Farkas SzilviaNekem az a tapasztalatom ebben a témában, hogy van amikor az élet kínálja fel a vezetői szerepet. A döntést már magunknak kell meghozni. Én nem éreztem magamban egyáltalán vezetői képességet, majd amikor a kutyák mellett szükségessé vált, akkor természetesen vállaltam be. Szinte észrevétlenül és sokkal később tudatosult bennem, hogy megtörtént. Onnantól kezdve viszont már kerestem a fejlesztés lehetőségét és azt, hogy jól érezzem magam benne. Ne "csak" egy elfogadott helyzet legyen. Szívesen beszélgetnék lovakról, kutyákról, vezetésről személyesen is, ha lenne hozzá kedved.
0
Ivánkovits NoémiHárom hónap múlva betöltöm a 48. életévemet. Sokan azt mondják, nem látszik rajtam. Ennek igazán örülök, mert amúgy bőven tettem róla, hogy látszódjon. Sacc per kábé 30 éven át mérgeztem magam mindenféle piával, ami csak a kezem ügyébe akadt. Nő létemre jöhetett a sör, a bor, na a pálinka az nem nagyon, de a vodkát kifejezetten szerettem. Ha minden oké volt az életemben, azért, ha semmi nem volt oké, akkor azért, de valahogy mindig találtam alkalmat arra, hogy a pohár fenekére nézzek. Szóval megoldottam. Én az a fajta alkoholista voltam, akire azt mondják, hogy jól működő alkoholista. A munkahelyemen teljesítettem, a stresszt meg ugye csak le kell vezetni valahogy… Persze férj nuku, gyerek nuku. Anyámtól is kaptam egy gyomrost az ünnepek alatt, mikor egy vitánk során hozzám vágta, hogy mire vittem. Háát, ha őszinte akarok lenni, látszólag nem sokra. De ez még nem jogosítja fel, hogy így nekem essen. Nem igaz? Jah, és akkor még ott van húgom, aki nem hajlandó szóba állni velem. Azt mondják, az őszinteség nem választ el embereket, csak szűri őket. Hát akkor húgomat jól kiszűrte az életemből... Amúgy már hónapok óta nem iszom. Nem mérgezhetem a testemet. És nem kellett hozzá sem elvonókúra, sem önsegítő kör, egyszerű akaraterő elég volt. Olyan erő, amelyről nem tudtam, hogy létezik, hogy bennem létezik. De úgy tűnik, mégis. Szóval, ha hálát akarok adni valakinek, azért néha elrebegek egy imát a Jó Istennek, aztán a másik oldalamra fordulok és alszom reggelig. Köszönöm, hogy elolvastátok!
- Farkas Szilvia
A vállalkozásom egyik legfontosabb eredménye az a közösség, amit kialakítottam a tanítványaimnak. Segítő, támogató háttérnek építettem fel, hogy azokon az akadályokon, amiken korábban át kellett magunkat rángatni, már könnyebben átlendüljenek az újonnan érkezők. Aztán kialakultak barátságok, munkakapcsolatok tőlem függetlenül is. A közösség éli az életét.
- Farkas Szilvia
Lassan, szinte észrevétlenül lettem vezető. Pontosabban azzá váltam. Nem is gondoltam, hogy ez lehetséges, hiszen 25 éve vagyok vállalkozó és sosem volt alkalmazott nálam. A kutyáim vezetésével kezdődött minden. Ott értettem meg, hogy mit is jelent pontosan. Először saját magam vezetője lettem, majd a vállalkozásomé, később a tanítványaimé. Nagy felelősség. Hiteles és őszinte személyt kíván.
- Farkas Szilvia
Napok óta próbálok regisztrálni társkeresőre, mert a családom és a barátaim biztatnak, hogy manapság ez a módja az ismerkedésnek. Valahogy mégsem megy. Csak bolyongok az oldalon, elkezdem kitölteni a kérdéseket, aztán vagy kidob a rendszer vagy magam lépek ki. Nem érzem magaménak a helyzetet.
1 
Hermina CsömörAhogy fejlesztem a nőiességem, úgy veszem észre, hogy mennyi nagyszerű férfi van a világban...😊 Megdöbbentő az eddigi vakságom.
1
MiaSoha nem hittem, hogy ez velem is megtörténhet… Kezdhetné így bárki más is, főként aki úgy élte meg a házasságát, mint egy Istentől megáldott, kivételes ajándékot. Ahol hosszú éveken át minden klappolt: a szeretet, a tisztelet, az inspiráció, a közös cél, a fejlődés, a csapatmunka jóban-rosszban, és az a fajta őszinteség és sebezhetőség egymás felé, amit talán még önmagunknak sem mertünk soha megvallani. De a tündérmese mindezek ellenére – 12 év járás és 8 év házasság után – véget ért. Csendben, békében és egymás iránti tiszteletben, végül elengedtük mindazt, amit addig érzelmileg és fizikailag együtt felépítettünk. A jelek szaporodtak, de a küzdelem magunkért, egymásért, a kapcsolatunkért erősebb volt. Mígnem közel egy év töretlen próbálkozása után, a kommunikáció és az újratervezés ellenére be kellett látnunk: elfejlődtünk egymás mellett, és már nincs egyetlen közös pont sem, amihez kapcsolódva visszatalálhatnánk egymáshoz. A korábbi szoros egységünk, a töretlen MI, különvált, és egyes harcosként dolgoztunk nap mint nap a saját céljainkért. Mire én elkezdtem felismerni, hogy többre vágyom az önmegvalósítás szintjén, számára elérkezett a családalapítás ideje. Magamnak sem mertem bevallani, hogy még várnék, hisz az idő telik, az élet halad, és a világ legklasszabb férjének az oldalán mitől is tarthatnék? Belevágtunk. Szerettem és hittem. Ideje volt legyűrni az ismeretlentől való félelmet és a megkésett gyermeki álmodozásokat. Már csak a családalapítás, mint egyetlen elérendő cél maradhatott a kosárban. Nem jött össze. A projekt úgy írta felül az életünket, ahogyan attól mindig is tartottam. Ha nincs közös terv – ami időben, korban és a társadalmilag elvárt formában helyeslendő –, akkor a kapcsolatunk sem ér tovább semmit. Már nem MI voltunk a fókuszban, és nem az, hogy milyen változtatásokkal léphetnénk tovább és kereshetnénk megoldást, hanem az az egyetemes cél, amely nélkül nincs értelme az életnek sem. A családalapítás számomra már nem csupán ismeretlen fogalommá vált, hanem feszítő kényszerré, a feltételes szeretet alapjává. Mit tanultam? Sok mindent. Miről? Az érzésekről, az emberekről, de legfőképpen önmagamról és a határaimról. Ez utóbbiak, korábban nem léteztek. Mi a cél? Önmagam bátor és önazonos változatának lenni. És a párkapcsolat ezután? Olyan társ, akivel az egységünk az első, és minden más arra épül. Egy férfi, akivel olyan szinten tudunk egységben működni, hogy egy gyermek esetleges érkezése számunkra áldás, a babának pedig óriási szerencse lesz.
Danók DánielDémonokkal a tűz körül... Sokan vagyunk. Mihez képest? Vannak egy páran. Démonok, angyalok, árnyak, bármelyik címkét elfogadják. Nem ez a lényeg. A lényeg nekem, hogy itt vannak. Sokáig harcoltam velük, futottam előlük, bújtam el a pia, a nők, az arrogancia, a minden tudás mögé előlük. Végül megálltam. Szemben velük. Legyen vége, itt most valamelyikünk meghal! Nem így lett. Kezet fogtam velük. Mindegyikkel aki ott volt. Nem mindegyikükkel, mert még most is jött elő egy. Itt volt ő eddig is, de nem engedtem ide. A Nő. Nem a külső, az enyém, a belső. Először árny, aztán sötét alak, végül páncélos nő. Ide ült már ő is a tűzhöz. Még páncélban. Csak a sisak került le. Bizalmatlanság, bukás, félelem, kiábrándulás, férfiatlanság. De a gerinc. Az megmaradt, inkább újra felkeményedett. Az alapálláshoz rögzül. És már nem enged akármit tenni, akárkit belépni.
- Farkas Szilvia
Mit jelent a megosztásaim alatt, hogy "nem látszol"? Van, aki ezt jelölte be. Köszönöm szépen a segítséget!
0