Megosztások

Andrea Hunyadi

Erős nőnek lenni valójában egy álca, de ennek levetkőzése, hogy ne akarjam már magam mindig olyan erősnek és klassznak mutatni, különösen sok erőt és mereszseget igényel.

Norbert Tari

Mivel beleragadtam a megszokott,de stabil munkahelyembe,nem vettem èszre,hogy engem igencsak kihasznàlnak,kiszipolyoznak. Persze sokat adtam,rehabilitàciòs tevèkenysègem rèvèn,viszont ez teljesen lemerìtett engem. Hogy ki tudtam innen lèpni,egy kollegàm felmondàsa,s "ideàlis"űj munkahely talàlàsa volt a segìtsègem hàla Istennek..:)

Edina Balogh

Sziasztok! :) Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én régóta azt gondolom, hogy vágyom az elköteleződésre. Nem igazán akart összejönni az elmúlt években. Volt egy nagyobb törés az életemben 10 éve, a (királylány korszak vége lehetett), és azóta se veled se nélküled kapcsolódásaim voltak nagyrészt. Volt amelyiket élveztem, volt amit kevésbé. Sok értékes férfit ismertem meg, de egyszerűen vagy ők vagy én nem voltam kész a valódi kapcsolódásra. Vagy igazából egyikünk sem. Nem értettem. Sokáig. Még most sem vagyok biztos benne, h teljesen értem,bár István korszakos ábrája sok mindenre választ ad. Tőbb évet töltöttem egyedül is, igazából élveztem. Rájöttem, hogy magammal kell foglalkoznom, így is teszem. Önismeret otthon, családállításokra járok, építem a karrierem. Nyitottam egy szalont, ahol sport és svéd masszázzsal foglalatoskodom, azt most nagyon szeretem. Randizom is ha úgy adódik, hisz minden kapcsolódás taníthat vmit...most itt tartok...úton vagyok...nyitott vagyok. És itt végre igazán őszinte is lehetek..

Katica Toth

A legutóbbi kapcsolatomban most először éltem meg igazán, hogy milyen az, amikor ennyire mélyen tudok szeretni, amikor adok szinte gondolkodás nélkül, és közben még azt is észreveszem magamon, hogy néha olyan határokat lépek át, amikről korábban azt gondoltam, hogy én ott biztosan megállnék, amit már korábban méltóságon alulinak definiáltam Mégsem bántam meg. Mivel közben volt bennem egy elképesztő erő, egy nagyon tiszta és felszabadult és önazonosan gyönyörű női minőség, amit talán eddig sosem engedtem ennyire megjelenni, és ez az élmény önmagában katartikus volt, még akkor is, ha közben valahol végig ott volt bennem az a halk, nehezen megfogható érzés, hogy valami mégsem teljesen kerek. Sokáig nem tudtam megnevezni, csak éreztem, hogy van egy finom feszültség a rendszerben, és aztán egyszer csak összeállt bennem, hogy számomra a vonzó és a lelkesítő nem ugyanaz (köszönöm az erről szóló videót István) Mert lehet valaki érzelmileg nyitott, jelenlévő, megérkező, lehet valaki nagyon vonzó abban, ahogyan kapcsolódik, ahogyan beszél az érzéseiről, és mégis hiányozhat belőle az az irány, az a belső tartás, ami nem csak érzésekben létezik, hanem mozdulásban is. Akkor itt lett számomra nagyon tiszta valami. Én tudok szeretni, nagyon mélyen és nagyon odaadóan, és ezzel önmagában nincs semmi baj, sőt, ez egy erőforrás bennem, de hinni csak abban tudok, aki halad is, aki kimondja, hogy merre szeretne menni ÉS lépéseket is tesz érte. Ugyanis segíteni nem lehet annak, aki nem tudja, mit akar és merre tart. Aki toporog vagyis halogat/önbecsap. Persze, lehet valaki minden más szempontból „jó”, lehet figyelmes, lehet jelen, lehet, hogy mindent megoszt, beszél hozzád, bevon mindenbe, megoszt mindent maga körül, kapcsolódik, te ismered szerinte a legjobban a világon, számít a véleményed…de ha nincs irány, akkor az egész kapcsolat elkezd egy helyben állni, és ezt egy idő után már nem lehet szeretettel sem megtartani. Hiába szerettem, tartottam tükröt, konfrontáltam a toporgásával, a halogatásával…nem volt lent a gödör alján és nem is mozdult. Ez volt az én józanodásom. Ez egyszerre hozott egy mély megnyugvást és egy nagyon valós fájdalmat, mert elengedni valamit/valakit, ami/aki sok szempontból működött és jó volt, nagyon nehéz, még akkor is, ha közben már tudod, hogy mi az, ami hiányzik belőle. Most újra ismerkedem, de már nem ugyanonnan. Van bennem egy csendes tudás arról, hogy nem a vonzás a legfontosabb, hanem az irány, és hogy számomra az a férfi lesz igazán megtartó, aki nem csak érez és kapcsolódik, hanem halad is, dönt, cselekszik, és van hova vele együtt megérkezni.

Erika

A nárcisztikus férfiakkal szembeni vakságom nagyon sok fájdalmat, csalódást, bonyodalmat okozott. De több évi munka után eljutottam oda végre, hogy most már könnyen felismerem a jelenséget, és megvannak már az önvédő stratégiáim is. Nem szeretek senkit megbélyegezni, tudom, hogy a nárciszmus spektrumon sok minden előfordulhat, és egy kis adag mindenkiben kell is legyen az önérvényesítéshez. És persze azt is tudom, h.nem véletlenül és miért ilyen ffiak találtak eddig rám... Jól ki tudtam szolgálni őket egy ideig. De végre vége🙏

Virág Hargitai-Kiss

Egy házasság és egy hosszú kapcsolat lezárása óta öt éve vagyok társ nélkül. Azóta sok-sok nagyon intenzív lelki folyamaton mentem keresztül. Volt, hogy azt hittem, majd ha megfejlődöm ezt meg ezt, azzal kiérdemlem a társat. Rájöttem, hogy egy kapcsolat nem jutalomfalat valamiféle teljesítményért, a hiánya pedig nem büntetés. Habár úgy érzem, készen állok elköteleződni, bármiféle sürgetés helyett hagynom kell, hogy megérjen az ideje, megérkezzen a szerelem. Ez az idő és a várakozás elengedése, egyúttal a "jöjjön, aminek jönni kell" befogadása. Nem mindig könnyű. Viszont egyértelműen jobb bizakodni, mint keseregni, vagy kétségbeesni 🙂

Viktória Zákányi

Kedves Attila . Zen gyakorlóként láttam azt az erőt benned 🙏Azt mindig vizsgáljuk mi ez , honnan jön hová megy . Mivé válok általa . Csak csináld . Ölellek szeretettel

Viki

Rengetegszer nem hittem az első megérzésnek Az ego sokszor becsapott és a mai napig tesztel. Ma már nagyon intenzíven használom, a hivatásomban abszolút teljes átadással. A gyerekeimmel kapcsolatban és a magánéletemben is egyre ügyesebben. Megtapasztalni megismerni, ki vagy, s mire vagy képes, mik a határaid, korlátaid s azokat hogyan tudod tágítani, na az az igazi tapasztalás…