Márk MárkusMagány, elkeseredettség.. Külföldön élek (mert hát ott kolbászból van a kerítés), válófélben vagyok, pedig rajta és a gyerekeimen kívül már senkim sincsen. Ennek ellenére nem bírjuk egymást elviselni. Ezt sajnos már a gyerekeink is érzik. Pedig gyerekkoromban megfogadtam, hogy az én gyerekeim nem fognak csonka családban felnőni. Tehát ennyit ér magamnak a szavam? Vagy csak egyszerűen felelőtlen vagyok? Vagy picsába az érzésekkel és engedjek el mindent magamból? Már nem tudom mi volna a helyes. De egy biztos..ez egy rögös, magányos út. Bízom benne minden amit teszek a gyerekeim érdekét szolgálja, hogy a lehető legkevésbé sérüljenek! Bízom benne, hogy az Ő tiszta szeretetük és csillogó szemeik átvisznek ezen az időszakon és hálásan tudok majd visszatekinteni. De egyelőre csak magány és elkeseredettség.
- Andrea Nemedi
12 év után láttam be, hogy nem leszek bölcsészprofesszor, mert nem megy az írás. Az egyetemi karriert otthagyva software fejlesztő multihoz szegődtem műszaki szakszövegírónak, és cégen belül többször váltva megvalósítottam minden karrier vágyamat. Voltam scrum master és engineering manager, soft skill trainer és career coach. Most egy felsővezető üzleti asszisztense és kabinetfőnöke vagyok, és mellette visszamentem a bölcsész karra irodalomból doktorálni. Ha váltanál, de nem tudod merre, szívesen megosztom a tapasztalataimat.
Alexandra KertiHa elválnak útjaink, korrekt módon történjen. A harcban csak vesztesek vannak. 27 együtt töltött év és 2gyermek sem tudott összetartani bennünket. Igen a minták szerinti élet válságot hozott. Éveken keresztül próbáltam kifejezni az igényeim a párkapcsolatunk irányába, mégis boldogtalanság lett a vége. Szinte forgatókönyv, hogy nem a megoldás keresése férj-feleség között, hanem egyik fél máshol próbálja megoldani a helyzetet. A többszörös hűtlenség oda vezetett, hogy egyszercsak elég lett. Fájdalom, becsapottság érzés, csalódás, "nem vagyok elég jó" érzéssel távoztam a házasságból.
- Alexandra Kerti
Nyílt, őszinte kommunikáció a kapcsolatok alapja. Igényeink kifejezése, egymás megértése fontos. Válás után jött a bizalom vesztett állapot. Félelmeim és az érzelmi állapotom azt eredményezték az ismerkedések kapcsán, hogy vagy én vagy a partner félt kapcsolódni, szintet lépni a kapcsolódásban. Szinte ismétlődtek a történetek. Mindeközben önismereti munkám rendszeressé vált. Alapvetően jól éreztem magam egészen addig amíg a szintlépés ideje el nem jött. Úgy éreztem bátran mutatom önmagam....közben pedig azt a választ kaptam elérhetetlen vagyok.
Danók DánielMenedék romból – egy kísérlet Egy ideje egy gondolat foglalkoztat, mi marad az embernek, ha nem tökéleteset, nem gyorsat, nem kényelmeset keres – hanem békét? Egy olyan projektet szeretnék elindítani, ahol romos ingatlanokból egyszerű, működő menedékek születnek. Nem luxus. Nincs TV, nincs klíma. Van kályha, csend, természet, és egy tér, ahol az ember meg tud állni. A cél nem az elvonulás a világtól, hanem a visszatérés önmagunkhoz. Digitális detox, lassulás, egy–két nap vagy egy hét, ahol nem kell „teljesíteni”. A megvalósítást én csinálnám, felmérés, tervezés (kézzel és szoftverrel), kétkezi munka, üzemeltetés. A projekt kiadásra épül, nem elmélet – működő helyet szeretnék létrehozni. Most olyan embereket keresek, akik: látnak értéket a tökéletlenségben, szívesen gondolkodnak együtt egy ilyen tér létrehozásáról, akár tapasztalattal, akár kérdésekkel, akár anyagi oldalról tudnak kapcsolódni. Ez nem kész válasz. Ez egy felvetés. Ha megszólít, írj. Ha kérdésed van, tedd fel. Ha csak olvasod, az is rendben van.
- Danók Dániel
Hiszek a zöldben! Hiszek a természetben! Hiszek a két kézzel építésben! Hiszek a teremtésben és a teremtő erőben. Hiszek abban, hogy a modern technológiai vívmányokkal, eljárásokkal olyan harmonikus együttélést tudunk teremteni a természettel, amelyet meg nem hódított a föld! Ehhez alázat kell! A szükséges, kényelmes és fenntartható létmód felismerése és megtapasztalása. A kizsákmányolás kétoldalú. Mert akitől elveszek és nem adok semmit, attól idővel a semmit sem tudom elvenni. Két kézzel, pici lépésekben teremtek. Szinte észrevétlen, de maradandó. Egy javított polc, szék, egy lefestett fal, egy megépítettem fészer. Csavarok, föld, gipsz, cement, vas. Ezek a földből vannak. És szeretném a felhasznált anyagokért cserébe segíteni lélegezni, inni, enni és létezni. Ehhez keresem a formát, ahogyan ezt csinálhatom. Keresem és próbálkozom. Csinálom. Ami csak elképzelhető nekem, úgy próbálom. De nem működőképes. Nem tiszta eléggé, nem látható…
Julianna MácsaiTapasztalatom a társkeresés világában...sokáig voltam bizakodó, hittem abban, hogy valahol él az a bizonyos Férfi, akit nekem szántak. Tavaly, 2025-ben, sajnos sok negatív élmény ért a találkozások kapcsán. Az utolsó, aki ráadásul spirituális beállítottságú férfi volt, olyan szinten elbizonytalanított a hitemben, hogy fél éve feladtam a társkeresést. Most, az Újév elején, szembejött velem a Humania és kíváncsi természetem lévén, úgy döntöttem, ezennel itt próbálkozom mégegyszer. Kalandra fel!
Zoltán CsiszárVálás után vagyok. Nehezen éltem meg, mert nem én voltam a kezdeményezője. Két gyermekem az édesanyával él. Eleinte vádoltam magam, nem értettem miként történhetett ez meg velem. Pontosabban az okokat értettem, volt bőven, amivel szembe kellett néznem, de hogy a kiváltó okok miért jöhettek létre és miért nem sikerült még a család szétszakadása előtt megoldanom, azt nem. Fejlődni, kapcsolódni jöttem.
0
