Tapasztalatok

Szőcs Balassa Teodóra

Anyukám amióta az eszemet tudom, azt hajtja, csak be ne kapd a legyet… szóval ne legyek véletlen terhes. Szüleim konzervatív, katolikus egyház szabályok megtartására törekvő emberek, és szerették volna ha a gyermekeik is ezt a példát mutassák. 23 éves voltam mikor egy 9 hónapos önismereti csoportban eljutottam egy izzasztó kunyhó által hogy a legnagyobb félelmem, hogy kismama legyek esküvő előtt. Nagy felszabadulásnak éltem ezt meg. Rá 2 hónapra teljes testel, lélekkel azt éreztük a párommal, hogy le akar valaki születni hozzánk, és hagytuk neki, azonnal megfogantam. És már félelmek nélkül vállaltam azt ami a családban az egyik legnagyobb bűnnek számított. Én már elég erős voltam, hogy ez ne rendítsen meg, majd kismama koromban megéltem az Istennő korszakot, otthonszültem és később dúla lettem.

Molnár Anita

6+ éve dolgozom HR-esként, 2022-ben HR vezetői lehetőséget kaptam. Erre készültem évekig, nagyon tudatosan építettem magamat és a karrieremet már az egyetemi évek alatt is. Elhivatott voltam, hogy a munkavállalóknak jobb legyen, miközben én magam is "csak" egy voltam közülük. Rengeteget tanultam, tanulok most is, az alkalmazotti lét előnyeiről, hátrányairól, a munkahelyi kultúrákról, a munkavállalók közötti dinamikákról, a különböző személyiségek megjelenésről a munkahelyen és sajnos a toxikus légkörről és a toxikus vezetőkről is. Pontosan ezen tapasztalatok miatt döntöttem úgy, hogy szeretnék segíteni egyrészt a hasonló légkörben szenvedő alkalmazottaknak, - akkor is, ha esetleg a munkahely váltás éppen nem opció - DE, azokon a szervezeteken is, akik már felismerték, hogy ilyen légkör uralkodik náluk és szeretnének változtatni. Amennyiben neked is vannak elakadásaid a munkahelyeden, akár kollégákkal, akár vezetőkkel, jelentkezz, segítek!

Krisztina dr. Teubel

Közel 3 éve dolgoztam az álomállásomban, helyettesként, amikor a Főnök a ritka alkalmak egyikeként irodai értekezletet írt ki délutánra. 7-en voltunk vele együtt. Néhány csontig hatoló mondat hangzott csak el tőle, aztán magunkba szálltunk, mert felajánlotta a távozás lehetőségét mindenkinek. A válaszainkat a következő napon várta. Én persze sírtam, mert tudtam, hogy számomra ez valaminek a véget fogja jelenteni. A gondolat ugyanis hetek óta motoszkált a fejemben arról, hogy felmondok. Pedig a Főnök szuper volt, a munka szuper volt, a fizetés szuper volt, a munkatársak szuperek voltak. Gondoltam, bírom én! Egyensúlyoztam, erőből. Csak aztán... az érzés, amit kaptam, már nem volt szuper. Egy idő után inkább hazárdíroztam az erőmmel, egyensúly meg sehol sem volt. A gyerekeim, a család és a barátok hiányoltak, sőt, én is hiányoltam magamat. A saját életemből. Megtettem. Másnap felmondtam. A válóperem közepén, 3 kisgyerekkel a semmibe ugrottam és fohászkodtam, hogy kinyíljanak az amazonként megerősött szárnyaim. És azok kinyíltak, így nem csattantam a gödör alján, csak alászálltam valami ismeretlen sötétségbe. A Főnök pedig szuper volt velem ebben a helyzetben is. 6-an maradtak vele együtt.

Simon Zoli

Mindig is mozogtam. Ez talán az általános iskoláig nyúlik vissza, ahol Emil bácsi szivatós tesi óráin olyan élményeket gyűjtöttem, hogy nem a rendszer elleni lázadás tört ki belőlem, mint a legtöbbekből, hanem a "meg tudom én ezt csinálni" élménye. Mely aztán sok más megléshez is vezetett. Szerencsés családban nőttem fel, ahol a suliban tesi tagozatos voltam, évente egyszer síelni jártunk apukámmal, a felső tagozatban pedig 10-napos kenuzós nomád túrákon vehettem részt minden évben. Igazi boldog gyerekkor, sok sok töltekezéssel. Emlékszem, a kenutúrákon nem csak az élet élvezete volt, hanem munkacsoportokra osztottak bennünket, és minden csoportnak más volt a feladata. Voltak a Fagyűjtők, a Konyhás, a Vízhordók, a Mosogatók, és a Pihenőnep. Volt ebben minden: szabad levegő, csapatépítés, minden napos mozgás, sátorállítás, esti gitározások, első, szerelmek, szóval minden, ami kell. Talán emiatt a családi és általános iskolás élmények miatt vált lételememmé a szabadban való mozgás. Valahogy mind a mai napig nem tudtam beülni egy GYM-be gyúrni. Én csak a friss levegőn élek. Gyerekként Olimpiai Ötpróbán vettem részt, ahol futással, triatlonozással,bringázással, úszással és kirándulással kellett pontokat gyűjteni, hogy olimpiai melegítőt nyerhessünk. Talán ez volt az oka, hogy már 12 évesen nagy futóversenyeken, Balatonátúszáson vehettem részt. A gimiben a futás és mountain bike volt a fő, az egyetemen az úszás. Semmit nem csináltam soha sportszerűen. Ma az alpok lábánál élek, a kertemben van egy párevezős hajó, amit, ha kisüt a nap, rápakolom a kocsim tetejére és irány az alpesi tavak. Télen a sífutás, túrasízés van, nyáron pedig főleg a kirándulás és a kocogás, ja meg a versenybringázás. Nem vagyok sportoló, sosem voltam. De a friss levegőn töltött mozgás a lételemem. Talán ezért is alakult úgy az életem, hogy tavaly egy magyar, idén egy osztrák túravezetői tanfolyamot és egy rafting-túravezetői tanfolyamot is megcsináltam Ausztriában. Mérnöki munkám mellett a túrázásra, a természettel való kapcsolatra szeretnék inspirálni sokakat. Talán a beszélgetéseink által téged is be tudlak ebbe vonni, és tudlak inspirálni :-)

Krisztina dr. Teubel

Párkapcsolati válságunk válásba torkollott. 23 év, melyből 15 év házasság, 3 gyermek, 22 év harmónia. A kapcsolat javításába fektettünk energiát, ami egy idő után egyoldalú volt a részemről. Nem adtam fel, ő adta fel. A férjem elköltözése után még erősebben belfelé kezdtem figyelni. Ezzel kapcsolatos élményem, hogy bár a csendemben talált válaszaimnak nem örültem maradéktalanul, de a saját békém felé sokat haladtam. És hosszú távon így jártam, meggyőzödésem, hogy így járok jól: elhagyott egy magát őszintén nem vállaló ember, ami bár fájdalmas volt, de jó ez így. A saját részemet látom benne, szembe néztem vele, dolgoztam rajta és nyugalmam van vele. (A következőnél majd jobban csinálom!) Azóta rendeztem, rendezem az életem más területeit: a jelenlegi hivatásomban stabilizálódok, új célokat tűztem ki és részben értem is már el, a gyermekeimmel megerősödött a kapcsolatom, harmonikusabb az anyaságomhoz való viszonyom, letisztultak a baráti kapcsolódásaim, megerősödtek a nagycsaládiak. Helyrebillentettem a nőiességem. Készen állok és kíváncsian várom a továbbiakat. Szeretettel várom megkeresésed, ha párkapcsolati válságkezelésről, a válás megéléséről és szükségességéről, süllyedésről és emelkedésről, női újjászületésről beszélgetnél.

Pallér Zsuzsanna

Egy nap, amikor már tíz éve dolgoztam a cégemnél, stresszkezelési és kiégés elleni tréninget szerveztek nekünk. Akkoriban vevőkapcsolatokkal, gyártásütemezéssel és beszerzéssel foglalkoztam back office munkatársként – mindennapjaimat határidők, e-mailek és folytonos problémamegoldás töltötte ki. A tréning alatt azonban valami megérintett. **Rájöttem, hogy milyen érzés lehet igazán értelmes munkát végezni.** A válás és az értékrend átrendeződése Addigra túl voltam a válásomon, amely gyökeresen megváltoztatta az értékrendemet. Fiatalon diplomásként azt hittem, a boldogsághoz az anyagi biztonság vezet: munka, ház, család – és természetesen minden, ami ehhez tartozik. De a válásom után mást kezdtem keresni: **belső békét, jó kommunikációt és kooperatív kapcsolatokat. A tréningen megfogalmazódott bennem a vágy, hogy olyan munkát végezzek, amely nem mások anyagi céljait szolgálja, hanem a lelki és mentális fejlődésüket támogatja. Ez az irány magával ragadott. Az első lépések az új úton Elkezdtem keresni a lehetőségeket, milyen képzések segíthetnének ezen az úton. Hétvégenként – egyedülállóként – 400 kilométert utaztam Budapestre, hogy coachnak és mediátornak tanulhassak. Ez az időszak nemcsak új tudást adott, hanem belülről is átalakított. Az önismereti munka során egyre tisztábban láttam, hogy változásra van szükség az életemben. A tanulmányaim elhozták magukkal a munkahelyváltás igényét is. Hasonló munkakörben helyezkedtem el, de egy új közegben. Eleinte felemelő volt az új munka, az új kihívások, a friss környezet. A belső konfliktus jelei Az idő múlásával azonban újra megjelentek a figyelmeztető jelek: migrénes rohamok, amelyek egyértelművé tették számomra, hogy belső konfliktusban vagyok. Miközben látszólag elégedett lehettem volna, valójában tudtam, hogy az új munkahely sem az én utam. Ekkor döntöttem el, hogy ugrok. Amikor a cég leépítési hullámot jelentett be, éreztem, hogy az élet támogat ebben a döntésemben. Amint lehetőség nyílt rá, boldogan váltottam a vállalkozói létre. Az élet megtartott A váltás óta azzal foglalkozom, amit igazán szeretek. **Nemcsak a tudásomra, hanem a saját belső utamra is támaszkodva segíthetek másoknak fejlődni, változni, megtalálni önmagukat.** Az élet megtartott, és nap mint nap emlékeztet arra, hogy ha követjük a szívünket és hajlandók vagyunk ugrani, akkor a világ is támogat minket. 🌟

Sheila Boateng

"De mama, én nem érzem, hogy már meg vagyok váltva, hogy engem megmentettek." "Akkor szégyelld magad. Jézus meghalt érted, te meg ilyeneket mondasz." "De akkor miért vagyok mégis bűnös? Miért kell gyónnom, ha már meg vagyok váltva a halála által?" "Mert az ember eredendően bűnös." Már csak gondolatban, félve a pofontól: "Akkor nem lehet, hogy Jézus esetleg rosszul halt meg értünk? Ennek csak én érzem a visszásságát az egész templomban? Ha mama is meg van mentve és már minden ok, várja a mennyország, ha minden héten eljön a templomba, akkor miért ver engem? stb stb stb" Végül abban maradtam magammal, hogy a vallás buta embereknek való, vagy nagyon boldogoknak, vagy nagyon bűnteleneknek. Mindenesetre nem éreztem odaillőnek magamat. Úgyhogy .. I fucked off. És milyen jól tettem. Kellett a tékozlás, a krisnások és co, a minden, (ÉS ISTVÁN!!) hogy ugyanide jussak: én tudom magamat megmenteni általa. És meg is mentem. That's power. Nincs több tehetetlenség érzés. Hanem felelősség, és azzal törvényszerűleg irányítás. Ha akarok, az úton járok. Ha nem akarok, nem. És ennek megfelelően változnak a megéléseim és tanulásaim belőle. Kell. Mindegyik. Köszi István! (István által készített reggeli merengések nevű sorozat egyik videójára írt kommentemet osztottam itt meg. Nagyon ajánlom, menő elmélkedések every single day.)

Attila

Keresztény világkép bár Istent nem sajátitanám ki csak a kereszténység számára. Sok isten van. Vita azon van melyik az igazi. Vagy a nagyobb! Lehet Istene valakinek a párja, a gyereke, munkája, a pénz!! Vagyon! A pornó függnek a pornó , a drog függőnek a eki, sped, fű, stb. Az az Istened amivel a legtöbbet folglalkozol és aminek a rabja vagy. Az életem csoda. Hiszek. Az alábbi történetem osztanának meg. A bátyámnak ikertestvére volt még anyukám ban , az ikertestvér egy-két hónapos korában elhalt. Anyukám szervezete körbezárta.( be tokosodott) Az egész (1969 ez írunk ) a bátyám születésekor derült ki. Nem volt képalkotó rendszer. Az orvos meglepődtek , “ he van még itt valami”! Szóval ha élve születik az iker testvér akkor én nem születek meg.( kettő gyerek volt a tervben) Mérgezés is ki alakulhatott volna ami elviszi anyukámat! Az én születésem sem alakult könnyen. A köldökzsinór ral a nyakamon ragadtam a szülő csatornában. Nem tudtam ki jönni mert a nyakamon szorult a hurok. Császár lett a vége. Másodperceken múlott az életem. Szóval lehet, hogy nincsenek véletlenek. Isten számomra a Biblian keresztül jelentette ki magát. A z igazi hit nem vallás , nem dogmatika. Jézus az élő hitről beszél. Ezért konfortálódott a saját népe írastudóival akik Mózesre hivatkoztak. De a betű önmagában meg öl. Az írástudók szíve kőből volt. Ezért nem lehet kő szívvel igét olvasni. Az én szívem most kő. Meg kell törnie. Isten jó fej . Irgalmas. A megtört nád szálat nem tapossa el. De nem szereti langyosságot. Mivel Ő személy , személyes kapcsolatot akar velem. De én bujkál ok mind Ádám az édenkertben. ( Isten minden nap meglátogatta az első párt de a bűnbesés után nem találta őket.) “ Hol vagy Ádám?” Ami hideg az legyen hideg. A meleg pedig legyen tűzből. Nem lehet egyszerre kettő úton járni, mert egy időben esik el az ember mind a kettő úton. El estem… Tápászkodom.. Várom a katarzist.

Ildikó Marton

Megtanultam, hogy a mélypontok, ha ki akarok belőle kerülni, a fejlődést rejtik magukban Átértékeltem a kapcsolódásaimat, mintáimat és tanulva a rossz döntéseimből, immáron már az értékalapú kapcsolatokban, és a kölcsönösségben hiszek.

Noémi Telek

"Drága K. Még mindig haragszom… pedig már majdnem 3 éve… és még mindig eszembe jutsz kósza pillanatokban. Ritkán, nagyon ritkán. Mélyen megsebeztél, de meg tudtam bocsátani. Megvetlek a hazudozásaidért, gyávaságodért, tiszteletlenségedért. Hogy lehettél képes így átverni és számtalanszor megalázni?! És nem csak engem… Őt is. A “nem létező”, mégis létező élettársad is. Magadat is. Felfordul a gyomrom. És mégis… Meg tudok bocsátani. Meg tudtam bocsátani. Neked is, magamnak is. Azt hiszem…Azt hiszem? Azt hiszem. Bárcsak mondtad volna, hogy létezik…nem fájt volna így… De hazudnék, ha azt mondanám, nem tudtam… Tudtam, csak nem akartam tudni. Minden zsigerem… a lelkem… üvöltött… És ezért megbocsátok magamnak. Erre voltam képes. De már sokkal többre vagyok képes! Megnyitottál és tisztánlátóvá, tisztánérzővé tettél. Több lettem. Istennőként néztél rám és az is voltam. Ezt hálásan köszönöm… nem neked… az Univerzumnak… Minden jót! ‘Fuvaros’ T. Noemi”