Inczédy EditAmi előbb nehézség, utàna könnyű lesz. Vegyük ezt a hármas kapcsolódàst. Nincs ilyen. Èn vagyok, s a valósàg. Valósàgom. Amit bele làtok. Az összes többi, mint a màsik nő, meg hogy ott mi van velük, az a fejemben van. Az nincs. Nem kell kutogatni, nem kell megnyitni a màsik nő Facebook oldalát, mert 1, lehúz, 2, nem a valósàg. A valósàg az, hogy te milyen minősèg szeretnél a férfivel. Amikor a fèrfi veled van, az a jelen, abba tegyél bele mindent. Ha èrdekel. Alakítsd örömmel a valósàgod. Te vagy. Minden belőled indul. Színezd ki ! Amilyenre szeretnéd. Az ecset nálad van. Te vagy az ecset.
0
Alexandra WierlLehet helyes ez az érzés? Szembe megyek minden létező mintámmal? Most ott tartok, hogy miközben teljes bizonyossággal érzem: A Férfi az én társam, és mélyen, tisztán szeretem – közben egy másik, ugyanilyen erős igazság is megszületett bennem. Nekem most élnem kell, meg kell élnem a vágyaimat. Meg kell tanulnom magasabb szinten kifejezni az igényeimet. Ő nem azért nincs jelen úgy, ahogy nekem néha jól esne, mert ne velem foglalkozna, hanem mert van egy dolga a világban, amibe bele kell állnia. Nem az a feladata, hogy engem építsen, hogy az én céljaimmal foglalkozzon, vagy hogy mellettem legyen minden koktélnál, minden élménynél. A saját miértjét kell megtalálnia. Azt, hogy mi hajtja, miért akar teremteni, miért akar valami nagyobbat létrehozni. Ez az ő útja – és ezt nem tudom helyette megcsinálni. Ha mellette vagyok félek, hogy ezt sosem csinálja meg és én nem fogom végig nézni a “béka esetét a langyos vízben ahogy szép lassan megfő” Én tudok igazodni, tudok irányt mutatni, tükröt tartani… de a döntés, a belső tűz az övé kell legyen. És pont ezért: ebben az időszakban nem lesz tere annak, hogy ő az én vágyaimra figyeljen. Nem lesz ott mellettem úgy, ahogy egy „klasszikus” kapcsolatban lenne. Viszont én attól még nő vagyok. És az utóbbi hetekben azt érzem, hogy egyfajta ősanya minőségben vagyok mellette – tartok, értek, jelen vagyok lelkileg… de közben a szexualitásban most nem tud a társam lenni. És bennem közben ott van az élet, a kíváncsiság, a vágy, a játékosság. És már nem keverem össze a szexualitást a szerelemmel. Mélyen, bizonyossággal tudom, hogy Vele van dolgom. De ettől még kíváncsi vagyok a világra, a tapasztalásra, önmagamra akit éppen mások által ismerhetek meg. Már nem félek attól, hogy ez „megcsalás” lenne. Ahogy attól sem, hogy ha ő ránéz más nőkre, vagy kapcsolódik velük valamilyen szinten, azzal engem árulna el. Mert ami köztünk van, az már nem ezen a síkon dől el. Van köztünk valami, ami túl van ezen. Olyan szinten fonódtunk össze, hogy a lényünk, a gondolataink, a céljaink már nem igazán értelmezhetők a másik nélkül. Pont ezért a valódi kérdés bennem most nem az, hogy „szabad-e” élnem az életemet. Hanem az, hogy elbírom-e azt a feszültséget, hogy közben teljesen élem a nőiségemet – a vágyaimat, a szabadságomat, az „amazon” részemet – miközben ő nincs ott ebben velem. Mert most nem az a választás, hogy ő vagy én. Hanem az, hogy nem mondok le magamról – még akkor sem, ha közben őt is szeretem.
Orsolya KádárRégi vágyam volt, hogy ruhákat tervezzek, varrjak, és eladjam azokat, de eddig csak magamnak varrtam két alkalmi ruhát. Egy szép őszi napon jött velem egy online ruhatervező tanfolyam aminek a végén egy hat ruhából álló kollekciót kell kivitelezni. Nagyon megtetszett az elképzelés és a tanfolyam vezetője is nagyon meggyőző, szipmatikus volt, ám a képzés ára nagyon magas volt. Sokáig gondolkoztam, ismerősöket, szakembereket kérdeztem meg ezzel kapcsolatban és mindenki támogatóan állt az ötlethez. Engem sokáig visszatartott az ár, de az akkori körülmények és a régi vágyam mind arra terelt, hogy végül jelentkeztem a tanfolyamra. Csütörtökön fizettem ki az összeget és az azt követő napokban azon járt az agyam, hogy hogy fogom én azt az összeget belátható időn visszaszerezni. Nem hittem a szememnek, mikor a következő hétfőn az egyik tanítványom édesanyja írt, hogy lenne egy álláslehetőség, ahol növényeket kell gondozni (másodállásban). Ez alapból is hihetetlen volt számomra, hogy még egy hét sem telt el azóta, hogy átutaltam a pénzt a tanfolyamra, az pedig csak hab volt a tortán, hogy növényekkel kell foglalkozni. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a növényeket, nekem is nagyon sok féle van, csak az akkori életkörülményeim miatt nem lehettem közöttük, ami miatt sokszor volt hiányérzetem.. amíg el nem kezdtem járni az irodákba növényeket bérbeadó céghez dolgozni. Sokszor hallottam azt a mondást, hogy indulj el és majd megjelenik az út is. Azt hiszem, hogy ez is valami ilyesmi volt. Csoda
- Orsolya Kádár
Gyerekkorom óta a néptánc az életem szerves része, hét évig voltam hivatásos táncos. A szakmámat egyre inkább megszerettem, de a mérgező környezet elkezdte megkárosítani a tánchoz való viszonyomat, ezért radikális környezetváltásra volt szükségem. Akkor úgy gondoltam, hogy el szeretnék távolodni a tánctól, hogy más területen is tapasztalatot szerezzek, ami a későbbiekben segíthet a karrierváltásban. Nem tudtam elképzelni, hogy az én szakmámmal el tudok-e határolódni teljes mértékben a korábbi környezettől de a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíj segítségével sikerült. Kezdetben nem igazán találtam a helyem, majd egyre inkább azt éreztem, hogy azt a kezdeti lelkesedést tapasztalom a helyi gyermekekben, amivel én jártam gyerekként a próbákra. A gyerekek, illetve a megbízóim visszaigazolása is azt mutatta, hogy jó, amit csinálok, habár sok kérdés merült fel bennem ezzel kapcsolatban, egyre inkább azt éreztem, hogy az élet mégis errefele terelt. Most vagyok a második programszakasz végén és ismét döntenem kell. Azt érzem, hogy Ezzel a szakmával körbe-körbe futok, az életszínvonalam nem tud fejlődni, közben meg azon stresszelek, hogy merre tudnék elindulni egy ilyen speciális háttérrel. Igaz, hogy van egy Földrajz-Turizmus Mesterfokú diplomám, de sosem dolgoztam a szakmában. Mindezek mellett egy nagyon kreatív, problémamegoldó, logikus gondolkodású, tanulékony, jó kommunikációs készséggel rendelkező embernek tartom magam, de úgy érzem, hogy ez egy átlagos önéletrajz alapú álláskeresés esetében nem biztos, hogy kellőképpen meg tudom mutatni. Egy rossz szokásom pedig ebben az esetben nem segít: nem vagyok az a nyomulós, önmagát magabiztosan reklámozó fajta...
Hajnalka HalászSziasztok! Évek óta gyermekvédelemben dolgozom, de már nagyon fáradok mások problémáiban, ráadásul felelőtlenségeikből fakadó problémáikban jelen lenni. Ettől magasabb, tudatosabb értéket nyújtó feladatra vágyom. A tiszta szívemből jövő szolgálatra vágyom ahol önmagamat adhatom a lelkemből, nem a szakmai nyelvű tudásomat kínálhatom. Masszírozni érintéssel, öszinte odafordulással és a lélektől lélekig kapcsolatban hiszek. Mert én a munkámban is legtöbbször így kapcsolódom a kliensekkel, aki ezt megérzi és be tudja fogadni. Keresem a helyem még ennyi évesen is....Ugy érzem, sosem késő! Ha van ilyesmi tapasztalatotok, örömmel veszem! Köszönöm!
Lívia Solymos54 évesen radikálisan megváltozott az életem. A változtatás tudatos volt, de egy kialakult élethelyzetből adódott. 3 évvel ezelőtt meghalt a férjem, akivel 20 gyönyörű, boldog évet töltöttünk együtt. Mindig is vonzott az anyagi világon túli létezés, divatos szóval élve a spiritualitás, maga a LÉT állapota, amit egy 2014-ben megtanult meditációs technikának köszönhetően nap mint nap tapasztalhatok. Ezt a meditációs technikát most már tanítom, miután fél évet eltöltöttem egy thaiföldi elvonuláson. Elutazásom előtt felszámoltam az addigi életem, a 40 évnyi emléket a szüleim, a férjem és annak családja után, teljesítve minden kötelezettséget, amit még férjem hagyott rám a családjával szemben. Felszámoltam az addigi életteremet, többé-kevésbé a munkámat is befejeztem, felfüggesztettem. A szűkebb családomból egyedül a lányom maradt, aki már a felnőtt boldog életét éli Budapesten. Azt éreztem, hogy szabad vagyok, nem köt semmi. A múlt már nincs, a jövőt pedig nem látom. És akkor teljes fókuszomat arra tudtam helyezni, ami igazán érdekelt: az élet bölcsességének kutatására. Hazaérkezésem után minden megváltozott, most lassú építkezésben vagyok, alakítom ki az új életemet, munkámat, kapcsolatrendszeremet. Nem megy egyik napról a másikra, de határtalan boldogságot ad, hogy megtaláltam az életvezető hivatásomat. Most pedig csendes várakozás van bennem, hogy vajon találok-e olyan társat, aki ezt az utat képes lesz velem együtt járni, vagy akár csak megértő odafordulással elkísérni rajta.
Hajnalka MucsiKöszönöm a válaszodat Olivér. Azt tudnod kell erről a játékról, hogy segítőként valós érzelmi és testi megéléseink vannak, éreztem fájdalmat, nyugalmat, sírtam, teljesen sponrán a szerepben amiben voltam, vagy mondunk ki dolgokat, ezt kívülről én sem gondoltam, amíg nem éltem át, hogy működik. Visszatérve a témához igen, ahogy írtad az intimitást fel kell építeni. Én csak azon gondolkodtam el a megélés folyamán, hogy meg tudnám-e nyitni a szívem, anélkül hogy félnem kellene attól, hogy visszaélnek vele, hogy csak elvenni, vagy "bántani" akarnak, akár érzelmileg is, és hogy a jelenlegi nyugodt kis életemet fel merjem-e kavarni egy ilyen érzelmi cunamival. Az ősbizalom veszett el valahol, amit helyreállítani készülnék, de mivel eddig elkerültek az ilyen pozitív végkifejlettel járó tapasztalások ( magyarul mindig megszívtam, amikor érzelmileg beleengedtem magam bármibe), felmerült bennem, hogy elképzelhető, hogy tudat alatt tartom távol magam a valódi kapcsolódástól és az azt megélni akaró férfiaktól, ergo fel sem ismerem őket, és ezért kerülhetnek a látókörömbe csupán felszínes férfiak, amik még tovább erősítik az eddigi tapasztalatot. Mivel igy meg már nem szeretnék kapcsolódni, marad egyenlőre a jól ismert nyugalom érzelmi viharok nélkül, és igyekszem magamat tölteni, és megtanulni kijönni a jól ismert kerékvágásból. Számomra ez most a feladat.