
Már tudom... gyermeki naivitással, feltétel nélkül bízva a másikban éltem 2 kapcsolatomban is. Az éveim szerint felnőttként, de a nőiségemben tapasztalatlanul próbáltam élni a hőn vágyott családi életemet. Válással végződött, s később kiderült, hogy éveken át megcsalás is része volt a kapcsolatomnak, a párom szeretői viszonyt is fenntartott. Jókora "pofon" volt ez a sorstól, hosszú ideig kerestem belőle a tanulnivalót. Már látom, hogy bármilyen fájó volt a megélése, de szükségszerű a fejlődésem érdekében. Hálás vagyok, hogy kaptam Őt, hiszen gyermekünk született, és hálás vagyok, hogy már nélküle élek! Sok-sok éve találtam egy idézetet, mely azóta is útjelzőként szolgál a számomra: A megváltás köve az úton - Szaturnusz Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike. Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson Téged, Se, hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy Te megállj mellette. Nézd meg a követ, azután kezdj el Beszélni Istennel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld azzal az akadállyal neked? S, ha lelked Istennel találkozott, Utadba minden kő áldást hozott.

Kedves Tünde! Hasonló cipőben járok. Lágyulni, levenni a páncélt amit az elmúlt években magunkra vettünk. Nálam ami érződik és változott, hogy amíg az önismeret volt a fókuszban addig mindenkinek segíteni akartam, meg akartam mondani melyik tanfolyam, előadó kell neki. Itt még nagyon akarásban voltam és nem érdekelt, hogy a másik éppen hol tart, befogadó- e a tanácsaimra. Ez például lágyult bennem,most már figyelek, hallgatok, ha jön intuitívan az hogy szerintem mi segítene akkor elmondom, de meghagyom a másiknak a választást arról,hogy kipróbálja vagy nem. Ez úgymond a figyelem átállasa is. Eleinte annyira magamon volt a fókusz és akarásban voltam,hogy amiatt jöttek a pofonok mert fontosabb volt én mit akarok, mint az hogy mi működik számomra. Ez főként ismerkedésekben érződött, hogy azért csúsztak el a dolgok, mert nem is figyeltem a másik tudja- e azt adni, amire vágyom: pl kapcsolatra vágytam, inkább figyelemre, de a másik csak szexet akart, szexre vágytam, azonban felvállalva a saját igényeim is, amit a másik kapcsolati vágynak érzékelt. Amióta ez tudatosult bennem, jobban látom a férfiakat, azt hogy éppen miben vannak. Neked mik a páncéljaid?

Eddigi életemben a kisugàrzàsom, a női lètem, a női mindensègem vitt ès hívott is mindenkit is az èletembe.... Egyx egy kedves Ember ezt mondta számomra.. "Nem várhatod el, hogy a csillogó fényes szívedet lássák meg először, mikor telis tele vagy szép testrészekkel és gyönyörű női testtel....Mindenki hamarabb látja meg a szexis bájodat, a testedet mint a nagy szívedet...." Ezen persze változtatni nem akarok, mert bizony szeretem önmagam, szeretem a mindenségem....ès mègis akarom, vàrom azt, hogy valaki "súlyosabbnak" vèlje, làssa, ès szeressen az õnnönvalómèrt, a fènylő szívemèrt mint a testemèrt!

Szeretném végre megélni a befogadó nőiességet. Ez talán furcsának tűnhet, hiszen volt egy 30 évig tartó házasságom, amelyből két csodálatos gyermek született. Mégis úgy érzem, hogy valójában soha nem éltem meg igazán a befogadó nőiességet. Voltam mártír szerepben, voltam amazon, anya, barátnő, szerető… de igazán megnyílva nőnek lenni – azt hiszem – még mindig egy kihívás számomra. A célom most az, hogy végre elengedjem az ehhez kapcsolódó félelmeimet.

Köszi a megosztást, és igen. Nekem a kirakós adja ugyanezt. Kiszed a fejemből, a gondolkodásból, megnyugtat, családilag is tudjuk csinálni, és még sikerélmény is van... Szeretek kirakósozni. Érdekes hogy 51 éves koromban derült csak ki. 🙂 Hmm. Jobban belegondolva: az is nagyon jó ezekkel a nagy kirakósokkal – 1000+ darab –, hogy nem lehet egyből elkészülni velük. Sprinter alkat vagyok. Azt csinálom szívesen, amit be is tudok egyből fejezni. De az élet jellemzően nem így működik.

Igyekszem őszintén nyitni az emberek felé, de valamiért mindig kudarcba fulladnak a próbálkozásaim. Valaki jöjjön és fejtse meg, hogy mi a baj velem :)

Rengetegszer nem hittem az első megérzésnek Az ego sokszor becsapott és a mai napig tesztel. Ma már nagyon intenzíven használom, a hivatásomban abszolút teljes átadással. A gyerekeimmel kapcsolatban és a magánéletemben is egyre ügyesebben. Megtapasztalni megismerni, ki vagy, s mire vagy képes, mik a határaid, korlátaid s azokat hogyan tudod tágítani, na az az igazi tapasztalás…

Egy hosszúra sikeredett nárcisztikus kapcsolat és egy méltatlan munkahely megtanított arra, hogy a határaim védelme nem önzés, hanem önbecsülés. Ma már tudom: ahol nem értékelnek, onnan szabad továbblépni.
István videói a ''A sikeres nőnek nem karrier a dolga'' valamint '' Mi a tennivaló amikor a Nő túl nagy, túl erős'' indította el bennem az a dilémát, hogy akkor mire is van szüksége egy ilyen nőnek (nyilván ebbe a kategóriába sorolom magam). Azzal szembesülök sorozatosan hogy a férfiak többsége fél az ilyen nőtől, vagy nagyon gyorsan menekülőre fogja, ha megérzi ezt az erőt. Szívesen megosztom az ezzel kapcsolatos tapasztalatomat és fogadom mások tanácsát is.
Nekem is volt fél oldali arcbénulásom. Akkor amikor lwlkileg nehézségeim voltak. De engem már nem is tudott érdekelni az sem, hogy lebénult az arcom. A igaz csak 15-16 éves voltam. Nem törődtem én az arcommal sem. Kilátástalannak láttam az életem. Helyrejött nagyjából de amikor fáradt vagyok látszik. És ha mosolygok akkor egyik szemem jobban csukódik be. Ennek ellenére a férfiakat nem zavarja. Vagyis nem látszik ha rámnéz senki. Engem most kezdett zavarni kozel 20 év után mert latom a fenyképeken ha mosolygok. Azóta sokmindent történt. 3 éve elvesztettem apukamat hirtelen. Anyukámról tavaly kiderült h rákos. 1 évet küzdöttünk. S most azt mondják pár hete van hátra..ő élni akart végig és meggyógyulni. S en is erre vágyom a legjobban. Szar gyerekkorom volt. Túlsúlyos voltam és zárkózott. Aztan lefogytam lett pár jó évem amikor azt hittem h na érdemes élni mert látható vagyok végre. De utána jött a küzdelem a jó munkáért karrierért. S még csak nem is élvezhettwm ki mert a szüleim elmentek. Egyedül vagyok. Van 1 távkapcsolatom de az illetőnek nincsenek tettei csak szavai. Akkor sem jott haza h velem legyen amikor anyukam élet halál közt volt. Sőt szakított és lelépett 1 másik nővel. (Kiderült h elmebeteg a csaj és szakítottak. Kibékültünk de ..) Szóval h harmonikus boldog élet meg ilyenek? Én szerintem van egy par jó éve az embernek amíg van akire számitha vahy esetleg teljesül 1-2 dolog az életében amiért küzd, aztan annyi. Tüz ki célokat és próbáld meg elérni. Mert boldogság nincs. Olyan van h tereled a figyelmedet a szarságokról. Én élvezni akartam az eletemet és volt is amikor élveztem de nem sok jutott belőle. Kell 1 szép test és kell 1 jó munka. Ez az alap. De után mi van?..