Beáta SebesMi van mikor visszacsúszok? Hónapok óta vagyok egy gödörben. Voltam már korábban ilyenben, válásom után 7 éve, ez most más. Akkor szenvedtem sokat, aztán valahogy saját erőmből kimásztam belőle. Önbizalmat adott, löketet adott, energiát, hogy folytassam. Kapcsolódások, szerelmek, aztán egy újabb gödör, életközepi válság tán. Átmentem 6 órába 2 éve remélve megtalálom a hivatásom. Párkapcsolatom totál átalakult, nyílt az "olló" közöttünk. Majd ez év elején, jött az ÉLET és billentett egyet, közös megegyezéssel megszűnt a munkaszerződésem. Nem fogtam fel tragédiának, hittem, hogy ez egy segítség nekem. Elkezdtem tanulni, mert a régi vonalat amit 25 éve csinálok, már nem szeretném folytatni. Aztán megszületett ismét az elhatározás, hogy véget vetek a párkapcsolatomnak. Utóbbi 2 éve 3szor megtettem, aztán mégis visszarendeződött... Most, mikor pár napja már láttam a fényt a gödörből mert haladtam felfelé, zúdúlnak a kövek rám és visszacsúszok. Most nincs erőm újra a mászásra. Fagyott állapotban ücsörgök, épp arra elég az energiám, hogy életben tartsam magam. Egyáltalán segíthet ebben más nekem?
0
Kiss Tünde AnnaVisszatekintve az elmúlt éveimre merem az hinni, hogy mindegy… mert mindenre szükség volt, ami velem megtörtént. Az én energiámnak is vannak felhasználói, iránya viszont nincs még. A közelmúltban ért véget egy kapcsolódásom egy férfival. Amióta ő nem része az életemnek, sokkal több energiám jut azokra akik nyújtják felém a kezüket. Most jut több időm a szüleimre is. Érdekes érzés, hogy bár soha nem volt igazán szoros velük a viszonyom, mostanra napi kapcsolatban vagyunk. ❤️🙏
- Kiss Tünde Anna
Szia Editke! Volt idő, amikor engem is foglalkoztatott ez a gondolat… amióta haladok az utamon, ez némiképp átalakult valami olyasmi érzéssé, hogy mindegy hogy hogyan lesz, jön vagy nem jön, én jól vagyok. Atyám majd tudja, hogy hol lesz a helyem…Megengedem a bármit….❤️🙏
3 - Kiss Tünde Anna
Tünde Anna vagyok 50 éves. Hónapok óta dilemmázom azon, hogy elengedem a munkahelyemet. Korábban azt vettem észre magamon, hogy akkor erősödik fel bennem az érzés, amikor valami kihívás van a lelkemben. Nehéz és fájdalmas év van mögöttem. Nagyon sok nemet mondással. Nemet mondtam hosszú vajúdás után egy férfinak, nemet mondtam egyszülött gyermekemnek, nemet mondtam édesanyámnak, nemet mondtam édesapámnak, testvéreimnek. Fél évre a teljes családommal megszakítottam a kapcsolatot. Mára a családommal békét kötöttem, mindenkit visszaköltöztettem a szívembe. Szeretjük egymást újra. Férfi nincs az életemben. Ha szabad ilyen bátor megfogalmazással élni, azt mondanám, hogy még soha életemben nem voltam ilyen jól, mint ahogy most vagyok. És a gondolat mégis itt motoszkál a fejemben, hogy fel kellene mondani. 5 éve bármit oda adtam volna azért, hogy Bécsben dolgozhassak, és osztrák bejelentett munkahelyem legyen. Most pedig elengedni vágyom. Szeretem a munkámat, szeretem a munkatársaimat, mégis mehetnékem van… Nem azért, hogy máshol dolgozzak, hanem azért, hogy ne dolgozzak…🙃 Fogalmam sincs mi történik… Éljem föl a megtakarításaimat, vagy csak pihenjek néhány hónapot? Azt sem tudom kijelenteni egyértelműen, hogy nincs bennem félelem. Mert hiszen ha nem félnék, akkor megtenném…🙂🙃 Istenre várok, mert nem tudok dönteni. Hogy csináljon már ő valamit…❤️🙏
Sugi CsEmpátia. Humor. Kedvesség. Türelem. Ez az én négy összetevőm a túléléshez. Igen, túlélek és azért vagyok itt, hogy ezen változtassak. Bárhogyan. A kívülről nézőknek úgy tűnik, az életem happy, de belül üres és egyre kérgesedik. A gyerekek kiröppentek, a férj barát-testvér lett, a barátok elkoptak. Új ismeretségeket keresek ahhoz, hogy a lelkem találjon egy oázist ebben a sivatagban.
Viktor GyollaiÉn néha elgondolkodom azon, hogy vajon van-e olyan, hogy legfontosabb dolog az életben. Valahogy az jön, hogy talán minden életszakaszunkban van. Egy vagy több. És ezek az életszakaszok néha évekig vagy évtizedekig tartanak, néha meg esetleg csak hetekig vagy napokig. Ti mit gondoltok erről?
0
Perjés Dóra - DorkaÖsszeomlott az életem, amiben hittem. S nagyon fájt, hogy én (is) hoztam létre. Felelős vagyok érte. A tetteimnek következményei vannak, akkor is, ha nem tudom. Mélységes csalódás, kudarc számomra a válás. Kétségbeesettem kerestem, hogy miért alakult így. Borzasztóan vágytam az időgépre, hogy visszamehessek, kijavíthassam, amit elrontottam. Mély szomorúság. Nem láttam az életem értelmét. Aztán kaptam segítséget. A nagy lányomtól a legtöbbet. Küzdött értem. Borzasztó hálás vagyok neki. Nagyon mélyen voltam.
Géza KapovitsKedves Attila, Amit írtam, az én tapasztalatom. De sokak számára azonos lefutással, általános háttérjelenségekkel, majd leszűrhető, örökérvényű igazságokkal. A válságunk szükségszerű volt, mert a valóságot tükrözte le. Máshol jártunk, egyre nagyobb lett a szakadék. A kezdeti időszak után kiderült, más az értékrendünk és más céljaink vannak. A közös út nem hozott együttes boldogságot. Mindkét fél sérült. Ilyen helyzetekben a belső munka a legfontosabb, melyhez István munkássága és eszköztára volt a legjobb segítség számomra. DE ehhez sok energiát és munkát kellett beletennem, hogy valóban fejlődjek általa. Így sikerült megfejteni az okokat és pont került a végére. "Az idő minden sebet begyógyít" mondat önmagában nem igaz, ezt is tapasztalatból mondom. Ha válság jön elő, végképp utolsó csepp méreg a halogatás, és a túlzott, irreális bizalom, hisz a párkapcsolat két külön gondolkodó, érző és értő ember közössége. A "miért én" áldozatszerep hibás mentalitás, a jó irány az Ego Jóga. Ez segített az elakadás után a továbblépésben. Mert haladni kell tovább. A fájdalom persze megmarad, hisz megéltünk sok boldog időszakot. A belső összhang kialakítása a legfontosabb, az őszinte önismeret. Önsajnálat helyett önreflexió. Majd új célok, új irányok. Nehezen éltem meg természetesen, igen sok tépelődéssel, de megérte a küzdés, mert letisztult a múlt, nincsenek kérdések már, nem kellenek magyarázatok. Tisztázás után pedig meg kell találnunk helyünket a "Teremtés Rendjében". Kitartást és jó munkát mindenkinek, aki még dolgozik a megfejtésen!