- Attila Pihelevics
KÉRDÉSEK A SAKKTÁBLAFÓKUSZÚ ÖNFEJLESZTŐ KÖZÖSSÉG KONCEPCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN Talán sokan emlékeztek még az előző megosztásomra, amelyben egy olyan koncepciót ajánlottam az érdeklődők figyelmébe, amelyben komolyan hiszek, amelyet őszintén képviselek. Úgy érzem, hogy érdemes ezzel kapcsolatban néhány fontos tisztázó kérdést feltenni és megválaszolni. Esetleg Neked vannak egyéb kérdéseid is? A számomra igazán ígéretes, érdekes alapvető változás az lehet, amikor személyek eljutnak oda, hogy a maguk számára, a másik számára, mindenki számára az a legjobb működés, kapcsolódás, közeg, egység, ha egy közös sakktábla fókusszal működnek. Nyilván ez akkor működhet, ha ez a közös hit, fókusz egyformán megvan a résztvevőkben. Ez igényel egyfajta tudatosságot, kell tudni külön látni a saját mezőmet, a másik mezőjét és a közös sakktáblát. A kapcsolódás elsődleges alapja nem a saját és a másik aktuális kiinduló személyes tulajdonságai, tartalmai, nem az, hogy miket tartalmaznak az aktuális személyes "mezőik", hanem az, hogy ezekkel az aktuális tetszőleges tartalmaival fókuszáltan a közös sakktábla kialakítására, fenntartására törekszünk-e. Mennyire világos, tiszta ez a hit, fókusz, irány, mennyire orientálja ez a működéseket? Ha ez az alap, fókusz, keret megvan, akkor a közös sakktáblát az aktuális személyes tartalmainkkal, hozzuk létre, tartjuk fenn. 1. Ez egy radikálisan új alapú, fókuszú kapcsolódás, közeg, egység? Igen. 2. Koherens, világos, jól orientáló? Igen. 3. Kell, kötelező ilyen alapon, fókusszal kapcsolódni, közösséget, egységet alkotni? Természetesen nem, ez egy választható lehetőség, továbbra is lehetőség mindenki számára, hogy az eddigi jelleggű kapcsolódásai legyenek.
0 
Máté KissKözel másfél éve a munkahelyemen visszajelezték, hogy változtatnom kéne a viselkedésemen különben nem látnak szívesen a csapatban. Korábban is foglalkoztam önismerettel, de ekkor kezdtem el igazán energiát és időt fektetni bele. Ez év elején eljutottam oda, hogy elég rosszul és boldogtalannak éreztem magam, tovább cselekedtem és mentem az úton, majd egyszer jött az érzés, hogy mennyi rossz és nem a mai világba illő mintát kaptam. Megrémiszt, hogy a mélység, amit a legrosszabbnak éltem meg, még csak az út kezdete, viszont a hála érzése is bennem van, hogy viszonylag fiatalon szembesültem a dolgaimmal és elindulhatok az utamon a boldogabb és teljesebb élet felé.
Renáta RevóczkyVan magány kategória? Ha nincs,akkor.... Büszkén jelentem, hogy 8 hónapos kapcsolatom van. Félig távkapcsolat, és a másik fele pedig különleges körülmények között ám, fizikailag közel telt. A 3,5 hónapnyi időben épült és erősödött kötődés, míg a második szakaszban a távol töltött napok ugyanolyan ütemben visszabontották a kapcsolatot és így a hajlandóságom, hogy vallást váltsak. A férfi muszlim. A kapcsolódás alapja szituációból adódó könnyed barátság volt. Egy-két hétnyi lazulás. Az együtt töltött idő viszont könnyedén következett egymásból és az üzenetekből. A harmadik hónapra váltottunk szintetn, és egyikünk sem tudott érdeklődni már más iránt. Olyan banális körülmény hozott minket közelebb, hogy az életmódunk és munkahelyünk szorosan összekötött minket és jóval könnyebb volt találkozni reggel, délben és este. Pár száz méteren belül életük a mindennapjainkat. És ez, könnyűvé tette az összekovácsolódást.
- Renáta Revóczky
Tudja mindenki, hogy minden kezdet nezéz. Most, ebbe a közegbe is milyen nehéz belépni - belépnem. Az első megjelenés, úgy, hogy semmilyen képem nincs arról, hogy kik vannak a nézőtéren, kik fogadják a szavaim. Na. Ez aztán feszültté tesz. Áh, nekem ez a lineáris verbális kifejezés nagyon akadozva megy. Az én belső dolgaim csomagban jelennek meg és érzem őket. Amikor kifejezném a tartalmukat, és rendbe tenném, szálaznám érthető mondatokba, akkor abba én bele bonyolódom és elveszek a mondatok között. Az önmagam visszaolvasása közben én nem értem azt a szövegből, amit éreztem, amikor megírtam. Akkor ez így szörnyű élmény, és alapvetően lehetetlenné teszi a blogolás terápiás használatát. Tehát, a Humániás sikeremet. (Igyekszem kitartani.) A partnerek megismerésének helyszíne és körülményének megszabása, determinálása játszott nagy szerepet az elmúlt években az életemben. Az után, hogy spirituális hitrendszerű követelménnyel nem akadtam/teremtettem kompatibilis partnert, ráhagytam az univerzumra az ügy kezelését. 1,5-2 éven át teljesebb személyiségében megfogó férfit nem hozott elém, hagyott engem magammal lenni. És én elengedtem a "listám" teljesítésének igényét, mert egy annyira beszűkült személyiség életét éltem 3D-ben és online, az interneten. A szálat elvarratlanul hagyom itt....
Pál SajbenIgazul kapcsolódni , még házasságomban sem tudtam . elbújtam a " munka " mögé.. , Egyedüllétem óta kapcsolataim szinte el sem kezdődtek ,. rá kellett jönnöm a mintáim alapján élek , és magamat sem ismerem.. . egy ideje külső segítséggel /emótion code/ érzelmi kód oldással , haladok "előre".. Számomra fontos a férfi-nő kapcsolat , elfogadás , környezetemben magányos vagyok , ezért kapcsolódok a Humániához ! Örömmel fogadom az érdeklődést ,beszélgetnék , ismerkednék , csoporttagokkal , nyitottságra törekszem , hogy hol tartok..az utamon vagyok.. Pál
Timi Buza16 évnyi együtt élés és egy gyermek után éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatomban,sok év vergődés kellett,mire meg tudtam hozni a döntésemet minden érv és ellenérv figyelembe vételével,de leginkább akkor sikerült,mikor őszintén kapcsolódni tudtam Önmagammal. A párkapcsolatból való kilépéssel párhuzamosan beléptem egy szakmai váltásba szakmán belül 🙂,ami azóta hozzáállás és szemléletváltást hozott és 'hív'atásommá vált. Sok leckén és fejlődési folyamaton mentem keresztül,aminek természetesen még nincs vége 🙈,hisz meglátásom szerint ez életünk végéig tart,vagy még annál is tovább 😉...ebben egy teljesen más és szokatlan kapcsolódás is segített és már eljutottam odáig az elmúlt 8 évben,hogy elfogadtam mi és ki vagyok,és ezt felvállalom ha néha még félve is,az előző megtapasztalások miatt. Egyet tudok mindenkinek ajánlani,kapcsolódjon a szívével,hallja meg,amit a lelke súg,vállalja az utat,amerre 'hívja',mégha ez kihívás és megpróbáltatás árán megy...mint a népmesékben. 🙂🙃😉❤️💛
Horváth László" a bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata, és mivel akadálytól mentes a tudata, rettenthetetlen". A szív szútrából való szavak, ez adta nekem a legtöbbet. Bátorság, bátorság! - hív a szútra. De hogyan? Mások adják, én magamnak csinálom, lépésről lépésre, önbecsülés kérdése, vagy van bennem vagy nincs? Végül a sok kérdésből álló csomót átvágta a döntés. Akkor is, ha nagy a félelem, ha nincs elfogadás, ha nem értésre találok, vállalom magam.
- Horváth László
Szia:), Örülök, hogy írtál, én tegnap regisztráltam, még nagyon új minden. A székesfehérvári találkozóra megyek ma, kíváncsi vagyok. Hátha te is meggondolod addig még magad. Milyen egy permakultúrás élettér? Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalataid vannak.
0 
Éva Turi NagySzia, még nem nagyon ismerem ezt a platformot, régen feliratkoztam, azóta sem használom. A mai találkozó miatt jöttem körülnézni, és lemondani a mai jelentkezésemet, csak megnéztem, hogy kik vannak a csoportban. Így olvastam el a bejegyzésedet. Én 6 éve vagyok társ nélkül, szintén sok helyen ismerkedtem, sok a tapasztalat, de még nincs új kapcsolat. Úgy érzem, hogy interneten keresztül nem is lehet, és ha mégis összejönnek párok, akkor az kevésbé tartós, de a statisztikákat nem ismerem. Lehet nem is ezen múlik, hanem az önmunkán, amit azóta végzek. 10 éve megözvegyültem, utána volt a 4 éves csiki csuki kapcsolat, amibe majdnem beleőrültem, de az önismereti útra terelt. Ez volt a jó hozadéka :-)