Gyöngyvér dr. Tamás-KovácsEredetileg negatív apakomplexussal indultam az életbe. Különösen 9-30 éves koromig volt nagyon keményen megalapozva. Az első 10 évben autodidakta módon kezdtem dolgozni emiatt is magamon, aztán lelki gondozó segítségével. Miután férjhez mentem, főként, akik már régebb óta ismertek, állandóan kérdésekkel rohamoztak meg minket bárhova is mentünk, így ebből a felismerésből jött a csoportszervezés gondolata. A minták legyőzése egy folyamatos dolog, a házasságomban is napi gyakorlat mind a férjemmel, mind a családommal szemben. Amit létszükségletnek tartok az az, hogy emberek figyelmét fel kell hívni, hogy mind a társuk megtalálásában akadály lehet - ha pl a másik is mintaváltásra van elhívva, illetve mert teljesen különbözik a családunk bevett működési módjaitól - és a további már házaspárként közös családi életünkben, családalapításunkban. Mintha az egyház nem beszélne eleget arról, hogy szép dolog "kijönni" a családunkból, de utána mi van, mit kell tenni, hogy lehet tovább ezzel élni - mert a kijövés nem feltétlenül jelenti, hogy felhatalmazást kapnánk teljesen megszakítani a kapcsolatot. Ilyesmikről is tanítjuk, akik bizalmat szavaznak nekünk, mert sokakat az ezzel kapcsolatos nem tudás riasztja vissza a megfelelő társtól, a megfelelő úttól.
6- Gyöngyvér dr. Tamás-Kovács
A Covid magánya hozta meg ezt is. A volt barátom nem sokkal a hivatalos karantén kihirdetése előtt szakított és egy bántalmazó kapcsolatból kijőve Isten kegyelméből minden ezzel kapcsolatos gyökérnek a mélyére menve megértettem, hogy ezeket a felismeréseket tovább kell adnom hasonló helyzetben lévők számára. Aztán bejött a képbe a férjem és az első ismerkedő beszélgetések alkalmával kiderült, hogy lányokat mentorálok. Kiderült, hogy ő meg fiúkat. Kisvártatva akárhova mentünk már mint jegyes pár folyton azon találtuk magunkat, hogy kérdésekre válaszolunk a kapcsolatunkról, a történetünkről, és minden válaszunk újabb öt kérdést indukál. De az ügy nem így jött csak simán, hogy na akkor nekünk tanítanunk kell! Először kötetlen társasozós alkalmakat hirdettünk az egyedülálló ismerőseinknek, garantált cikimentes légkörben. Vagy 20 ember vegyesen összeeresztettünk, vállalható jó partíkat és nem lett belőle semmi, még beszélgetések, barátkozások sem. Ekkor ütött szöget a fejünkbe, hogy mennyire korlátozó elvárásokkal élhetnek itt emberek, és ezt a gyanúnk az ezt követő beszélgetéseink vissza is igazolták általában. Aztán elhívtak minket egy pár napos konferenciára megosztani a történetünk, de úgy tűnt, az összesen két óra, amit kaptunk, nem elég. Ekkor keresett meg egy főszerkesztőnő és jött a csoport-vezetés, csoport-indítás gondolata. Elég nagy az ellenszél, amiben mennünk kell, de akikkel foglalkozunk, állandóan azt jelzik vissza, hogy bárcsak többekkel megosztanánk, mi mindent tanultunk az elhívott, megelégedett életről. Ezért, értük csináljuk. Megfelelően korrigált perspektívájú emberek nagyobb eséllyel fedezik fel egymásban a hasonszőrűt és alakulhatnak barátságok, ki tudja, talán szerelmek is.
6 - Gyöngyvér dr. Tamás-Kovács
Az egyik legmegdöbbentőbb észlelésem az, mennyire nem képesek az emberek tanulni, tanítványságot vállalni annak érdekében, hogy az életben előre haladjanak. Jómagam aki nálam kicsit is jobban működött egy területen kérés vagy felhívás nélkül tanítómmá, mentorommá tettem az illetőt. Ez a jelenség a vallási közösségekben különösen is nagyon szemet szúr és jellemző. Pedig valaki tapasztalatai éveket, évtizedeket sprórolhatnak a mi számunkra és a kívánt eredményhez vihetnek, ha követjük őket az általuk megtapasztalt szenvedések szükségszerű átélése nélkül. Nekem is volt mentorom, akitől keményen megkaptam az őszinte visszajelzést időnként, vagy simán csak tolerálnom kellett, hogy feleség és anya és én a sokadik vagyok a sorban. Döbbenten állok a jelenség előtt, hogy most, hogy én vagyok soron, hogy visszaadhassak abból, amit kaptam, emberek mennyire kevés konfliktus vagy nehézség után feladják és inkább a saját jelenlegi egójukat választják a fejlődés helyett. Nem értem, hogy hiányozhat az alázat ennyire olyan emberekből, akik állítólag ezt is a zászlóikra tűzik - legalábbis papíron. Ahogy a kedvenc amerikai pásztorom szokta mondani, mielőtt Isten a következő szintre visz, előbb szembesít minket vele és megsértődhetünk vagy jegyzetelhetünk, a választás rajtunk múlik.
6 
Bajkó Gábor Klasszikus párkapcsolatnak és házasságnak indult a miénk is. Bosszúhadjárat lett belőle. Talpraesett nő, élettel teli férfi. Pezsgő párkapcsolat, közös lakás, házasság, 3 gyerek. A gyerekek miatt is és egy családi haláleset miatt is egyre nőtt a távolság, a gyerekek anyuka általi altatása este 8-tól 11-ig tartott (menekülés a párkapcsolati szerepekből), mivel teljes mellőzöttséget éltem meg, a munkámba temetkeztem. Onnan jöttek a sikerek, pozitív megerősítések, a távolság csak tovább nőtt. Aztán ott élt egymás mellett két lakótárs, akik már beszélgetni sem tudtak, beállt az intimitást és kommunikációt teljes mértékben mellőző haldoklás. Eleinte nekem kényelmes volt a távolság, az #Önértékelés és #Szülőkapcsolat témáknál leírt elhagyatottság-sémám miatt. De aztán jött a kérdés, hogy mi lett velünk? Felmerült a nyitott házasság is, de úgy meg minek, ha mindent (testi és lelki részeket is) kihelyezünk a kapcsolatból? A párkapcsolati tanácsadónál pedig megkaptam, hogy az a megoldás, ha én elköltözök. De ezzel még nem lett vége, csúnya válás, nekem közben alakult egy új kapcsolatom a munkahelyemen, de végül nehogy már én boldog legyek, rágalomhadjárat indult ellenem / ellenünk a cég irányába. Névtelen levelekkel, hívásokkal, e-mailekkel. Hiába van igazságügyi szakértői papírom, hogy a „realitásérzékelése az optimálistól elmaradó szintű”, a cég egy idő után gondolom, megunta és az új párommal együtt mindkettőnket kirúgtak. Persze ez az új kapcsolat is ráment. Hosszú időbe és energiába telt feldolgozni, megtalálni a saját hibáimat, sémáimat és a gyerekek miatt nagyjából normalizálni a minimálisan szükséges kapcsolatot azzal az emberrel, akivel ennél szebb és jobb terveim voltak anno.
6
Orsolya DemeterMásfél éve váltunk el, egy hosszú házasság után. Voltak hullámvölgyek, eltévelyedések, de alapjaiban jól megvoltunk, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége... Igaz, sok mindenben hibáztam én is, de mindent megtettem, nagyon meg szerettem volna menteni a kapcsolatunkat, azonban mindig falakba ütköztem... Semmi nem volt jó, amit adni tudtam... Teljesen elvette az önbizalmamat, önbecsülésemet ez a hosszú negatív időszak.. Végül kiderült, hogy elkéstem, egy harmadik miatt volt ennyire eltökélt volt férjem. Ráadásul az OTTHON is elveszett., mert ő maradt a közös ingatlanunkban, én egy másik városba költöztem, ahol egy kis lakásban élek. Három felnőtt fiunk van. A gyerekeim sajnos keveset jönnek hozzám... Mivel nem esek útba, kicsi nálam a hely és az otthonuk sem itt, nálam van... a viszonyunk is megtépázódott a fiúkkal a történések miatt... Az egyik menyemmel kifejezetten megromlott azóta a kapcsolatom... Emiatt a fiam is bezárkózott... Az egész életem felborult és úgy érzem, mindent elvesztettem, ami fontos volt... Az elmúlt időszak nehéz volt számomra, nagyon sok szomorúság után pszichológushoz mentem, aki rengeteget segített.. Ő javasolta azt is, hogy nyissak mások felé.. Ezért vagyok itt :-)
6
Morgós BenceKudarcok több formában és közösségben → Voltam tagja, szervezője, vezetője több féle közösségnek. Összeesküvés elméletekkel foglalkozónak, munkahelyinek, független vezetői közösségnek, szervezetfejlesztőinek, több féle önfejlesztő közösségeknek, baráti társaságoknak. Sokat tanultam arról, mivel lehet embereket egy ügy köré vonzani és arról is hogyan nem. Láttam más közösségépítők munkáját sikereit és kudarcait. Igazából a mai napig nem jöttem rá, mi a titkos szósz, amivel minden kihívás megoldható, de sok olyam mintát láttam, amit biztos, hogy nem szabad a receptbe tenni. Mivel ebben nem értem el számottevő sikert, leginkább arról tudok mesélni, milyen buktatókat érdemes elkerülnöd.
6Nagy Ida Aliz
Abban az érzésvilágba nőttem fel, hogy meg akarom menteni anyukámat aputól. Ez hajtóerő volt, mint egy lehetetlen küldetés, de én hittem a sikerében. Jó jövedelmem lett és egy nagyobb vita után, anyukám életében először elkezdte pakolni a cuccait. Hívott, mentem, segítettem neki. 2 órán belül szereztem neki albérletet és költöztettem. Hihetetlen volt azt érezni, hogy sikerült. "Megmentettem." Ekkor 24 éves voltam. 2 hét után visszaköltözött és minden összedőlt bennem, amit hittem, amit elhittem neki. Hónapok voltak mire kialakult bennem, hogy akkor magamért fogok élni. Később pedig megértettem, hogy nehézben élt, de szerette apukámat. Aztán, amikor elkezdtem pszichológiát tanulni, akkor jöttem rá, hogy nem volt én-ereje változtani. Rákban meghalt. Tomboltam a dühtől, nem tudtam apukámmal 2 évig beszélni. Ebben a két évben terápiával elkezdtem feldolgozni a traumáim. Eldöntöttem, hogy akarok egy jó apa - lánya kapcsolatot. Ekkor 32 éves voltam és életemben először megöleltem apukámat. Ő megijedt és elugrott. Kitartottam és innen 2 év múlva, együtt karácsonyoztunk. Csodás pillanat volt, amikor a testvéremmel ébredeztem apunál (először aludtunk nála) és nevetgéltünk, apu bejött és behúztuk magunk közé és hármasban, érintésben folytatódott a jó hangulat. Ekkor beleérkeztem abba, hogy ez az, az a jó, amire vágytam. Apukám orvos általi diagnózis szerint elmebeteg és skizofrén volt. Ő semmit sem változott, csak én. Én nem haragudtam, én nem vettem magamra azt, amit korábban igen. Elfogadás és szeretet volt bennem irányába. Több évet sikerült úgy élnünk, hogy azt éltem meg, hogy van apukám :) Lett apukám :) 71 évesen halt meg, két éve. Óriási hála volt bennem, hogy még életében megjavítottuk a kapcsolatunkat. Még a gyász is könnyed volt így. Hiszek abban, hogyha hozzá fordulunk azokhoz az én-részeinkhez, akikben nehéz, traumatikus érzések vannak és megadjuk a szükségleteiket, akkor átalakul az érzés világ. És ha a belső gyerek, az énke jól van, akkor érzelmi konfliktusban is az erőnkben tudunk maradni és képviselni magunkat. Nem védeni, képviselni. Fontosnak tartom, hogy harmonikus kapcsolatunk legyen az ősinkkel, felmenőinkkel. Ma már hálás vagyok mindenért, a pozitívért és a negatívért is, mert ebből fejlődtem ki, lettem az, aki ma vagyok. Anyukámat először azt hittem megmentettem, majd még sem. Ezután elkezdtem a saját céljaimat kitűzni de a megmentési komplexust ezzel nem tettem le. Hogyan mutatkozott meg és alakítottam át? Ez egy következő történet lesz :)
6
Poczik HajnalkaAhol űr keletkezik, hely, azt előbb vagy utóbb valaki vagy valami betölti. Olyan mint egy fekete lyuk gravitációs vonzása. Anyaként volt olyan, hogy nem álltam a helyembe az életem során és más állt oda. Majd én vele harcoltam. Parentifikált gyerekként megtapasztaltam milyen a saját anyukám anyukája lenni. Ma már a rendre törekszem. A családi rendszeremben is rend lett. A Hellinger féle családállítás második törvénye a hely törvényéről szól. A rendszerben minden egyes tagnak megvan a maga helye, pont ugyanúgy, mint a puzzle kirakós darabkái. Két irányból tekintünk az egyén helyére. Az egyik irány a függőleges, amely a szülő és a gyerek pozícióját határozza meg. A szülő mindig a Nagy, a gyerek pedig a Kicsi. A rend legtöbbször ebben az esetben akkor sérül, ha a gyerek a szülő helyére lép, aminek következtében nem tudja a saját életét élni. A horizontális irányban is rendnek kell lenni, ahol az egymással azonos generációs szinten lévők között vizsgáljuk a sorrendiséget. Itt az a törvény, hogy mindig az az első, aki előbb érkezett a rendszerbe. Ez a rend fel tud borulni a testvérek között is, de gyakoribb, amikor az egymás után következő párkapcsolatokban, házasságokban borul fel. Az első feleség mindig az első marad, és minden utána következő feleség neki köszönheti a helyét. Mi a családállítás? Családállítás, családfelállítás, Hellinger terápia, Hellinger módszer: A Hellinger féle családállítás olyan terápiás módszer, amely a spiritualitás és a pszichoterápia határterületén helyezkedik el. Megtalálhatóak benne a pszichoanalízis, a hipnózis, a tranzakció analízis és a családterápia elemei. A Hellinger módszer segítségével az egyes egyének problémáinak lehetséges generációkon átívelő okai, az emberi kapcsolatok és szociális rendszerek rejtett működési mintái, az egyénre gyakorolt hatásai válnak láthatóvá és megtapasztalhatóvá. Várlak szeretettel egyéni és csoportos állításaimon, ha úgy döntesz, hogy a helyedre lépnél. +36 30 733 0523
6- Gyöngyvér dr. Tamás-Kovács
A Covid-időszak láttatta meg velem sok defektem, többek között ezt is. Ekkor olvastam el a szeretet választható című könyvet, ami újabb vakfoltjaimra világított rá és megértettem, hogy maga a társfüggés egy nagyon összetett valami, aminek mint oly sok minden másnak trauma a gyökere (esetemben főként az Apukám általi visszautasítás és a testvéreim általi hibáztatás, leuralás). Vagyis a trauma kezelésével ez a működés megszüntethető. Persze hiába volt meg ez fejben, ki kellett, át kellett képződni. Erre szolgált a Covid elszigeteltsége, illetve a kb 4 hónappal ez után a képbe került férjem. Aki az elején egyáltalán nem vonzott, de még a dinamika sem, ami köztünk volt. Amikor vele kapcsolódtam, abban semmi függés nem volt, semmi nagy halálos szerelem vagy tüzijáték, vagy hasonló a társfüggésből ismerős jelenségek. Egy állandó, számomra addig ismeretlen melegség volt a kapcsolatunkban, ami két hónapig távkapcsolat formájában tudott csak működni a Covid kihívásai miatt. Sokkal inkább volt barátság, mint szerelem hosszú hónapokig. A férjem volt az első az életemben, akihez nem azért kapcsolódtam, mert különben mi lesz velem egyedül, hanem azért mert megtetszett belül-kívül és azt éreztem, hogy hozzátesz az életemhez, hogy nekem jó vele magáért, hogy szabad vagyok viszontszeretni és őt választom, mert a legjobb barátom és mindig arról álmodtam, hogy a legjobb barátom lesz a férjem. Az az élményem, hogy nagyon sokan nem vesszük észre, hogy a kapcsolatok szintjén megélt függés csak egy tünet, aminek a gyökere feltárására teszünk kísérletet az egyedülállóknak szóló önismereti csoportjainkban. Ha megvan a trauma vagy az egyéb kiváltó ok, azzal már könnyebb egy terápiában vagy más hasonló keretek között megbirkózni.
6 - Poczik Hajnalka
Ahhoz, hogy erős igent tudjak mondani először erős nemet kellett megtanulnom mondani. Munkára, ügyre, emberi kapcsolatra. Az elköteleződésünk függ attól, milyen a kötődési mintánk. Az enyém szorongó-elkerülő volt. Ahhoz, hogy egy kapcsolati MI-LÉNY meg tudjon születni és ennek akarjak része lenni vállalnom kellett annak a kockázatát, hogy ez fájhat. És ha múlik, vátozik fáj is. Ha nincs kölcsönösség, nincs harmónia. Ha van jó érzés, van rossz érzés is. A fény és árnyék együtt van. Egyek. A január 16-án induló 8 alkalmas "MI - út a biztonságos kötődés felé" Integrál Szemléletű Zárt Önismereti Csoportomban ezt a témát járjuk körbe test és érzés fókuszú módszerekkel ( bodywork, fókuszolás orientált munka, pszichodráma. Várlak szeretettel, ha attól félsz, hogy sok vagy, vagy épp kevés. Ha azt érzed veszélyes a kapcsolódás vagy fullasztó. Elnyel, ha engeded, eltűnsz benne. Ha az együtt neked zuhanás kapaszkodók nélkül. Ha félsz nyitni a szíved. Ha rejtegeted magad. Az is lehet, hogy mindig vele lennél, szinte össze olvadva és az fáj amikor ő kilép. Ezen az e-mail címen tudsz jelentkezni: poczik.hajnalka@gmail.com
6