Megosztások

• 

  Attila Pihelevics

  MIÉRT NINCS (MÉG?) BÚÉK? A BÚÉK elnevezése (Bátran Új Életet Kezdők) is utal rá, hogy itt nem egy egyszerű, szokásos dologról van szó. Bátorság kell ahhoz, hogy az eddigi működésű életünket elengedjük és egy alapvetően új fókuszt, orientációt válasszunk. Ez egyfajta újjászületés. Annak érzékeltetésére, hogy itt milyen mértékű és jellegű változás következhet be a vízmolekula, kialakulását, jellegét hozom fel példaként. A vízmolekula egy oxigén és két hidrogén atomból áll. Ezek kapcsolódásából egy új egység, minőség alakul ki. Néhány jellemző a változás mértékének érzékeltetésére: - A hidrogén és az oxigén is gáz halmazállapotú, míg a víz folyadék. - A hidrogén éghető, az oxigén az égést táplálja, míg a víz nem éghető, sőt oltó hatású. - A hidrigén forráspontja -253 C, az oxigéné -183, a vízé pedig +100 C. A vizet az élet alapjának szokták tekinteni, mi most a víz szerkezetét, kialakulását a BÚÉK lényegének megvilágításához hívjuk segítségül. A BÚÉK-ban a résztvevők a hidrogén atomoknak felelnek meg, az oxigén pedig a BÚÉK koncepciójának, amely segítségével, orientációjával jön létre a résztvevők (hidrogének) között a kapcsolat. A résztvevők tehát a BÚÉK koncepciójának segítségével, orientációjával kapcsolódnak egymáshoz, nem közvetlenül teljesen spontán módon. Így jöhet létre a vízhez hasonlóan egy energetikailag kedvezőbb állapot, mint amilyen a különálló hidrogének és oxigén esetében volt. Egy olyan lényegesen stabilabb, de mégis rugalmas állapot, amely energiafelszabadulással is jár. Ez a példa is mutatja, hogy mennyire nagy jelentősége lehet annak, hogy milyen jellegű egységben, rendszerben, közegben van jelen, vesz részt valaki. Számomra úgy tűnik, hogy érdemes két dolgot világosan szétválasztani magunkban. Az egyik az, hogy mik az aktuális személyes tartalmaink, tapasztalataink, helyzeteink, érzéseink, állapotaink stb. és azt, hogy ezekkel mit kezdünk, milyen jellegű rendszerben, egységben, közegben veszünk részt. Az eddigiek alapján talán nem meglepő, hogy én időben és fontosságban is az utóbbit tartom elsődlegesnek, és ez a lényegesen elhanyagoltabb terület is. Ezért van az, hogy én inkább erről szoktam írni. A különböző, aktuális személyes tartalmak a sakktábla mezőinek felelnek meg, a közös, ezek kapcsolódását orientáló keret, rendszer, egység pedig a sakktábla.Tehát nem azért írok kevesebbet a személyes kihívásaimról, mert tökéletesnek tartanám magamat, hanem azért, mert számomra azt a közös keretet, rendszert, egységet volna érdemes tisztázni, amely orientálja a személyes kapcsolódásokat, amely a közösség alapja. Nehézség tehát egyrészt, hogy a spontán, instabil vagy a minták szerinti túl merev kapcsolódási módról kellene átállni egy közös orientáción keresztüli közvetett kapcsolódási módra. Másrészt a BÚÉK-kal kapcsolatban még nincs gyakorlati tapasztalat, így ezt mindenki csak bátran, saját felelősségére választhatja.

  #Helyem elfoglalása

  Tovább

  0
• 

  István Rácz

  Önismereti kérdéssekben szeretnék segítséget. Fejlődés szeretnék magamal kapcsolatban.

  #Ismerkedés

  Tovább

  0
• 
• 

  Mária Barna

  Az elmúlt egy évben egy mély önismereten mentem keresztül, mely során rájöttem, hogy mennyire fontos a magunk szeretete, hogyan kell meghúzni a korlátokat, és nemet mondani. Mindezek utàn sokkal szabadabbnak érzem magam, és könnyebbnek.

  #Önértékelés

  Tovább

  0
• 

  Schlotter Edina

  A legtöbb ember azt gondolja, hogy az önértékelés ugyan az mint az önbecsülés és az önbizalom. Nemrég tapasztaltam meg hogy ez nem így van és elgondolkoztam: Kislány koromban sokszor kaptam azt a visszajelzést hogy nincs önbizalmam. De igazából mélyebben kellett volna a probléma gyökerét keresnem. Az önbizalmam erősítése nem elég, ha alulértékelem magam és alábecsülöm magam. Egy-egy sikerélmény nem elég, mások dícsérete nem elég, nem hiszem el. És ez gyermekkorból eredhet, szerintem pl a "nem tudok eléggé megfelelni, kevés vagyok, mert apu nem büszke rám" élményből, nálam legalábbis. Rengeteget dícsértek a rajzaim miatt, mégsem tartottam magam elégnek ahhoz hogy egyetemre jelentkezzek. Egy-egy rajzverseny megnyerése sem növelte az önértékelésemet megfelelő szintre. De ez csak így visszanézve tudatosult, sokáig nem értettem a különbséget én sem és nem értettem hogy egyes emberek miért nem tudják fogadni a dícséretet, miért nem tudják elhinni hogy te látsz valamit bennük. Aztán visszagondoltam hogy én is ilyen voltam. Pillanatnyilag jelenthet egy sikerélmény az önbizalomnak egy lökést, de hosszú távon valamit mélyebben kell rendbe tenni. És ez a bàtorságnak is alapfeltétele aztán, úgy vettem észre. A megfelelési kényszer levetkőzése volt az ami ezt is gyógyította bennem. Tudom hogy erről írtam már de nekem ez volt a legnagyobb küzdelem, még magabiztos vállalkozó koromban is meg akartam felelni, csak már nem apukámnak, hanem a vendégeimnek. "Kedvenc" mondatom: ne vedd magadra! De olyan könnyű lerombolni egy pillanat alatt valaki önbizalmát, önbecsülését sértő, mérgező mondatokkal, megszégyenítéssel. De ha már van egy mélyebben gyökerező önértékelésem, akkor azért nehezebb dolguk van.

• 

  Joós István

  NAGYON fontos tapasztalatom az ÜGY dolgában, hogy 1. EGYEDÜL NEM MEGY bármit is Akarok 2. tehát TÁRSAKAT KELL találni hozzá, módja: 3. BESZÉLNI KELL arról, amit Dolgomnak gondolok 4. KAPCSOLÓDNI azokkal, akik ehhez kapcsolódnak - Ismerek embereket, akik ÉVEK óta ugyanazt mondják, és bár a kitartás SZUPER, de egyszersmind DÖBBENETES ARROGANCIA nem szembenézni azzal, hogy ha SENKI nem kapcsolódik velem, akkor a világot ez nem érdekli, tehát SENKI más szerint nincsen erre szükség, tehát ÖNIMÁDÓ SZELLEMI MASZTURBÁCIÓBAN vagyok. - Megoldás ezzel szembenézni. Elfogadni, hogy az álmomat a világ levágja: - nem kell, pontosabban: - ÍGY nem kell - Voltam túl korán ötletekkel, és túl későn is, és volt, hogy hibás volt az elképzelésem. SZEMBENÉZÉS AZZAL HOGY NEM KELL másoknak (sőt akár nem is értik) – az ebből fakadó SZENVEDÉS – segített VÁLTOZTATNI az elképzelésen. - Humania tökéletes példa erre - 10 éve kezdem gondolkodni róla - aztán beszélni 7-8 éve - senki nem értette - nem volt, akivel elkezdjük - változott ennek hatására bennem az évek alatt - míg Társak érkeztek hozzá - és utána pénz is - most ott tart, ahol látjátok - még mindig kell változnia - és változik is folyamatosan

  #Helyem elfoglalása
• 

  Balázs

  Szia Orsi! Elolvastam az Ismerkedés témakörben írt megosztásodat - meg persze a többit is :) Tetszett, amit olvastam. Azt éreztem az olvasás közben, hogy Te már nem csak a sablonos 'fejlődöm' szöveget mantrázod, de - ha tényleg jól érzem - már teszel is magadért, és a leendő kapcsolatodért. Sajnos az nekem is tapasztalatom, hogy az elakadást nem megoldani akarnak emberek, hanem kikerülni. Ez a számomra idegenektől még elfogadható, de egy kapcsolaton belül... vagyis ha kapcsolaton van, akkor ilyen nincs. Különben az nem kapcsolat, hanem érdek. Ismerkedés közben nagyon érdekes dolgokat lehet megtudni a másikról. Sajnos nekem sem volt mindig fülem meghallani, ami később problémához is vezetett. Már figyelek. És ha tudunk egymásra hangolódni, akkor jön az ismerősség érzése. Egy ilyen ismerkedés után nem kérdés a szabadidő átrendezése, a tisztelet, a motiváció. Ilyen kapcsolódást keresek.

  #Ismerkedés
• 

  Balázs

  Szia Edit! Nem szívből akartam lezárni, amikor még dolgom volt vele. Csak egy helyzetet szerettem volna megoldani - nyilván nem megfelelő módon. Ezt persze nem is nagyon lehetett máshogy látni, mint lezárásnak. Ezt meg is értettem. Nem akartam semmit megúszni, legfőképp tapasztalást nem. Lett is tapasztalás bőven. Sajnos nekem volt okom a másikra csúnyán nézni. Amikor nem egyenlő a mérce, azt azért nehéz saját hibának látni. Mégis beletettem mindent, mert láttam benne, ami talán nincs is ott. Amikor végleg eljött az érzés, hogy ez nem az én utam, már nekem sem volt kétség.

  #Kapcsolat javítás

  Tovább
• 

  Balázs

  Igen, azt tettem én is, azt az utat jártam végig én is. Ilyenkor mindig az járt a fejemben, hogy tényleg én nem értem? Tényleg én vagyok kevés? Vagy lehet, hogy bár ő is foglalkozik önismerettel, mégis ő nem tudja meghaladni saját magát? Vagy esetleg én nem? Csináltam ezt addig, amíg muszáj volt elérnem a falig, és rájönni, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy én nem vagyok elég, vagy én nem vagyok elég jó. És még csak arról sem, hogy ő nem halad - bár ebben tényleg nem vagyok biztos. Az kellett, hogy elfogadjam, nem tudok elég jó lenni - neki. Hiába akarom belelátni, nincs ott. És nem is lesz soha. Úgyhogy igen, hálam is eljött a tisztánlátás. Csak hát sokáig tartott. És igazad van abban is, hogy a kapcsolódás hiányzik. Pontosan azok, amiket írtál. De milyen viccesen hangzik, hogy ezek megvoltak, mégsem sikerült ezt kölcsönösen megélni. Sok mindent kaptam tőle, amit más nem tudott megadni. Csak a legfontosabbat nem. Azt máshol kell keresnie és keresnem.

  #Kapcsolat javítás
• 

• 1
• 2
• 3

"Attól tartok" a világ egyáltalán nem képes az "álmomat" levágni. Miért? 1. Mert ahhoz, hogy ez a teljesen újfajta közeg, közösség elindulhasson, csak 1-2 olyan ember szükséges, aki számára fontos ez az új alapú, fókuszú egység, közösség. Tehát úgy is nézhetjük, hogy csupán 1-2 emberre vagyunk ettől. 2. A kitartás fontossága. Van valami olyasmi mondás, hogy nem az sikeres, aki nem bukik, hanem, aki eggyel többször áll fel, mint ahányszor elbukik. Vagy csak egyszerűen nem tudok nem hinni benne. 3. A vízió, ha lassan is de tisztul, változik. Megértést segítő új képekkel, metafórákkal, megfogalmazásokkal. Most is van olyan új, amit erősnek érzek, de még nem osztottam meg nyilvánosan. 4. Ha a korszakos rendszer alapján nézünk magunkra, a közegeinkre, a társadalmainkra, akkor azt mondhatjuk, hogy jellemzően a "ráció halála" előtt vagyunk. És bár a BÚÉK nem rész-egész viszonyú hierarchikus emberi kapcsolatokon alapul, de kétségkívül egy KÖZÖS orientációt követő EGYSÉGben való RÉSZES működésről szól, így valahol érthető, hogy ma még(?) ez sokaknak nem igazán vonzó, nem érhető. Ez segítheti az elfogadást, a türelmet. 5. Van konkrét személy, aki ha maga (még?) nem is lelkes követője a dolognak, de alapvetően nyitottan, figyelemmel kíséri a BÚÉK-kal kapcsolatos dolgaimat, akivel minden érdemi dolgot megosztok. 6. Még sokan nem igazán ismerhették meg ezt a választható koncepciót, víziót, szeretném ezt a lehetőséget minél több ember számára lehetővé tenni. (Érdekes a példád, tényleg nem sértettségből mondom, hanem az én nézőpontomból, csak tényszerűen, őszintén: Ilyen őszinte önfelvállalásokra és reakciókra már a Kapcsolódj! oldal is megfelelő volt. Számomra az nem annyira érdekes, hogy lila vagy zöld, hogy app-ban használom vagy sem, hogy van-e néhány olyan kiegészítő lehetőség, amit nem igazán használok. Ha a reakciód határozott, kicsit provokatív jellegével szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy szerintem, számomra a Kapcsolódj! óta érdemi előrelépés ezen a területen nem történt. Mondjuk azt se tudom, hogy kell-e egyáltalán vagy "csak" ezt kellene jobban használnunk.)

Szia Balàzs ! Én is ezt tapasztaltam…., hogy van az a rész, amikor úgy akartam menekülni, hogy mèg nem volt ott az ideje. Amikor dühből, sértettségből, vagy haragból szerettem volna lezárni, akkor ott mèg meg akartam úszni. Megúszni a tapasztalàst. Egóból nem lehet vége, mert abban az lüktet, hogy mérges vagyok, amiért nem úgy alakul, ahogy azt én szeretném. Az egy elsietett “félig döntés” csak, ami arroganciából jön, s azzal jár, hogy utàna kételkedem, vajon ez volt-e a jó lépés. Az igaz választásnál kétségnélküli vagyok. Soha nem a másikra voltam mérges. Természetesen erre utólag láttam rá. Ahogy arra is, hogy amikor újra beletettem a rèszeimet a kapcsolódàsba, és mèg sem hozott gyümölcsöt, / ez most “fura” lehet…/, valószínű azért nem, mert valahol mèlyebben, már nem is akartam azt. “ Minden rajtam lévő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltàvolít, amelyik pedig gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. “ Ott bent minden el van döntve.