Eszter FarkasAzt hiszem, hogy ez a téma napjainkban nagyon jelentős, sokakat foglalkoztató téma, hiszen arányaiban nagyon kevés azon személyeknek a száma, akik rendben vannak magukkal, és rendben van az önértékelésük. Már huszonévesen döbbentem rá, hogy nagyon alulértékelem magam, sokkal többre vagyok képes, mint amit elhiszek magamról, ezért elkezdtem foglalkozni az önértékelésemmel, magammal, az önbizalmammal, a magamba vetett hitemmel. Sok sok éve mindennapjaim része, többféle technikát megismertem illetve több segítőnél is jártam (pl. pszichológus, önismereti coach, access bars, reiki mester stb.), hogy megtaláljam azt, ami az adott pillanatban, az aktuális "állapotomban" a legnagyobb segítséget tudja nyújtani. Hiszem, hogy képesek vagyunk arra, amit megálmodtunk magunknak, képesek vagyunk megteremteni, megtalálni és pozitívan értékelni Önmagunkat, és hogy rettentően fontos a saját magunkra szánt idő és a folyamatos fejlődés. Masszőrként folyamatosan kapcsolatban vagyok emberekkel és szomorúan látom, hogy nagyon sok a mentális problémákkal küzdők száma valamint azt is, hogy az emberek jó része luxusnak gondolja az "énidőt". (nem szeretem ezt a szót, nagyon elcsépelté vált az elmúlt időben).
2
Renata VadÉvek óta ebben a helyzetben rájöttem hogy csak azért mert vannak gyerekeim, nem szeretném a boldogságom feláldozni. És bár élvezem az egyedüllét részét is az életemnek, szeretnék párkapcsolatot is hiszen az ember társas lény és az ideális párral az ember még boldogabb lehet. A nehézséget talán a heti osztás teszi de eddigi ismerkedéseimben vagy az okozott alap problémát hogy nekem csak két hetente vagy szabad időm vagy az hogy a másik félnek nem voltak gyermekei igy nem tudta átérezni ennek az életstílusnak a kihívásait. Neked vannak gyerekeid, hogy tudod beosztani az időd?
- Renata Vad
Igen, hűtlen voltam a házasságomban nem vagyok büszke rá, de a felismerés hogy miért is tettem sokat segített önmagam megismerésében. Ez természetesen feloldozást nem fog adni, de tudom hogy egy menekülési módszer volt számomra a boldogtalan házasságomból. Ha te is voltál hasonló helyzetben kíváncsi vagyok a tapasztalataidra.
3 - Renata Vad
4 éve váltam el, én kezdeményeztem. Az utolsó két évünk nem volt szép. És bár sok mindenre rájöttem az alatt a két év alatt azt is tudom hogy én ugyan úgy vétkes voltam a dolgokban mint a másik fél. Rájöttem hogy a szeretetért nagyon megalkudtam. Ezt a gyerekkoromból jövő traumák miatt tettem. És bár nagyon szerettem a volt férjem a kapcsolatunk első 10 évében, nagyon sok dologra ez miatt nem került fény. Próbáltam eltusolni hogy ő nem olyan, pedig utólag rájöttem hogy bele sem kellett volna mennem a kapcsolatba. Az előre tekintésemet sokban segíti az önismeret, aminek rögös útjait már 7-8 éve járom. Sok féle technikát már kipróbáltam, van amit évek óta csinálok és az a családállítás. Ha érdekel a téma szívesen mesélek róla. Engem egy barátnőm hívott el először és minél jobban beleástam magam a témába annál több dolog jött fel és jöttem rá önmagam hibáira.
- Eszter Farkas
Az életfeladatok közül az egyik legfontosabbnak az önkéntességet gondolom, amikor feltétel nélkül adsz magadból azért, hogy segíts másoknak, segíts másokon, akár számodra ismeretleneken is. Amikor feláldozod magad és az időd egy nemes cél érdekében. Mióta dolgozom, azóta mindig vannak olyan szervezetek, ahol önkéntesként jelen vagyok. Mivel kislányom koraszülöttként jött világra szívügyem, és számomra a legfontosabb a Koraszülöttekért Országos Egyesületben végzett munkám. A civil szerveződéseknek ma Magyarországon nagy szükségük van az önkéntesekre, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy keressen számára szimpatikus szervezeteket, feladatokat és vállaljon önkéntes munkát vegyen részt a környezetében jelen levő közösségek életében.
- Renata Vad
Jelenleg szingliként, próbálom önmagam és az akadályaim megismerni. A válásom óta, ami 4 éve volt pár ismerkedésen túl vagyok, de úgy tűnt valahol mindig megakad a lemez. Ezen dolgoztam az elmúlt években több féle módon, egyéni, csoportos önismeret, családállítás, pszichológus, egyéb terápiák. Jól érzem magam egyedül is, de jobb társaságban az alap mottóm. Szeretnék kapcsolatot de nem minden áron. Te hogy látod a párkeresés buktatóit a mai világban?
Szőcs Balassa TeodóraSzüleim hatalmas gazdaságot építettek fel a semmiből. Persze ehhez az is kellett, hogy a 4 gyermeküket a munka után tegyék fontossági sorrendben. Én vagyok legkisebb gyermekük, én voltam mindig a fekete bárány, aki mindig kiharcolta, hogy a vágyai után szabadon mehessen. Sokszor haragudtam szüleimre, hogy nem figyeltek rám. A külvilágtól kaptam a gondolatokat, hogy hát nekem jól megy a sorom mert hát kinek a lánya vagyok. Ezt én annyira nem éreztem mert luxusra soha nem költöttek a szüleim, csak a farmba fektették a pénzt. Most 29 évesen esett le a tantusz hogy én milyen feleslegesen agyaltam eddig, mit is kaptam a szüleimtől legyen az számokba kifejezve, vagy érzésekbe. Apukám és testvéreim egy nagy projektjüket zárva, nagyszabású ünnepséget rendeztek, és nagy politikusok, újságírok jelentek meg és beszédet mondtak. Amikor apukám olvasta fel a beszédét, akkor esett le a tantusz, azt kaptam a szüleimtől, amit soha nem tudnak elvenni tőlem, az pedig egy olyan minta, ami óriási erőt tud adni, hogy tegyek, cselekedjek az életben azért amiért érdemesnek hiszem. Nem számít, hogy más célokért teszek, mint ők, a lényeg az erő, a példa mutatás amit adtak nekem, és ezért vagyok HÁLÁS nekik. El is mondtam ezt apukámnak mennyire hálás vagyok neki ezért, ami egy nagy előre lépés volt a kapcsolatunknak, megöleltük egymást és még egy könnycsepp is kicsordult a szeméből. Megkönnyebbültem...
Mariann NagyKicsit több, mint egy évvel ezelőtt a szervíz várótermében állva olvastam az üzenetet a telefonon, hogy apukám rosszul lett a munkahelyén, a kollégái vitték kórházba. Pár óra múlva kiderült, hogy stroke gyanúval ül több órája a sürgősségi várótermében... Nem találok szavakat annak leírására, mennyi és milyen érzés, gondolat, kérdés tombolt bennem akkor, és utána, és azóta, csak már kicsit halkabban... Napra pontosan két hét őrület után, reggel a munkahelyemen kaptam a hívást...a telefon megcsörrenésekor már tudtam...ekkor hasított belém, miért riadtam fel hajnalban 5:55-kor... Pár nappal előtte már teljesen magatehetetlen volt...napról napra rosszabb, és emberhez méltatlanabb állapotban. Már beszélni a kórházba kerülés óta nem tudott. És azon a szerdai napon a kezét szorítva belenéztem a szemébe, és csak annyit mondtam: Tudom... És csak annyit kértem, hogy úgy legyen, ahogy neki a legjobb. Ez a történés, és a család ezidő alatti viszonyulása, magatartása sok dologra rádöbbentett, még több lettem... A legfontosabb pedig az, hogy ezután döbbentem rá, mit is jelentett valójában ő nekem, és én neki. Helyre került, aminek helyre kellett kerülnie.
- Mariann Nagy
Gyerekkoromban gyakran éreztem úgy magam, mintha teljesen más nyelvet beszélnék, mint a legtöbb körülöttem lévő ember. Nehéz volt egy olyan családban felnőni, ahol nem értettem, miért nem értik, amit mondok, és miért nem látják azt, amit én. Mindig átéreztem az emberek érzéseit, mindig vigaszt és segítséget nyújtottam annak, akinek szüksége volt rá. Nem nehéz kitalálni, hogy emiatt gyakran próbáltak leginkább érzelmileg kihasználni. Sokáig nem értettem, mit csinálok rosszul. Majd sok fájdalmas tapasztalás után elkezdtem feltárni rossz mintáimat, programjaimat, elakadásaimat, amik közelebb vittek a megoldáshoz. Folyamatosan dolgozok ezeken, és nap mint nap teszek azért, hogy önmagam lehessek, és átlépjem a korlátaimat, meghúzzam a határaimat. Mindezt szeretettel, elfogadással, asszertíven teszem. Tapasztalásaimat, holisztikus szemléletemet, empátiámat kamatoztatom segítő szakmámban, ami által családok, gyerekek életébe hozok változást, szeretetet, elfogadást, fejlődést. Úttörő vagyok, és elfogadtam, és egyre jobban bele tudok állni...