Tapasztalatok

Gizella Babus

Akkor vagy igazán válságban amikor felismerés a helyzetet. Viszont nincs kihez fordulnia. Ezért a válság helyzetben maradsz tudatosan. Szívesen segítek tapasztalatokkal, hogyan lehet ebből kijönni.Nem igérem, hogy könnyű az út,de megéri. A cél a szabadság.

Üdv Mindenkinek!Mint azt az előző tapasztalatomnál leírtam, van egy férfi aki a "válásom" idején lépett az életembe! Kétszer sem mondom hogy nem adott kezdeti lökést ahhoz hogy kilépjek a 6 éve nem működő kapcsolatomból! Ami viszont nevetséges hogy 3 hónap elteltével is azon a 2 héten kesergek amit Vele töltöttem! Vajon miért?? Sokszor hallgattam meg István videóját arról hogy kell e tiszteletben tartani azt ahogy egy férfi dönt...ebbe kapaszkodom mert az alapvető érzésem az lenne hogy vele kapcsolódjam... 2 hét elteltével ugyanis ez a férfi "számomra túl bonyolult vagy"felkiáltással tovább állt! Mondhatnám hogy nem értem hogy mi is ez, de megértettem! Az elmúlt 3 hónapban sikerült rájönni! Nem álltam készen egy kapcsolatra!Hogy is álltam volna mikor épp csak véget ért egy 13 éves kapcsolatom? De hihetetlenül ragaszkodtam volna hozzá ami nyilván csak taszítást váltott ki! Szóval értem... igen! Azt adta meg amit már rég nem kaptam meg a páromtól! Bárki ragaszkodna hozzá! És akkora szükségét éreztem mint a levegőnek! Most már tudom hogy ez rólam szólt! Tudom hogy egy 53 éves férfi aki szintén megjárta a poklot (de 4 éve még mindig nem vált el de külön él) az nem keresi a bonyodalmat! Bár lehet ez is férfi függő! Ki így,ki úgy éli meg ezt az időszakot! Közben próbálok itt és egy terápia segítségével javítani magamon! Rájönni az életem céljára! Rájönni hogy idáig mi vezetett! Célokat kezdtem kitűzni magam elé! És várom hogy talán egyszer újra jön ez a férfi és együtt tudunk működni...no és itt jön István mondata..."Kell e tiszteletben tartani azt ahogy egy férfi dönt?" Ahogy ő ezt elmagyarázta a videóban teljesen világos és érthető! De egy nőnek lépni egy férfi felé aki úgy gondolja hogy ő bonyolult és nem szeretné vele ezt a kapcsolatot, az a nő nem mer sajnos lépni,nem meri vállalni a kockázatot hogy újra nemleges választ kap és újra össze fog törni! Pedig az érzéseim nem változnak... egész egyszerűen érzem,tudom hogy ő lenne az.... és ha ennyi idő sem elég ahhoz hogy felejtsem, akkor igen, lehet hogy vissza kellene menni ezzel... és kopogtatni az ajtaján! Sajnos nem vagyok biztos abban mivel teszek jót... elsősorban magamnak! Igen sokminden kiderülne ha mérnek lépni! De túl nagy a kockázat! Vajon van értelme ebben az időszakban bárkihez kapcsolódni? Vagy előbb érdemes magunkon dolgozni és csak aztán kezdeni kapcsolatot? Jelen pillanatban a választ nem tudom de azt gondolom ahogy haladok előre az úton mindenre választ fogok kapni! És talán rájövök hogy egész egyszerűen lehet hogy nem is ő az akivel kapcsolódnom kell ..... És majd váratlanul jön valaki aki el egymásra találunk! Ez is lehetséges! De akkor miért érzem ennyire erősen ezt a vonzódást...🤔

Norbert Buda

12 év után a párom szakított velem.Tudtam,hogy gondjaink vannak,de arra számítottam,hogy ismerem a párom biztosan vissza tudom csinálni a szakítást.Tévedtem.Sok szép emlék,3 gyerek.Kihívások egész sora a 12 év alatt.Egész idő alatt vak voltam.Manipulált,játszmákat vitt végig velem,mert tudta,hogy egy nyitott könyv vagyok a számára.A kapcsolat vége felé már próbálta túlfeszíteni a húrt,hogy meddig mehet el.De tévedett,mert felnyílt a szemem és megvédtem magamat a támadásokkal szemben.Kemény tapasztalat,idő kell hozzá míg feldolgozom majd.

Farkas Szilvia

Megfontoltan, körültekintően szoktam elköteleződni amikor nem emberi kapcsolatokról van szó. Vannak esetek, amikor szinte első alkalommal, azonnal érzem. Például művészi alkotások esetében. Emberi kapcsolataimban is szívesen elköteleződöm, igaz lassabban és már kevesebb alkalommal. Több esetben látom azt, hogy összekeverik a kapcsolat függést az elköteleződéssel. Szerintem egészen más a kettő minősége.

49 éves vagy, ráadásul nő. Kinek kell egy öreg nő? Te tudod,hogy értékes vagy, tapasztalt 25 év munkaviszony. Szerinted ez valakit érdekel? Nem senkit. Azt értékelik milyen sima az arcod, és milye csodás az alakod. Legyél egy tapadutalt 20 éves miniszoknyában.Talán lesz munkád.

Kardos Szilvia

Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂

AZ ÜGY*ek felesége

Fiatal házasok voltunk és két gyermeket terveztünk. Egy fiút és egy lányt. Amikor az elsőt vártam, kértem az orvost, hogy ne mondja meg a nemét az ultrahangon, lepjen meg bennünket. Születésekor kisfiúnkkal lettünk család. Amíg vártam, két könyv is került hozzám és azokból két információra lelve, összerakva azokat, rájöttem valamire: Hogyan lehet fiút, vagy lányt fogantatni? A második babatervezés, vágyaink szerint lány, ezért az ismeretek birtokában ennek megfelelően felkészülve vetettem alá magamat a gyermeknemzésnek. Elsőre összejött és nagy örömünkre született meg a kislányunk is. A gyermekvállalás felelősség is. Visszatekintve bölcsebb lennék, ugyanis elváltunk. Fiúnk disgrafiával, lányunk allergiával válaszolt szülői éretlenségünkre. Gyermekeim apja 10 évvel a válás után belehalt az alkoholizmus miatti betegségeibe. Ha nem válok el, én bolondultam volna bele a tehetetlenségbe. Azt mondtam, hogy egyedül is felnevelem a gyermekeimet, csak legyen már nyugalmam tőle. Naívok és tudatlanok voltunk, hogy az ő szülei nyomására fiatalon összeházasodtunk. Nincsenek véletlenek. Hiszek abban, hogy mielőtt megszületünk, lelkeink megegyeznek egymással, hogy miért találkozunk itt emberi megtestesüléseinkben. A gyermekek válasszák ki a szüleiket, aszerint, akik megadják nekik azt, amire szükségük van, és amiért vállalták földi küldetésüket. A szeretet mindenre választ ad. Azonban akarva, akaratlanul generációkon keresztül ismételtünk olyan családi mintákat, amire csak utólag jöttem rá. Nemcsak az elmúlt 5 év, hanem mindig is, sokszor próbára tette a mi családunkat is az idő. Az Isteni ÉN meditáció segített. Mivel egyre tudatosabbá váltam, fontos volt számomra, hogy legyünk mindig szeretetben kapcsolódva egymással. Nem mindig sikerült éreztetnem. Felnőtt fiamtól is, lányomtól is megkaptam a maguk vádjait. Mostanra békesség van és szeretet. Lányomnál született egy kislány unokám. Fiam velem él. Nem normális tudom, ami elgondolkodtatott. Sokszor volt az az érzésem, hogy éljük az anya és fia kapcsolatot, mert ha a családomban sem hozom a békességet, akkor hogyan hoznám hazai szinten is, nem igaz? Rendezni valóm akadt az Atyával, hogy Fiai béküljenek meg önmagukkal és másokkal. Minden gyermek megérdemli hogy biztonságos, boldog, békés családba szülessen, akinek legyen apja is és anyja is, akik képesek követendő jó példával felnevelni őket. Mostanra demográfiai válságban vagyunk mi magyarok is a születések csökkenésével. Ezért, miért lehet segítség a születendő gyermek nemének tudatos tervezése? - Van pl. olyan betegség, amit a fiú örökölhet az anyától, a lány nem. Bár ez, vagy más ok, csak utólag derülhet ki. - Hátha nagyobb a gyermekvállalási kedv, ha az ember is, mint teremtő meghatározhatja gyermeke nemét. Akiknél csak fiúk, vagy csak lányok születtek, tudatosabban bátrabban belevetik magukat az újabb gyermekvállalásba, amennyiben nem mondtak még le a vágyott kislány, vagy kisfiú születéséről is. Gyermekvállalás előtt vagy? Amennyiben újra kezdeném a szülőséget, mindenesetre részt vennék egy Isteni kiképzésen. Ugyanis jelen kollektív tudatossági szinten létrehozott társadalmi problémák nem oldhatóak meg. Ilyen világba inkább nem jönnek azok a lelkek, akik ebben az életükben nem akarják élni az újabb, emberi méltatlanságokat. Tudtam segíteni? Kattints egy köszönömre, ezzel másnak is ajánlod tapasztalatomat. ❤️

Magdolna Naszvetter

Az érdekel, az foglalkoztat,hogy a technikai, technológiai "szintugrás", hogyan hat a humánumra

AZ ÜGY*ek felesége

Még nem is volt szó az oltáskárosultakról, autizmusról oly mértékben hazánkban, mint most, amikor gyanítottam, hogy az oltásoktól lettem epilepsziás csecsemőként. Igaz, hogy 2 év alatt elnőttem, viszont maradványként erős migrénes fejfájások kínoztak egészen addig, amíg 2008-ban eljutottam az Isteni ÉN meditációra. Az orvosok nem tudtak segíteni, egyetlen gyógyszer sem használt. Isteni ÉN meditációval pár év alatt egyre ritkábban és egyre gyengébben jött a fejfájás. Mostanra márcsak a múlt. Meggyógyítottam magamat. Képzeld el, hogy az országnak van jobb és bal agyféltekéje. A bal a racionális, ami inkább a férfias oldal, a jobb pedig a kreatív, ami a női oldal lenne. A politikára értelmezve két férfias erő osztja meg az ország kollektív agyát. A jobboldalra és baloldalra. Ugyanez van kivetítve a világra is. Normális? Van dolgunk, szerintem, ami nincs megoldva: A Jézus által ígért Isten Országában harmóniába, egyensúlyba hozni a férfi és a női gondolkodást. „Teremtette tehát az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket." Bizonyos vagyok benne, hogy mivel saját magamban harmonizáltam a jobb és bal agyféltekémet, ezt ki tudom vetíteni az országra, világra. Itt, Humániában találok társteremtőket? Jelezd egy ❤️-el, ha igent mondasz.

Birkás Gabriella

Válás, 2 gyermekkel egyedül a covid idején. Új vállalkozás, új élet. Mindent a 0-ról kezdeni. Most már egyenesben, jól, társnak készen :)