Az önmagam által létrehozott káosz tartott hosszú ideig vissza attól, hogy működni tudjon az életem. Zűrzavarból építettem áttörhetetlen falat önmagam köré. Amitől nem csak én nem láttam, hanem én magam is láthatatlanná váltam. Lezáratlan emberi kapcsolatok, elvarratlan szálak, meg nem értett folyamatok bennem, s körülöttem húztak nehezékként vissza. Az önámítás poklában vergődve szenvedtettem saját magam. Majd rákényszerültem a lelki nagytakarításra. Belülről kifelé, fentről lefelé. Nem azért, mert rájöttem, hogy ezt kell tennem, hanem azért, mert már annyira szenvedtem, hogy nem maradt más választásom. Mi (vagy ki) az, ami feleslegesen viszi az energiáimat? Mitől (vagy kitől) kellene távolodnom, sőt elrúgnom magam? És mi (vagy ki) az, ami vonzz, lelkesít? Mi (vagy ki) felé kellene közelednem? Így fogant a káosz mentén egy újjászült rend bennem. Ami nem csak a látásom gyakorlására, de a láthatóságomra is visszaadta az esélyt. A rendrakás által nyílt lehetőségem kapcsolódásra alkalmas állapotba kerülni. Ahol már csak attól függ a boldogságom, hogy mennyire tudok jól figyelni. A Rendre. Mert az az élményem, hogy rend végül mindig van. Így a rendhez igazodnom is örökké érdemes.
Egy ideig szentül hittem, hogy ha bele akarok vágni valamibe, ahhoz először papírt kell szerezzek róla. Így eshetett az meg, hogy a közgazdász diplomám évek óta a fiókban porosodik, és a természetgyógyász bizonyítványomat, vagy a jógaoktatói oklevelemet sem kérte el soha senki. Rájöttem, hogy ha valamibe megszállottan sok időt, energiát és gyakorlást fektetek, akkor hivatalos képesítés nélkül is a téma szakértőjévé válhatok. Így lett a női életút - és annak minden kihívása - az egyik specialitásom úgy, hogy nincs róla semmilyen szakképesítésem. Ha Te is tettél már egy témába számolatlanul sok időt és energiát, segíthetek abban, hogyan tudsz a megszerzett szakértelmeddel támogatni másokat.
Megingathatatlanul hiszek egy végtelenül egyszerű minőségben, és megingathatatlanul hiszek egy sokszor rögös útban, mely oda vezet. Az állapotba, ahol az, aki valójában vagyok a helyén van. Boldogságnak nevezem. Negyven múltam, amikor hangosan kezdett kiabálni a szívem. Olyan hangosan, hogy nem lehetett többé nem meghallani. Mennem kellett, szinte egy időben az élet minden területén. Bizonyosság nélkül, érthetetlen, megmagyarázatlan döbbenetet és fájdalmat okozva másnak, az ismeretlenbe. Segítőként dolgozva is egyedül vágtam neki, és sokszor éreztem, hogy baromi nehéz. Hogy mindent, de mindent beletettem, amit tudtam, mégis zárva voltak a kapuk. Hogy elbuktam nőként, elbuktam emberként. Hogy talán hamis a hang, és oltárian nagyot tévedtem. De az élet tapasztalatok által bizonyította, hogy a belső iránytű mégsem hazudik, és hihetek abban a mindenki számára elérhető tiszta minőségben, és az ahhoz vezető útban, melyen számomra mérföldkő ez az állomás. A saját utam legrögösebb szakaszain évekig egyedül bukdácsoltam, de a megoldom egyedül végül nem működött. Ma azt látom, hogy megoldani feladatom és felelősségem. Támaszkodni pedig – előbb vagy utóbb, így vagy úgy – elengedhetetlen. Én itt kaptam olyan támaszt, melyet el tudtam fogadni. Itt vagyok, mert számomra egyértelmű, hogy itt is adom ezt tovább. Mert itt a lényeg az emberi kapcsolódáson van. Azon a láthatatlan fonálon, mely a „tudom milyen”; “jártam ott”; “valamelyik oldalon állva már megtapasztaltam” érzésével köt össze minket.
Az ismerkedésben keresem a mélységet. Amikor ismerkedem, nem a klasszikus kérdések érdekelnek elsősorban, hanem az, hogy mit érzel, érzünk a pillanatban. A kapcsolatépítés számomra mindig egyfajta tánc, amelyben a nyitottság, a figyelem,a kíváncsiság és az empátia vezérel. Az ismerkedés számomra nem csupán arról szól, hogy megismerjem a történetedet, hanem hogy valódi kapcsolódást teremtsünk együtt – legyen az baráti, romantikus, vagy akár csak egy rövid találkozás veled. Az, hogy folyékonyan beszélek franciául, valamint a francia kultúra belső eleganciája szintén formálja a hozzáállásomat az ismerkedéshez. Számomra az elegancia nem csupán külső megjelenés, hanem belső tartás is. Hiszem, hogy a NŐ ereje és belső tartása az, ami igazán vonzóvá teszi őt – a finomság, az önazonosság és az önbizalom együttesen hozzák létre a valódi vonzalmat. Emellett nagyon fontos a mozgás, az illat. A hang rezgése. Minden új találkozás egy tükör, amiben önmagamat is jobban megismerhetem: a te reakciód, válaszaid és viselkedésed reflektál majd arra, amit én is hozok a kettőnk kapcsolatába.
A változás mindig lehetséges, és a legmélyebb fájdalomból is megszülethet egy új, támogató kapcsolat. 3 évig tartó érzelmi vihar után a kisfiam apukájával végre sikerült stabilizálnunk a kapcsolatunkat, ami korábban tele volt fájdalommal, dühvel, nehezteléssel és gyűlölettel a részéről. Az érzelmi hullámvasút mindkettőnket megviselt, és úgy tűnt, hogy a kapcsolatunk megtört. Ő végigjárta az érzelmi mélységeket: gyűlölt, kizárt az életéből, de közben mégis naponta írt nekem, minősítésekkel próbált bántani. Én eközben igyekeztem stabilan tartani magam, nem minősítettem őt vissza, nem engedtem, hogy a vihar magával ragadjon. Ez az önismeret, egy körülöttem lévő támogató közösség és család segítségével sikerült. Egy idő után azonban szükség volt egy határozott határhúzásra. Felismertem, hogy a továbblépéshez egyértelmű kereteket kell szabnom, amelyek védenek mindkettőnket és a közös szülői felelősségvállalásunkat is. Ez a stabilitás, a határhúzás, tiszta kommunikáció és részéről az ő önismereti útja tette lehetővé, hogy a kapcsolatunk átalakuljon, és ma már kiegyensúlyozott, támogató szülői kapcsolatot ápolunk. Büszke vagyok arra az útra, amit együtt tettünk meg, hiszen nemcsak egyéni szinten fejlődtünk, hanem közösen is. Megtapasztaltam, hogy a stabilitás, a határozott keretek, határhúzás és az együttérzés kulcsfontosságúak akkor, amikor egy fontos közeli kapcsolatom viharba kerül. A harag, a fájdalom és a gyűlölet gyakran a mélyebb érzelmi sebekből fakad, és időre van szükség ezek feldolgozásához. Mikor ezek az érzések kiegyenlítődtek, a legviharosabb kapcsolat is új irányt vehet fel. Ebben fontos szerepet játszik a konfrotáció, önismeret, érzelmi intelligencia, kommunikáció. Ha te is hasonló nehézségekkel küzdesz, és úgy érzed, hogy az érzelmi viharok teljesen elsodorják a kapcsolatodat, segíthetek. A tapasztalataim és az integrál szemléletű csoportjaim révén segíthetek abban, hogy megtaláld a belső stabilitásodat, és új alapokra helyezd a kapcsolatodat. Lehetőséged van a közös fejlődésre, még akkor is, ha jelenleg minden összetörtnek tűnik.
Ez lesz az utolsó karácsonyom? - életem legnehezebb kérdése volt ez az orvosomhoz, miután 2022 novemberében gyógyíthatatlan csontvelőrákkal diagnosztizáltak. Spoiler alert: nem az volt. Az elmúlt két évben meghalt, majd feltámadt a testem, tudatom és lelkem.
Lélekölő irodai munka, majd külföldi rabszolga meló után vállalkozást indítottam. Létrehoztam egy jógastúdiót Budapest belvárosában. Általa a teljes szabadságot éltem meg, de végül csődbe vitt. Nem mertem pénzt kérni, és igazán mutatni sem magam. Rengeteg önmunka után tisztába kerültem a saját értékemmel, s annak értékével is, amit adni tudok. Így jutottam el odáig, hogy volt amikor egy hónapban összesen 1 millió forintért értékesítettem a tudásomat. Majd rájöttem, hogy a pénz, mint energia fontos, de nem minden. Immáron részt venni vágyom, a vállalkozásomon keresztül is. Adni. De ez nem megy erő nélkül. Még nem tudod, miben rejlik a Te erőd és hogyan válj láthatóvá? Segítek!
Sokáig vallottam, hogy a hűtlenség bűn. Majd megtapasztaltam, hogy valójában csak egy tünet. A mintáim börtönéből kirobbantott szabadságharcomhoz épp egy alkalmi szeretőn keresztül kaptam az erőt. Az első házasságomból a csodaszarvasom agancsához magamat láncolva vágtattam át egy új, szabad világba. Végül az új kapcsolódás hamar bukott. Először át kellett magamon égetnem a dühömet, hogy később hálás tudjak lenni mindenért és legyen továbbhaladásom. Most már tudom, hogy egy harmadik fél csak akkor tud érkezni, ha tér nyílik számára, és mindig tanítani jön. Segíthetek abban, hogy ráláss, Neked vajon mit akar üzenni. Menj vagy maradj?!
Soká vergődtem a szüleimmel (mintáimmal, Istennel) való kapocslatomban. Aztán meglett. Meglett, hogy felnőttem, és immár rajtam múlik. Azóta minden megváltozott... és működik.
Majdnem lekéstem, hogy gyermekem lehessen egyáltalán. És a döbbenetes, hogy ezzel én rendben voltam... mert a gyerek "kötelező mivoltát" a mintáimmal azonosítottam. Kiderült, hogy nem az. Hanem Áldás. A legnagyobbak egyike. Számíthatsz rám, ha ha nem tudod akarsz-e gyereket és/vagy a párod nem tudja.