Krisztina dr. Teubel13 éve lettem először édesanya, majd utána még kétszer adatott meg ugyanez a élmény. Sokat jelentett számomra, hogy a szerelemem, az akkori férjem a gyermekeim édesapja. Sosem gondoltam volna, hogy valaha elvált szülőként kell majd helyt állnom. Nehezem emésztem meg ezt a helyzetet, mert nehézkes köztünk a kommunikáció és az együttműködés, és ez megsínyli a gyerekeket is és engem is. Azonban a gyermekeimmel a kapcsolatom megerősödött, ami erőt ad a folytatáshoz. Megerősödött a nőiségem ezen a téren, nyugodtabb, figyelmesebb anya lettem, amiből sokat tudok töltekezni. Ezen kérdésekben szívesen támasztalak. De, megoldatlan számomra a szülőtársi működés, ennek a mikéntjét nehezen találom. Etéren pedig szívesen támaszkodnék. Szeretettel várom a megkeresésed, akár támaszkodnál a tapasztalataimra, akár támasztanál engem a hiányomban.
5
Toth IbolyaA múlt. „ A pénz „ „ Elköteleződés” Az elvárásoknak megfelelni nem tudtam. Elvárták hogy férjhez menjek ,mert eljött az idő csak nem volt kihez. Mondtam én magamnak . Nem volt igaz. Szép házunk volt,van a mai napig a falu legszebb házai közé tartozik. Így sok irigyünk volt, van. Az házasodó sorban lévő fiúk és édesanyai sorakoztak házunk kapuja előtt mivel szép ház akkor sok pénz van a háznál. Nem volt igaz . Szüleim banki kölcsönből építették fel egy kis ízlés ,rendrakás ,tisztaság a ház körül Így úgy látszott gazdagok vagyunk. Ami nem volt igaz .Mi napról napra éltünk. Nem mertem , féltem férjhez menni mert szép ház, de nincs pénz kiderül . Igaz volt. Inkább nem engedtem közelembe a tolakodókat. Elterjedt rólam hogy nagyra vágyó vagyok. Válogatós. Majd a szülői házat elhagytam . Tanulni mentem a városba . Szerelmes lettem úgy isten igazából első szerelem . A fiú szegény volt . Nekem bejött. Pénze nem volt mint nekem sem csak egy szép házam ami egyszer az enyém lesz. Viszonzatlan szerelem gyötrődések sorozata után gyorsan vége lett. Majd jött a szomorúság és továbbra a szegénység. Diplomáltam a városban mérnök lett belőlem. Majd munkát kaptam lett egy kis saját pénzem , de fiú, férj jelölt sehol. Egyik nap szüleimet meg vádoltam mivel 35 évesen még mindig nem voltam férjnél. A szegény fiúk nem udvaroltak mert féltek mivel én gazdag voltam, szép ház. Ők az okai annak hogy soha nem volt pénzünk és azért nem mentem férjhez. Majd elmentem külföldre pénzt keresni, férfi sehol, se jelölt, jött a magány ,harc ,küzdés, pénz gyűjtés ideje . Hogy legyen pénzem választottam munkahelyet. Bejött a cél. Egy ruha nagykereskedésben lettem Balkáni országok eladói területi képviselője. Mivel több nyelven beszélek, bejött. Jött a pénz egyenes úton ,majd elkezdett a pénz rossz utakról is folyni. A pénz rabja lettem . De férfi sehol. Kezdett nyomasztani a pénz szerzés mondja és egy nap végett vetettem neki .Felmondtam Nem csak a munkám, hanem a pénzt is elhagytam , amely nem egyszerű belső harc, elégedetlenség, magány fájdalma eredményezte. Végre megszabadultam a pénztől . A tévhit hogy van szép ház van pénz akkor van férfi is .Igaz volt. Majd újból országot váltottam nulláról már másodszor kezdtem. Most már 5oo Euro kölcsön pénzből indultam neki . Az addigi pénz közben mind elúszott. Majd mikor megtanultam magam szeretni, elfogadni, dolgokat és embereket elengedni, mertem újból hinni. Természetes úton újból megtalált a pénz, van belőle elég, de a férfi is már . Aki a semmiből jött , összetörve az élet vihara alatt, és lás csodát semmije nem volt csak EMBERSÉGES, TISZTA SZÍVŰ, IGAZ BESZÉDŰ,FÜLIG ÉRŐ MOSOLY,NYUGALOM, BÉKE és lám hozzá férjhez mentem. Ma felnézek rá egy összetört vihar verte férfiból egy lombokat és gyökereket növesztő férfi lett. Hálát adok Istenek ,hogy vezetett és vezet MA a MI utunkon.
- Toth Ibolya
Anya lánya kapcsolat. „ A Pénz” Édesanyám és én kapcsolat – napról napra engedem el kezét látva, hogy értelmetlen, nyugszom bele, mindent megtettem amit csak tudtam, tudok érte állapot a MOST állapotom. Napi beszélgetésünk témája” A Pénz”. Azt mondja nincs pénze. Édesapám lassan 1 éve hogy meghalt. Édesanyám mellette bilincsben tartva élt 58 évet. A halál választotta el őket. Anyu egy nap megkérdezte tőlem joga van neki élni? Te mit válaszolsz magadnak. Mondtam neki . Azt hogy igen, akkor tedd azt. Mondtam. Rájött hogy szabad neki élni, szabad lehet. Végre szabad. De nincs pénze hozzá, állapotban van. Maga megteremteni nem képes rá ,inkább a számlákat nem fizeti, de amit akar megvesz. Mondja. Szerény nyugdíja van amely nem elég. Soha nem is volt elég. De kinek elég. Szüleimet, most már csak édesanyámat lassan 2o éve segítem anyagilag hónapról hónapra. De még mindig nem elég. Én lázadok először reakció, majd engedek és végül elengedem, hogy a pénz amit küldök egy feneketlen kútba megy. Látom magam a tükörben amit teszek vagy nem teszek semmi értelme, tudom, tapasztalom, tehetetlen érzés fog el. Lázadok, sírok, őrjöngök. A férfi tart, támaszt, segít, ott van mellettem, mosolyt csal arcomra. Mondja : Most nekünk a pénzünk ide megy egy feneketlen, értelmetlen kútba. A másik ember máshova költ mi ide a feneketlen kútba öntjük pénzünk. Meg nyugszom , majd újból lázadok,sírok folyamat folytatódik még eljött a nap : Menj PÉNZ ahova menned kell : se pénzel , se pénz nélkül , Ibi sehogy nem tudsz már édesanyádon segíteni. Értelmetlen ,belefáradtam, nem akarom tovább érzés van bennem. Mint mikor egy ember harcol egy sárkánnyal, bármit tesz nem tudja legyőzni. A sárkány még erősebb ha támadok ,erőt kap. Ahogy jobban "engedek" annál erőtlenebb a sárkány, s majd csak úgy el is tűnik állapotba érkezek Most meg.
Akos Schneider43 éves férfi vagyok, Budapesten élek. Úgy érzem, hogy a munkám, rokoni kapcsolataim, hobbijaim kielégítenek. Eddigi életem során több hosszabb párkapcsolatom volt már. Néhány éve kezdtem érezni, hogy szeretnék végleg elköteleződni. Azóta volt több hosszabb-rövidebb párkapcsolatom, de sajnos egyik sem tudott tovább fejlődni. Jelenleg párkeresésben vagyok. A célom hogy megtaláljam azt a nőt, akivel szövetséget tudunk kötni, el tudunk köteleződni egymás mellett és családot tudunk alapítani.
- Toth Ibolya
Rendrakás Mindig is fontos szerepe volt a rendrakásnak életemben. Mikor kis gyermek voltam mindig magam után kellett pakolnom játékaimat, ruháimat .... Édesanyám így tanított a rendre. Majd nagyobb lettem a lakásban kellett rendet raknom. Otthonról elkerülve a minták elvárták tőlem hogy rendet rakjak továbbra is magam körül a lakásban. De az én életemben nem volt rend sem a kapcsolataimban sem magam körül ,mert ezt otthon nem tanultam meg ( a Minták ). Majd ez a tudat, hogy ezt nekem kell csinálni el kezdtem másoknak is rendet rakni életében. De a sajátomban nem. Majd megtanultam az nem az én dolgom. Az én dolgom először is magam körül minden olyan kapcsolat amely elvette erőm, amely taszított, amely akadály volt mind egytől egyig megszüntetni. Nagy bátorság kellett hozzá. Nagytakarítást csináltam magam körül . Minden pici kis lyukba, helyre be be tekintettem és alaposan kitakarítottam. Rokonok, ismerősök, barátok, munka, pénz, tárgyak ..... Évekig takarítottam nem tudva hogy egy nap milyen fontos lesz számomra az igazi rend körülöttem. Most egyszer csak eljött a semmiből a rendrakás újbóli fontossága. Így fontos lett számomra rendet rakni kapcsolódásaimban mint anya lánya kapcsolat, munka területén. Ma úgy látom rend van körülöttem . Mindennek meg van a helye ott van ahova tartozik és ahol lennie kell. De kíváncsisággal várom vajon még kell e valahol rendet raknom. Keresem de még (már ) nem találom.
Ildikó MiklyaMásfél évvel ezelőtt elváltam a páromtól. a kapcsolat 13 évig tartott, amiben egy leány gyermekünk született. A kapcsolatunk válságát egy egy olyan nő okozta, akivel egyébként baráti viszonyban voltam és aki a lányom osztálytársának anyukája is volt egyben. Egy alkalommal meghívtam őt és a családját szalonnasütésre az otthonomba. Hamar kiderült számomra, hogy az ő házasságuk egy rosszul működő házasság, persze azt nem gondoltam, hogy később segítségért nem hozzám, hanem a páromhoz fog fordulni, de így történt. Szerelem szövődött közöttük, ami később kiderült. Mivel a mi kapcsolatunkban is voltak kardinális problémák, aminek az alapja az volt, hogy nagyon mások vagyunk, el kellett gondolkodnom, hogy érdemes-e megmenteni ezt a kapcsolatot. Tettünk rá próbát, már csak azért is mert volt egy erős szeretetkötődés közöttünk, de már közben is éreztem, hogy ez már nem fog így menni. A több éves önismerettel foglalkozás, a sok más emberekkel megélt tapasztalat nem engedte, hogy elaltassam a tudattomat. A végső döntést én hoztam meg és kiléptem a kapcsolatból, ami azért így is nagyon nehéz volt megélni. Mint, ahogy már mondtam volt közöttünk egyfajta szeretet kötés, ezért jó kapcsolatban maradtunk, és ez mai napig így van. A gyászidőszak után jött egy férfi az életembe, akivel jelenleg nagyon boldog vagyok. Nem bántam meg, hogy bíztam a belső megérzéseimben és megtettem ezt a nehéz lépést, még annak ellenére sem, hogy evvel a döntéssel együtt egy szépen felépített környezetet (kertesház, gyönyörű kert, háziállatok, stb.) is magam mögött kellet hagynom. A közös gyerekünket váltottfelügyeletben neveljük azóta.
Szecskó Zsolt"Egyéjszakás" Van, amikor az ember lelkileg lent van, és nem látja a fényt, és mégis, jól esne egy kis érintés, intimitás, élvezet. Ilyenkor nem éreztem képesnek magam mélyebb kapcsolódásra, elköteleződésre, megélésre. Azt éreztem, hogy ott az a nő nagyon vonz szexuálisan, és akarom őt... de csak a szex miatt. És szerettem volna, hogy neki is jó élmény legyen, hogy belement, ezért figyeltem rá. Volt, hogy olyan erős volt a vágy, hogy őt is elsodorta, nem nagyon tudtam gondolkodni a helyzeten, hogy jó-e, helyes-e. Persze azt hiszem onnan indultak a dolgok, hogy ösztönösen megéreztem, hogy kölcsönös a vonzalom. Utólag volt, aki mégis megsértődött, hogy ennyi volt, pedig nem ígértem semmit, és nagyon is figyeltem rá. És volt olyan nő, aki gyakorlatilag bevezetett ebbe a világba, aki megmutatta, hogy ez jó. Amikor nem vagyunk kapcsolatban, attól még élhetünk meg intimitást. Mert személy szerint a pusztán testi szex számomra üres, egyfajta hiányt hagy maga után, ezért üdvös, ha lelkileg is közelebb kerülünk a partnerrel. István rendszeréből nézve én vándor voltam, ők pedig amazonok, akiknek jól esett a figyelmem, a dícséretem, amik akkor ott amúgy őszinték voltak. Tényleg jól esett gyönyörködni bennük. Szóval úgy vélem, ha két felnőtt ember ilyen élmények mellett dönt közösen, kimondva, hogy ez miről szól, és mindketten jól érzik magukat, az rendben van. A legtöbb esetben persze valaki mégis többet akar, tehát sérül, ez benne van a pakliban. Én is volt, hogy többet szerettem volna, ez ilyen. És nincs olyan sok tapasztalatom, csak ami van, abból tudom, nem feltétlenül ítélem el az ilyet, mert van az a korszaka, időszaka az embernek, amikor ez az, amire képes és amire vágyik.
Imre HorváthKörülbelül egy éve, 33 évesen rájöttem, hogy vannak olyan területek a életembe, ahol nem jó az irány amerre tartok. Ilyen volt a párkapcsolati kérdés is. Ennél a pontnál elkezdtem foglalkozni az önismerettel és azt fedeztem fel, hogy nem jó mintákat követek, amiket a korábbi életemből, gyerekkoromból hozok. Ez idő alatt megtudtam magamról fontos dolgokat és azt érzem, hogy jó úton haladok, de egyben azt is, hogy még nagyon sokat kell tanulnom.