12 év után a párom szakított velem.Tudtam,hogy gondjaink vannak,de arra számítottam,hogy ismerem a párom biztosan vissza tudom csinálni a szakítást.Tévedtem.Sok szép emlék,3 gyerek.Kihívások egész sora a 12 év alatt.Egész idő alatt vak voltam.Manipulált,játszmákat vitt végig velem,mert tudta,hogy egy nyitott könyv vagyok a számára.A kapcsolat vége felé már próbálta túlfeszíteni a húrt,hogy meddig mehet el.De tévedett,mert felnyílt a szemem és megvédtem magamat a támadásokkal szemben.Kemény tapasztalat,idő kell hozzá míg feldolgozom majd.
Alapvetően nyitott embernek gondolom és érzem magam. Az ismerkedés, kapcsolatteremtés úgy érzem mindig könnyen ment eddigi életem során.
Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok ezzel a témával kapcsolódni. 🙂
Igazán jó és nekem való mérnöki munkahelyet találtam végre, olyat amit régóta szerettem volna, nagyon büszke voltam magamra és nagy lendülettel dolgoztam. De egy idő után, 4-5 év (nemsokkal a válásom után) kezdtem furcsán érezni magam, egyre kevésbé szívesen mentem be dolgozni, nem találtam kihívásnak a feladatokat inkább nyűgnek. Közben csoportvezető lettem, kaptam hozzá tréningeket is, így megtanultam tudatosan vinni a csoportot, elrejteni a bennem zajló folyamatokat. Újabb két év után már összeomlottam, elsírtam magam a munkahelyen így kaptam céges coachingot az segített valamennyire. Ez volt két éve de még mindíg ott tartok hogy azért nem állok fel innen mert egyszerűen nem tudom mit csinálhatnék mást. Nem szeretnék újra beosztott lenni, más projektjeiben tolni a szekeret. Viszont önálló lenni meg nem merek, illetve nem tudom mivel lehetnék önálló és hasznos munkát végző amivel jól érezném magam. Sokszor úgy érzem valamit mindenképp tenni kell mert teljesen belefásulok, tönkremegyek.
Több mint 20 év vállalkozói tapasztoalta. Önerőből építettem sok mindent, de már közösségi dolgokon dolgozom hogy pénzügyileg is fenntartható rendszerként működhessenek.
Mindig ugyanazokat a köröket futom. Olyan kapcsolatokat alakítok ki férfiakkal, ahol nem kell teljesen beleengedni magam, így kevésbé sérülhetek. De valójában így is sérülök! És szeretnék végre egy stabil, őszinte kapcsolódást, ahol a átadhatom magam az érzésnek!
Nevem a küldetésem. E*mesés Földi Menyországot álmodtam, amikor az ezüst folyam*OK Álmos ígétetével több, mint ezer év múltán megérkeztünk a valóságba, hogy beváltsam magyar*OK legkisebb ősanyja ígéretét: Istenien megdicsőült szent király*OK lesztek. Újraéltem az Emesés sólyommal való találkozást álmomban, amikor elindultam a szabadság felé. Az ismert ősi magyar monda szerint Emese férje Ügyek, akitől Álmos fiúk született. Vagy a sólyomtól? Elég zavaros ugye, miközben nagy az Isten állatkertje? A sólyom népe vagyunk szellemiségben, számomra bizonyos. Magamat láttam sólyom képében Ügyek arcában. Olyan tiszta volt. Sólyom a sólyommal, nem igaz? Amikor pedig szkíta tükörbe néztem, visszanézve rám, oroszlánként kérlelt Ügyek, miben segíthet nekem. Ezért választottam itt és most, Az ÜGY*ek felesége nevet, mert küldetésem van ezzel az álmommal, és felvállalom ezt az Isteni megbízatást. Totemállatságból ez a sólyom szellemiség még nem minden. Az álmok mezején szarvasanyaként találkoztam a csodaszarvasfiúval. Egyként, magyar*OK ősi testvérminőségével, a hozzánk, magyar*OK-hoz méltó Hunor és Magyar ikerminőséggel. Összességében, mint női "első és utolsó"-ként, ősanyahitre tettem szert. Aztán tudjuk, három a magyar igazság. Vajon valóra válik azon 3. álmom, hogy az utolsó vacsora asztalnál tényleg találkozom a már öreg Istennel, amikor előadom, hogy "MI AZ IGAZSÁG? Meghívtok rá? Talán megszenteltetik a Bennetek élő Igazság. A ráadás az én szenthármasságomban, mint igazság, a jelen ki*van*ságom. Fáj-e, vagy kiteljesít ez az igazság? Nos, amennyiben elhagyjuk az Emberhez méltatlan Romolus és Rémus társadalmi minőségeket, akkor a BoldogAsszony*OK szíve is kiteljesedik itt, Isten Országában. Ma az vagyok ráadásként, aki beváltja Emese ígéretét, abból a távoli őshazából, ahonnét a több, mint 1000 éves Sólyom Isten útnak indította a magyar*OK Isteni küldetését. Álmos népével, akik Atyjuk, AZ Ügy*ek révén ma egymásra találnak. Nemrég mondta István, hogy hagyd az ügyet, ha még nem tudod MI az, mert az ügy talál meg Téged. Nos, ha érzed a kihívást, hogy MI, mint Magyar*OK Istenének szellemi szikrái és mint lélekcseppjei követendő példát mutassunk a világnak, akkor arról döntsél, hogy Fiúságodban milyen minőséget tanúsítasz az Ügy*ek összességében? Isten Emberek vagytok. Ugye nem adod lejjebb, mert akkor lehetsz király, és szent, ha megdicsőülsz. Ennek pedig a Benned alvó ikerminőséged a tétje. Azt tapasztaltam a valóságban, hogy a magyarhoz méltatlan Fiúság Istensége engem képtelen lenyűgözni, így az ügyével sem tudok azonosulni, ha egyáltalán van neki. Nem is lát engem. Romolus - Rémust farkastörvények táplálják ma is. Akinek anyjából kihalt az ősanyahit, aki adja a példát arról, hogy hogyan neveli Hunor - Magyar minőségben gyermekeit, annak tiszta képe sincs A Nőről, aki vele egyenrangú Ember. Itt a Földön az Isten teremtménye az Ember: Férfi és Nő. Saját képessége szerinti megnyílvánulása. Egyedül vagyok hosszú évek óta. A bennem álmodott világ vajúdik, mint egy filmes bonyodalom. A drámatagozat már tudatosan nem az én műfajom, amióta látom, mert tapasztaltam az okát, a kapcsolataim boldogtalanságát. Meghalt bennem a vágy, hogy a társnak hitt mellett, vele azonosulva Ádámként küzdjek feleslegesen, miközben mint Éva, a tragédia végén értem már a dalt. A lelket. A felelősségem felvállalását önmagamért, hatalmas belső figyelem, munka előzte meg, mielőtt másokért, az újjászülető világért színre lépek. Miben tudok segíteni ÉN? Minőségi munkával, Az Isteni ÉN*ek mindenhatósága megteremtésében, és az ehhez való életprogramozásban. Szert téve E*mesés ígéretre, szenteltessék meg a Te neved is. Ősanyahitem révén bizalommal, szeretettel. Varga Angéla
Ha lehet és sikerül szeretnék családot, de nem bárkivel és így nem minden áron. Majd kiderül mit hozunk ki egymásból.
Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂