bugyrait meghazudtoló kommentszekcióktól, azért mégsem egy barlangban élek és bizonyos hatásokat nem tudok elkerülni. De végre szeptember van, lassan talán a hűvösebb idő is beköszönt és elkezdődik az ősz, amivel kapcsolatban én rendkívül reményteli és lelkes vagyok. :) Már pár hete megfogalmaztam magamnak, hogy ősszel ismét nagy rendrakásba kezdek az otthonomban, a tárgyaimat illetően. Én nagyon-nagyon szeretek RENDet tenni, és az a tapasztalatom, hogy amikor az ember éppen korszakváltásban van, vedli le a régi bőrét, mint a kígyó, de még nincs meg az új bőr vagy éppen még nagyon képlékeny és sérülékeny, ott nagyon jót tud tenni egy olyan folyamat, ami segít tudatosítani, hogy mi az a régi, amit magam mögött hagytam vagy szeretnék hagyni és mi az az új, ami felé törekszem, amit célként tűzök ki magam elé. Hiszitek vagy sem, a fizikai környezetünkben való rendrakás ehhez egy eszméletlenül hatásos és hasznos segítség, legalább is az a folyamat, amit én az elmúlt évek során egyrészt tanultam, másrészt saját tapasztalatok révén tovább csiszoltam és gazdagítottam (volt korábbi megosztásom is érintőlegesen, miszerint 2018-ban végeztem KonMari tanácsadóként, ha érdekel Titeket, Lipták Zita néven találtok ezzel kapcsolatban infókat rólam FB-on vagy Instagramon. Ezeket az oldalakat én évek óta nem frissítettem, mivel szakmailag más irányt vett az életem, a szenvedélyem viszont változatlan a témával kapcsolatban :)) Szóval, az az ötletem támadt, hogy mennyire jó lenne nem egyedül, hanem csoportban, közösségben végig csinálni ezt a rendrakási folyamatot olyanokkal, akik hívást éreznek rá, hogy csatlakozzanak hozzám. Ha lenne néhány jelentkező, aki el tudna köteleződni egy ilyen 2-3 hónapos folyamat mellett, akkor nagyon szívesen kísérnélek végig Titeket ezen az úton vagy legalább is adnék betekintést, támpontokat, reflexiós lehetőséget, aztán az már rajtatok állna, hogy mennyit szeretnétek kivenni/elvinni ebből. Az elképzelésem most az, hogy indítanék itt egy csoportot a Humanian - hogyant még nem tudom, de utánanézek ;) - és valahol szeptember közepén vágnánk bele a nagy RENDrakó maratonba együtt. Ez azért is klassz lenne, mert az adventi időszakot - ami nekem pl. az év egyik legkedvesebb periódusa - már tisztább és rendezettebb otthonban, tisztább és könnyebb lélekkel élhetnénk meg. Szívesen tartanék heti egy alkalommal kb. 1,5-2 órás online találkozókat, ahol megtanítanám az érdeklődőknek a módszer alapjait, adnék segédanyagokat és együtt követnénk hétről hétre, ki hogy halad a saját rendrakó folyamatában. Mindezt önkéntesen adnám, pénzt nem kérek érte, csak egyetlen dolgot: teljes elköteleződést a folyamat mellett, természetesen a feltételek ismeretével, melyeket később osztok majd meg. Jelige: segítsetek HASZNOSulni, segítsük egymást RENDet tenni! Ha megszólítottalak és érdekel a lehetőség, kérlek, írj nekem privát üzenetet! Köszönöm és csodás őszi átalakulást kívánok Mindannyiunknak!
- Zita
Milyen hatással lehet az életedre, ha felteszed magadnak ezt az egyszerűnek tűnő kérdést: "Örömet okoz-e ez nekem?" 31 éves voltam ekkor, egy 4 és 5 éves kisfiú édesanyja, kívülről tökéletesnek tűnő élettel. Egy gyönyörűen, a saját ízlésem és terveim alapján felújított kertkapcsolatos lakásban éltünk, szomszédban az erdő, alattunk a város zaja, elvehetetlen full panoráma. "Nem dolgoztam" az első gyermekünk születése óta, "csak" neveltem a gyerekeket és vittem a háztartást, megteremtettem az otthon melegét, a fészek biztonságát. Hobbiból futottam - nagyon hosszú távokat, egy idő után már edzővel, versenyekre is járva, de ez talán majd egyszer egy másik kártya témája lesz -, utazgattunk, nagyszülői segítséggel tudtunk kettesben is időt tölteni a gyerekek édesapjával. Én gyakorlatilag gyerekkoromtól anyának készültem, mindig is imádtam a gyerekeket, legidősebb lánytestvérként a 9 és 11 évvel fiatalabb féltesóimat, majd barátok pici gyerekeit is anyáskodva terelgettem. Szóval, mint azt írtam, látszólag tökéletes és gondtalan volt az életem... Egy napom szembe jött velem egy könyv a japán Marie Kondo módszeréről azzal kapcsolatosan, miként tegyen az ember egyszer és mindenkorra rendet az otthonában, fizikai környezetében. Azt még nem említettem, de én mindig is nagyon pedáns és már-már mániákusan rend- és tisztaságszerető és igénylő ember voltam, ha vendégek jöttek hozzánk, sosem értették, hogy lehet két kicsi gyermek mellett is ilyen makulátlan a lakásunk (vannak előnyei a gyermekkorból hozott "könyörtelen mércéknek" ugyebár). Szóval nekem ezzel sosem volt gondom, de mégis valahogy megfogott az egész elképzelés, vonzott a minimalizmus is, hogy kevesebb, de jó minőségű, számunkra értékes tárggyal vegyük körbe magunkat - az én gyerekeimnek pl. nem volt rengeteg játéka, millió plüsse és ütyürmütyürje, igyekeztem nem túl sok vizuális ingerrel körbevenni őket, kiindulva magamból, mert én ezekre elég érzékeny vagyok. A KonMari-módszer központi kérdése, amelyet feltesz magának az ember, amikor a tárgyai között válogat: "Örömet okoz-e nekem ez a tárgy?". Egyszerűnek tűnik, mégis számomra borzasztóan nehezen megfogható volt, ugyanis rájöttem, hogy gyakorlatilag fogalmam sincs, hogyan is kellene ezt az örömet éreznem, illetve egyáltalán mi az, ami nekem a jelenlegi életemben örömet okoz?! A módszert egyébként nagyon szeretem, Magyarországon elsőként el is végeztem 2018-ban a hivatalos KonMari tanácsadói képzést, és aztán el is kezdtem egy vállalkozást felépíteni erre az amazon korszakom során, mert hogy ami ezután következett, az talán nem meglepő: amikor az ember a tárgyai között ilyen szemmel válogat, úgymond az "ÖRÖM" szemüvegén keresztül, mit tartson meg és mitől szeretne megválni, mi nem az élete része többé, akkor óhatatlanul elkezdi feltenni magának ezeket a kérdéseket az élete egyéb területeit, mint pl. munka, párkapcsolat, hobbik, stb. illetően is. Nem csak velem történt ez így, nagyon sok hasonló beszámolót hallottam és olvastam a világ minden tájáról olyanoktól, akik végigcsinálták ezt az akár sok-sok hónapig tartó folyamatot, mikor is a kategóriák egy bizonyos sorrendjét következő szó szerint az összes általad birtokolt tárgyat a kezedbe véve, azzal kapcsolódva "rendbe teszed az életedet". A mai napig hiszem és vallom, hogy a külső és belső rend kéz a kézben járnak, egymásra hatással vannak, és hogy az ember környezete, otthona sokat elárul annak a személynek a belső állapotáról. Szóval, 2017-18 során rendet tettem az otthonomban, és ahogy a gyermekeim édesapja később viccesen megfogalmazta, őt is "kikonmariztam" az életemből. Kb. egy év múlva külön költöztünk és azóta szülőtársakként, mára már baráti kapcsolatban és egyetértésben, váltott hetes gondoskodásban neveljük a kamasz fiainkat. Ez a szemléletmód segített nekem más szemmel nézni a saját életemre, és indított el a minták lerombolásának útján. Talán nem véletlen, hogy később azoknak a túlnyomórészt nőknek a párjai, férjei, akiket tanácsadóként támogattam a saját rendrakási folyamatunkban, némi gyanakvással és szorongással vették tudomásul, mikor egyszer csak beléptem az otthonuk bejáratán. :)