Gábor KondorHa épp van egy esemény az életemben, ami kapcsán nincs bennem elfogadás-megengedés, az ellenállást szül. Nem akaroommm: hopp felhúzok egy falat, egy gátat e kapcsán. Ez olyan gondolatokat hoz, melyek az adott helyzetet negatívnak, kellemetlennek, elfogadhatatlannak tűntetik fel. Minden gondolat erre a megélésre érzéseket hoz elő az emlékeimből a múltból. És ez az ítélet ezeket a gondolatokat fixálják, kialakul egyfajta hurok. És jövőkép. Olyan, mintha egy követ felforrósítanék. Aztán ez a kő belekerülne a vízbe, ami szintén felforrósodik. Ilyenkor az érzelmek is hevesek, negatívak, forranak. Szóval maga az ellenállás “ennek nem így kellene lennie” ellehetetleníti az elfogadást-megengedést és így az életenergia-áramlás is lelassul, részben megakad, vagy épp túlgyorsul-pörög és túlárad. Belső örvény alakul ki egy helyzet kapcsán, ami csak befagy vagy épp forrong. Az élmény, a mozi öngerjesztő örvénybe kerül. Negatív gondolat–negatív érzés pingpong. Vagy leállás vagy rohanás. Mindegy, csak ne ez legyen, ami van! Más kép is használható hasonlatnak: a gát. A folyónak megvan a maga mozgása, ami medret váj ki magának és a maga módján az áramlás megvan. Ha ez elé gátat építek, ez az áramlás megáll, az energia felduzzad és ahol a víz és a gát találkozik feszültség jön létre, vagyis fájdalom. Az az érdekes, hogy ez az ellenállás nemcsak hőt tud létrehozni, hanem pont a másik végletet is: hideget. Ilyenkor a negativitás inkább befagyasztja az érzelmeket és fagyos gondolatokat ápol. Ami az áramlást úgy állítja meg, hogy jégkása és fagy jön létre. Ezek testi érzetekben is jelentkeznek. Bizonyos negatív helyzetben pont felforrósodik (düh, harag, szégyen), máskor lehűl (tehetetlenség, félelem, szorongás). Mindenesetre végletes élményt hoz minden ellenállás. Ez a tapasztalatom. A nem-ellenállás, a megengedés, áramlás feltétel nélkül meg valahogy békét. És nem létrehozza a békét, hanem engedi, hogy az alap természetemmel legyek, ami békés.
3
EszterMessziről kezdek, vagyis inkább kronológiailag a legvégéről. Egy éve váltam…, a hosszú, félelemmel, kétségekkel teli vajúdásnak végül felszabadító gyümölcse lett. Ámde a válás után (valójában már azelőtt is) az instabil önbizalmam atomjaira hullott. Sokan leírtátok már…csak ismételem azokat a tipikus kérdéseket,amik cikáztak az én fejemben is: Kinek kellek 2 gyerekkel? Plusz kilókkal, amit a múlt terhe égetett rám és amivel mindig is védtem magam a sérülésektől? Elég jó lehetek így is? Látja valaki a lényeget bennem? Tudom majd látni a lényeget én is a másikban? Nem voltam kezdeményező(most tanulom:)), de annál inkább sérülékeny, bizalmatlan, sokszor kritikus, mert rettegtem az elutasítástól, miközben magamat is elutasítottam. Megfosztottam magam a szabadságtól, az új megtapasztalásoktól, a megnyílástól a lágyulástól, miközben az elmém csak pakolta az újabb falakat. A bennem megfogalmazott kritika az ismerkedés terén, mind-mind a belső félelmeim kivetülései voltak. Féltem megismerni mást, megmutatkozni, átadni magam a hibáimmal, hiányosságaimmal együtt, féltem, hogy nem kellek. Lassan gyógyul a lélek, épül a bizalom, bátorodik a tett, de ma már egyre többször kap helyet, szót a belső lényegem, hogy elmondja, mi fáj, vagy éppen kit/mit akar, mire vágyik, ki is akar lenni valójában, mit érez IGAZnak. Az őszinteség önmagamhoz, ez a fajta “vetkőzés” a legfelszabadítóbb! Mennyi energia szabadul fel, mennyi felismerés talál meg ezáltal! Most azt érzem nyílik a nő, erősödik a hitem, egyre kevesebb a felesleges kör, tisztul az, hogy kivé,mivé akarok válni. Sok meló van már ebben, és még mennyi előttem:). De ez így jó.., egyre izgalmasabb:)! Így változom napról-napra. Ma már igent mondok magamra és kicsit remegő lábakkal ugyan, de nyílok a Másikra. Minden megtapasztalás épít, teret adok Neki. Köszönöm, hogy elolvastad!🙏
András KardosSokat idealizáltam. Érzelmileg elérhetetlen nőkbe zúgtam bele. Gondolatban a köztünk lévő távolságot a képzeletemmel hidaltam át, egy álomképet kergettem. Mára felismertem a mintát és csak azt figyelem, mit akar ez nekem üzenni. Mert megmutatja, merre van még dolgom, magammal. Lehet spontán, a pillanatban, tervek, szándék, álomképek nélkül is kapcsolódni. Most ezt tanulom.
Krisztina SiposEgy darabig gyógyultam Tőle,egy idő utàn màr kevès lett.Mert nem tud igazi lenni benne semmi.Megöli az èrzèseket amikor felhuzza a nadràgjàt ès becsukódik utàna az ajtó.Traumatizàltam magam ezzel is....hogy benne voltam,hogy megelègedtem,hogy elhittem,hogy azt hittem.Mostanra a legjobb baràtom.9èv.
- Krisztina Sipos
100èletút tapasztalati tőkèjèvel,kudarcok ,erőssègek realizàlàsa okàn,elfogadva a múltam kúzdók a jelenemmel.keresem a tàrsam.vàrtam a tàrsam.most keresem újfent.egy mintâzat közben làthatóvà vàlt....akinek èn tetszem,az nekem nem,aki nekem tetszik ,annak èn nem....gyanús....😊
2 - Krisztina Sipos
Megfejtèsre vàr ,hogy erős szemèlyisèggel rendelkezem,àm a 3 legfontosabb ember az èletemnen,a Mesterem,a volt fèrjem,s a baràtnöm mindhârmuk erősen nàrcisztikus emberekkè vàltak idősebb korukra.Màr nincs velük kapcsolatom,àm mind3 30 èvig tartott,egyenkènt....
1 - Krisztina Sipos
Egy fizikailag erősen gondoskodó ,nagy összetartó,egymàst segítő csalàdban szocializàlódtam.Àm èrzelmileg teljes nihil volt kórülöttem.Azt hiszem igazàn senki nem vàrt Tőlem semmit s nem is volt ràm kìvàncsi senki.Itt most a szükebb csalàdomra gondolok.Anyu,Apu s 2 bàtyàm akik 10 -12 èvvel idősebbek Nàlam.Anyukàm egy matriarcha.A mai napig minden hètvègèn mindkèt bàtyàm ott ebèdel a pàrjukkal a 87 èves anyukàmnàl.Ami akàr lehetne szèp ès megható is,...Ennek a felèm kiàradó èrzelmi nihilnek köszönhetően azutàn èn lettem a csalàd fekete bàrànya,amikor elindult bennem az ösztönös làzadàs.
- Krisztina Sipos
30èv hàzassàg egy nàlam 25 èvvel idősebb fèrfivel.Beavatàs.Nem kèrdès.A fiam szúletèsèvel kezdődtek a nagy amplitúdójú èrzelmi cunamik.Minden honnèt, minden kivel,minden módon.Szètesès.Önismeret.Egyre több hèj hullott le rólam,amiről nem is tudtam ,hogy rajtam van.Szembenèzès a szúleimmel.Az Ő èletükkel.Harag önsajnàlat ,elèg sok termèketlen szenvedès.Gödör alja.Nem lett vège az èletemnek,ígyhàt elkezdtem fölemelni a fejem.A nap felè. S kiderült ,hogy ez volt az isteni terv....😉Talàn màr megy megköszönni a sok nehèzsèget,amiben vègúl megfejlődtem amire szüksègem volt.
Izsa István2018ban kezdtem el azt érezni hogy azért vagyok itt, hogy visszatérjek önmagamhoz a lelkemhez. Ez a legnagyobb hívásom itt a földön. Megismerni és kinyilatkoztatni azt ami valójában vagyok. De ez a spiri dolog egyáltalán nem egy rózsaszínködös hálelúja. Rengeteget sírtam az elmúlt években, a sok eltemetett érzés ahogy kezdett megjelenni, egyszerűen hagytam neki hogy jöjjön és bőgtem, volt hogy taknyom-nyálam egybefolyt ahogy láttam egy másik életemben ahogy a páromat és az akkori házunkat felgyújtják. Volt hogy erős düh jelent meg, olyan mindent elpusztítani akaró. Hát mentem is az erdőbe szétverni egy darab bottal az ott talált szemétkupacot. Prodigy a fülbe és megint egy kis taknyom-nyálam fröcskölve üvöltöttem az erdő közepén. Majd mikor már azt hittem na most már nincs több eltemetett érzelem újabb adag sírás-elengedés na meg hagy ne mondjam mi😁 Ezt csak azért meséltem el nektek mert szerintem a spiritualitás nem csak a kakaó ceremóniázásról és az örömtáncról szól, hanem kőkemény beleállás önmagadba,őszinteséggel, megengedéssel, kitartással és hittel, hogy a nehézségek azért jönnek, hogy lehetőség nyíljon, közelebb kerülj önMagodhoz a fényedhez, a lelkedhez és egyúttal istenhez is. Természetesen az örömöt is meg szoktam élni és szeretek táncolni, de ha csak ezt csinálnám csak egy spiricsapdába estem volna. Te készen állsz őszintén szembenézni magaddal? Keress meg ha úgy érzed valami nem tiszta💖
Sándor AttilaKedves Tímea! Hát ez milyen jó írás!!! Jó sodrású, szép ívű és benne minden, ami kell! Átérzem, mert habár a másik oldalon, de táncolok én is. Akarva, nulláról kezdve… Hajrá!
1