KrisztinaRejtőzködőként bejelentkezni egy ilyen felületre... Nehéz volt, de első lépésnek megteszi... Hudejóutazásez!!!! Van valaki aki tud ehhez kapcsolódni és szintén nagy levegőt kellett vennie, ahhoz, hogy "látszódjon"?
0
Zsuzsanna KataiGyakran látok egy hajléktalant a Kelenföldi aluljáróban reggelente. A földön szokott ülni, és egy fehér gitáron játszik, előtte a gitár-tok amelybe lehet neki adományt tenni. Már felfigyeltem rá egy ideje, de mindig csak elviharzottam mellette hogy igyekezzek elérni a metrót, hogy mihamarabb beérjek a munkahelyemre, tapossam a malmot, etc. Vagy éppen nem volt nálam kp. Ám ma reggel úgy döntöttem hogy kifejezem hálámat némi adománnyal, amiért zenélésével reggelente hangulatosabbá teszi az aluljárót. Lelassítottam. Odaléptem hozzá - ehhez is kelll ám némi bátorság :-D - és ÖRÖMMEL pénzt tettem az adománygyűjtőjébe. Felnézett, és nevetős mosolyt villantott azzal az egyszál fogával ami volt :-D. Összenevettünk. Szívmelengető, örömteli kis pillanat volt. Csak ennyi. Bearanyozta a napomat.
ZitaKöszönöm az érdeklődést. A csoport szeptember elején indult, jelenleg zárt, nem tudunk új belépőket fogadni, mivel a folyamat már elindult. Ha lesz még ilyen lehetőség később, jelezni fogom.
0
NoiKedves Zita! Ehhez a rendrakáshoz szívesen csatlakoznék. Nálam is nagyon aktuális a téma és több helyszínen is... Kis felújítással egybekötve... Miközben sok minden más szempontból is rendet kellene raknom az életemben. Szóval a környezetemben is muszáj, hogy minden végül tükrözze az új állapotom, az új mélyebb ismeretekkel rendelkező ÖnMagom.
0
- Zita
Az én tapasztalatom az, hogy az ÖRÖM - illetve annak lehetősége - állandóan ott van bennünk és körülöttünk. A feladatunk nem az, hogy az örömet megtaláljuk, hanem hogy észrevegyük: az öröm jelen VAN, a kérdés csak az, hajlandó vagyok-e felvenni azt a szemüveget, amin keresztül meglátom, felismerem.
1 
Zavesiczki AngélaÉjjel kettőkor túl nagy a csend. Nekiállok túrós tésztát főzni, hogy érezzem, csinálok valamit. Nem csak bambulok a sötétbe. Sokkal keményebb, hidegebb, fojtogatóbb ilyenkor a magány. A megtapasztalás, hogy senki sincs mellettem, nincs rám szükség, már könnyeket sem csal a szemembe. Már nem fáj. Csak még nem tudom, ez közömbösség-e vagy megbékéltem a jelenlegi helyzettel. Szeretnék örömöt találni.
0
Tas BaloghSzia. Együtt tudok érezni a helyzettel mind a srác oldalán mind a tiéddel. Első körben én szerintem nem egészséges, ha valaki úgy nyílik meg a másik félnek, hogy még nem is találkoztak, ez képezni fog a valóságban egy láthatatlan falat köztetek ezt tapasztalatból mondom. Viszont neked semmit sem kell tenned és ha nyomást érzel akkor kérdezd magad, mikor volt utoljára ez az érzésed, kutass magadban. Az életet a kihívásokat mindenkinek magának kell megoldani, te neked annyi a felelősséged, hogy kíváncsi vagy rá és arra miken megy át és adsz egy teret neki ennyi. Neki is pont ennyi a felelőssége egy kapcsolatban még ha ki sem alakult úgy igazán. Minél hamarabb szervezetek közös programokat, hogy kiderüljön a valóságban ki kicsoda, nem szabad sokáig ringatni magunkat a virtuális térben, mert sok mentális problémához is vezethet idővel. Viszont jó platform arra, hogy kapcsolódni kezdjetek. Sok sikert az egészhez és kellemes időt kívánok nektek! 🙏