nem szeretnék ismételgetni, de mivel eléggé speciális a helyzet nálam, de sok a tapasztalatom, hátha én is hozzájárulhatok, hogy másnak segíthet. rájöttem mennyire fontos tényező a párkeresésben is az idő. Én lassan kerekezek 69 éves vagyok, tehát sokat megélhettem. 20 évesen mentem férjhez, szerelemből, és idővel valahogy minden gellert kapott, mert gyermekeim apja rossz anyai szeretetlenséget élt át, ezért nem tudod igazán szeretni, kimutatni, ami egy nőnek azért hiányzik nem is kicsit, persze ez történhet fordítva is. Sokat próbáltam akkor segíteni neki, mert felismertem milyen nehéz lehetett szeretetlenségben élni, én meg megkaptam szüleimtől. Sajnos nem sikerült, de nagyon sok mindent megpróbáltam. sokan ismerik ezt a rossz tapasztalatot, hogy anyós beleszól, irányítani akar még akkor is ha már a gyereke felnőtt. Hát engem nem tudod, de nem adta fel, és én sem. Ez volt a gyökere annak, hogy hiába a sok gondolkodás, családalapítás, otthon teremtés, mégis mindig visszajutottunk oda, hogy nem vagyunk együtt boldogok. Nagyon nehéz volt. Ezért elváltam. volt férjem, nem akart elválni, de én szeretetlenségben nem tudok élni. Pedig az érdeklődési körünk más volt, és én mindig is engedtem, hogy az ő hobbyja és érdeklődési köre ne sérüljön, hiszen szabad lélek. De én is az vagyok. Sok házasság azért is megy tönkre mert nem beszélik meg a közös dolgaikat, ezért jön a pótcselekvés. Ami nem egészséges. Sőt sértő. Bár hiszem, hogy nem egy papír dönti el két ember együttes boldogságát. Sokat tanultam ebből is, és később 20 évig együtt éltem egy rendes elfogadó emberrel, aki soha nem szégyelt, kinyitotta nekem a teret, lehetett rá számítani. Bárhová elvitt, és büszke volt rám. Nagy szíve volt. Legközelebb elmesélem ezt is. Mert az élet mindig valamit elébünk hoz, és azt kell megoldani. Most egyenlőre ennyit. Minden Jót Nektek, jó fejlődést, és legyetek Bátrak. Itt lehetünk.
Masik platformon jott velem szembe a tema. Elkotelezodes a kulfoldi parom mellett, majd kesobb csaladalapitas szinten vele. 11 eve kulfoldi ferj mellett, ket gyermeket nevelve. Hogyan NEM!! mukodik (mint ahogyan velunk is tortent). Utolag tisztan kirajzolodnak a beavatkozasi pontok. Aki esetleg hasonlo helyzetben van vagy gondolkodik, neki ajanlom tapasztalataimat.
A HIT Gyerekkoromban rendszeresen jártam Hittan órára meg Misére mert elvárták tőlem, úgy a neveltetésem, meg az iskola, voltam első áldozó mert kellett, így volt jó. Majd nagy nehezen Bermálkozo, emlékszem alig vártam hogy idáig eljussak akkor voltam hetedikes és ekkor voltam abban az időben utoljára templomban. Végre vége ennek, megkönnyebbültem. Nem hittem Istenben. Emlékszem elmentem a szomszéd bácsihoz és megkérdeztem tőle „Dénes bácsi van Isten és felnéztem az égre ?„ Azt mondta van Ibikém. De hol? Ott fent . Felnéztem újból de semmit nem láttam. Sok évre rá majd egy napon amikor az élet nehézségek sorozatát adta elkezdtem Istent magamtól keresni . Jártam bibliaórákra , Imádkozni tanultam ,bibliát olvastam, biblia körbe jártam. És Így kezdtem el Hinni hogy van egy magasabb tőlem aki ha ráhagyom életem vezetését arra vezet arra az útra ahol igazából lennem kell, járnom kell. Emlékszem arra az álmomra amikor egy széles út állt előttem és egy keskeny út, egy keskeny kapu rés . Én ezt a keskeny kapurést választottam álmomban reszkettem a félelemtől de mindennek ellenére a hívás erősebb volt mint a félelmem . Átjutottam a keskeny kapun. Tiszta víz voltam mikor felkeltem ,de Boldog először életemben. Ekkor választottam és fogadtam el Istent életem vezetőjének .Már nem én akartam jobban tudni mi a jó út nekem, hanem hagyatkozva rá egyre bátrabban és bátrabban. Így növekedtem Hitemben. Ekkor jelent meg és mondtam ki először a számon „ Hála Uram”. Mindig így imádkoztam: „ Istenem a Te kezed, legyen az én kezem , A Te lábad ,legyen az én lábam, A Te szemed, legyen az én szemem, A Te füled, legyen az én Fülem.” Majd ez a Hit erősödött bennem hónapról hónapra évről évre. Látva ,tapasztalva hogy van Isten ,lát, szeret ,segít ,mellettem van ,fogja kezemet. Hálát adva mindenért ami rossz volt az életemben és ami jó volt. Majd egy nap hajnalban egy átsírt éjszakán keresztül, a magány csontig érő marcangolásában. Felkeltem pirkadat volt és azt mondtam: „ Istenem átadom életem és legyen meg a Te Akaratod” A következő másodpercben egy vékony fonalszál indult ki belőlem a világ mindenségéig futott. Majd felkeltem és újból egy hatalmas megnyugvás és boldogság tört rám. Erről nem mertem beszélni senkinek mert azt gondolják megártott a magány. Ezek után nem is olyan sokára Isten oda vezetett ahova tartozom és akihez tartozom. Ma így Imádkozom: „Hála neked Uram amit adtál és amit adni fogsz”. Ezt naponta többször is tudatlanul majd egy felkérés által” Figyeld meg Ibi miket mondasz magadnak”tudatosodott bennem hogy ez az én Mantrám. Egy nap nem oly rég egy orvosi lelet eredményét kaptam meg.Elolvasva a világ megfordult minden és mindenki leállt csak Isten felé nézek aki mosolyogva fogja kezem és mondja” Gyere Ibi velem, ne félj.” Ekkor egy mondat fogalmazódott meg bennem: MOST a szívemből kicsordul a lelkem mélyéig ható Szeret ad ERŐT . Isten szeret. Isten bennem él. Hála Uram neked hogy vagy és hogy megismertelek és szeretetted elfogadtam.Így fogja az én Uram a kezem és vezet előre ahova mennem kell és ahol lennem kell.
Korábbi tapasztalat megosztása kapcsán (válás és felismerés) jöttem rá, hogy szép és jó, hogy úgy érzem, hogy külön utakon kell járnom, de nagyon nem szabad bele esnem egy olyan kapcsolatba, ahol a gyerekkorom mintái visszaköszönnek pl.: ahol az érzéseket és igényeket magunkban tartjuk, az intimitást és közelséget kerülni kell vagy pl. a sebezhetőséget nem merném felvállalni (a tökéletesség álcája mögé bújva). Egy szeretői szerep ezeket tökéletesen hozná. Nagyon nyitott szemmel kell járnom a lehetőségek között, hogy bármilyen csábító helyzet és férfi is állna elő, határt tudjak húzni a másnak való megfelelés vs. saját igények képviselete mellett: intimitás, figyelem, magam felvállalása, kiteljesedés egymás mellett.
Amikor nem tudok kilépni egy olyan párkapcsolatból, ahol nem vagyok fontos, nem tisztelnek, és nem vagyok értékes, akkor valójában egy önmeghazúdtolásban élek, ahol ezt gondolom, én is magamról, hogy ezt érdemlem meg, és nem többet. Amikor a fejem tetejére is állok, hogy ez az ember annál jobban szeressen, valójában feladom önmagam és kompenzálok egy hiányosságot, hogy megfeleljek neki. Igazából nem ő az, akinek meg akarok felelni, hanem egy férfi mintának, akire ő emlékeztet és nem éreztem, h megkaptam volna tőle akkor a szeretetet, csak, ha bizonyítok, megfelelek. Amint helyreteszem magamban ezt a mintát több megközelítésben is, oldom a férfiakkal való blokkázsaimat, és nem fogok több, számomra méltatlan kapcsolatokban időzni, mert szeretetlenül vagy értékeltelennek, érdemtelennek érzem magam a férfi mellett, vagy jelenléte nélkül.
Két éve végeztem el a TM meditációt. Amikor elkezdtem nagyon rendszeresen a napi 2x20 perc meditációt három hónap alatt olyan gyökeres változást értem el, amit először nem értettem. Azt vettem észre magamon, hogy "érzéketlenné" válok. Először így fogalmaztam meg magamnak ezt az állapotot. Aztán szépen letisztult, hogy annyi változott, hogy már sok olyan dolog nem nyomja be a piros gombomat, ami azelőtt aktiválta azokat és könnyen kibillentettek az egyensúlyomból. A TM után egy fél évvel rátaláltam a Zen-re és úgy érzem hogy a zen az az út, amely a leginkább segíthet az önvalóval kapcsolatba lépni. "Just do it".
Sokáig tartott, míg megértettem, hogy kapcsolataimban a legnagyobb bajt az okozta, hogy képtelen voltam tolerálni a nehéz érzéseket. Azonosultam a bennem megjelenő fájdalommal, vagy szomorúsággal és beszűkült tudatállapotban hoztam meg életem döntéseit. Mikor megtanultam az érzéseimet megfigyelni és a működésükre tudatossá válni megváltozott a helyzet. Már nem a negatív érzéseim és gondolataim határozták meg a döntéseimet, hanem jelenlétük ellenére képessé váltam a kapcsolataimban rejlő valódi problémákra fókuszálni.
Tehetségszakértőként a kiemelkedő képességű gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek, tehetséges gyermekek szülei számára nyújtok segítséget, tanácsadást, kognitív-és személyiség vizsgálatok segítségével tanácsadást, fejlesztő foglalkozásokat. Az onismeret-tehetseg.hu szakmai oldalamon részletesebb információkat is találsz... Keress meg, ha az oldalamon talált bármely területen vannak nehézségeid!
Úgy érzem újra egyre közelebb kerülök Istenhez, Jézushoz pedig én is bejártam az egyház sebem útját. 19 éves koromig kb. minden vasárnap a templomba voltam. Soha nem felejtem el, mikor egy szeretkezésem másnapján, teljes nyugalommal mentem meggyónni, hogy paráználkodtam, az akkori ateista párom pedig dühöngött, és értetlenkedett, hogy minek gyónom meg, ez miért lenne bűn... De a mintám nagyon erős volt... Aztán jött a minták csődje számomra, és kb ateistának neveztem magam, igaz csak max fél évig, aztán a spirituális fejlődésem útján már a teremtő, univerzumban hittem, és erősödött meg benne a hitem. Aztán mindent is csináltam jóga, mantra, guru, meditáció csak imádkozni ne kelljen, csak Jézust hanyagoljuk inkább. Számomra az antropozófia hozta vissza a képbe Jézust, mint a legnagyobb tanítót az életembe, 3 év heti antropozófus estek után már tudtam Jézust látni az egyház nélkül, ami felszabadító volt számomra. Most pedig ott tartok, hogy az apáca nagynénim, aki már a túlvilágon van, rengeteget jár az eszembe kérem a segítségét, és olvasó fűzérét, karóráját örökölve kapcsolódok újra, Istennel, Jézussal, az ima erejét fedezem fel újra, és napokban kaptam egy bibliát... Istvánnak is köszönhetem, hogy segített jobban rálátni Jézus fontosságára. A Chosen sorozat is nagyon sokat segít még közelibbnek érezni! Hála!
Közel másfél éve lett vége a házasságomnak. (Kapcsolatjavítás tapasztalatkártyámon olvashatsz róla.) Önértékelesem romjain szenvedve nagyon hamar, szinte napok alatt ráebredtem, hogy ezt nem így szeretném csinálni, nincs szükségem több szenvedésre. Hisz abból jutott elég. Kellő időt hagytam arra, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Akkor nyitottam meg magam ismét, amikor az idejét éreztem. Sok kapcsolódásom volt férfiakkal, sok felemelő élménnyel gazdagodtam, úgy lelkileg, mint testileg, és úgy engedtem ennek teret, hogy tudtam, mindez csak átmeneti. Mostanában kezdek változni. Már másféle kíváncsiság hajt. Vágyom az egyenrangúságra, arra, hogy valakire támaszkodhassak, és ne csak én nyújtsak támaszt, hogy lehessek gyenge, ne csak erős, határozott, ne irányítsak, inkább vezessek, bölcs tapasztalások által. Már szívem-lelkem is nyitott. Készen állok arra, hogy valaki, de nem akárki, Férfi legyen velem és mellettem.