Megosztások

• ZH

  Zsuzsanna Harman

  Igen, ismerem, gyönyörű vers. A krízisem elején én is ezt tapasztaltam, szinte magától jött, hogy mi a dolgom csak van már mögöttem már 4 év és azt gondoltam sokkal könnyebben megy minden elfogadás, megértés. Ez részben igaz is csak most inkább egy kis zavarodottságot érzek és úgy érzem nehezen engedem meg magamnak a zuhanást. Persze egyébként jól vagyok, nincs kétségbeesés, vagy ilyesmi csak picit többet várok magamtól. A türelem nem az erősségem. Köszönöm, hogy reagáltál.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  0
• 
• 

  Kiss Tünde Anna

  Szia Zsuzsanna! Régen mindig akkor rohantam fejvesztve Istenhez, amikor nem kaptam meg, amit szerettem volna. Ösztönösen vezetett hozzá az utam, amikor én magam már nem mentem az eszemmel semmire…🙂 Katolikusként szívesen jártam szentmisékre, szívesen barangoltam temetőkben. Sokat jártam Pannonhalmára is, ha Istennel szerettem volna beszélgetni. Az autóban hagytam a telefonomat és csak mentem és mentem kilométereken át. Csináltam olyat is hetekig, hogy tudatosan elkezdtem jó cselekedeteket végrehajtani. Húztam a strigulákat az asztali naptáramba, hogy lássam egy nap mennyit sikerült összehoznom…🙂 És figyeltem… Döbbenetes dolgok kezdtek történni velem. Én egyszerűen csak csodáknak hívtam őket. Elkezdtek megsokszorozódni a csodák… És egyre jobban hallottam Istent. És egyre jobban át mertem adni az irányítást… Egyre inkább mertem bízni benne… Szeret engem… érzem! Téged is szeret!❤️

  #Nagyobbhoz igazodás
• 

  István Szabó

  Jelenleg életem legmélyebb válságát élem, keresem a válaszokat , hogyan fejlődhetek, hogyan menthetem meg a házasságom, és mindeközben találkoztam a Humania oldalával. Látom, hogy nem vagyok egyedül, sokan túl vagytok ezen, túléltétek, én mindent megteszek a folytatásért, sokat tanulok az írásaitokból, köszönöm!

  #Kapcsolati válság

  Tovább

  0
• 
• ZH

  Zsuzsanna Harman

  Sziasztok! Kicsit nehéz így a köznek kiadnom magam, furcsa érzés. 55 éves vagyok, nálam 4 éve volt a válási krízis, azt hittem megsemmisülök. Az volt számomra a megdöbbentő, hogy szinte azonnal megláttam azt a sok mindent amit elrontottam, mert teljesen elveszítettem magam az évek alatt és ez nem lefelé vitt hanem fölfelé. A szégyen érzése, hogy nem kellek, hogy nem vagyok érdemes arra, hogy küzdjenek értem-értünk. Ez volt a legszörnyűbb, de tudtam, hogy magammal kell foglalkoznom ha nem akarom az életem hátralévő részét így leélni (mókuskerék, robotüzemmód, kiégett). Hivatásomat ott hagytam gond nélkül (amit korábban kellett volna), 3 év kemény munka, felismerések, tanfolyamok, olvasás, "aha" élmények stb. Előző évben azt gondoltam na ez az, nagyon jól vagyok, sugárzok, rengeteget nevettem, megérkeztem, szuper!! Érdekes ami most zajlik bennem, sok mindent másképp látok, nem viselnek meg dolgok úgy mint korábban, nagyon szeretek csendben lenni magammal, de van, hogy úgy érzem nem fejlődtem semmit, nagyon érzékeny lettem (könnyezem, nevetek felváltva). Nagyon szeretném átadni a vezetést a felsőbb erőnek úgy szívből, de azt hiszem ez még nem megy. Ez most zavar egy kicsit és van amikor nehéz magam fókuszban tartani, hogy ne vigyen lefelé a spirál. Köszönöm ha reagálsz.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  1
• 

  Kiss Tünde Anna

  Ismerem az érzést…Semmi másért nem érdemes élnem, csak ezért az érzésért. ❤️ Engem 5 hónap után elhagyott…🙃 aztán visszajött. Aztán megint elhagyott… Most ismét kopogtat az ajtómon… 2019 augusztus 7-én kezdődött a történetünk…Kíváncsian várom megyünk-e együtt tovább…🥰

  #Ismerkedés

  Tovább

  2
• 

  Joós István

  "Erőszakos, agresszív és birtokló" ... igen. A feleségemet, ha bárki megkérdezné, bizonyosan vannak olykor ilyen pillanatok még máig – és a kapcsolatunk elején pedig sok ilyen volt. Nagy durva módon mondom, szándékkal így, hogy erős legyen: be kellett Őt törjem. Szebben: meg kellet tudjam, hogy hajlandó-e / képes-e hozzám igazodni, akar-e valóban velem jönni, erre született-e, Ő-e a Társam. Tapasztalatom, hogy akkor voltam vele erőszakos és agresszív, amikor az ő akarata szembejött az enyémmel, és/vagy a különállását próbálta fenntartani. Nem volt könnyű időszak. Sokan írtam erről anno – de csakis így tudott az egységünk megszületni.

  #Kapcsolatépítés

  Tovább
• 

  Andrea Glück

  Két hónap után el kellett engednem valakit az életemből, mert a viselkedése erőszakos, agresszív és birtokló volt. Mégis, ezzel együtt olyan különleges és mély élményt adott a lelkemnek, amilyet korábban soha nem tapasztaltam. Tudom, hogy helyesen döntöttem, mégis rendkívül nehéz kitartanom mellette. Nem a személye hiányától szenvedek, hanem attól az érzéstől, amit adott.

  #Ismerkedés

  Tovább
• 

  Melinda Molnár

  Igen ez nàlam is pont így zajlik az a meglàtàsom hogy a föld egy felemelkedésben van ezêrt született le annyi segítô lêlek pont erre az idôszakra.A vàllàsok pedig azért vannak hogy tudj jobban a feladatodra fokuszàlni !

  #Rendrakás

  Tovább

  0

• 6
• 7
• 8

Szia Zsuzsanna ! Nekem is volt olyan, amikor “akarat erővel” ki tudtam jönni a mélyből. És olyan is, amikor ez nem sikerült. Úgy èrtem, hogy nem az akaratommal lendültem. Az akaratom egy pont utàn nem segített. Lefele vitt engem is valami, kapálóztam, de még nem volt bizalmam. Mèg nem tartottam ott, hogy megköszönjem a “zuhanást.” A kontroll átadása, az irànyítàs àtadàsa nem ment akarással. Ha pillanatokra ment is, az mèg nàlam sem volt az igazi. Vissza tekintve nem igazàn volt különbség aközött, hogy szeretnèk egy tucat új ruhát, vagy szeretnèm àtadni az irányítást Istennek. Ismered-e Reményik Sándor Kegyelem című versét ? Valami olyasmi történik, történt akkor, amikor elfogadtam, hogy lefelé megyek. Jó az, ha lefelé megyünk s talajt érünk, mert onnan csak felfelé van tovább. Az önàtadàs màr nem egy szeretném, vagy akarom állapotból jön lètre. Az valahogyan egy teljes kifáradásból törtènik magától.

Szia Andrea ! A párom viselkedése sokszor volt ilyen. Előfordul mèg, előjön ez belőle, de mostanra ritkult. Az elejèn volt, hogy megijedtem ettől, szorultam, szűköltem, ès megbántottnak èreztem magam. Azt èreztem, el akar nyomni. Felül kerekedni….hogy én nem vagyok fontos. Aztán a megfigyelésem azt eredmènyezte, hogy rá jöttem, ezt ő nem azèrt teszi, hogy bántson engem. A sajàt felelősségemet kellett felismernem. Azt, hogy mennyire ellene mentem neki ilyenkor. A sajàt igazamat tudtam csak elfogadni. Makacs voltam, s inkàbb okoskodtam. Nem tudtam a valódi szeretet nyelvet. Idő volt, míg átalakult bennem az, hogy valahogyan èrzem, hogy mikor kell csendben maradnom, vagy mikor mondjak bàrmit is. S ha mondom, azt ne arroganciából mondjam. Az elejèn egyszer azt mondta nekem. - “ Sokkal többet elèrnèl nálam, ha lágyabb, gyengédebb lennèl. “ Azt nem tudhatom, hogy te milyen minőségben tudtál kommunikálni, de az is megfigyelésem, hogy akkor is jöhet agresszió a Férfitől, ha mi nem megyünk ellene, inkább meghúzódónk, nem szólunk, mint a nyuszik, de ekkor meg fèlelem volt bennem. Azt pedig megèrzik. ( amikor szembe mentem vele, végül is, az is fèlelem )Valahol középen érzem a megoldàst, és a bizalomban.