Tapasztalatok

Viktória Matúz

Szinte egész eddigi emberi létemben, az emberi természet viselkedéskutatója voltam. Már néhány éves koromtól vannak olyan emlékeim, hogy figyelem az embereket, viselkedésüket, magatartásukat, reakciójukat másokra és a körülöttük lévő világra. Mintha egy laikus kultúranropológusként születtem volna le erre a Földre. Az ismerkedés számomra lételem, szakmai elkötelezettség, hivatás, életstratégia, kutatsái terep, szerelem. Egy ember arca mögött meglátni önvalóját egy ajándék. A léleklátás képességével születtem és formáltam belőle palotát, segítő módszert, én- és önvédelmi mechanizmusokat, létstratégiákat, megküzdési potenciálokat. A szándék, amivel egy másik emberhez közelítünk, meghatározza a további életünk kimenetelét. Minden ismerkedési lehetőség új ajtót nyit önmagunkba. Néha fáj, csalódás, bánat teremtője, de a legtöbb esetben olyan tanító mester akihez mindig fordulhatsz ha elbizonytalanodnál, ha elvesztenéd hited, ha eltünne az út irány, vagyha nem találnád az alagút végét. Az ismerkedés vágya és lehetősége megadatott hát használd! Igen, hallak...de akkor meg kell magam is mutatni a másiknak. Valóban. Ez a legjobb része. Mert igazából nem a másiknak mutatkozol be, hanem rajta keresztül, az Ő viszonyrendszerébe ágyazva ÖNMAGADRA találsz. Jócskán találsz rá példát az életedbe, hogy egy-egy spontán, előre nem tervezett, vagy irányított ismerkedési helyzet gyökeresen változtatta meg a látásmódodat az életről, szerelemről, kapcsolódásról. Ha elengeded azt a megfelelési kényszeredet, hogy jól nézz ki a párkapcsolatkereső palettán, már nyert ügyed van. Ha elenged a görcs, hogy párkapcsolatot akarok és mindent megtennék érte, máris beérkezik valaki az életetbe aki hozzásegít ahhoz, hogy partnerként tudj kapcsolódni a számodra megfelelő emberhez. Az ismerkedést ne a húspiaci kikínálkozás terepeként fogd fel, hanem egy arcban rejlő lehetőséget, egy különleges életút felfedezését, más ember élettapasztalatainak begyűjtését. Már is párban- kapcsolódsz egy másik emberhez, jelentsen ez bármit és tartson bármeddig is. Én a párkapcsolatot jelenleg nem a holtomiglan gyerekszülős értelemben definiálim, hanem két ember, egy időben egy helyen tölt és szerez közös élményeket, tapasztalatokat. Önmagadtól se várd el, hogy élethosszig tartó együttlét lesz a vége, hiszen ezt nem tudhatja senki, még Isten sem. Ráadásul, létezik az a fránya SZERELEMNEK hívott izéééé, amitől elveszíted a fejed és végre nem gondolkodsz. Benne van a bukta lehetősége...? Igen jócskán, de enélkül élni képtelenség, fölösleges próbálkozás, kihagyhatatlan élmény. Szerelemben élni önmagunkkal az egyik legmagasztosabb élmény és forráskód, ami vonzza a számunkra potenciális kapcsolati minőségben lévő másik felünket. Hidd el a világ másik végéről is megtaláljátok egymást, mert bár nem is tudjátok, hogy minden nappal egy lépéssel közelebb kerültök egymáshoz, de a megfelelő önismereti úton keresztül megtalál a szerelem és megismered azt aki számodra a jelenlegi élethelyzetedhez a méltó társ. Ha nem működik az jelzi számodra, hogy te nem működsz úgy amire vágysz. Az ismerkedés az Önismerettel kezdődik, rajta keresztül vezet és vele együtt teljesedik párkapcsolattá. Ha velem találkoztál, már nagyon jó uton vagy önmagadhoz. Köszöntelek a varázsbirodalmamban. Megismerlek BARÁTOM.

Viktória Matúz

A kapcsolataink legmagasabb szintje a párkapcsolat, amire leginkább minden más kapcsolatunk hatással van. A jelenlegi párkapcsolatunk, vagy annak hiánya az előző párkapcsolatok mezején gyökeredzik. Nem létezünk se vele sem nélküle addig, amíg önmagunkra nem találunk. A párkapcsolati helyzetünk: - saját személyiség állapotunk fokmérője. - saját magunk iránt érzett szeretetünk előszobája. - családi mintáink lenyomata - nemi szerepeink rendezőelve - az élettel való kapcsolatunk mutatója - az élet átadásának, reprodukcióhoz való hozzáállásunk aktuális mintaképe. Tükör, bástya, béke és harc küzdőtere egyaránt. Harc önmagunkért, a szabadságunk kiteljesedéséért, a szeretet átadási képességeink kiélesítéséért. Úgy tapasztalom, hogy jelen világunk egyik legkiemelkedőbb feladata, az emberi létünk leg vágyottabb és leg félőbb tapasztalati hálója. Célom, hogy megmutassam neked, nektek, hogy kapcsolódni társként nem oly nehéz akkor, ha nem félsz ÖNMAGADTÓL. Ha felismered saját viselkedésed mögött meghúzódó személyiség elakadásaidat, menekülési stratégiáidat, rajtad kívül működő szerep csapdáidat. A környezeti elvárások és a saját igényeid, szükségleteid, tanulási folyamatai mögött álló önszolgálatba ágyazott szerelmi minőség az életünk egyik leggyönyörűbb küldetése. Gyere velem, megmutatlak önmagadnak.

Kardos Tímea

Igyekszem minden nap gyakorolni. Karma-Dharma. Rendszeresen járok tanításokra, elvonulásokra. Mantrázás. TM. Nepál.

Kardos Tímea

Több mint 10 éve járom a saját önismereti utamat. Ez alatt egyes technikákat is elsajátítottam. Szeretettel várlak egy nyugodt, biztonságos térben, ahol találkozhatsz az AuraSoma-val, Bach virág esszenciákkal, vagy elmerülhetsz egy lágy metamorf érintésben.

Kardos Tímea

13,5 év közigazgatás. Ebből 8 év vezetői pozícióban. Érteni fogom a speciális munkahelyi problémáid. Szívesen segítek a tapasztalataimmal.

Eddig kereskedelemben ès vendèglàtásban dolgoztam többnyire. Azonban az èvek ès a rengeteg vàltozàs màr nem teszi lehetővè, hogy ugyanazt csinàljam mint eddig. Egyrèszt kinőttem a szerepet, nem hiteles màr nekem, ìgy èn sem tudok az lenni màsok szàmàra, legalàbb is ugyanott, ugyanabban már nem megy. Mèg nem èrzem azt teljes egèszében, hogy mi lesz az utam a tovàbbiakban.

Eddigi életemben mindig időszakaim voltak. Règòta mozgom ugyanabban a közegben, ragaszkodtam nagyon a règi kis megszokott vilàgomhoz, ùgy mint emberek, helyek, pedig tudom, hogy màr règ nem tùl jò ez sem. Ebben a közegben àltalàban ha szèt is hullanak a dolgok, vissza tudom magamat rendezni valahogy, biztonsàgot ad. Ugyanakkor pontosan ez a közeg rejti a mèllysègeket is. Ha magamba rendet tudok rakni, akkor idővel a környezetemben is rend alakul. Jelenleg ùgy èrzem, hogy vàltozàsra van szüksègem, akàr a munka, akàr a magànélet területèn, mert ìgy csak mindig ugyanazt csinàlom, de szenvedek tőle. Egyèbkènt nem vagyok màniàkus rendrakò vagy tisztasàg màniàs ami a háztartàst illeti, képtelen vagyok rendszerezni, ès a kerti munkàkkal is mindig elmaradok. Sosincs rendben minden. Ès amùgy nem is szeretem a patika rendet, mert feszèlyez. Nem szeretek szigorù szabàlyok mentèn haladni, de azt sem szeretem ha valaki tùlzottan arra sarkal, hogy lazuljak be ès csinàljak valami hülyesèget.

Kisgyermek koromtòl kezdve tudtam, hogy a politika a felnőttek vilàga, gyermekkènt nem igazán foglalkoztam vele. Kb. 17 èvesen érintett előszőr, akkor ugyanis màr jobban bele kezdtek vonni, vagyis kezdtem èrteni ami a felnőtt identitàs felè valò törekedèsemet is jelentette. Nem szerettem benne sosem elmélyülni, sőt szerettem kimaradni belőle, mert olykor agressziòt váltott ki akkoriban is az emberekből. Tudomást vettem a lètezèsèről, a kikerülhetetlensègéről, de nem volt az asztalom, mindamellett, hogy azért nagyjábòl ismertem a vilàgban törtènt esemènyeket, vagy a magyar törtènèseket. Ekkor javarészt csak a tv-ből informàlòdtunk. Időközben megjelentek a social media különböző felületei, ahol egy idő utàn egyre több politikai töltetű cikk, reagàlàs volt. Mivel általàban mindig dolgoztam valahol, ez észrevètlen egyre inkàbb bekùszott a hètköznapokba is, volt hogy politikai esetleges hovatartozàs miatt kaptam egyre több negatìv megìtèlést. Egyre kevesebbszer mertem a social media felületeken megnyilvànulni, mert màr màsnap ennek fejèben "elszàmoltattak" bàrmi is volt az. Apai oldalon erős magyarsàgot örököltem, az anyai oldalon nyugatit, nèmetajkùt. Ennek alapjaival tudtam mindig is mozogni az èletben. Meglàtàsom szerint a nyugat mindig az ùj, modernizált èletvitelt, a fejlődèst szorgalmazta, a magyar pedig egy lassabban folyò, àm tiszta és biztonsàgos èletvitelt szimbolizàlt, abszolùt deformitàsokkal egy fordìtott vilàgban, ahol sosem baj ha nem vagy tökèletes, sőt kötelessèged hogy ne legyèl az. Az utòbbi 10-15 èvben ùgy èreztem, hogy a nyugati szemlèlet egy nem tùl egèszsèges szint fele indul. Engem mindig feszèlyezett ha nem tudtam lèpèst tartani az aktuàlissal, ezèrt ez a gyermekvàllaláskor felerősödött bennem, ami rakètagyorsasàggal indított be. Emiatt kezdünk sokan èbredezni, különösen az a korosztàly, akik mèg a social media előtti idökben nevelkedtek ès azòta gyermeket is vàllaltak. Bár általàban nagy bennem az elfogadàs màsok fele, a gyermekvàllalàs ès a "szobaszelfik vilàga" ràkényszerített, ràèbresztett arra, hogy valahogy ez nem az èn vilàgom... Azt hiszem jelenleg a politika is tükrözi ezt a világi egyenlőtlensèget. A nyugatihoz mindig csak valahogy pròbàltam idomulni, a magyarban pedig bìzni.

Nekem gyakorlatilag a mùltam a jelenem is, és bizonyos mèrtèkig a jövőm is, mivel ott èlek, ahol felnőttem. Azokkal az emberekkel találkozom nap mint nap, akikkel évekkel ezelőtt is, ők mindig emlèkeztetnek arra, hogy ki vagyok. Ez nèha borzalmas érzès, és van olyan is amikor örömteli. Az elmùlt èvekben egyre többszőr èreztem azt, hogy szeretnèk màshovà költözni, vagy màs embereket megismerni, màst csinàlni mint eddig.

Eddigi tapasztalataim alapjàn ritkàn van az, hogy munka ès magànélet nagyjàbòl egyensùlyban tud lenni egymàs mellett. Persze vannak ilyen időszakok is.