Tapasztalatok

Tünde

46 éves, 10 éve szinglianyu szerepben élő nő vagyok, aki sokszor felbukott, de mindig felállt egyedül, és már nem okolja az úton levő kavicsokat, nem sajnálja a segítő kéz hiányát. Most már tudom, hogy mind tanított!

Az Átalakuló

4-5 nyelvet beszélek, 15 évet voltam fordító egy nemzetközi szervezetnél. Hogy ma újra nekiállnék-e a nyelvtanulásnak? Nem biztos, hiszen nagyon hosszú és fáradalmas folyamat. Eredménye van? Ha jól csinálod: igen! Ennek ellenére 2024-ben már nem biztos, hogy megéri, hiszen kitűnő MI (AI) szolgáltatások állnak az emberiség rendelkezésére. Tehát röviden: együtt átbeszélhetjük, hogy neked mire kell az idegennyelv, mik a kételyeid, mennyi az időd, és hogy neked pontosan mire is van szükséged, hogy elérd a célod, hiszen az idegennyelv csak egy eszköz!

Anett Peszeki

12 eve dolgoztam egy nagyvallalat alkalmazasaban az alompoziciorol almodozva. Aztan szepen lassan, sajat megfigyeleseim es tapasztalasaim altal rajottem, hogy mit csinaltam eddig rosszul. Megtalaltam a helyes iranyt. Szivesen tovabbadom megeleseimet, ismereteimet a temaval kapcsolatban.

Viktória Matúz

Kapcsolataim egész életemben válságban voltak. Hazudtam magamnak családot, barátokat, szeretőket, párkapcsolatokat. Mindent megtettem, hogy megértsem Önmagam- Mi lehet velem a baj, hogy ennyire gyűlöl az anyám. S mivel az ő szemével láttam magamat, a világ is gyűlölt rendesen. Mondhatni, hogy a legnagyobb válság önmagammal volt kapcsolati szinten. Gyűlöltem magam a viselkedésem miatt, hogy túl okos vagyok, túl gyors, vehemens, szenvedélyes durva és határozott. Türelmetlen, túl direkt. A legtöbben féltek és utáltak, de ha segítségre volt szükségük mégis nálam kötöttek ki. Próbáltam minden oldalról normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Nyesegettem és cseszegettem önmagam. Hülyét csináltam magamból, hogy másnak ne legyen terhes, hogy én mennyivel jobb vagyok szinte mindenben. Gyártottam magamról hibákat, hogy ne zavarjam a környezetemet. Együtt dolgozni velem szinte képtelenség, mert ha kiengedem a veremből a legjobb barátomat az agyamat, akkor mindenkinek kisebbségi komplexusa lesz és szarhatok a szoba közepére. Nem léteztem önmagam számára, csak a mások mindenre kiterjedő igényeinek kielégítésére törekedtem. De nem tudtam jól teljesíteni azt amit magamtól elvárok, így kiugrottam a korlátozó és mérgező környezetemből. Védtem a saját életemet. A mai napig ezt teszem. Segítek ahol tudok, annyit amit tudok, de az elsődleges személy akiért élek az én magam vagyok. Ugyan jelenleg ez még másnak hoz pénzt, de mindennap elkövetek mindent ahhoz, hogy becsempésszek egy-két bátor jelentkezőt azok közül akiik válallják a közös küldetést: Önszolgálat mindenek felett. Szolgáld önmagad, hogy egymás megfelelő segítői lehessünk. Üdvözöllek a csapatban

Beata Galo

Nem vagyok monogám! Alapvetően az ember nem az. Állatok vagyunk és a szaporodás iránti vágy ami diktál, főlleg egy nőben. 3 gyerekes anyaként 38 évesen még mindig szeretnék gyermeket vállalni. Mert igazi anyának születtem ( ezt mindenkitől megkapom ) ☺️🙏 . De ha párkapcsolatról van szó ott egyenlőséget várnék el. Amit eddig nem találtam meg egyik ex partneremben sem. Nem adok fel a keresést, mert már tudom hogy milyen partnerre vágyom igazán. És remélem hogy megtalálom nem sokára az utolsó és igazi partnert egy jó monogám kapcsolathoz. 🙏😊

Fábián Anikó

Kineziologusként kezdtem először emberekkel foglalkozni.Jelenleg pedig idős és beteg emberekkel foglalkozom.Sok sorsot megismertem és általuk magamat is jobban. A jelenlegi munkámban nagyon fel kellett hagynom azzal, hogy én vagyok a központban és alázatot kellett tanulnom.Ugy érzem szeretnek az emberek a társaságomba lenni, mert nyugodt vagyok és nem akarom az én nézőpontjaimat rájuk erőltetni.Bár lényegesen más...

Nataly

Sokat kerestem, mert tudom, nehéz elfogadni valakit, aki tolószékes. Bekategorizálják, azonnal sajnálni kezdik, pedig ez egy helyzet, ami nem zárja ki, hogy keressük a saját boldogságunkat. tisztában vagyok azzal, nehéz az elfogadás, hiszen felvállalni magának és a világ előtt nem lehet könnyű. a boldogság nem kereken és állapoton függ, hanem mit teszek a másikért, mennyire értem meg, kölcsönös mit várunk. Szeretve lenni, és szeretni , ezt nem magyarázni kell, ez vagy kialakul, és van szikra vagy soha nem lesz, ezt megérezzük. Soha nem adtam fel semmit. Több időbe telik társat találni, de még van egy kis időm, és boldogságot, örömet, megértést adok, és boldog leszek ha kapok. Rendszeresen edzem magamat. Ahogy a helyzetem is megengedi. Valahol a társadalmi hozzáállás is elég rossz. Ha valakinek van valami testi baja, nem lenézni kell, kérdezni. A tisztességes kommunikálás, főleg ha őszinteséggel párosul , előbbre visz. A helyzetem ellenére boldog vagyok, csak a társam hiányzik, akivel együtt élünk meg kis csodákat, ha szomorú, te vagy aki vidítja, ahogy mondjuk, jóban, rosszban egy-ütt. Nagyon sok minden érdekel, és a zene, művészet, s minden ami építi a lelket testet érdekel. Ebben a helyzetben is megtanultam azt a fajta önvédelmet, ami kell hogy egyedül is megvédjen e fura felfordított világunkban. Senki nyakára nem telepedek, vagy meg ismer és lát bennem valamit vagy nem én vagyok akit keres. Együtt romantikázni, élvezni egymást a természetben, felfedezni sok szép csodát, nagyon boldogító érzés. Segítőkész vagyok, de nem lehet kihasználni. úgy mondhatnám, hogy ha valamit az élet elvesz, ad helyette értékesebbet, jobbat. Mélyen érdekel az emberi lélektan. Az őstörténelmünket tanulmányozom, mert nagyon fontosnak tartom a gyökereinket. Érdekel a társadalomtudomány, a szociális hozzáállás, igazságkereső vagyok. Ebben az életünkben nem szabad a csalódások miatt feladni. Egy időre visszavonul az ember de előre nézzen, és adjon esélyt, hisz párban élni, egymásért nagyon nagy dolog. Természetesen felelősséggel. Önmagamat ellátom, bár van amiben segítségre szorulók, de van szám és kérek. Soha ne adjátok fel! Erre buzdítok másokat is. Nehéz megtalálni, de valahol vár, és hátha alapon itt megtalálhatja az ember azt akivel jó nagyokat nevetni, egyszerűen egymásért élni. Nem a pénztárcájába kell kutatni, és csak testi örömöt keresni... Ez más minőség szerintem. A saját és más boldogsága a kezünkben van. Jó szív, bátorság, és kitartás kell hozzá.

Timár Tibor

22 év házasság, nagy út és még hosszú út vár ránk. Az élet nagy kérdései merültek fel benne. Most már szép, de nem mindig volt ez így. Föltettem a kérdést sokszor magamnak, hogy vajon milyen ember az olyan, akinek a viselkedés mintája miatt a felesége sclerosis multiplex-es lesz. Vajon milyen ember az olyan, akinek a gyereke fél attól, hogy apa hogyan reagál a helyzetekre. A válaszom az lett: Egoista, gyáva, sérült. Hogy mi lett a megoldás? Elszégyeltem magam és addig mentem a belső vadonom legmélyére, egyedül és segítséggel, amíg annyira megváltoztam, hogy a feleségem kigyógyult a gyógyíthatatlan betegségből, a fiammal pedig egy nagyon szuper kapcsolatom van és ami még nagyon fontos, magammal is nagyon jó lett a kapcsolatom, most már büszke vagyok magamra, bele merek nézni a tükörbe.

Kardos Tímea

Igyekszem minden nap gyakorolni. Karma-Dharma. Rendszeresen járok tanításokra, elvonulásokra. Mantrázás. TM. Nepál.

Berni

Többször is voltam szerető a válásom után. Kellett először valaki, akivel megélhettem, hogy nő vagyok, hogy jó nő vagyok. A válás után visszanyertem a régi versenysúlyomat, ez akkor tetszett. Jártam lakásokban, láttam mások belső életét. Eszembe sem jutott, mit teszek. Más volt a fontos. Görcsösen akartam valakit magamnak. Különösen borzasztó így visszatekintve, hogy egyáltalán nem zavart, hogy mások életébe belerondítottam. Hozzá kell tenni, mindannyian (három úriember) azóta már elváltak, szétköltöztek. Keserű lecke volt rájönni, hogy gyerekkel, lakás, autó nélkül nem kellek komolyan senkinek. Ezt húztam csaknem 4 éven át, aztán a szeretetlenségbe csaknem belehaltam. Tüdőgyulladás, elvileg vírusos. Én tudtam egyedül az igazi okot. Meg akartam halni egészen egyszerűen. A fiam tartott vissza, de ő ezt nem tudja. Rémes lehetett neki 12 évesen megkapni a bankkártya kódot és egyéb dokumentumokat, adatokat. Aztán visszajöttem. (Azóta sokszor gondolom, hogy nem vagyok normális, hogy ezt az életet választottam magamnak. A fiam már külön él, ő is egyedülálló. Ez egy másik történet.) Nem ettem, annyira lefogytam, hogy majdnem elszálltam a Földről. Aztán a felépülésem után, hat hónap múlva jött egy nagy szerelem. Már nem annyira borzasztó helyzetben, mert a férfi külön élt. Ez legalább jobb volt így. Két éven át kerülgettük egymást. Végül ő egyszer elvitt magához. Imádtam, amikor kijelentette egy rendezvényen, hogy akkor én ma hazaviszlek. Nem csak én voltam neki ... Tökéletes Don Juan volt. Talpig úriember, élmény volt vele bárhol is lenni. Nyilast kértem az univerzumtól, egy igazi lovagot. Alkoholista volt, mondták ezt mások, de engem vonzott, mint a mágnes. Eleinte nem szerettem, barátság volt extrákkal. Megtanultam magam visszatartani érzelmileg. Nem akartam több sérülést magamnak. Kihasználtam, ahogy engem is kihasználtak. Ez amolyan karmikus dolog, szegényen "vertem le" mindent, amit másoktól elszenvedtem. Éveken át ment ez, aztán lett belőle szerelem, de nem lett happy end, habár az italtól, az állandó csajozásától eltekintve minden tökéletes volt. Tőle elvált a felesége miattam, de ő ragaszkodott a családjához, a gyerekekhez, az unokáihoz. Érthető. Így ez a kapcsolat is elkopott tíz év alatt, de csodás volt. Nagyon szép emlékeket őrzök. A nagy korkülönbség nekem bevált. Nincs apakomplexusom, de nekem kellett a koros, tapasztalt férfi, aki vezet az életben, bár nem tűröm a vezetést. Tőle elfogadtam. Örülök, hogy megismerhettem, ő bátorított, hogy vállaljak egy felelősségteljes munkát. Négy éve nem találkoztunk, de szoktunk telefonon beszélni. A munkám is változott. Ő az életem, a múltam része lett, de a jelenben is szinte mindent meg tudok vele beszélni. Tragikus, hogy ő otthonba került. Nagyon leépült. Sokszor félek, hogy a telefonálások alapján azt hiszi, kijöhet az otthonból hozzám. Nem vállalok fel ekkora terhet. Igen, terhet. Szomorúan hangzik ez. Ő mondta, hogy korábban kellett volna találkozunk és csodákra lettünk volna képesek ketten. Meglehet, de eljárt az idő. Későn találkoztunk. Ezt is sikerült megbeszélnünk és mindketten nagy szeretettel vagyunk egymás iránt 180 km távolságból. Most várom az új nagy Őt, mert az én nagy Őm meghalt már. Nem a férjem volt az, nem az idős úr volt az. Diákszerelem volt, igazi romantikus, sétálgatós, testiség nélküli szerelem. Találkoztunk felnőttként. Akik ott voltak, azt mondták szikrázott a levegő. Másodszor is elhagytuk egymást. Én független voltam, ő nem. Utána nem sokkal ő meghalt rákban. Ez a felismerés is megrázó volt. Sokszor rácsodálkozom, milyen borzasztó ember voltam. Mindez valamire kellett. Várom az élethelyzetet, ahol ezt a rengeteg tapasztalatot felhasználhatom. Tudatosan készülök erre, egyelőre nehéznek tűnik, hogy az új kapcsolatba ne szűrődjenek bele a régiek. Egy biztos, a testalkatnak, a hangszínnek azonosnak kell lennie, az első ölelésnél nehogy az ugorjon be (megint), ki ez itt, mit csinálok? Mert a tudatban mélyen ott vannak az ölélesek, a hang, a mosoly, a szemek, a kunkori haj, a szikár termet, az eres, izmos karok. A képek, amiket szeretettel őrzök. Ugyanaz nem lesz már soha, de szeretnék megőrizni pár kedves "összetevőt". Ugye milyen rémesen önző vagyok? Vagy sose adom fel és keresem valaki másban mindazt, ami elmúlt, és hiszem, hogy lehet még egyszer az életben.