Tapasztalatok

Fekete Nikolett

Nem sokára két éve lesz, hogy ebben a szerepkörben kell helyt álljak. Talán kívülről sokan nehéznek érzik, de belső élmenyem szerint közel sem drámai a helyzet. Tartom ezt úgy is, hogy egyedül édesapám a segítség gyerekfelügyelet témában. Persze ez jár korlátokkal és tud olykor nyomasztó érzéseket generálni, de alapvetően megbékéltem ezzel. Hiszen mélyen belül, amikor elhatároztam, hogy anyuka szeretnék lenni, számoltam az egyszülős léttel. Ráadásul a családi körülmények is már adottak voltak akkor. Másrészt hálát is érzek, hogy egyedüli családfenntartókent megoldom az életünket és valahol az erőm manifesztációjának is élem meg. A mindennapok során igyekszem a kisgyermekem mellett is töltődni és a szülői feladatok mellett fejleszteni magamat. Nem görcsösen, csak amire aktuálisan hívást érzek és jobbá tehetem vele a világunkat. Ami a férfiakat illeti, a válást követően volt egy - a korábbi létmódomhoz képest - magasabb dimenzióban megélt kapcsolódásom. Teljesen más minőségben voltam képes benne lenni, ami lenyűgöző élmény. A jelenemben pedig van egy múltbéli személy, akivel hiszem, hogy feladatom van. Úgy érzem, hogy a tisztább énem energiáit maximális hatásfokon működtetem. Ez viszont számára annyira újszerű és szöges ellentéte az eddig megtapasztalthoz képest, hogy idő míg a program felülíródik. Ezért most teret engedek és tartok számára hetek óta. Bizakodó vagyok és szeretnék hozzájárulás lenni az útjához. A múltban sokat bántottuk egymást, szeretnék végre jól adni neki.

Paulics Tamás

Sok éves drog és alkoholfüggés után hét éve teljes absztinenciában és ami fontosabb folyamatos felépülésben. Segítői munka először önkéntesként (nyírő Gyula Kórház Addiktológia) és ma már állásban (Boldog Gellért Szakkórház). Képzett coach és tapasztalati szakértő vagyok több év csoporttartási és egyéni mentorálási tapasztalattal.

Latinovics Tamás

Nem régen váltottam munkahelyet és igencsak jól alakult. Nem mondom, hogy az én módszerem a tuti tipp, ami biztosan rögtön az álom melóba repítene bárkit, de utána néztem, mit várnak a cégek általában és magamba néztem, hogy én valóban mire vágyom. Ennek a kettőnek a a finom ötvözete juttatott arra a helyre ahol jól vagyok. Fontos, hogy szeressek a csapattal együtt dolgozni, jó fej és szakmailag is motiváló a legyen a közeg, nyugodtan lehessek, aki vagyok, legyen kihívás, de annyi, amennyit elbírok, tudjak folyton tanulni és fejlődni, ha akarok, értékeljenek és honoráljanak megfelelő fizetéssel. Először meg kellett fogalmaznom magamnak, hogy én mit akarok. Ez után tudott kialakulni hozzá a lehetőség is. Utána néztem apró részletekig, hogy mit vár ma a piac, milyen CV kell, milyen megjelenést, kommunikációt, hogyan fogalmazzam meg azt, amit tudok stb. Ezek is mind előnyömre váltak. Azt látom, hogy a magabiztos és őszinte megjelenés minden technikai utánajárás ellenére, vagy azok mellett, elengedhetetlen volt, hogy a kezdettől fogva jól érezzem magam a munkában. Ha megjátszottam volna magam, akkor szenvedés lehetne most. Csak annyira finomítottam a dolgokon, ami segített, hogy bemutatkozhassak. Onnantól, ha nincs meg a “kémia”, jobb, ha nem is ott kötök ki. Igen, kémia. Azt látom, hogy fontos az emberi része a dolognak, hogy tudjunk kapcsolódni és ne csak szakmai dolgokról beszélni. Ha ez nincs meg, akkor a váltás egyben első nagy lépés lehet a kiégés felé szerintem. Kell ehhez az egészhez szerencse, de én kovácsoltam is a sajátomat és mostanra egész jó vasművessé váltam.

Attila Takács

Amikor szépen elkezd lendületbe jönni az egó (spiri egó): "Na majd én milyen jól megváltom a világot, meg én jobban tudom, mivel lehet segíteni embereknek!" Akkor az ember gyorsabban csúszhat bele egy spiri egót ügyesen etetgetö spiri vezető köreibe, minthogy az ember észre venné józan paraszti ésszel, hogy mi is történik. Az energiádra, az idődre és pénzedre utaznak. Így jártam meg a (akkor még) Pszichotronika Magyarország sok hónapos képzését és tapasztaltam meg a belső szabályaikat. Ha jól belegondolok, voltak jelek. De azokat ilyenkor kitakarja az egó saját maga elöl. Jó esetben minél előbb koppan az embernek a feje és ébred fel a mély álomból. Nálam hála Istennek egy ilyen eset történt.

Cziráki Orsolya Boglárka

Cziráki Orsolya Boglárka vagyok, 47 éves és kb. 20 éve járom az önismeret útját. Ennek az időnek az első felében (kb 5-6 év) nagyon sokféle könyvet olvastam el, módszertant ismertem meg (táncterápia, művészetterápia, bodywork, pszichodráma, családállítás, szomatodráma, jóga, ayurveda, alkímia stb), és képzettséget (mediátor, családterapeuta, élményterapeuta, fitoterápiás képzettség folyamatban van) szereztem meg, mert egyrészt imádtam információt gyűjteni, elemezni, analizálni, a Tudatosságom volt a legnagyobb erősségem, másrészt ekkor még nem mertem ÉLNI, és azt gondoltam, ha minden infót megszerzek az elég lesz. Nem lett elég, viszont arra elég volt, hogy rádöbbentsen dolgokra, szembesítsen az önhazugságaimmal, a illúzióimmal és megmozdítson bennem valamit, aminek a hatására 33 évesen elváltam saját döntésem alapján. (csak a fiamat vittem és hátrahagytam mindent ,amit addig felépítettünk együtt anyagilag, mert meg akartam tapasztalni a saját teremtő erőmet és mert nem akartam évekig pereskedni a pénz miatt). Nem vártam meg míg megcsalnak és én sem egy másik kapcsolatba menekültem, hanem egyszerűen felismertem, hogy ez csak a biztonság illúziója volt és hogy valójában elrejtőztem egy férfi mögé, mert gyáva voltam felelősséget vállalni a vágyaimért. Innentől kezdve viszont felvállaltam a sorsomat és engedtem magam hibázni, zsákutcába tévedni, veszteni és nyerni szóval tapasztalni és igazából ebben az utóbbi 14 évben mondhatom azt, hogy élek és a rengeteg információt elkezdtem alkalmazni is, és valós tapasztalatokkal kiegészíteni. Az alkímia által találtam rá a 4 őselemmel való munkára és az elmúlt 14 évemet igazából az ebben való elmélyedés töltötte ki, először önmagamon gyúrtam át az ezzel kapcsolatban megjelenő konkrét témákat, utána pedig egyszer csak összeállt bennem egy rendszer és kidolgoztam a saját módszertanomat. (www.shaktibeauty.hu) Aztán pedig elkezdtek megjelenni körülöttem a nők, akik érdekes módon minden évben a négy különböző elemet képviselték és végigkísértem őket 1-1 éves folyamatban, aminek a lényege a Természet ritmusához való visszatérés által visszatalálni a saját természetes ritmusunkhoz, és az őselemekhez kapcsolt konkrét pszichológiai témák (anyával és apával való kapcsolat, múlt lezárása, árnyékmunka, intimitás, kommunikáció, változásmenedzsment, intuitív élet kontra túlkontrollált élet, konfliktuskezelés, érzelmi munka, valós szükségletek feltárása stb) feldolgozása által pedig, a bennünk lévő 4 elem egyensúlyba hozása. A indoor tréningekből eljutottam a outdoor élménytréningekig , a konzultációimat mindig kint a Természetben tartom (Bakony, Normafa, Pilis) annak érdekében, hogy a klienseimnek segítsek lelassulni, megnyugodni , kapcsolódni és jelen lenni. Sokáig csak ösztönösen csináltam , magamat is így gyógyítottam , de egy idő után ez vezetett el a mindfullness technikák megismerésének a vágyáig és tudatos használatáig, mint pl az éberség fejlesztése, a meditáció, a vizualizációs technikák és a relaxációs technikák. (mindfullness coach) A célom az volt, hogy minél felszabadultabbá, feszültségmentesebbé tudjak válni és hogy minél inkább a Jelenben tudjak lenni, átadni az irányítást egy nagyobb Tudatosságnak és Akaratnak ,amit hívhatunk isteninek is bár klassikus értelemben nem vagyok vallásos, mégis többsör is megtapasztaltam az életemben ennek a valami nagyobbnak a jelenlétét bionyos helyzetekben és ez segített felismernek, hogy minden értem történik , mindig pontosan ott vagyok, ahol lennem kell és mindig az történik , aminek történnie kell (még akkor is amikor én et nem értem , vagy nem értek vele egyet) Rájöttem, hogy nekem is és később a klienseim legnagyobb problémája is az volt, hogy folyton vagy a múltban vagy a jövőben tévelyegtek, vagy a múlton keseregtek vagy a jövőtől szorongtak és ez fizikai , érzelmi és szellemi szinten is létrehozott egy olyan állandó feszültséget a lényemben és a klienseim lényében is, hogy igazából legfőképp ez állt a boldogságuk útjába és annak a minőségű életnek az útjába, amit élni szerettek volna. A tudásom nem könyvekből származik és nem is mások által elmondott tudásanyag, hanem a saját magamon átgyúrt tapasztalások összessége, amit elsősorban a saját életemben elért eredményekkel tudok alátámasztani. Nyilván, ami nekem működött nem feltétlenül fog működni másnál is, de az a tapasztalatom, hogy a konkrét témák viszont, amiken én az elmúlt évek során átverekedtem magam, a legtöbb ember életében ugyanúgy téma és a saját válaszát keresi benne. Arról tudok mesélni hitelesen, hogy nekem mi működött, és abból mindenki annyit hasznosít, amennyit szeretne, de az én erősségem az, hogy a hitem és a szeretetem által egy olyan TERET tudok létrehozni és fenntartani a klienseim számára a közös folyamat idejére, amiben önmagukat és a lehetőségeiket is más szemmel tudják látni és egyfajta "dúlaként" abban tudok segíteni a szeretetteli és minősítésmentes figyelmem által, hogy újjá tudják szülni önmagukat.

Péter

A játékhoz való szoros kapcsolatom gyermekkorban kezdődött. A konzol, majd PCk elterjedésével hatalmasodott ki a 90-es években. Fontos különbség számomra, hogy örömből játszani az nem függőség, hanem az öröm, kreativitás kifejeződése. Továbbá szerintem lehet kapcsolódni másokkal játékon keresztül is. (sőt) De amikor az az öröm, inkább egy megszokás lett, inkább az elmém, ügyességem próbája inspirált és nem tudtam mosolyogva veszíteni és őszintén örülni a másik sikerének vagy megszálottan kijátszani a játékot, hogy a végére érjek, habár már csak feszültséget hozott, az már a függőség vagy annak az előszobája. És itt ha bárki kérdez azt mondom, hogy nagyon szeretem és nagyon érdekel a játék, nem vagyok függő. Visszanézve a játékokba beleölt éveket most már látom a kényszerességet, azt az érzést hogy nem az öröm és kreativitás kifejezésért ültem a gép elé, hanem mert valamit akartam kapni tőle. Valamit amitől teljesebb leszek, amitől jól érzem majd magam utána valamit amiből majd öröm és kreativitás születik majd bennem. Fordítva ültem a lovon, de szerintem ez minden függőség esszenciája. Ma már látom és érzem a különbséget, de még így is könnyen belecsúszok, hiszen játszani továbbra is szeretek. De már nem veszek el benne, úgy...,addig...🙂

Molnar Anna

Eléggé eltökéltem, hogy szülni, na, azt én tuti nem fogok. Aztán jött valaki, akivel gondoltam, kipróbáljuk ezt az őrültséget is. És rákaptam az ízére. A beavatás egy formáját tapasztaltam meg, élet és halál táncát, amiben minden családi normát és társadalmi szabályt felülírtam. A kórházi autoriter rendszerből a teljes illegalitásba vonulva lépésről lépésre, mesterien kihasználva minden kiskaput, megtapasztaltam a női őserőt, a szégyentelen, orgazmikus önátadást és megnyílást. És mi volt a legnagyobb támogatás ehhez? Azok a nők, akik előttem jártak, akik szintén mertek, akik a szemembe néztek, és azt mondták, amit hittem: "képes vagy rá"!

Anzelm

A tapasztalatom saját magammal az, ha valaki jobban megismer, nem akar és nem is nagyon tud utána már elengedni. Én személy szerint mindig úgy tartottam tudati szinten a kapcsolatot, hogy ne kötelezzem el magam végérvényesen az illető mellett aki mellett éppen vagyok; egyszerűen tisztában voltam vele, hogy tovább kell még keresnem és az igazi nem jött el. Örökre megmaradt, amikor valahol olvastam az itt álló gondolatot: "Egy nap jön valaki és megmutatja, miért nem működött eddig, senki mással! Ennek tudatában még nem köteleztem el eddig senki mellett sem magam, de már rendkívüli módon vágyom arra, hogy aki nekem rendeltetett, őt is megismerhessem végre.

Molnár Anita

Előzőleg felvett, karrierrel kapcsolatos tapasztalatimnál leginkább a dolgok szépségét mutattam meg, hogy mennyire szeretem a szakmámat, mennyi aspektusa van és mi mindent tanulhattam általa. Itt van azonban ez a kiégés dolog, amit divatos mostanában hangoztatni elsősorban a munkánk kapcsán, de a közvélekedéssel ellentétben, nem csak a karrier terén érinthet minket. Megannyi szerepben létezünk az életben, női/férfi szerep, szülő/gyerek szerep, barát, társ...órákig lehetne sorolni. És minden szerepünkben kiéghetünk. A klasszikus munkahelyi kiégés mellett én például megtapasztaltam nőként és anyaként is. Nem könnyű kijönni belőle, de nem is lehetetlen és utána olyan erőket tudunk felfedezni magunkban, amikről korábban nem volt tudomásunk.

Orosz Sándor

Gyarlóság-e önzőnek lenni ? Vajon mit jelent az önzőség ? Sokszor érzem , hogy önző vagyok pedig belül egy hang azt mondja , hallkan hogy megérdemled . Férfiként megélni a világot ,kissé kesze kuszának érzem . Férfi szót talán elcsépelve használjuk ,mert cselekedeteket társítunk hozzá . Én nem tartom magam férfinak,még ha annak is születtem . Nem érzem még érettnek , felnőttnek magam , sok felelőtlen döntést hozok meg , persze igyekszem jól cselekedni . Mit is jelnet jót cselekedni ? Az ha jót teszek magammal ? vagy másokkal ? Akkor most önző dolog jól érezni magam ? Önző dolog férfiként érezni magam ? Mi a helyes ? Mi a jó ? Talán nem is ez az igazi kérdés , talán nem is erre kellene a válaszokat keresnem . Lehet ez nem is számít , mert nem fekete vagy fehér hanem minden úgy van jól ahogy van . Minden rendben van velem , minden rendben is volt velem . Követem azt amit belső hangnak lehetne nevezni , akkor EMBERKÉNT élek . Lehetne úgy mondani , rám vetítve ,férfiként ? Apa nélkül nőttem fel , apa kép hiányában , de mindig kerestem azt akire felnézhetek akit követhetek . Aztán rájöttem , nem jó , nem kell ! Magamra tekinthetek hitelesként , ha őszintén cselekszem és beismerem ezt én tettem , ezt én csináltam . Legyen szó bármiről , büszke lehetek magamra, még ha az egy ballépés. Nem mutogatok , csak az számít én hogy érzem magam ha cselekszem és ebből mennyit tudok adni a világnak ha úgy gondolom ezzel segítek.